Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-03 / 40. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Mint Mátyás király vagy Harun al Rasid, a bagdadi kalifa, úgy jelent meg Ripka főpolgármester és Sipőcz polgármester a főváros egyszerű útjai közt. Nem öltöztek álruhákba, nem is kellett, de személyesen, sajátkezűleg nézték meg az utakat és utcákat, hogy ezzel a közvetlen eljárással állapítsák meg azt, amit mindenki tud, hogy lehetetlen állapotok vannak az útcsinálás terén, hogy saját szemükkel lássák a feltépett utcasorokat, a hegyekbe tornyosuló kövezetei és azt a bizonyos makadámburkolást, amely semmit sem burkol, de mindent leleplez, elsősorban pedig a főváros kövezési politikáját leplezi le. Megvolt a nagy szemle, Ripka és Sipőcz láttak. Hogy mit láttak? Még nem tudjuk: hivatalos kommüniké fogja elmondani, mi volt a személyes vizitálás eredménye, most egyelőre csak kombinálunk, azokból a dolgokból következtetünk. amiket mi magunk is látunk és szenvedünk, amikor személyesen járunk a pesti meg budai utcákon, nem is éppen azért, hogy kitapasztaljuk a pesti kövezetek Mert a magunkfajta szerény polgárember mindig személyesen győződik meg, a saját kárán és a saját két lábán. Hát a kommünikéből majd megtudjuk, rendben vannak-e az utak, vagy sem. Valószínű, hogy rendben vannak, a kommünikék nem szoktak panaszkodni és általában nem szoktak pesszimista alapon készülni, minélfogva egészen reménytelennek' látszik az az ábránd, hogy a polgármesterek kommünikéje sötét színekkel fog a pesti utca állapotáról beszámolni. Olvastuk, hogy a rendőrség a közlekedés megjavítása céljából színes kőkockákat léptet életbe: a polgármesterek kőkockái nem lesznek feketék. Budapest sokat költ az utcai közlekedésre és hatalmas milliók szerepelnek 'a költségvetésben utcaburkolási költségek címén. A pesti utcát állandóan burkolják, ha kész az új burkolat, akkor feltépik azt, újat csinálnak: a pesti utca nyugtalan, sebheges, örökké változik. Francia- országban a Loire mentén vannak a legszebb kastélyok, amelyek azért olyan gyönyörűek, mert a régi francia nemességben élt egy babona, amely állandó építkezésre sarkalta a francia előkelő családokat. A babona az volt, hogy a család addig él és fejlődik, amíg épít. Ennélfogva a francia kastélyokat állandóan építették. A román stílű kastélyhoz a gótikus időkben élő utód gót stílusban épített új szárnyat, a reneszánsz unoka meg reneszánsz toldalékot rakatott rá. Úgy látszik, a fővárosnak is van egy ilyen babonája, mert egyéb magyarázatát nem lehet találni annak, hogy a pesti utcaburkolaton örökké dolgozik a csákány. Nem rossz dolog Budapesten kövezési vállalkozónak lenni. Mi nem várunk a hivatalos kommünikére és mivel jogunk van ahhoz, hogy pesszimisták, vagy legalább is objektívek legyünk, ami a jelen esetben egy és ugyanaz — mint már annyiszor, most is felhördülünk a lehetetlen állapotok miatt, amelyeket naponkint való személyes járáskelésünkben tapasztalunk. Nekünk nem kell azzal a szándékkal kimennünk az utcára, hogy „kitapasztaljuk“ a dolgokat, akár akarjuk, akár nem (pedig nem akarjuk), lépten- nyomon megakaszt bennünket a pesti utca állapota. Nem panaszkönyv ez a hely s nem is panaszos írás, amelynek végén ott szokott lenni a panasztevő aláírása, hanem feljajdulás azon, hogy itt olyasmi történik, aminek nem lenne szabad történnie, hogy hiába a legjobb akarat, hiába fognak össze a polgármesterek, bizottságok és a törvényhatóság egyéb szervei: a bűn, amelyet k-i akarnak küszöbölni, nem szüntethető meg, ez a bűn eredendő, mert a rendszerben van a hiba. Elsősorban nerh a burkolást kell reparálni, hanem az egész rendszert, amely a i mai állapotokat szülte. Az aztán nagyon szomorú vigasztalás, hogy az államnál még rosszabbak az állapotok, hogy az új állami utak alig hogy elkészültek, máris tönkrementek. Való igaz, hogy a pesti utcánál ez a baj nincs meg. A pesti út jó, nem megy tönkre magától, hanem tönkre teszik. Feltépik. Végnélkülinek látszik az a harc, mely a főváros és a népjóléti miniszter között folyik a kórházi ápolási díjak és e díjak alacsony megállapítása folytán keletkezett deficit megtérítése miatt. A mai napig több mint kilenc millió pengővel adósa a népjóléti miniszter a fővárosnak, illetve ennyit tesz ki az az összeg, amit a főváros az alacsonyan megállapított ápolási díjak következtében a kórházakra ráfizet. A tények jól ismertek lapunk olvasói előtt, hiszen a Független Budapest sokat foglalkozott ezzel az üggyel s ezért az események megismétlésébe nem is bocsátkozunk. Most azonban fordulat várható ebben a régóta folyó harcban, mert a főváros, illetve a törvényhatósági bizottság igaza tudatában radikális lépésre készül. Most kerül bizottsági tárgyalás elé a kórházak jövő évi költségvetése s a közegészségügyi bizottság ma, szerdán tárgyalja elsőfokon a tervezetet. Ebben a bizottságban és utóbb majd a közgyűlésen indítványt tesznek olyan irányban, hogy ha a miniszter nem hajlandó záros határidőn belül békésen rendezni a kórházi deficit ügyét, úgy a főváros a közigazgatási bíróság útján perelje be az államot. Ez az egyetlen mód, amely a fővárosnak igazsága elismertetéséhez rendelkezésére áll. A főváros nincs abban a helyzetben, hogy évről-évre több milliót fizessen rá, mert kórházakat tart fenn, betegeket ápoljon, mialatt a népjóléti miniszter feleslegeket gyűjt a budapesti polgárok által befizetett beteg- ápolási pótadó jövedelméből. Nagyon furcsa az a helyzet, hogy Budapest polgárid sokkal nagyobb összegű betegápolási pótadót fizetnek, mint amennyi a budapesti kórházak fenntartási költsége s a miniszter ennek dacára sem akarja még a tényleges költségeket sem fedezni ebből az adójövedelemből. A főváros vezetősége már többször tett kísérletet a békés kiegyezésre, még arra is hajlandó lett volna, hogy a múltra nézve a fennálló tartozást méltányos | Szanálják. Ma ezért jelennek meg a csákányok és az aszfaltfőző üstök, holnap meg azért, valami oka mindig van ennek az állandó szanálásnak s ez az ok nem is nagyon érdekes. Elhatározták, hogy a különböző ügyosztályok állandóan összeköttetésben lesznek egymással, hogy ne kelljen a burkolatot minden pillanatban feltépni, hogy amit ma a gáz miatt szakítottak fel, ne kelljen holnap megint a csatornázás miatt újra feltépni. Elhatározták, de hiába, mert nem változott semmi sem, az utca ma is sebhelyes, ma is állandóan szenved, állandóan épül, mint a francia kastélyok. A főváros babonáját ki kell irtani. Meg kell szűnnie az utcák átkának, hogy folyton, szinte mániákusan operálják őket és egyre operálják, mint a beteget. A pesti utca egészséges, nem beteg és mégsem gyógyulhat meg, mert nem engedik. Ezt az egészséget reklamáljuk, ezt várjuk a polgármesterektől, ezt, ami megvan és még sincs meg, nem lehet meg, amíg a rendszert meg nem öli egy új. Szent György lovag. alapon rendezze, ha a miniszter a jövőben a tényleges költségeknek megfelelően állapítja meg a betegápolási díjat. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester is közbenjárt ilyen irányban, de minden kísérlet megfeneklett a miniszter ellenállásán. Á törvényhatósági bizottság tagjainak, de a tanácsnak is az az álláspontja, hogy ilyen körülmények között nem marad más hátra a főváros számára, mint peres úton elérni jogos követeléseinek kielégítését. Annál is inkább sürgősen rendezni kell ezt a kérdést, mert a jövő évre ismét emelkedik a kórházi ápolás önköltsége, s ha a miniszter most is ragaszkodik a 6‘35 pengős önköltségi árral szemben az 5 pengős ápolási díjhoz, úgy a főváros jövőre újabb másfél milliót fog ráfizetni kórházaira. Az ügy végleges rendezését már csak azért is sürgősen keresztül akarják vinni, mert a törvény- hatósági bizottság mindenáron ragaszkodik az új központi kórház mielőbbi felépítéséhez, már pedig az e célra felvett 3 milliós részletösszeget tudvalévőén fedezet hiányában törölték. Egy párt sem mond le a kórház megépítéséről s azt tervezik, hogy a népjóléti miniszterrel szemben fennálló követelés összegét fordítják az új kórház céljaira. Ez a kilenc millió pengő éppen elég volna, hogy a pavillonszerü intézmény építését megkezdhessék. A népjóléti miniszter tehát minden körülmények között szociális közegészségügyi célt szolgálna, ha kifizetné a főváros jogos követelését, mert így legalább is 2—3 évvel előbb épül fel az új kórház, amely a közegészségügy megjavulását nagymértékben előmozdítaná. A városházán még remélik, hogy a népjóléti miniszter belátja álláspontja helytelense- gét s hajlandó lesz a differenciák békés elsimítására, és így elkerülhető lesz az a semmikép sem kívánatos helyzet, hogy a főváros bíróság útján legyen kénytelen az állammal szemben jogos követelését behajtani. All a harc a népjóléti miniszter és a főváros között a kórházi ápolási díjak kérdésében. A főváros pörrel támadja meg az államot, ha a népjóléti miniszter nem téríti meg kilenc millió pengős kórházi deficitjét. Legmodernebb gyógy- 11r DA SUP QAIIATflDlliy Budapest,vin. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- ffJ! r. rAdUSI-oANAI UtilUm vas-utca helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére SZÍV- ÉS ÉLíBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY és légfürdők.
