Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-02 / 18. szám
4 Független Budapest 1928. május 2. I Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul {frjaSff-A wfaKafcrJSo. I „Emelt fővel állok a közvélemény elé“ — mondja Kolosy Jenő, a községi javítóműhely hirtelen elbocsátott igazgatója. A „Független Budapest“ közli a tanácsi határozatot, amellyel Kolosyt pellengérre állították. —Kolosy fegyelmit kér maga ellen. Feltűnést keltő eset foglalkoztatja csütörtök óta a főváros tisztviselőkarát, valamint a városházi pártokat is. A tanács csütörtöki ülésén ugyanis olyan határozatot hozott, amely példátlan Budapest köz- igazgatásának történetében. Az egyik városi üzem igazgatóját pársoros határozattal azonnali hatállyal, minden végkielégítés nélkül elbocsátották állásából. Kolosy Jenőről, a községi javítóműhely vezetőjéről van szó, aki ellen olyan vádakat hoztak fel, amelyek módot adtak ennek a példátlan határozatnak a meghozatalára. Kolosy Jenő ny. főmérnök, 1924. óta vezette a legnagyobb megelégedéssel a községi javítóműhelyt és hogy működése eredményes volt, azt igazolja az is, hogy a tanács az üzemi kérdésben rendületlenül kitartott a javítóműhely fenntartása mellett s minden eszközzel bizonyítani igyekezett, hogy a műhely fenntartásával a főváros óriási anyagi megtakarításokat ér el. A közelmúltban a városházán nagy érzelmi változás volt észlelhető a javítóműhelyekkel szemben. Ez tettekben is megnyilvánult. Az első lépés volt Zboray János műszaki főtanácsos elhelyezése a kerületbe. Zboray referense és nagy patrónusa volt az üzemnek s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a központból távoznia kellett. Eltávolítása után magára az üzemre került a sor. Nem tudni mi okból, de egyszerre nem jó szemmel nézték a községi javítóműhely létezését a városházán. Januárban, amikor már biztos volt az üzem megszűnése, becitálták a városházára a tisztviselőket, mindegyiknek kezébe nyomták a 3, illetve 6 hónapos felmondási határozatot, u munkások közül pedig 64,129/1928—11. TÁRGY: Intézkedés Kolosy J'enőnek, a Községi Javító- műhelynél viselt üzemvezetői állásából való elbocsátása ügyében. HATÁROZAT: A tanács a tanácsi II. ügyosztály jelentéséből megállapítja, hogy a Községi Javítóműhelynek felmondásban levő üzemvezetője: 1. a Községi Javítóműhelytől időközben eltávozott alkalmazottak részére korábban folyósított fizetési előlegeknek az eltávozást megelőző időkben való levonása iránt nem intézkedett, 2. a Községi Javítóműhely alkalmazottainak fizetését önkényesen a tanács intézkedése nélkül felemelte, 3. a 2. pontban említett illetményeket olyan alkalmazottak részére is kifizette, akik felmondás következtében a Községi Javítóműhelytől már időközben megváltak, 4. a Községi Javítóműhely munkáinak elvégzése, valamint követeléseinek elszámolása és behajtása körül késedelmesen járt el. Minthogy a felsorolt esetek, melyekről a tanács csak most szerzett tudomást, súlyos ellentétben állanak az üzemi szolgálat rendjével s a székes- főváros anyagi érdekeivel, ennélfogva a tanács Kolosy Jenői, a Községi Javítóműhelynél viselt üzemvezetői állásától rögtöni hatállyal elbocsátja. — Sokáig tartana, míg elmesélném annak a személyi hajszának az előzményét és részletét, amely ellenem a középítési ügyosztály egyes tisztviselői részéről megindult. Tehetetlen áldozata vagyok ennek a személyes gyűlöletnek, ép úgy, mint áldozata lett a közelmúltban Zboray műszaki főtanácsos. Nem tudom, mi oka volt a hajszának, mert én soha senkinek semmi okot erre nini adtam. 1924-ben vettem át a javítóműhely vezetését, amely akkor teljesen lezüllött állapotban volt, az egész telepen nem lehetett találni mast, mint néhány ócskavasat. 1,300,(HM) korona fizetésért vállaltam az üzem vezetését s miután annakciőtte Dunaharasztiban saját házamban laktam, köteleztek, hogy költözzek a fővarosba. Házamat elkótyavetyéltem és itt Budapesten az 1,300,000 koronás állás kedvéért 60 mil- "os ja kast vásároltam. Mint előbb említettem, a javítóműhely akkor borzalmas állapotban volt, forgótőkével sem rendelkezett, a város pedig nem adott pénzt az üzem talpraállítására. Ekkor saját vagyonúmból gépeket vettem az üzem számára, megkezdtem a produktív munkát s az előlegezett pénzt kamat nélkül apró részletekben vettem vissza a befolyó jövedelmekből. Mindenkitől a Icxlcljescbb elismerési kupi cím és amikor az iizem- szervező bizottság kint járt a telepet vizsgálni, a több mint százai, a munkahét végeztével egyszerűen kitellek az utcára. Az elkeseredett harc ekkor indult meg Kolosy Jenő, az üzemvezető-igazgató s a középítési ügyosztály között. Kolosy, aki egy évi felmondáshoz ragaszkodott, a hat havi felmondó határozat ellen fellebbezéssel élt. de fellebbezését a tanács visszautasította. Erre az igazgató a munkaügyi bírósághoz fordult jogainak érvényesítéséért s a 11,000 pengőt kitevő fizetés különböze tért beperelte a fővárost. Kolosy elvi szempontból fordult a bírósághoz, mert nincs rászorulva^ a főváros 11,000 pengőjére. Dúsgazdag ember. Bányatulajdonos, aki nem a fizetésért, hanem magáért a munkáért dolgozott. A per még jobban kiélezte a viszályt az ügyosztály és Kolosy között. Miközben Solty Lajos tanácsnok, a középítési ügyosztály vezetője betegen feküdt lakásán, helyettese különféle „adatokat“ gyűjtött össze az igazgató ellen és ezeknek birtokában előterjesztési tett a tanácsnak Kolosy Jenő azonnali hatályéi elbocsátása iránt. Bizonyára nyomós okokból, az intézkedést igyekeztek a nyilvánosság előtt eltitkolni. Az ügyosztály helyettes vezetője a legmerevebben elzárkózott minden nyilatkozattétel elől, megtagadta a felvilágosítást arra vonatkozóan, milyen indokok alapján határozta el magát a tanács arra a lépésre, hogy egy hosszú, tisztes közszolgálati múlttal rendelkező főtisztviselőt egyik napról a másikra, szinte megbecstelenítő módon megfosszon hivatalától. A felvilágosításra azonban nem volt nagy szükségünk, mert a hivatalos hely informálása nélkül is megszereztük a szükséges adatokat s birtokába jutottunk annak a tanácsi határozatnak is, amely erről a nagy port felvert intézkedésről szól. A tanácsi határozat szószerint így hangzik: Felhívja a tanács a tanácsi II. ügyosztályt, hogy Kolosy Jenő hivatalát a nevezettől azonnal vegye át s az tizem vezetéséről addig is, míg a polgár- mester úr ez irányban külön fog intézkedni, a saját kebeléből kiküldendő tiszti szakközeg útján gondoskodjék. Végül a tanács felkéri a polgármester urat, hogy a Községi Javítóműhely üzemvezetői tennivalóival való megbízatás ügyében rendeletileg intézkedni szíveskedjék. Erről a tanács a polgármester urat átiratban, a tanácsi 11. ügyosztályt, a tiszti ügyészséget, a számvevőséget és Kolosy Jenő urat felzeten értesíti. Kelt Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1928. április 28-iki üléséből. Folkusházy s. k., polgármester h. Ezt a határozatot sem kézbesítették ki postán, vagy küldönc útján az igazgatónak, hanem a köz- építési ügyosztály egyik tisztviselője telefonon berendelte az ügyosztályba az igazgatót, ahol a fenti határozat eredeti példányéit átvétették vele. Már most mindenkit érdekelhet, mit mond a történtek után Kolosy Jenő, aki a tanács döntése alapján hivatalos helyen megbélyegzett, lelkiismeretlen, a főváros pénzét pocsékló tisztviselőként van beállítva. legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak a látottak felöl. A tanács részéről sem volt kifogás soha az üzem ellen. Még nem régen is azt ígérték, hogy az üzemet nagyobbra fejlesztik s én, mint az üzem vezetője, megfelelő szerződést kapok. De közben nyilvánvaló lett, hogy a javítóműhely megszűnik. Az üzem ellen ezután a legteljesebb rosszakarat nyilvánult meg. Január 1-én minden további nélkül elbocsátottak több mint 100 munkást, az összes tisztviselőknek, köztük nekem is felmondtak, ami körül újabb differencia támadt. A műhelytől minden megrendelést megvontak. A megmaradt 30 -40 munkás hosszú időn tétlenül, állt a műhelyekben s a szombati fizetési napon a magam zsebéből fizettem ki a 6—7,000 pengőt kitevő munkabéreket, mert a kasszában nem volt pénz. Jöttek a vállalkozók is esedékes számlákkal s igen sok cég a tana rá, a saját bank folyószámlámra, a magam terhére állítottam ki csekkeket, adtam a magam aláírásával váltókat, csakhogy a vállalkozók pénzükhöz jussanak. Én csak nagy- nehezen tudtam levonni ezeket a kifizetett összegeket a későbbi üzemi bevételekből. Kolosy cáfolja az egyes vádpontokat. Rátérek a tanácsi határozat vádpontjaira is. Azt mondja az első vádpont, hogy én az időközben eltávozott alkalmazottak korábban folyósított előlegeit nem vontam le s így megkárosítottam a fővárost. Ebből a „súlyos“ vádból annyi igaz, hogy az egyik munkás a műhelyfőnök hibájából eltávozott a nélkül, hogy 3 pengős előlegét visszafizette volna. Egy másik munkás 11 pengős előleggel katonának rukkolt be, egy harmadik a művezető hibájából 16 pengő előleggel távozott. Végül egy negyedik munkás, kinek 32 pengő előlege van, hosszabb idő óta beteg, nem dolgozhatik, de nincs' elbocsátva az üzem szolgálatából. Ha ezt mind elveszett pénznek vesszük, akkor is 62 pengő az az „óriási“ kár, ami a fővárost a le nem vont előlegek miatt érte. Különben is az előlegek nyilvántartásáról a munkás-nyilvántartó köteles gondoskodni s azért nem tehető felelőssé ilyen súlyos következménynyel egy üzem igazgatója. — A második vádpont szerint önkényesen felemeltem az alkalmazottak fizetését. Ez sem felel meg a valóságnak. A 18,326/1924—XIII. sz. tanácsi határozat kimondja, hogy a javítóműhely alkalmazottainak fizetése úgy emelkedik, mint a közigazgatási tiisztviselőké. Az időközben megszavazott fizetésjavításokat mindenütt kiutalták, csak a javítóműhelyről feledkeztek meg a városházán. Valótlan a 3-ik pontban említett az a vád is, hogy én kiutaltam a felemelt fizetéseket és a differenciát kifizettem azoknak, akik időközben kiléptek az üzem kötelékéből. Előterjesztést tettem ugyan az ügyosztálynak, hogy a jogosan jtáró fizetésemelést utalják ki, de előterjesztésem válasz nélkül maradt. A nagy nyomorban sínylődő tisztviselők közül egyeseknek adtam kisebb előleget, de ehhez jogom volt, mert minden üzemvezetőnek jogában áll alkalmazottai részére bizonyos előleget adni. De különben is mindenki letörlcsztetíg az előlegét. Arról nem szól a tanácsi határozat, hogy a főváros az üzem szegény tisztviselőinek 11,000 pengővel tartozik, amelyet hónapok óta nem kapnak meg, A 34,580/1928-11. sz. határozat 11,000 pengő mérlegpénzt szavazott meg a javítóműhely személyzete részére. Ez a remuneráció minden üzem személyzetének jár, a javítóműhely alkalmazót,tini is minden évben megkapták, most azonban ezt a megszavazott összeget elvonták a felmondásban levő szegény emberek elől. — Ami végül azt a vádpontot illeti, hogy a javító- műhely késedelmesen végezte a munkát s azért kellett engem rögtöni hatállyal elbocsátani, ez olyan nevetséges rágalom, amihez nincs hozzátenni- valóm. Eddig mindenki meg volt elégedve az tizem teljesítményével és soha sem a munka miatt, sem a pénzek elszámolása körül nem volt kifogásolnivaló. — Nem akarok dicsekedni, de emelt fővel állok most is a közvélemény előtt. Soha más nem vezérelt, mint a főváros érdeke, mindig az egyenes úton haladtam, vagyonokat mentettem meg a fővárosnak. Nemcsak á fővárost nem terheltem munkásaim és tisztviselőtársaim helyzetének javításával, hanem épp ellenkezőleg, a magam pénzén segélyeztem a nyomorgó munkásokat, saját pénztárcámat nyitottam ki, mikor az egyik'munkásnak gyermeke született, amikor a másik beteg volt s nem tudott keresni. Ezért a cselekedeteimért ilynn hálával fizetett a főváros. Jól tudom, minek köszönhettem a történteket. Azért nem csüggedek, nincs semmi szégyelnivalom, tiszta lelkiismerettel, tiszta kézzel állok mindenki előtt. A magam részéről még nem tartom befejezettnek ezt az ügyet, a felmondási differenciáért és költségeimért kártérítési pert indítok a főváros ellen, a polgármester urat pedig kérni fogom, hogy a tanács által felsorakoztatott vádak ügyében indítsa meg ellenem a fegyelmi eljárást. A szenzációs ügy, amelynek a jelek szerint még viharos utókövetkezményei lesznek, a közgyűlésen is szóbakeriil. Egyhangú vélemény szerint ennek az elbocsátásnak a körülményei nem teljesen tisztiák, ki kell vizsgálni azokat a személyi momentumokat is, amelyek megindítói és kulissza mögötti rúgói voltak ennek az odiózus ügynek.. éttermei és polgári vendéglője a „Szent Gellért“ szállóban Külön szobák és termek bankettek, esküvők házi bálok és mulatságok céljára. Délutáni tea jjazz-band mellett. Este az étteremben elsőrendű cigányzene. Diétás konyha betegek részére GUNDEL NYÁRI VENDÉGLŐJE az ÁLLATKERT MELLETT a főváros legkedveltebb kerthelyisége. A tanács Kolosy Jenőt rögtöni hatállyal elbocsátja. Kolosy Jenő így nyilatkozott a Független Budapestnek:
