Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-11 / 2. szám
2 Függeilen Budapest 1928. január 1 \. a legsürgősebben írjon ki nyilvános nemzetközi pályázatot a tervbevett gyorsvasát építésére s koncessziójának kiadására a legkedvezőbb ajánlatot tevő tőkecsoporttal kössön megállapodást a földalatti vasút létesítését illetően. Már most is nyilvánvaló, hogy egész sereg komoly és hatalmas külföldi vállalat és tőkecsoport hajlandó részt venni a budapesti földalatti vasút megépítésében s a kitűnő rentábilis vállalkozás tudatában. mindegyik szívesen vállalkozik az tizem vitelére is.. Már most a fővárosnak arra kei 1 ügyelnie, hogy melyik tőkecsoport hajlandó kedvezőbb feltételeket szabni s rövidebb idő alatt a fővárosnak juttatni a vasúkat. Ezért van szükség a nyilvános nemzetközi pályázatra. melynek kiírását mindenesetre követeljük. * * * A hétfő esti igazgatósági ülésen, mely közel 4 óráig tartott, Sipőcz Jenő polgármester elnökölt. A hosszú tanácskozáson azonban semmiféle döntés nem történt a vezérigazgatói állás betöltése tekintetében. Az igazgatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy míg Rényi Dezső jelenlegi vezérigazgató távozásának feltételében nem történik megegyezés, addig nem lehet érdemileg foglalkozni az új vezér- igazgató személyének ügyével. Vass népjóléti miniszter — amint azt annak idején ismertettük — a múlt év szeptemberében szigorú leíratott intézett « főváros közönségéhez^ amelyben éles bírálatot mondott a kórházakban dívó gazdálkodásról. Egyebek között a központosítási jelölte meg egyik okául annak, hogy a kórházak működése költséges, rendszertelen és semmiféle tekintetben sem megfelelő. Ennélfogva felhívta a miniszter a főváros közönségét, utasítsa a tanácsot: ,.haladéktaUmul foglalkozzék a közkórházak jelenlegi központosított rendszerének a megváltoztatásával, ruházza fel belátása és célszerűség szerint kiitön-kiLön, vagy pedig ■ c sopor okba foglalva a kórházak igazgatóit és gondnokságait olyan önállósággal és hatáskörrel, a költségvetési felhatalmazás tekintetében olyan teljes személyi és anyagi felelősséggel, mintha a kórházak is hasznot hajtó üzemei lennének a fővárosnak". A mi niszter ezek alapján követelte, hogy a tanács készítsen új kórházi szabályi endeletet, amely az egyes kórházi alkalmazottak jogait és kötelességeit is kellően kidomborítsa. Ez az új szabályrendelet elkészült, Némethy Béla tanácsnok és Szendy Károly főjegyző meglepően rövid idő alatt fejezték be azt a hatalmas munkát, amelyet enne/k a szabályrendeletnek a megszerkesztése igényelt. Különben is az igazgatóság szükségesnek tartja« hogy mielőtt Rényi Dezső távolzása megtörténne, előbb tisztázzák a vezérigazgató felelősségét a vállalat eddigi gazdálkodásáért. A Beszkárt. ügyvitelét felülvizsgáló bizottság, mint ismeretes, súlyos visszásságokat állapított meg s az igazgatóság arra következteti, hogy Rényi Dezső azokért felelősséggel tartozik. Rényi kérte az igazgatóságtól, hogy szabadságát 3 hónappal hosszabbítsák meg, azonban az ülés ebben nem döntött. A vezérigazgatóválság, úgy látszik, ezek után ismét eltolódik. A mára összehívott pártközi értekezleten sem várható ebben a kérdésben fontosabb határozat. Valószínű, hogy előbb Rényi Dezső távozása és távozása feltételeiben akar megállapodásra jutni az igazgatóság s csak azután kerül szőnyegre az új vezérigazgató személyének kérdése. Az igazgatóság az 'ülésről különben a következő kommünikét adta ki: „Dr. Bedő Mór, a Beszkárt. igazgatósági tagja a vezérigazgatói állás betöltése körül felmerült hírekkel kapcsolatban — mint ismeretes — levelet intézett dr. Sipőcz Jenő polgármesterhez, mint a Bqszkárt. elnökéhez. Az igazgatóság mai ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel és úgy döntött, hogy mielőtt ebben a ügyben érdemileg határozna, kívánja Rényi Dezső vezérigazgató ügyének elintézését, valamint az ad hoc bizottság jelentésének letárgyalását és felkéri a polgármester-elnököt, hogy ennek a sürgős! letárgya- lása- iránt intézkedni szíveskedjék.“ ttBa#mroflS8»s«Bme@s®0®s!®@0Mee8Mawe«sK Németliy Béla tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője a Független Budapest munkatársának a következőkben ismertette az új kórházi szabályzatot. — A népjóléti miniszter ismeretes leiratának következtében szükségesnek mutatkozott az elavult közkórházi szabályzat módosítása és megfelelő új intézkedésekkel vaió kibővítése. Mielőtt azonban a közegészségügyi ügyosztály és a tanács a miniszter követelmé- nyemek megfelelt volna, érdeklődtünk az iránt, miként oldották meg ezt a kérdést Németországban, a rend hazájában? E tanulmányozások során megállapítottuk. hogy a németek ) az orvosi és gazdasági veze- í tést a nagykórházaknál telje- i sen különválasztják s így a felelősség kérdése bármikor és bármely irányban mindig tisztán áll. Ezeknek megismerése után nem zárkózhatunk el a több évtizedes kórházi szabályzat e reformja és a személyzeti szolgálati utasítások módosítása elöli Az erre vonatkozó új szabályrendelet 80 nyomtatott oldalra terjed. Az új szabályrendeletnek a gondolatmenete az. hogy az igazgató-főorvos1 tartja kezében a főorvosi vezetés minden szálát, a gazdasági vezetést ellenben csak ellenőrzi, felügyel rá, helyesebben szemmel tartja. A tanács készséggel engedte volna át minden téren a vezetést a magiasabb intelligenciának, ha az igazgató-főorvosok hajlandók lennének arra, hogy reggeltől estig a kórházban tartózkodjanak és az orvosi adminisztráción kívül a gazdasági adminisztrációiért is minden irányban felelősséget vállaljanak. Minthogy azonban ezt a lekötelezettséget nem lehet megkövetelni, alkalmazkodott a tanács a miniszteri leirat azon rendelkezéséhez, amely az ügykörök poir tos megtartását kívánja. Ebben az értelemben dolgoztuk át az alapszabályokat és a személyzeti szolgálati utasítást. A leirat útmutatása szerint megszűnik a kórházak központi igazgatása és helyébe az egyes kórházcsoportok önálló igazgatása lép.- Mindegyik kórházcsoport teljesen önállóan fogja az ügyeket eílÜátni s ha egyelőre nem is kap külön pénztárt, az eddig követett gyakorlattal szemben sokkal több önállósággal fog rendelkezni, hogy végül a teljes önállósághoz hozzászokjék. Az utalványozási jogot az új szabályrendelet a gondnokokra ruházza, még pedig abból a meggondolásból!, hogy az egyes kórházcsoportok igazgató-főorvosait az orvosi vezetés annyira eifoglialja, hogy nem marad fizikai idejök a felelősségteljes utalványozások minden részletének előzetes átvizsgálására. — A szabályrendelet négy csoportra osztja be a budapesti kórházakat. Az első a Rókus-kórházcsoport, amely magában foglalja a Rókus-kórházon kívül a Kun-utcai, a Gyöngyösi-úti és a Madarász-utcai kórházakat. A n ásodik a Szt. István-kórházcsoport, mely a Szt. István, a Bakács-téri és a Telepi-utcai kórházakat egyesíti. A harmadik a Szt. László-kórházcsoport, amelyhez az összes fertőző kórházak és osztályok tartoznak. A negyedik az új Szt. János-kórházcso- port, amely az új és a régi Szt. János-kórházakon kívül a Míargit-kórházat foglalja magában.- Pontosan körvonalazza a szabályrendelet az összes kórházi személyzet jogait. Szigorúan megállapítja. hogy a betegektől egyik alkalmazottnak sem szabad semmilyen pénzt vagy más szolgáltatást elfogadnia. Az orvosoknak kötelességük a beteggel szemben humánusnak, nyájasnak és készségesnek lenni és a beteg titkait megőrizni. Az ápoló személyzettel szemben tartoznak az orvosok illedelmesen és méltányos elismeréssel bánni, orvostársaikkal szemben kartársi érzülettel viseltetni és müveit modort teljesíteni. A szabályrendeletet, amely a kórházak gazdasági vonatkozásában is rendkívül sok újítást tartalmaz. tanulmányozás végett megküldöttük a tiszti főügyésznek, a tiszti főorvosnak, a főszámvevőnek és a kórházak igazgató-főorvosainak, akik 14 napon belül megteszik észrevételeiket. Ezek beérkezése után a szabályrendelet letárgyalás végett azonnal az illetékes bizottságok elé terjesz- szük. Önállóságot kapnak a főváros kórházai. Megszűnik a kórházak központi igazgatása. — Négy csoportra osztották a főváros kórházait. __Némethy tanácsnok ismerteti az új közkórházi szabályrendeletet, amelynek tervezete már készen áll. NÉMETHY BÉLA. LIBER ENDRE. Budapest szépítése. Irta LIBER ENDRE tanácsnok. II. Ha új programmpontokat akarunk kitűzni, azt isi elsőrangú érdeknek kell tekintenünk. S valóban a székesfőváros már meg is kezdette, de teljes sze- retetével folytatni is fogja a tereknek önálló szobrokkal való díszítését. Kettős a cél: esztétikai hangsúlyt adnia a térnek, aláhúzni szépségét egy külön szépség beillesztésével., másrészt kivinni a művészet alkotásait, eredeti otthonunkba, a szabad levegő és napfény alá, hogy lássák és megismerjék. Céltuda- c , , J°s fejlesztéssel a szobrászat fejlődésének élő képeskönyve lehet a főváros területe és ezt a céltudatosságot akarjuk munkánkba belevmni. Az utcák egyhangú kőtömege, sivársága js változó ritmust kíván magába, de itt zárt háztömbök között szinte a változás vágya is erősebb. Az egyszerű szobor vízmedencét, csurgó, csevegő forrást kíván hogy a lelki szomjúságot a víz képével, zajával enyhítse es megszületik a városkút. Városunkban is voltak ilyenek, de szükségességük csökkenésével lassan helyet adtak a ridegszívű városrendezésnek s ma csak kettő áll belőlük, az is újabb kor szülöttje. Ezt a példát felnyitni szintén Programm s ha messzebbmenő és csak későbben megvalósítható is szükséges máris a felőle való gondoskodás. De az igazi emlékszobrokról sem szabad clfelejtkeznünk. Ezek a mellett, hogy a művészet alkotásai etikai értékek őrzői is. Ma a székesfőváros elmaradt tartozásait egyenlíti még ki. de lassan befejezést nyernek a még folyamatban levő inunká- latok s. akkor w./ tervekre is kerülhet a sor. Addig is ott lebeg előttünk a legnagyobb tartozás a ma- gyaj katonának, a névtelen hősnek emléke, melynek megvalósítására a székesfőváros teljes erejével kíván belekapcsolni ebbe az akcióba. Remélem, hogy a közös munkának meg is lesz a foganatja és az emlék mielőbb hirdetni fogja a magyar hősiesség szomorú elégiáját. Minél jobban fejlődik az utca élete, mint napjainkban, annál féltőbb gonddal kell ügyelni szépsége egyéb tényezőire is, és ezek a tényezők ezerféle változatban lépnek elénk. A szépség hangulatos összhatását elemezve, egyszerre reánk tornyosul a nagy felelősség minden cselekedetért, mely ehhez a szépséghez bármi módon hozzányúl. A székesfővárosnak pedig mindenkiméi jobban éreznie kell ezt a felelősséget és határozottan kimondhatom, érzi is. Mint példaadó és mint szabály- alkotó áll módjában befolyást gyakorolni és úgy vélem, a körülményekhez képest eleget próbál tenni kötelességének. Építkezéseinél sok esetben nem az olcsó, hanem a jó vezérelve lebeg előtte és szakavatott művészek keze áll jót az eredményért. Sőt, hogy a pártatlan bírálatot biztosítsa, a pályázatok módszerével kívánt nem egyszer a művészi követelményeknek megfelelni. A helyzet nehézsége sokáig a teljes sikert megnehezítette, azonban lassan abba a helyzetbe jut, hogy mindig tekintettel lehet a nemes művészet igényeire s már eddig is néhányszor bizonyítékát adta ennek. Az utcák képének egyéb járulékai, a közszükség- leti felszerelések szintén nem közömbösek hatás tekintetében. Mindezek közül azonban kiemelkedik a hirdetés ezerféle változata, hangosságával, íeltűnő- ségével. A hirdetés alapjellege a hangosság, de csak akkor engedhető meg érvényesülése, ha ízlés mérsékeli ezt. A hirdető monopóliumot kötelezettségként is kell felfogni, mely a nemesítésben, finomításban lássa célját. Ezt a szellemet belevinni az üzleti vállalkozásba ugyancsak jelentős célkitűzésünk. Az utcakép egészéhez hozzátartozik a meglevő is, a régi, lassan fejlődő kép, mely önálló életet él és mesterségesen hozzányúlva, szervességét, erejét veszti. A modern fejlődés sok -helyen kezdi ki, de megóvni csak annál inkább kötelességünk. A feladat nehéz, mert jogok bástyája fordul ellene, de úgy vélem, a veszélyeztetett értékek megérik a védelmet, legalább is egyes helyeken és ott meg is kell azt nekünk adni. Nemcsak kényszerítő jogszabályokra gondolok, de a megismerés lehetővé tétele, a megbecsülés terjedése, is sokat jelent. A múlt maradványaiban számtalan ilyen érték szunnyad, amelyet csak a gondos kéz kelt életre és ez a gondos kéz csak a polgárság egyeteme, maga a hatóság lehet. Minden lépés, mely a köztudatba beviszi, hogy ez mind éppen olyan közös vagyon, mint bármi más kézzelfogható, gazdagabbá tesz és ezeknek a lépéseknek megtétele nemcsak kötelességünk, de erős szándékunk is. Egy város, amely nem megy el a múlt emlékei előtt közönyösen, hanem megóvja azokt és megbecsüli, ezekben az emlékekben szellemi tőkét őriz meg magának jövendő szépítésére. Emléktáblák elhelyezése, műemlékek szakszerű helyreállítása, történeti értékű városrészek védelme, a városfejlődés emlékeinek felkutatása és hozzáférhetővé tétele, ismertetése: mind rendelkezésünkre álló eszközök, melyek igénybevételét tervbe vettük. Ez a végső pont azután rávezetett a Programm másik nagy irányelvére, az általános művészet- szeretet terjesztésén túl a speciális helyi együttérzés és ragaszkodás erősítésére, melyet mellőzve, hiányos lenne terveztünk. Ami alkotás létrejött városunkban, azt a városi tradíciókban nagyranőtt polgárság teremtette és ami mulasztás történt, az a tradíciók csökkenéséből fakadt. Nem szabad tehát engednünk tradíciónkból, sőt mesterségesen is fel kell élesztenünk azokat, mert a tradíció gyökeret jelent, a múltban, amelyen át erőt kap a jelen. Budapest polgára ma sokszor bevándoroltként, ál! városával szemben, nem ismeri múltját, fejlődését, nem szeretheti hát azt eléggé, nem csiigghet rajta féltő gonddal, mely a hibát is elnézve, minden erényt nagyra nőttek A külföldi imádata is ebből fakad, ez ellen kell hát határozottan küzdeni. Ügy vélem, minden lépés, amit a szépítés terén teszünk, kedveltebbé és meghittebbé teszi a várost, és ez az érzés fejleszti ki az igazi polgári öntudatot, mely azután alkot, teremt és úgy munkálkodik városa javán, díszén, mint a magáén. Ez a remény ad biztos alapot prógrammunknak és buzdít a tevékenységre, sokszor az áttörésre és a kitartásra.
