Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-25 / 4. szám
XXIII. évfolyam. 1928. január 25. Uéb&W ' S 4. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A Dolgozó Polgárok Pártja dolgozni akar és nem politizálni. Ennek a pártnak a program injában már a megalakuláskor az volt az első és legfontosabb pont, hogy kizárja a politikát és minden erejét a dolgozó polgárság jólétének, kultúrájának és nyugalmának emelésére, megélhetésének könnyítésére fordítja. A politika nagyon veszedelmes izgatószer és a magyar társadalomra száz és száz bajt hozott a mértéktelen politizálás: legyen a fővárosnak egy pártja, amely nem akar elvi és politikai ellentéteket szítani, hanem — dolgozni a polgárság érdekében. A városháza nem politikai aréna, onnét legalább távol kell tartani a politikát. Ebben az elgondolásban indult el útjára a párt, de mindjárt útjának elején akadályokba ütközött. Elhelyezkedése, amely a fővárosi törvényhozás baloldalára utalta, nem hozta meg azt az eredményt, amelyet maga elé tűzött: nem dolgozhatott. A baloldal nagyobb pártjai nem akartak tudomást venni a kisebb testvérpártról és a többbség terrorisztikus jogánál fogva úgyszólván teljesen kirekesztették a dolgozókat a dolgozásból. A párt tagjai nem kaptak helyet a szakbizottságokban, nem vehettek részt a munkában, ellenben politizálhattak, ha kedvük tartotta és a sok pohtikai baklövés következményeiben és azokért való ódiumban osztozkodhattak azokkal, akik ezeket előidézték. Azaz: nemcsak politizálhattak, hanem kellett is politi- zálniok, muszáj volt, mert ez volt az egyetlen tér, ahol működhettek, ahol megengedték nekik, hogy életjelt adhassanak magukról. Meddő politizálásban telt el a „dolgozók“ ideje. A komoly munkában nem vehettek részt: ez a terület tilos volt számukra. Ök pedig dolgozni akartak és munkát követelt a polgárságnak az a része is, amely mögöttük állt, amelyet nem érdekeltek, sőt egyenesen visszatetszéssel töltöttek el azok a személyi harcok és belső villongások, amelyek a polgárság baloldali reprezentánsainak minden erejét és minden aktivitását igénybevették. A „dolgozó polgárok“ ölhetett kezekkel voltak kénytelenek nézni ezeket a belső harcokat, fásultan tűrték a mellőzést, a folytonos hibákat és a céltalan, tervszerűtlen próbálkozásokat, tűrték mindaddig, amíg rá nem jöttek arra, hogy ezek a hibák már nem is hibák többé, hanem bűnök, olyan bűnök, amelyekről ugyan ők nem tehetnek, de mégis részesek benne, mégis felelősek miattuk. Amikor ennek tudatára ébredtek, elindultak, hogy megkeressék az aktivitás, a munka, az alkotás útját. És ekkor, ekkor történt először az, hogy észrevették őket a baloldalon is, ahol eddig kelletlenül megtűrt fegyvertársak voltak. Amikor kitűnt, hogy vannak a város közéletében olyanok, akik hasznosaknak, szükségeseknek tartják a Dolgozó Polgárok dolgozniakarását és munkaerejét, akkor egyszeriben árulást kezdtek kiáltozni azok, akik idáig tudomást sem akartak venni arról a tétlenségre kényszerült energiáról, amely most megmozdult, hogy — dolgozzék. A handabandázók és pereat-üvöltők nem befolyásolhatják a párt tagjait. A parlamentáris élet egyik legelemibb alapfeltétele, hogy a mandátumot nyert tagnak senki utasítást nem adhat, senkinek sincs joga őt kérdőre vonni, még a választóknak sem. A közgyűlés társalgójában ért támadás csak megerősíti a párt tagjait abban az elhatározásukban, hogy meg kell keresniük a munkaszábadság útját, meg kell keresniük abban a formában, hogy a párt pro grammjából, maguk elé tűzött célkitűzésűkből és elveikből egy hajszálnyit se engedjenek. A mandátumot nyert tagot csak egy dolog kötelezi: a pártprogramul, amelyhez ragaszkodni becsület kérdése, egyéb szempontok azonban nem érdekelhetik és nem is befolyásolhatják, akármily hangos és visszatetsző módon akarják is befolyásukat rájuk erőszakolni azok, akiknek ehhez joguk nincsen. A parlamentáris, életnek az egyik alapteltétele és a Dolgozó Polgárok csak saját lelkiismeretük és a mögöttük álló polgári erők szavára hallgatnak; amikor mennek a maguk útján a munka és aktivitás felé. Elég volt az asszisztálásból. A Dolgozók Pártja nem elégül ki abban, hogy önző személyi és egyéni érvényesülésért folyó magánharcoknak legyen egyszerű szemlélője, hogy gusztusA közgyűlési pártok türelmetlen sürgetésére a I múlt héten végre összeült a Beszkárt. igazgatósága j és a viteldíj leszállításának kérdését vette tárgyalás alá. Sok tárgyalásra ugyan nem volt alkalma az igazgatóságnak, mert a villamosvasutak igazgatósága terjedelmes előterjesztésben azzai állott ellő, hogy a tarifát a mai körülmények között egy fillérrel sem lehet mérsékelni. A Wolff-párt — élén Bűday Dezsővel — természetesen helyeselt ennek a megállapításnak s hiába szólaltak fel a baloldali pártok kéoviselői a leszállítás mellett: a viteldij leszállítás dolgában nem történi határozat. Ez azonban nem jelenti azt, mmtha a jegyárak csökkentése végleg lekerült volna a napirendről, mert hiszen döntés még nem történt s az igazgatóság legközelebbi ülésén ismét szőnyegre kerül ez az iigy. Három javaslat áll! szemben egymással, az egyik Szirókay helyettes vezérigazgatóé, aki a mai állapotok fenntartásához ragaszkodik, a másik Scheuer Róberté, aki az egységes 20 filléres jegy bevezetését követeli, míg a harmadik javaslatot Bedő Mór képviseli, aki a szakaszjegy árát Í2 A belügyminiszter még mindig késik a felesjeges üzemek megszüntetéséről szóló közgyűlési határozat jóváhagyásával s ezért a városházán a legteljesebb bizonytalanság uralkodik az érdekelt üzemek dolgában. Egyes vállalatok változatlan üzemmel dolgoznak, sőt vannak, melyek megszüntetésük elhatározása óta még többet produkálnak. De vannak a halálraítélt városi üzemek között olyanok is, amelyek teljesen felkészültek az előbb-utóbb bekövetkező feloszlatásra. így a községi javító-műhely a napokban elbocsátotta munkásainak egy részét és a tanács a műhelynél alkalmazott ideiglenes tisztviselők közül kilencnek felmondott. A műhely munkásságát a legkisebb mértékre szorították le és Solty Lajos tanácsnok felszólította az üzem vezetőségét, hogy legyenek készen minden pillanatban a munka teljes beszüntetésére. Ugyanez áll a ruha- és cipőüzemre is. A Független Budapest legutóbbi számában megírtuk, hogy a tanács az alkalmazottak cipőszükségtalan és energiát fogyasztó belső küzdelmek mellett való asszisztálásban merüljön ki minden ténykedése. Budapest most emelkedik romjaiból, az újjáépítés, az alkotó munka most kezdődik és mi, Dolgozó Polgárok, dolgozni akarunk. Ebből a munkából kizárni nem hagyjuk magunkat és bárhonnan jöjjön is a munkára hívó szó, mi ott leszünk, mert ezt kívánja tőlünk a dolgozó Budapest, amelynek a Dolgozó Polgárok Pártja a legszerényebb szolgája. Szolgálni akarjuk a várost és dolgozni érte és ebben az elhatározásunkban most már nem állíthat meg bennünket senki és semmi. fillérre, a vonal- és átszállójegy árát 20 fillérre kívánja leszállítani. Előrelátható, hogy a Beszkárt. vezetősége mindaddig igyekszik elhúzni ebben a kérdésben a döntést, míg a vezérigazgatóválság megoldást nem nyer s a vasút élére ki nem nevezik az új vezérigazgatót. Akkor azután az új vezérigazgató érdemeként lépnek majd elő önmagoktól qgy mérsékelt viteldíi- leszállítási javaslattal, A közönség természetesen türelmetlenül várja az utazás olcsóbbodását s nem hajlandó addig várni, míg a pártok iepaktálnak az új vezérigazgató személyére vonatkozóan. A tarifamérséklés végrehajtásához nincs szükség vezérigazgatóra, erre a lépésre a mai vezetőség is- elhatározhatja magát, a nélkül, hogy az a vállalatra nézve hátrányos következménnyel járna. A vezérigazgatóra majd más feladatok várnak s ha azokat sikerül elvégeznie, akkor is számíthat a közönség elismerésére. A Beszkárt.-nál különben folynak a földalatti gyorsvasút előkészítő munkálatai s rövid időn belül a műszaki vezetőség kész tervezettel fog előállani, melyben a vasút megépítéséneik szükségességét s a vonatkozó tervek kiviteliének módozatait fogja feltárni. létének beszerzésével kapcsolatban milyen dilemma előtt áll, mert nem tud határozni, vájjon a milliárdos munkát a hatósági üzemnél, vagy a magániparnál rendelje-e meg? Cikkünk nyomán a tanács végül is állást foglalt e kérdésben és az érdekeltségek legteljesebb megelégedésére nyilvános versenytárgyalás kiírását határozta el cipők beszerzésére. Ez a döntés egyúttal a fővárosi ruha- és cipőüzem végóráját jelenti. Nehéz helyzete van a konyhakert-gazdaságnak és a szőlőtelepnek, melyeknek megszüntetését szintén kimondotta a közgyűlés. A két telepnek már rövidesen hozzá kellene kezdenie a tavaszi földmunkákhoz, palántázáshoz, de e bizonytalan helyzetben nem mernek semmiféle előkészületet tenni, mert minden percben várják a feloszlató miniszteri határozatot. Legmodernebb gyógy- 11. intézet sebészi és bel- |J| » n A IflD O All ATABUIM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy. r AJUK-uANA I UKIUM VAS-UTCA 17. SZ. helye, vizgyógyintézet, napbetegek részére Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. A Beszkárt legsürgősebb teendője: a viteldíjak leszállítása. Húrom javaslat áll egymással szemben: Sztrókay h. vezérigazgató a mai viteldíjak fenntartását, Scheuer Róbert az egységes 20 filléres tarifa bevezetését, Bedő Mór a szakaszjegynek 12 fillérben, a vonal- és átszállójegyeknek 20 fillérben való megállapítását követeli. A kormány nyolc hónap óta nem döntött a halálraítélt községi üzemek dolgában A belügyminiszteri huzavona óriási kárt okozhat a fővárosnak.
