Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-16 / 7. szám
2 Függeilen Budapest 1927. február 16. Tungsram-izzólámpák tiszta fehér fénnyel égnek, tartósak, gazdaságosak. kevésbbé kicsinyes érdekeikkel, gyakran oly gusztustalan személyi mohóságával, jogos vagy jogtalan ambícióikkal sem. Erre a játékra nincsen időnk, A nyomor a kapuk előtt! Mi nem tehetünk róla. de nem vagyunk süketek és meghalljuk a jajszót, nem vagyunk vakok és látjuk a sebeket. Mit tehetünk arról, hogy részei vagyunk az egésznek és a jajszóban a saját sóhajunkat, a sebekben saját fájdalmunkat érezzük! Egy pillanatot sem akarunk veszteni, mert aki fölismerte az igazságot. köteles érte küzdeni. Nem a bizottsági tagok egyes csoportjainak, a városháza Augiász-istálló- jának megtisztítását vállaljuk. Az újszülöttek pelenkái s a halottak szemfedöi,- Teljes elszántsággal, minden képességünkkel, a fiatalság és a tisztesség erejével akarunk küzdeni a városházi rendszer ellen, amely a háború, a forradalmak, a kurzus, az infláció és defláció minden terhét, az új építés és reorganizáció minden költségét erre a boldogtalan nemzedékre akarja hárítani. A depraváció korszakában közelharcot kell vívnunk a közélet tisztaságáért jés innen induljon ki az a mozgalom, amely lebontatja és fölszámoltatja a nyereséghajszoló, iparral és kereskedelemmel konkurráló közüzemeket. A budapesti polgár legföljebb annyit tud, hogy a fővárostól kapja a gázt és a villanyt, a város egyedüli részvényese a Beszkárt.-nak, tulajdonosa a vízmüveknek, a vágóhídnak és a nagy városi fürdőknek és azt alig sejti, hogy a főváros kiterjedt banküzletet folytat, kenyeret süt és kolbászt készít, szőlőt termel és erdőgazdaságot folytat, lóhúst mér és zöldséget, könyveket és papír- nemüeket árul, szappant főz, meg kátrányt, cipőt varr és ruhát, az újszülötteknek pelenkát kínál és eltemeti a halottainkat. (Nagy derültség.) Eszéknél az üzemeknél olyan magas nyereségszámokat találunk, amelyek egy rablógazdálkodásra alapított magánvállalkozásnak is becsületére válnának. A temetkezési vállalat, ez a karitatív vállalkozás, a befektetett tőke 110%-át hozta 1925-ben, a húskereskedelmi 60%-ot, a Tattersall 40%-ot, a városi szappanfőző 33%-ot, a kátrányozó 30%-ot. Itt a Vásárpénztár, amelynek 1925-ben bruttó bevétele 20V4 milliárd koronára rúgott. Ebből az összegből 8-V.i milliárd ment el igazgatósági és személyzeti költségekre, az összjövedelem 43-75%-a üzemi költségekre, továbbá 474 milliárd, azaz 21%, vagyis a vállalat bevételeinek az igazgatási, kezelési és üzemi költségek kevés híján 65%-át emésztették föl. Ela egy bank igazgatósága ilyen mérleggel lép a részvényesek elé (Egy hang: Bezárnák őket!), akkor olyan botránnyal fogadják, amely párját ritkítja. E kisebb-nagyobb üzemek vezetőségének csak egy célja van: keresni, és pedig minél többet, minél szebb üzleti eredményt produkálni, mert hiszen az évi eredmény egyenes viszonyban van az évi jutalékkal. Elfelejtik az urak. hogy a politikában nagyon forgandó a szerencse. és ha egyszer a szocialista párt magához ragadja a többséget a városházán, akkor igazán nem lesz egyéb tennivalója, mint hogy továbbhaladjon azon az úton, amelyet a polgári, sőt konzervatívpárti többség megszabott, teljesen kirekeszt- heti a magánvállalkozást és rideg szocializálással a polgári vállalatok elől lezárja a kereseti lehetőségeket. Fölkiáltások: A kurzus is ezt csinálja!) Az üzemek fenntartása hatalmi kérdés. Hatalmon levő pártok itt helyezhetik el azokat a sógorokat, komákat és korteseket, akikről gondoskodni pártérdek vagy partkötelesség. A négy nagy közüzem üzletvitelét is úgy kell megreformálni, hogy az üzleti nyereség a minimumra csökkenjen és ne jelentsen a város koldus népére megterhelést. A fővárosnak az üzemeiből eredő 20—25 millió aranykorona jövedelme voltakép indirekt adó, amely minden polgárt egyformán, a fogyasztás arányában terhel. Nincs benne progresszivitás, nem sújtja nagyobb nyomatékkai a nagyjövedelmü és gazdag embert. Akárhova nézünk, mindenütt túlmagas termelési költségekkel, túlnagy nyereséggel találkozunk, mindenütt a tömeg érdekeinek. az üzleti érdekek alárendelésével. Demokratikus politika ez? Emberi politika ez? A telek, az autóbusz és egyéb gseftek. —'A legszigorúbban kell érvényesíteni az összeférhetetlenségi törvényt a városházán. A politika nem fér össze az üzlettel. Aki telkeket szeret közvetíteni és eladni a városnak éis autókkal, autóbuszokkal gseftelmi, aki városi építkezések alvállalkozója. aki a kijárásban találja legfőbb gyönyörűségét, takarodjon a törvényhatóságból, mert a köztérre csak az való, aki ott munkát, önfeláldozást és nem hasznot keres. Ha szétfoszlik egyszer az elvtagadás rendszere, akkor a tömegek azokhoz fordulnak, akik az általános rothadásban is hűségesek és becsületesek maradtak. Nem a mai keresztény politikát, krisztusi politikát! Ha újból a világra jönne Krisztus, hogy szeretetet adjon az emberiségnek, reményt az életnek, tiszteletet a szegénynek, védelmet az elnyomottnak, leckét a hatalmasoknak, az állami mindenhatóság nevében újra megfeszítenék. Minket fűzzön össze az a tudat, hogy a jog mégis erősebb, mint az önkény, az önzetlen munkának mégis nagyobb sízuggesz- tiója van, mint a becstelenségnek, és hogy olyan harcba indulunk, amelyben elbukni diadal, meghalni maga a föltámadás! A nagygyűlés résztvevői egy emberként talpra ugrottak és percekig tapsolták és ünnepelték Lázárt, akinek beszéde nagy és mély hatást gyakorolt a hallgatóságra. Amikor a tetszészaj nagysokára elült, Latinák Jenő mondott beszédet: — Lázár azt mondta, hogy a nyomor a kapuk előtt van. Én ezt kijavítom: a nyomor már bent van a lakásokban, a bútorokban. a fehérneműben, az üzletekben, ahol nincs vevő, a műhelyekben. ahonnan már nem a munkát ragadja ki. mert az nincs, hanem a szerszámokat is. (Taps.) Kislakás- építő akcióba kezdett legutóbb a főváros, oly méretekben, amely tíz-tizenöt év óta a legnagyobb munka, amit Magyarországon egyáltalában csináltak. Egy napon, még októberben, reggel 9 órakor meghívót kézbesítelek számomra, hogy aznap délelőtt a kislakásépítő bizottság ülésére menjek. Az ülésen az elnöklő tanácsnok, akinek jóhiszeműségéhez kétség sem férhet, de, úgy látszik, ezt a szakkérdést nem érti. előadta, hogy a Kereskedelmi Bank légköbrnéterenkint 342.000 korona egységárért a főváros részére kislakásokat akar építeni és e munka .értéke körülbelül 300 millió aranykoronával egyenlő. Azonnal határozni kell — mondta a tanácsnok —, mert estig Londonba kell érkezni a bank sürgönyének, ahol már ki van készítve a pénz erre a célra, mert ha estig a bank nem tudja a pénzt lekötni, másnap esetleg eladják a pesti kislakásokra szánt angol fontokat a londoni tőzsdén. (Derültség.) Néhány bizottsági tagtársammal megállítottuk ezt a gyors ütemet, azóta a bankok ajánlata 37%-kal lett olcsóbb az eredeti ajánlatnál. Százmillió aranykoronánál többet takarítottunk meg így a főváros részére. (Zajos éljenzés.) A határozathozatalnál B.ttner János (Fölkiáltások: Le vele!) a kereskedelmi és iparkamarában az iparosságot képviselő alelnök az iparosérdekek ellen szavazott. (Fölkiáltások: Pfuj, pfuj!) Nagy Antal, az asztalos-ipartársulat elnöke is a bankok mellett szavazott. Sajó János, a lakatosipartestii- let elnöke ugyancsak az iparosok ellen szavazott. (Itt valaki közbekiált: Most sízanálták!) A fásultság az oka, az iparostömegek közömbössége, önöknek kell gondoskodni róla. hogy ily szégyen többé meg ne eshessék. Nem azért kaptak egyesek mandátumot, hogy kályhaszállításokat járjanak ki. Egyesek kézmüveskamarát akarnak. Ha a mi embereinket választják oda be, nincs szükség új kamarára, mert ez csak a kapaszkodók újabb elhelyezkedésével, új költségekkel járna. Szóról- szóra aláírom — így folytatta most Latinák —, amit Lázár Miklós a közüzemekről mondott. A nagy közüzemekre szükség van, azok maradjanak városi kézben, de gumijavító műhelyekre nincs szükség. Nemrégen ott jártam hivatalos kiküldetésben barátaimmal, hogy megnézzem, mi is az a városi gumijavítóműhely. Egy autó állt a műhely előtt. Kié ez az autó? — kérdeztem. — A raktárunk űré. — Hat ember dolgozott a kis műhelyben és autó hozza be ide reggel 9 órakor a nagyságos vagy méltóságos raktárunk urat ésí délután 2 órakor autó röpíti haza. amely addig ott vesztegel a műhely előtt. (Fölkiáltások: „Nekünk még villamosra sem telik!“) Ne csak itt tapsoljanak, ha elmennek innen, akkor is maradjon meg önökben a lelki összhang és az eltökéltség, hogy közös erővel elkergessük a nyomort, ne csak az ajtók elől, hanem a lakásokból is. Latinák Jenőt hosszasan ünnepelték b eszédéért. Utána: Dy. Posta Sándor bizottsági tag szólalt föl. A következőket mondotta: — Jókai Mór „Politikai divatok“ címen híres regényt írt. Aki a mai magyar közéletet szemléli, eszébe kell hogy jusson ez a regény, legalább is a címe. Ma is politikai divatja van a jelszavaknak, a puffogó frázisoknak. Ily divat a szociálpolitika emlegetése is. (Fölkiáltások: „Papíron van!“ „A P.uhajda-tclepen!“) Különösen a kormányzat berkeiben sokat hangoztatják mostanában ezt a szóU szociálpolitika, de az értelmével nincsenek tisztában. A gyakorlatban nálunk azt jelenti, hogy a legjobb esetben a köz egyes rétegeinek érdekeik esetleg azonban csak egyesek érdekeit szolgálják vele. Van népjóléti minisztériumunk, van városi szociálpolitikai ügyosztályunk. Nem egyebek ezek. mint a társadalmi nyomor kendözésére alkotott intézmények. Minő államrezon van abban, hogy nálunk csecsemővédelmet hirdetnek, közüzemben pelenkákat gyártanak, az adórendszerek szörnyű gránátjai pedig százezreket tesznek nyomorékká és megsemmisítik már előre a jövő nemzedékek élet- képességét is. Mit ér, ha nagynehezen ki lehet verekedni egy-egy tüdőgondozót, ha ugyanakkor nyomorékká tesszük az egészségesek százezreit? Hol a szociális rezon. amikor a polgárok tízezrei elproletárizálódnak. Amikor a kereskedők üzletében nincs vevő, az iparosok műhelyében nincs munka. Amikor rettenetes az orvosnyomor, az ügyvédek még hordármunkából sem tudnak megélni. Hogyan lehet itt szociálpolitikára hivatkozni? Drága pénzen százezerszámra füzeteket nyomatnak az alkoholizmus elleni agitáció céljaira és e közben melyik kartellnek kedveznek a legjobban: a szeszkartellnek! Melyik adó a legnagyobb: a szeszadó! Kislakásokat építenek, de arról nem gondoskodnak. hogy a kislakások bérlője meg tudja fizetni a házbérét. Harm ncbatezer ember nem tud Budapesten házbért fizetni. (Élénk mozgás.) Nagyobb szám, mint a hivatalos haderő, amire pedig — mi is azt valljuk — semmi pénz sem sok, viszont a kislakásakciónál semmi rebach nem elég. (Derültség.) A Duna öngyilkosait két dunai csónakkal akarják eltéríteni sötét szándékuktól. (Hangos derültség. — Fölkiáltások: „Rakovszky Iván!“) Állami és városi vegyesbizottságot küldtek ki azoknak az őrülteknek a megvizsgálására, akik előszeretettel keresik föl a turulmadarat. Talán még majd lövészárkokat ásnak a turulmadár elé. Fölkiáltások: „Forposzto- kat!“) A nyomor egyetlen orvossága, hogy munka- alkalmakat teremtsünk. Üdvözli a Dolgozó Polgárok Pártját, amelynek mindig hű és lelkes katonája marad. F ót hi elnök ezután Dr. Kiár Zoltánt szólította, aki a közegészségügy bajairól mondott frappáns beszédet. — Hűséges szolgája akarok lenni pártomnak s a közérdeknek. Tegnap nagy közegészségügyi megmozdulás volt Budapesten. Este otthon megnéztem a naptárt, holdtölte van, ilyenkor mindig megmozdulnak azok. akik csak ilyenkor szoktak mozdulni. Vonítva és iivöltve. a kurzusberkekben megmozdultak a kannibálok. Egy egyetemi tanár kinevezését támadták meg, azt hiszik, még mindig 1920-at írunk. Megtámadtak egy kinevezést, amely a kormányzó kezétől származik, a törvényes kormány előterjesztésére. Ebben a kérdésben a főváros is érdekelve van. mert Ádám osztálya a Szent ístván-kórházban van, amelynek kapuján belül a főváros intézkedik és rendelkezik. Innen üzenem a tüntetőknek: takarodjanak el a főváros kórházának kapuja elől, mert vissza fogjuk verni támadásukat, úgy, hogy véres fejjel menekülnek. A székesfőváros épületének falai között, ezt megfogadjuk, sohasem fog szóhozjutni a gumibot. Ha igaz, amit az újságok írnak, hogy a főkolompos alorvosa a főváros Szent István-kórházának. egyéni reputációmmal feielck érte, hogy onnan röpülni fog. (Éljenzés és taps. Fölkiáltások: „Egyszer már példát kell statuálni!“) Azt' a fogadalmat, amelyet Lázár Miklósi tett tanügyi vonatkozásban és amit fogadott, azt becsületesen és férfiasán végig is harcolta. — azt a fogadalmat tettük mi a közkórházak terén, sajnos azonban, ott nem sikerült akciónkat eredményre vinni. Ezt a harcot nagy akaraterővel folytatjuk, mert a kórházak falain belül nem a politika, hanem csak a tudás érvényesülhet. Amikor a szegény ember bemegy a kórházba, nem közömbös, kinek a kése alá fekszik, ki gyógyítja. Nem közömbös, hogy esetleg olyanok kése alá kerül, akiknek nincs más érdemük, mint az, hogy politikai jutalmat kaptak. Ehhez az elszánt /K 1WI j /\ inozffÓképSZÍnház Fricsay 30 t‘igú zenekar! «X Dohány-utca 42. Telefon: József 140-27. Elsőrendű műsor minden héten!
