Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-12 / 37. szám
I V ^\ XXIII. évfolyam. 1928. szeptember 12. Aav /eV ' cl 37. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Olyan az élet, mint ennek a nyárnak az időjárása. Nincs eső, nincs enyhülés, nincs, ami reménységet, jobb termést ígérne. A napokban megkezdődik az úgynevezett törvényhatósági élet, a közvélemény fel-felforr egy pillanatra, a lapok hasábjain néha körülhordoznak egy-egy véres kardot, mint a numerus klauzus, vagy a drágaság kardját, aztán megint csend lesz, eloszlik minden legparányibb felhő is és marad minden a régiben: tunyaság..tervtelenség, céltalanság és kicsinyesség. A népjóléti minisztérium azt ígéri, hogy „esetleg“ épít néhány bérházat, a főváros nagy eseményként ígéri, hogy ebben az évben megkezdi a kórházépítést: néhány elhullajtott esőcsepp, amely nem jelent sokat abban a szörnyű tikkadtságban, ami fojtogat bennünket. Az őszi közgyűlésnek nagy a programmja. A város munkarendjéről elmondták a pártok vezetői lapunk hasábjain véleményüket és amikor ezt az úgynevezett gazdag programmot nézzük, akkor kiütközik belőlünk a szegénység érzete. Hát ez az egész? Ezzel akarják megváltoztatni a mai szörnyű elviselhetetlenséget?! ... A város sok milliós dollárjai külföldi bankok trezorjaiban hevernek, mert Budapesten feleslegesek. Itt nem kell a pénz, nem kell a lendület, csak heverjen az a pénz, itt fontosabb dolgok izgatják az embereket, hisz itt vannak a nagy, személyi kérdések. Ezek a fontos kérdések, amelyek mellett eltörpül a nagy gazdasági Programm. Hányadszor jajdulunk fel, hogy nincs koncepció, nincs egységes vonalvezetés, nincs stílus és nincs egyéniség, amely lendületet adjon ennek a siilyedő városnak! Mert hiába építenek hol egy kórházat, hol egy-egy bérházat vagy fürdőt, amikor itt újjá kellene teremteni mindent, amikor sarkaiból kellene kivetni a világot s új alapon új várost emelni. A városháza teli van munkával, mindenki alkotni, produkálni akar, jó szándékban, igyekvésben és-munkában nincs hiány és mégis, amikor a tervszerűtlen- séget, a szükség által diktált munkáknak a kul- logását érezzük, akkor fel kell jajdulnunk, hogy mért csupa foltozás, csupa pótolgatás az, amit csinálunk, mért nincs itt egy erő, amely megelőz, amely vezet, amely ötleteket és koncepciókat termel, amely újat, nagyot akar és nem toldozgatásban és foltozgatásban merül ki. Budapestnek nincs munkaterve. Nincs nagy, átfogó alapgondolata, csak incidentális ötletei vannak. Hol itt, hol ott kapunk valamihez, de mindenhez egységes gondolat nélkül, felveszünk sok millió dolláros kölcsönt, de nincs előzetes, nagyszabású elgondolásunk, s csak utóbb csináljuk meg, a pillanatnyi szükségletnek megfelelő felosztási tervezetet, nincs se iskolaépítési, kulturális, gazdasági és városfejlesztési irányunk, lesz, ahogy lesz, azért van bölcs kormányunk, hogy annak a szavát lessük és csak annyit csináljunk, amennyit ez a kormány éppen megenged-, vagy megkövetel. A városházának nincs Vass Józsefe, vagy Klebelsberg Kunója, aki tudná, erősen tudná, mit akar, akiben hihetne és bízhatna a polgárság: van becsületes, jóhiszemű vezetősége, de jaj, mit ér mindez, amikor nincs lendület, nincs fantázia és szív, amely a horizont fölé emelkedve vezetné a tisztességes jószándékot. Csak egy erénye van a inai vezetésnek: tud alkalmazkodni. Alkalmazkodni a gazdasági és politikai viszonyokhoz. Ennek az erénynek az értéke azonban nagyon kétes, amikor alkotásról van szó, amikor kezdeményezni kellene, v Tiirnwman vinni, vezetni, utat mutatni. Budapest éppen eleget alkalmazkodott az utolsó évtizedekben és most már megérett arra, hogy a maga lábán járjon, önálló legyen és vezessen. De ki vezessen itt? Hol itt a monumentális elgondolási vezető? Sehol se. Tehát alkalmazkodjunk tovább is, nem kell vonalvezetés, inkább vezessenek bennünket továbbra is, hiszen oly kényelmes dolog az események után kullogni és olyan jó dolog, amikor gyámkodnak fölöttünk és nem mi vagyunk a felelősek a város jövőjéért, amelyet sehol se látunk. Négy új állami bérház építését tervezik Budapesten. Dréhr Imre államtitkár nyilatkozata az állami lakásépítkezés folytatásának akadályairól. — Négy alkalmas telke van a népjóléti minisztériumnak, de nincsen pénze. — Ősszel megindulnak a tárgyalások. A főváros lakossága még ma is — tíz évvel a háború befejezése után — erősen érzi a lakásínség nyomasztó hatásait. A népjóléti minisztériumban naponkint száz és száz családfő jelentkezik, hogy hajlékot kérjen magának. A kérvények ezrei várnak elintézésre, az elintézés azonban egyre késik, mert ennek az elintézésnek nincs más módja, mint az állami lakásépítési akció folytatása. Amikor a legutóbbi állami ház a Kinizsi-utcai ötemeletes bérpalota elkészült, közölték a nyilvánossággal, hogy a népjóléti minisztérium befejezettnek tekinti lakásépítési akcióját. „A lakásépítés nem állami feladat" — mondták az illetékesek és az eddigi akciót azzal indokolták, hogy a lakásviszonyok tekintetében még nem álltak helyre a normális keretek. Mivel azonban a közgazdasági helyzet konszolidálódása .megindította a magánépítkezéseket, senki se várjon az államtól további „áldozatokat“. Az illetékes tényezőknek ezzel az indokolásával szemben a főváros polgársága körében általános az a felfogás, hogy bármennyire konszolidálódott is a közgazdasági helyzet, a íakáskérdést illetően még távolról sem lehet normális viszonyokról beszélni. Éppen az a tény kényszeríti a népjóléti minisztériumot a lakásépítés folytatására, hogy a normális viszonyok helyreállítására belátható időn belül nincs remény. Mint a Független Budapest munkatársa értesül, a népjóléti minisztériumban megvan a jószándék az akció folytatására. Minthogy azonban az állami lakásépítkezés beszüntetése tekintetében kormányzati elvről van szó, a nehézségek elhárítása még hosszabb időt igényel. Ebben az ügyben alkalmunk volt beszélni Dréhr Imre népjóléti minisztériumi államtitkárral, aki érdeklődésünkre a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Egyelőre nem tehetek olyan kijelentéseket, amelyekből reményt lehetne meríteni az állami lakásépítkezési akció folytatására. Annyi bizonyos, hogy a lakáskeresők hatalmas ostromával állunk szemben, amelyet naponkint kell leszerelnünk. A leszerelés ez- időszerint abból áll, hogy legnagyobbrészt elutasítjuk a jelentkezőket — tehetetlenségünk kényszerítő erejénél fogva. Nincs lakásunk, tehát nem segíthetünk. Ebből az következik, hogy valóban szükség van a lakásépítkezések folytatására. A népjóléti minisztériumnak van is Budapesten négy nagy alkalmas telke, amelyeken szép bérházakat lehetne emelni. Két telkünk van a Pannónia-utcában, egy a Korall-utcá- ban, a negyedik a Visegrádi-utcában Az állami bérházak építése úgy pénzügyi, mint szociális szempontból egyaránt indokolt. Az állami bérházakba fektetett töke meghozza a megfelelő kamatot, tehát különösebb áldozathozatalról itt nincs szőj viszont — és ez a szociális szempont — az állami házak méltányos béreivel árszabályozó hivatást is teljesíthetünk. Megvan tehát minden indok az állami lakásépítkezések folytatására, csak egyetlen nagy akadály van: a tőke hiánya. Minden pénzkérdés. Az ősz folyamián esetleg megindulhatnak az előzetes tárgyalások és ezek során fog majd eldőlni, hogy lehet-e az állami lakásépítkezési akciót folytatni, vagy sem. Szerintem az akció folytatása elsőrendű közérdek. Politikai körökben — a Független' Budapest munkatársának értesülése szerint — minden oldalon sürgetik a lakásépítkezések folytatását. Úgy a községi pártoknak, mint a parlamenti pártoknak a vezetői is pártkiilönbsé® nélkül az akció folytatásának közérdekű szükségessége mellett érvelnek. Ennek a felfogásnak úgy a közgyűlésen, mint az októberben összeülő képviselőházban is kifejezést fognak adni. Nem kétséges, hogy ennek az egyöntetű állásfoglalásnak megí'esz a kívánt eredménye s még 1929-ben megkezdik a négy új állami lakóház' építését Budapesten. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. szív- ÉS ÉRBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
