Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-12-14 / 50. szám

XXII. évfolyam. 1927. december 14 50. szám. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3lt5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az újságírók Sipőcz Jenő szózatának. Budapest polgármes­tere megmutatta, hogy egész ember, hogy nem egy párt exponense a polgármesteri székben, hanem hagyományosa azoknak a nagyszerű tradícióknak, amelyek ehhez a székhez fűződ­nek. megmutatta, hogy több, sokkal több, mint Wolffék hitték. ürülünk, hogy megismerhettük az igazi Sipőczöt. És hisszük, hogy a főváros polgársá­gának is örömére szolgál ez az ismeretség, amely sok reménységet nyújt, új perspektívá­kat. A szabadság horizontját, amely felé utat mutat Budapest első polgára, Sipőcz Jenő, a — reakciós. MH A kórházak deficitje anyagi romlásba viszi a fővárost. Újra fellángol a főváros és a népjóléti miniszter közt évek óta folyó harc. — A főváros nem engedi a maga igazát. A kórházi ápolási díj körül folyó harc évek óta szembeállítja a fővárost a népjóléti minisztérium­mal. Ez a harc időről-időre mind hevesebben lángol fel s most oly elkeseredéssel folyik, aminöre alig van példa az önkormányzat történetében. Néhány hónap előtt a Független Budapest ismertette elsőnek Vei ss József népjóléti miniszter szigorú leiratát, amely a legelítélőbben nyilatkozott a kórházak gaz­dálkodásáról és a kórházak vezetésében érvénye­sülő szellemről. A népjóléti miniszternek az volt a célja, hogy a lesújtó kritikával s a leiratban foglalt utasításokkal egyszersmindenorra véget vessen ennek az áldatlan háborúskodásnak s a fővárost olyan in­tézkedésekre kényszerítse, amelyek a kormánynak legjobban megfelelnek. A tanács azonban nem adja be a derekát, és bátran szembeszáll a népjóléti miniszter határoza­tával. Egyremásra küldi a felterjesztéseket a kor­mányhoz. amelyben tiltakozik <■_ ellep, hogy a kór­házak ápolási dijait a miniszter önkényesen álla­pítsa meg és elviselhetetlen ráfizetésre kényszerítse a város amúgy is megterhelt pénztárát. Az ellentétek most újra kirobbantak, mert el­készült az 1926/27. évi kórházi záró szám adás, amely azt bizonyítja, hogy a kórházak fenntar­tásával járó terhek végromlásba kergetik a fő­várost. A most megjelent zárószámadás adatai szerint az elmúlt évben ismét 2,529,534 pengő deficittel zárult a kórházak üzeme, amit most a községi háztartás tartozik viselni. A hatalmas deficit oka természete­sen az, hogy a népjóléti miniszter ismét önhatalmú­lag állapította meg az ápolási díjakat. Mikor a költ­ségvetés elkészült, a fővárosnak napi 5’85 pengőjébe került egy beteg ellátása, de az év folyamán be­következett élelmiszer- és anyagárdrágulás miatt 6 pengőre emelkedett az önköltségi ápolás. Ezzel szemben a miniszter a költségvetési év első felében 4-40 pengőt, a második félévben 5 pengőt engedé­lyezett. Ilyen körülmények között az első félévben. 1,545,566 pengőt, a második félévben 983,968 pengőt fizetett rá a főváros a kórházakra. A népjóléti miniszter ismert leiratában egyszerűen megtagadta a hiányok megtérítését s hivatkozott az 1902-ik évi szabályrendeletre, amely szerint a kór­házak deficitje a kórház-fenntartót terheli. A nép­jóléti miniszternek erre a megjegyzésére a főváros rámutat ugyanennek a szabályrendeletnek azon pontjára, amely szerint az ápolási díjakat úgy kell megállapítani, hogy azokból az összes adminisztrációs és fenntartási kiadások fedezhetők legyenek. A törvény tehát világosan intézkedik az ápolási díjak összegéről s a tanács mindenkor ennek meg­felelően állapította meg az ápolási díjakat. A tanács tehát kijelenti, hogy a népjóléti miniszter nem üt- közhetik meg azon. ha a főváros1 nem viseli el min­den kritika nélkül a kormány magatartását ebben a kérdésben. Rámutat arra is. hogy a legutóbb: négy évben 7,887.343 pengőt fizetett rá a főváros a kórházakra, épp ezért ennek a hiánynak a kérdését a népjóléti miniszter állásfoglalása ellenére sem tekinti lezárt­nak a főváros, hanem azt egy megnyugtató meg­oldás bekövetkezéséig nyitva tartja. Egyúttal felkéri a tanács újra a közgyűlést, írjon fel ismételten a népjóléti miniszterhez a közel 8 milliós hiány meg­térítése érdekében. AJost készült el az 1927. év má­sodik feléről szóló kórházi költségvetés is. mert ja­nuár 1-től kezdve már a kórházak előirányzata is a naptári évhez fog igazodni. Ebben az új költség­vetésben 340,071 pengő bevétellel szemben 6,405.530 pengő kiadás mutatkozik. Az előálló 6,065.459 pengős hiányt csak úgy lehet el­tüntetni. ha az ápolási díjat 6‘22 fillérben állapítják meg. Természetesen ez az ápolási díj csak papíron van meg, mert hiszen már az év végén vagyunk s a főváros csak a miniszter által engedélyezett napi 5 pengőt számíthatta fel a betegeknek. Miután 975,979 ápolási napot vettek alapul a félévi költség­vetés összeállításánál, ez a télesztendő^ is 1 200000 pengős deficitet fog eredményezni a kórházaknál. Legíőbb ideje lenne, hogy ebben az áldatlan, ten­geri kígyóvá fajult ügyben a népjóléti miniszter jobb belátásra jusson, és ezzel a- fővárost az elkerülhe­tetlen anyagi válságból kisegítse. MMnWMI Ahogy azt a Dagro r.-t. elképzeli. 30 millió pengőt akar minden kockázat nélkül keresni a pesti szemétfuvarozáson. Ki» szám­vetés a német társaság ajánlata körül. nyugdíjegyesületének közgyűlésén felszólalt dr. Sipőcz Jenő Budapest polgármestere is. Néhány év előtt ez még lehetetlen lett volna, de azóta megenyhült a levegő, tisztább lett az emberi látás határa és ami 1924-ben még vak­merő bűn lett volna a. kereszténység ellen, az ma már olyan természetes dolog, hogy fel sem tűnhetik senkinek sem, aki normálisan gondol­kozik. Ma már lehet és szabad normálisan is gon­dolkozni. Ha Wolff Károly ma mondaná el azokat a beszédeit, amelyeket öt-hat év előtt bocsátott világgá a főváros közgyűlési termé­ben, dermedt csodálkozással meredne rá az egész közgyűlési terem s nemcsak a bal-, hanem a jobboldal legszélsőbb széle is ijedten döb­benne rá arra, hogy valami szörnyű távolság tátong a huszadik század és Wolff között, olyan szakadék, amelyet nem lehet áthidalni, csak az Idő pallójával. Hisszük, hogy ma már Wolff Károly sem büszke, ha kezébe veszi régebbi beszédeit, sőt azt sem tartjuk kizártnak, hogy elpirulna, ha valami grammoíonlemezt kellene végighallgatnia, amely Wolff Károlynak a sajtó­ról és cenzúráról szóló beszédeit harsogná el. Sipőcz Jenő olyan beszédet mondott a sajtó­ról, amelyért nem kell szégyélnie magút sem ma, sem holnap. A sajtóról és a sajtószabadság­ról szólott s ki merte mondani, hogy sajtósza­badság nélkül nem lehet élet és nem lehet köz­életi tisztaságot1 elképzelni. Ezt mondta Sipőcz Jenő, akit Wolffék választottak meg Budapest polgánríesterévé, hogy hirdetője legyen a rectk- ■ dónak és a felelőtlen elfogultságnak Budapest közéletében, mint a főváros legelső polgára. De hiszen ez a hang a mi hangunk! — riad­tunk fel, mikor a beszédet hallgattuk és meg­dörzsöltük szemünket, hogy jól látunk-e. fülün­ket, hogy nem csal-e. Sajtószabadságról mer, beszélni Budapest polgármestere. Az a férfi, akit* a reakció arra szemelt ki, hogy ő legyen a pesti városházán a sötétség megtestesítője! Mikor Sipőcz beszédét vártuk, ott éreztük Wolff Ká­roly szőrös kezét és íme, mégis a Jákob hangja szólt hozzánk: olyan szöges ellentétben mind­azzal, amit Wolff idáig hirdetett, — és hirdet talán ma is — hogy szinte káprázott tőle a sze­münk. Sipőcz beszédjének nyomán a szabadság és világosság szellője lengett át a termen, nap­fény áradt a homályba és üdítő levegő áramlott szerteszéjjel, hogy elűzze azt a dohos illatot, amelyet a pesti városháza oly féltve őrzött idáig, mintha az élet csakis ebben a fülledt, miazmás levegőben volna lehetséges. Sipőcz Jenő hitet tett a sajtószabadság mel­lett. Nyíltan, férfiasán, habozás és köntörfala­zás nélkül, anélkül, hogy erre kényszerítették, vagy nógatták volna. Önszántából állt ki a fórumra és spontán érzésből, tiszta meggyőző­déssel vallotta, hogy Budapest polgármestere, a „reakciós“ Sipőcz Jenő, a sajtó teljes szabad­ságát követeli, mert enélkül, úgy látja, nem élet az élet, mert a sajtó szabadsága nélkül nem lehet tiszta levegőt szívni teli tüdővel. Szerény, csendes, dolgozó ember Budapest polgármestere. A béke embere, nem a harcé. És most mégis hadrakelt és hadat üzent azoknak, akik a — barátai. Azoknak, akik egy táborban vannak vele, azoknak, akik őt szemelték ki harci lobogónak maguk fölé. A szabadságról beszélt Sipőcz Jenő, a sajtó szabadságáról, az emberi szó és gondolat mindenek felett szár­nyaló nagyszerű hivatásáról és becsületes szív­vel, őszinte megnyilatkozással tett igaz hitet! mellette. Úgy látszik, Sipőcz Jenő nem olvasta cl Wolff Károly összegyűjtött beszédeit. De ha olvasta, úgy annál inkább örülünk Várospolitikai körökben rendkívül nagy feltűnést keltett a Független Budapest múlt heti számának az a cikke, amelynek keretében Némethy Béla tanács­nok közölte munkatársunkkal, hogy egy német tőkecsoport koncessziót kér a buda­pesti háziszemét fuvarozására. Némethy Béla tanácsnok csak nagy vonásokban vázolta az ajánlat lényegét» mely szerint a berlini Dagro részvénytársaság azonnal bevezetné Budapes­ten a pormentes háziszemét gyűjtést, ha a főváros a szemétfuvarozásra 15 éves koncessziót ad a társa­ságnak s erre az időre a vállalkozó tőkecsoportnak engedi át a szemétfuvarozási illeték hozod''kát. Természetes, hogy az ajánlat már az első percben heves s majdnem egyhangú ellenzékkel találkozott. mert könnyű kiszámítani, hogy ennek az ajánlatnak az elfogadása milyen horribilis veszteséget jelentene a fővárosnak s milyen hatalmas1 nyereséget biztosí­tana a kitűnő üzleti érzékkel bíró berlini tőkéseknek. Ennek a megállapításához nem szükséges más, mint a költségvetés megszemlélése ési nyomban kiderül, hogy milyen kitünően kamatoztatná a Dagro rész- vénytársaság a nagylelkűségét, hogy Budapestet egyszerre modern,, pormentes szemétgyűjtő és szál­lító berendezésekkel látná el. A költségvetésből ugyanis kiderül, hogy a szemétfnvarozás igen jó üzlet. Tudvalevő, hogy a szemét elszállítása ellenében minden lakó a házbérrel-egyidejűleg szemetfuvaro- zási illetéket tartozik fizetni. Ez az illeték jelenleg a Legmodernebb gyógy- 11. intézet sebészi és bel- U1 » DA IHD 0 All ATflDIIIII BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­. íA JUK-uANA 1 UKIUIvl VAS-UTCA 17.SZ. helye, vízgyógyintézet, nap­wmm 1 betegek részére es leafurdok. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents