Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-04 / 1. szám
2 1 I _____----------------TTT^r t Fü ggetlen Budapest many tagjai, mint a főváros képviselői résztvesznek. Amíg ez, a bizottság jelentését elő nem terjeszti, a centrálé ügyét a főváros leveszi a napirendről. Gazdasági körök is nagy megdöbbenéssel szemlélik a kormány erőlködését a centrálé körül. Nem fér hozzá kétség, hogy a centrálé felépül, s hogy létrehozása a Talbot-csoport útján fog megtörténni. Az azonban már nem hagyható szó nélkül, hogy a kormány 10—15 millió pengővel drágábban akarja megfizetni az angol tőkéseknek a gépeket, amelyeket versenytárgyalás során ennyivel olcsóbban szerezhetne meg. Nagyon furcsa, hogy amikor a kormány állandóan a hazai ipar pártolására hívja fel a városokat s legutóbb fegyelmi eljárás megindítását rendelte el egy fővárosi tisztviselő edlen, mert külföldi gépet rendelt s ugyanekkor a kormány nemcsak előnyben részesíti egy ilyen nagy beruházással a külföldet, hanem még 30%-kaI nagyobb árat is akar fizetni. Mindenki érzi, hogy ennek nem szabad megtörténnie, mert ez az eljárás a nemzet vagyonának pocsékolását jelenti. Mi mindig a magyar ipar pártján állottunk, de a magyar ipar művelői közül is csak azokat támogattuk, akik olcsóbbak voltak versenytársaiknál. Ezeket a szempontokat nem szabad szem elől tévesztenie a kormánynak sem, amikor a polgárság adófilléreinek hováköltéséről van szó. Ami a főváros magatartását illeti, azt ismét csak helyeselhetjük ebben a kérdésben, de attól tartunk, hogy ez a dícséretreméltó ellenállás nem fog azzal az eredménnyel végződni, melyet a főváros és a lakosság érdeke megkövetelne. Az idegenforgalom úttörője. — Glück Frigyes. — Most harminc éve I Glück Frigyes, a főváros egyik legrégibb és legelőkelőbb szállodájának, a „Pannóniának“ a tulajdonosa, aki már akkor is jelentékeny tényezője volt Budapest közéletének: lakomára hívta meg a sajtó képviselőit „a főváros érdekében való fontos ügyek megbeszélésére". Azzal tisztában volt min- glück frigyes denki, hogy Glück Frikormányfőtanácsos. gyesnek bizonyára nevezetes mondanivalói lesznek s így hát a zsurnalisztika nagy érdeklődéssel tett eleget a meghívásnak. A lakomán, melyen — mellesleg megjegyezve - ott volt dr. Berzeviczy Albert is. Szót emelt Glück Frigyes és utalván arra. hogy Budapest a világ egyik legszebb és legérdekesebb, de sajnos, egyúttal a külföld előtt alig ismert városa, kifejtette annak szükségét, hogy minden arra hivatott tényező vállvetve kövessen el mindent fővárosunk idegenforgalma érdekében. Olyan meggyőző hévvel beszélt, hogy valósággal magával ragadta hallgatóságát, mely lelkesedéssel fogadta meg, hogy minden erejével támogatóié' lesz Glück Frigyesnek Budapest idegenforgalmi propagandái áb.\n. Ennek most harminc éve. Három évtized múltán azt az örvendetes tényt állapíthatjuk meg, hogy Budapestet immár évről-évre nagyobb arányban látogatják a külföldiek. Maga a mi népszerű, ifjú József Ferenc kir. hercegünk áll az élén annak a mozgalomnak, mely minél intenzívebb propagandát igyekszik kifejteni ,,Budapest fürdőváros" érdekében, de hálátlanság_ volna meg nem állaoítani és eismerni azt, hogy Glück Frigyes volt az úttörő és nagyrészt az ő tevékenységé és hazafias lelkesedése vetette meg az alapját annak, hogy nálunk idegenforgalmat lehetett megteremteni. Hozzátehetjük, hogy igen nagy anyagi áldozatokat is hozott az ügy érdekében. Mint a szállodatulajdonosok nemzetközi szövetségének évtizedek óta egyik vezérférfia. Glück Frigyes külföldi kollegáihoz appellált, hogy karolják fel Budapest érdekeit, és hálával kell regisztrálunk, hogy e tekintetben csakugyan nagyon sokat köszönhetünk az ,,Internationaler Hotelier-Verbend" - nak, mely ugyancsak G.ück Frigyes kezdeményezésére egyik legutóbbi kongresszusát Budapesten tartotta meg és amelynek tagjai valósággal el voltak ragadtatva fővárosunk szépségeitől. Glück Frigyes tehát azzal a büszke öntudattal tekinthet vissza a lefolyt évtizedekre, hogy nagyon, nagyon sokat tett Budapestért. De nemcsak ebben merült ki az ő fáradhatatlan, hazafias lelkesedése. Művészetnek, irodalomnak ninENAULT speciális gyorsteherautói 1V2-21!, tonna teherbírással viUamos öninditással és világítással, négy kerekfékkel, raktáron EIMAN BUDAPEST, V., VÖRÖSMARTV TÉR 3. ramrn Budapest szépítése. Irta ÍLÍBEK EINÖDE tanácsnok. I. Ez a cím így leírva szinte állandó élő szemrehányásként hangzik. Felróják az elégedetlenek, hogy a inukban olyan kevés történt Budapest esztétikai képének emelésére, de ugyanakkor elfelejt, k a pa- naszkodók, hogy nmcs város, melyet háborúk és viszontagságok annyit látogattak, fejlődésében annyira gátoltak volna, mint éppen városunkat, ame.yben az í zl és í e .11 ő d c s, íziésalakulás igazi gyökere, a tradíciók megerősödése több akadályra talált voina. A polgárság, mely a művészettel való kapcsolatának bélyegét az egész város arculatára rányomja, nem voit egységes és kifejlett, azzá válása csak a két város újból való megalapításától kezdődhetik s akkor is nagyrészt idegen, nem a honi talajból fakadt, egyénei csak lassan tudták a közös vezérgondolatot megtalálni, és csak a múlt század eiején ébred a város városi önálló létének tudatára. Ez a késői kibontakozás s a nyomában járó siettetett fejlődés szolgái magyarázatául a sok hiánynak, a sok észtét kai fogyatkozásnak. A város rohamos naggyánövése nem engedett időt a csendes elmélyedésre, mely más városok esztétikai értékeit, tereit, szobrait, épületeit kitermelte, ' lassan kicsi- szolta. A nyugvópontok a bérpaloták egytónusú tömegében hiányzanak, mert nyugvás sem volt, melyben azokat megalkothatták volna. Alig ébredt a város ennek tudatára s alig fogott hozza pótolni a mulasztottakat, mikor a háború súlyos kényszere megakasztott minden nemes törekvést és a legszükségesebbek biztosításának nehéz- sége lehetetlenné tette a lelki szükségletek teljes kielégítését. S a válságból való lassú felépülés még évek múlva sem ért véget, jóformán ma sem mondhatjuk, hogy a végén állunk. Mégis a községi háztartás megszilárdulása, a beosztó előirányzat lehetősége. mint a magánháztartásban is abba a helyezőibe juttatott, hogy ne csak gondolhassunk is a LIBER ENDRE. szépítésre, de újra kötelességünknek érezzük azt. Természetesen a fövő programmja nem az. hogy egy csapásra behozzunk minden hátrányt, h.szen a siettetés esztétikai kérdésekben a kiforratlanság állandósításával jár, de minden téren meg akarjuk tenni az úttörő lépéseket, melyek egy emberöltőre kiterjedő Programm alapköven lehetnek. Művészi programmokat nem lehet úgy alkotni, mint bármely más, közvetlen szükséglet kielégítésénél. Ott nekiülhetünk a statisztikának s a várható fej.ödés vonalának előre való megrajzolásával már megadhatjuk az alapítványt is, melyben csak a jelentős pontokat kell megállapítani, ahol a szükségletek k elégítését szolgáló tevékenységnek be kell kapcsolódnia. Itt a művészi programúinál első lépés a szükséglet elismertetése, tudatossá tétele, sőt .sokszor — merem állítani — előzetes megteremtése. Nagyon közel vagyunk még ahhoz az időponthoz, amikor az esztétika,' célck mint luxus,, függőitek egy város tevékenységi köréhez hozzáakasztva, amikor a polgárság büszkén ugyan, de művészi eszmékkel való együttérzés nélkül nézte a művészeti alkotásokat, me.yeket városa létrehozott. Szinte kisértésbe jön ma is az ember, harcba szál- lani ezzel a felfogással, anny'ra közelinek, élőnek látszik. Pedig az igazi, művészeti Programm csak akkor alakulhat ki. ha a közönségben meg van ez az együttérzés, meg van ezáltal az igazi le'ki szomjúság, mely a művészet alkotásait magához közel akarja hozni és így gyönyörködni bennük; mely nem csak díszt lát szépségükben, hanem benső szükséglete kivetésed, kielégítőit. Ennek az alapfeltételnek a megteremtése kell. hogy az első lépés legyen a programmokban, mert e nélkül az. is csak hiú dísz marad. A művészet iránt való szeretetet csak a megismerés adhat és ennek a megismerésnek útja éppen a művészettel szemben nehéz. Elő kell tehát segíteni azt és én talán éppen ebben az elősegítésben látom a Programm helyes irányelvét. Művészetet kell nyújtani szemléltető példaként, hogy a megismertetés hatalmas munkáiét maguk a műalkotások végezhessék el. A műalkotások működése pedig lassú, clébb csak egyszerű optikai benyomás, mely ismétlődve érheti csak cl hatásának rendes intenzitását. Biztosítani kell tehát a művészet állandó, észrevétlen hatását, belekapcsolni a m’ndcnnapi életbe, útjába állítani, hogy kénytelen legyen tudomást venni róla és így akkor lássa meg, m'lven ür volt clébb benne, mikor a művészet már betöltötte azt. Azt lehetne mondani, ez csak óhai, de nem körvonalazott cél. A pontos körvonalozás egy még í 1928. január 3. » PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Vili. kér., Rákóczi-út 5. sz. Az előkelő családok légi, jóhírnevű találkozóhelye a város szívében, a két legnagyobb pályaudvar és a hajóállomások közelében, a villamos közúti vasutak csomópontjánál, kényelmes közlekedés minden irányban. Teljesen újjáalakítva legmodernebben, minden kényelemmel felszerelve. 110 szoba ISO ággyal. Központi fűtés. Lift. Állami telefon. Hideg és meleg folyóvízvezeíék az összes szobákban. Szobák fürdőszobával és toilettel. Külön fürdőszobák. Kényelmes, ízléses olvasóterem. Fodrász, manikűr és pedikűr. Pompás télikert, fényes éttermek, különtermek, kávéház. Kitűnő magyar és francia konyha, kiváló magyar és külföldi fajborok. Figyelmes kiszolgálás. — Mérsékelt árak. Szállólulajdonos : GLÜCK FRIGYES. Az étterem és kávéház tulajdonosai: Glück E. János és Pelzmann Ferenc. csen nálánál készségesebb támogatóin. Az évtizedek során hihetetlenül nagyértékű műkincseket gyűjtött össze. És minden kulturális, minden jótékonysági mozgalomban is elöl járt munkával, tettel, áldozat- készséggel. Az ő kezdeményezésére határozták el Budapest vendéglősei évekkel ezelőtt, mikor még nem volt egyetemi menza, hogy mindegyikük ingyen fát el élelmezéssel néhány diákot. Az ő iniciatívájára létesült az az intézmény, mely modern, művelt pincérek nevelését tette céljává és nincsen olyan jótékonysági, vagy kulturális intézményünk, melynek munkájából Glück Fr.gyes busásan ki ne venné a részét. Legutóbb Glück Frigyes a maga költségén művészi emléktáb.át helyeztetett el a nemrég teljesen modernizált Pannonia-szálloda homlokzatán, emlékére annak, hogy a Rákóczi-úton vonult végig az a menet, mely II. Rákóczi Ferenc fejedelem messze idegenből hazahozott hamvait kísérte. íme: ez Glück Frigyes, Budapest idegenforgalmának úttörő apostola. ÉRELMESZESEDÉSNÉL, GYOMORBÁNT ÁLMÁKNÁL fiísspi len i >ód°s vizek ^ IKaira.kitűnő gyógyhatásúak. Vezérképviselet: V., Sas-uíca 29. Telefon: Teréz 128—93. WkrmgMiEaKr«5 KIEST csak lassan jelentkező szükséglettel szemben azonban -nem volna teljesen indokolt. A tevékenység egyes részletet sokkal kevésbbé fontosak, mint éppen az óhaj világos előtérbe jutása, érvényesülése mindenben és mindenütt, sokszor egészen új területeken. Ami a részleteket illeti, azok ennek az óhajnak alárendelve széles mozgási területet kaphatnak, de irányában egységeset, mely úgyfs mindinkább szűkül a cél felé. A mai ember lassanként megszokta, hogy amit művészetnek tudott, mindig elkülönítve, egyenesen erre rendelt helyiségekben keresse fel s őt a művészettől elválasztja a mindtjnnapok tennivalója, mely nem sok időt hagy erre a felkeresésére. Ezt a külön tevékenységet kikapcsolni, a művészetet a mindennap életébe bel:á'lítani, hogy szinte a művészet keresse fel az embert, ez tehát az az eszköz, mely a megjelölt célhoz vezet. Az élet rövid átmeneti nyugalmat biztosító percei pedig a robotoló ember lázas sietségében sz nte paradoxonként mondható, csakis az utcán vannak. Az utca zajos mozgalma képes csak úgy lekötni az embert, hogy saját gondjai el ne borítsák és hozzá közeledni, érzelmeire hatni — a modern reklámipar bizonyítja — csakis az utcán lehet. A művészet is csak itt az utcán tud bekapcsolódni és éppen a léleknek a benyomásokra fogékonyatb állapota kötelez is minket, hogy itt kapcsoljuk be azt. A mai művészeti kultúra fejlettsége az egész utcakép k'alakítását • tevéi-eoységi körébe vonja, mégis talán a művészet közvetlen megnyilvánulásai, a művészek egyéni alkotásai azok, melyek a leg- érthetőbb nyelven szálának. A szabad ég alatt pedig évezredek óta a szobor találja meg helyét a legtökéletesebbül. Budapestnek vannak szobrai, de a nélkül, hogy krit'kát gyakorolnék felettük, kimondhatom, hogy egyrészt az kevés, másrészt legtöbbnél a hozzá tapadó név súlya a megnyilvánuló igaz' művészetet nem is engedi észrevenni, hiszen ez csak amannak szolgálatába állott. Alkalmat kell tehát adni neki, hogy önmagáért is szólhasson, alkalmat adni a szobrászoknak hogv művészi mondanivalóikat ko- thurnus nélkül is elmondhassák. Az öncé ti szobrok, parkok terek 1e a szebb diszüöi fidny óznak városunkban. Pedig m Íven megkapó látvány séta közben szembetalálkozni egy műa'kotással, s napról-naora látva meg'smerkedni vele és megszeretni. Nem lrú dísz a kerti szobor, hanem a kert hangulatának végHj kihangzása, a testi üdülésnek a lelkire valé> váltása. (Folytatása következik).
