Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-12 / 41. szám
4 Függeilen Budapest 1927. október 12. Megújult a harc a népjóléti miniszter és a főváros között a kórházak kérdésében. Milyen hibákat állapítottak meg a miniszter szakértői a kórházak adminisztrációjában. Vass népjóléti miniszter leirata a kórházak költségvetése ügyében. Az a sokéves harc, amely a kórházi ápolási díjak és általában a kórházi költségvetés körül a főváros és a kormány között folyik, most újabb fordulóponthoz érkezett. Ez nem jelenti azt, hogy a háborúskodás a közeljövőben véget ér, sőt inkább a harc elkeseredettebb folytatására van kilátás. Tudvalevő, hogy a népjóléti miniszter egész mostanáig még ,az 1926—27. évi kórházi költség- vetést sem hagyta, jóvá s e miatt az új költségelőirányzat sem készülhetett el. A kórházak július 1-je óta. tehát negyedik hónapja exlexben folytatják működésüket. A tanács számtalanszor megsürgette a népjóléti miniszternél a kérdés1 rendezését, sereg ankétet tartottak a békés megegyezés érdekében, de mindez nem vezetett eredményre. Végül a miniszter elhatározta. hogy saját szakközegeit küldi ki a kórházak gazdálkodásának alapos megvizsgálására. A miniszteri szakemberek feladatukat elvégezték s tapasztalataikról beszámoltak a miniszternek. Jelentésük alapján a népjóléti miniszter végiül elhatározta magát a régen húzódó kórházi kérdésben való végleges állásfoglalásra. Döntésiéről 44 gépírásos oldalra terjedő leiratban értesítette a miniszter a fővárost és ez a leirat nem keltett örömet a városházán. A népjóléti miniszter lesújtó itéleitet mondott a fővárosi kórházak gazdálkodásáról és nem talált egyetlen olyan pontot sem a kórházi költségvetésben, amely kritikájára okot nem szolgáltatott volna. A miniszteri leiratot épp terjedelmes- ségére és súlyos tartalmára való tekintettel a főváros kinyomatta. A Heirat csak a jövő hónapban kerül tárgyalás alá, de sikerült megtudnunk annak minden részlettét. Mit mond a népjóléti miniszter, Vass József népjóléti miniszter mindenek előtt kijelenti. hogy nincs módjában változatlanul jóváhagyni az 1925—26. évi kórházi költségvetést. így kellett határoznia, mert kiküldött szakközegei megállapították, hogy a kórházak gazdálkodásában nagy rendetlenség uralkodik, az ügyek vezetése és kezelése meg nem felelő, sem ellenőrzés, sem felelősség nincs, a számadások rendszertelenek és a könyvitel hiányos. Megállapították a szakértők, hogy a kórházi bizottság törvényes hatásköre megsemmisült s a tanács, mely cspk irányításra volna hivatott, nemcsak saját maga intézkedik, hanem önmaga bírája és ellenőre is egyben. Összehasonlítva a fővárosi kórházakat a vidékekkel, kijelenti a miniszter, hogy a fővárosi kórházak igazgatása és kezelése kirívóan elmaradott. Rendszerváltoztatást mindenekelőtt. Épp ezért követeli a mai rendszer gyökeres kiirtását, még pedig olyképpen, hogy az irányítást a tanács tartsa meg, de a végrehajtás és intézkedés joga a kórházak kezében tegyen. Felhívja a miniszter a közgyűlést, utasítsa ennélfogva a tanácsot ilyen értelmű új kórházi szabályzat elkészítésére s ruházza fel a kórházakat olyan hatáskörrel, mintha azok is hasznothajtó üzemei lennének a fővárosnak. Az igazgatókat fel kell ruházni bizonyos utalványozási joggal s megadandó részükre az a jog, hogy egyes ügyekben közvetlenül a miniszterhez fordulhassanak felterjesztéseikkel. A leirat további része a kifogások egész halmazát foglalja magában. A miniszter szakközegei ugyanis azt tapasztalták, hogy a kórházakban sűrűn változik a személyzet s az alkalmazottak alig ismerik az ügykezelést. A miniszter ezt azzal' magyarázza, hogy a kórházakba a főváros közigazgatási személyzetéből! ^ osztják be a tisztviselőket, legtöbb- nyire büntetésből, vagy pedig azért, hogy a nyugdíjra megérett tisztviselő ellátási díját a kórházi alapra lehessen áthárítani. Ezt az állapotott a miniszter tűrhetetlennek tartja sí ezért felhívja a fővárost, hogy a rendszerváltozással egyidejűleg gondoskodjék arról is, hogy a kórházi személyzet külön státust alkosson. ahová a közigazgatási személyzetből ne lehessen senkit sem áthelyezni. Nagyon nehezményezi a népjóléti miniszter azt. hogy a kórházakat érdeklő ügyekben a főváros csak ritkán kéri ki a népjóléti miniszter véleményét s jóváhagyását, holott a törRoessemann és Klem - Épp és Féke Egyesült Gépgyárak R. T. Kisvasutak — Emelő-készülékek — Daruk Modern szállító berendezések — Jég- és hűtőtelep HARMATTA-íéle stgfcíft Vashordók - Tar lányok ~ Vili. hegesztett csöv Központi iroda: Budapest, III., Római-fürd Városi eladási iroda: VI., Berlin-tér 2. j vény minden kórházzal' kapcsolatos intézkedést végsc fokon a népjóléti miniszter hatáskörébe utal. Le kell szállítani a kórházi alkalmazottak fizetését. Csak ezeknek előrebocsátása után tér át a miniszter kifogásainak részletes felsorolására. A legalaposabb részletességgel foglalkozik a leirat a költség- vetés egyes fejezeteivel. Elsőnek veszi a személyzeti tételeket s mindenekelőtt kifogásolja a kórházi személyzet fizetését. A népjóléti miniszter kijelenti, hogy a kórházak minden alkalmazottja sokkal nagyobb fizetést élvez a megengedettnél, a nélkül, hogy a népjóléti minisztérium ezeket az illetményeket jóváhagyta volna. A miniszter ezeket a „nagy“ fizetéseket a kórházi alap terhére nem en- engedélyezi. hanem csakis annyit, amennyit a vidéki városok kórházaiban kapnak a megfelelő munkakört végző alkalmazottak. Amennyiben a főváros nem ; lenne hajlandó a fizetéseket leszállítani, a különböze- tet csak a községi alap terhére utalhatja ki. Kifogásolja a miniszter azt is. hogy a kórházakban ideiglenes hivatalnokokat alkalmaznak, mert szerinte ugyanazt a munkát havidíjasok sokkal olcsóbban elvégeznék. Még az altisztek fizetését is sokalja a népjóléti miniszter s a gépészek fizetési fokozatba való beosztására azt válaszolja, hogy ezt az elhelyezkedést a 'forradalmak alatt vívták ki s a rendes idők visszatértével már nem indokolt ez az állapot. Hasonlóképen sokalja a miniszter a kórházi lelkészek fizetését is, mert azok magasabbak az országos átlagnál. Ezzel kapcsolatban az a kívánsága, hogy a főváros egyénenkint bírálja el a kórházi lelkészek fizetését. Sok a kórházi orvos és egyéb alkalmazott. A miniszter szerint a kórházakban sok az alkalmazott és sok az orvos. A költségvetésben 32 olyan új orvosi állás szerepel, amelyet nem hagyott jóvá. Felhívja a fővárost, hogy foglalkozzék az alkalmazottak létszámának csökkentésével és a munkakörök összevonásával. Különösen magasnak tartja a Szt. I.ászló-kórház orvosi létszámát s követeli az új Szt. János-kórház skarlát-osztályának megszüntetését. Szerinte sok a személyzet a gondonokságon és a felvételi irodában. A sok tisztviselőnek úgyszólván alig akad munkaköre. Az egyik tisztviselőnek például „házfelügyelő“ a címe. Ennek az a feladata, hogy a kórházakban .az erkölcsiségre s a csendre felügyeljen. A kórházaknak nincs házipénztáruk s mégis alkalmaznak pénztárnokot, akinek semmi dolga sincs. E nagy személyzet mellett rendkívül lassan, bürokratikusán haliad a munka. Szükségtelennek tartja, hogy az igazgatók előszobáiban altisztek ajtóállói minőségben alkalmaztassanak. Felesleges a miniszter szerint a kórháziakban a tűzoltók alkalmazása is, mert tűz esetén, amíg a városi tűzoltóság megérkezik, úgyis az összes alkalmazottak közreműködni tartoznak. Még a konyhában is találtak ie- felesleges s/zemélyzetet a miniszter szakértői sí ennek következtében a leirat közli, hogy nincs szükség szakácsokra s főszakácsokra, elég ha egy szerényig ényű szakácsnő főz a betegeknek. A nyugdíjasok. A nyugdíjasokra vonatkozóan kifogásolja a miniszter, hogy a főváros nem alkalmazkodik a törvényhez s nem tesz különbséget az 1925. július 1-je előtt és után nyugdíjazottak között és nem vette figyelembe azt, hogy a 15 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkezők csak az őket megillető nyugdíjak 60%-át kaphatják, kij ellen ti a miniszter, hogy nincs sem jogos, sem törvényes alapja, hogy a kórházak nyugdíjasai többet kapjanak, miint az államiak. »Emberileg érthetőnek és elismerésreméltónak tartja a főváros törekvését, hogy aktív és nyugdíjas tisztviselőn segíteni akar, de ennek gátat vet egyrészt az igazságosság és az egyenlő elbánás, elve, másrészt az állam teherbírása. Kifogás az üzemi szállítások ellen. Szóvá teszi a leirat, hogy a főváros a kórházak szükségleteinek kielégítésénél figyelmen kívül hagyja a közszállítási rendeletet és saját üzemeit foglalkoztatja. Miután pedig a fővárosi üzemeket nagy adminisztrációs kiadásaik mellett is az a cél vezérli, hogy hasznothajtóak legyenek, ennél fogva a kórházak a fővárosi üzemektől drágán fedezik szükségletüket. A városi üzemek még azt az előnyt sem nyújtják a kórházaknak, hogy mint nagyfogyasztóknak, árengedményt adjanak. Ez a körülmény erősen érezteti hatását a kórházi költségvetésben. Hústalan napot a betegeknek és beszüntetni az uzsonnát. A betegek ruházatánál és a kórházak ágynemű szükségleténél feleslegesnek tartja a miniszter azt a fényűzést, hogy a legdrágább minőségekhez ragaszkodjanak. Megfelelne erre a célra olcsóbb, de tartósságban egyenrangú fehérnemű is. Hogy ennek ellenére gyorsan tönkre megy a kórháznak ágynemű- készlete, azt annak tulajdonítja a miniszter, hogy az ágyneműt olyan sokáig használják, hogy a mosásnál csak erősebb megmunkálással lehet a szennyet eltávolítani, ami hamar elősegíti a rongyolódást. Az élelmezési cikkek beszerzésénél szintén azt kifogásolja a miniszter, hogy a kórházakat a városi üzem látja el, a helyett, hogy nyilvános versenytárgyaláson biztosítanák a szükségletet. Meg van győződve a miniszter arról. hogy. hasonló üzemek, mint Például a Hangya, vagy a Kórházélelmezési Üzem olcsóbban szállítanának. Össze is hasonlította a minisztérium a fenti üzemek és a városi üzem árait s megállapította, hogy csak a húsnál, fűszernél és konzervnél 2*5 milliárddal fizettek többet a kórházak, mint amennyit e magánvállalatok számláztak volna. Példákkal is illusztrálja ezt a megállapítását a miniszter s megemlíti többek közt, hogy a főváros üzeme a cukor kilóját 400 koronával adta drágábban, mint a Kórházélelmezési Üzem 53,000 kg. fogyasztásnál már ez magában nagy összeg. Kifogásolja azt is. hogy a kórházak nagyon pazarlóan készítik az ételeket s nincsi meg a szükséges ellenőrzés). Hetenkint legalább egy hústalan nap bevezetését követeli. Feleslegesnek tartja, hogy a kórházi alkalmazottak tízórai uzsonát kapjanak, mert megállapította, hogy csak a Szt. János-kórháznál naponta több mint 400 pengőt számolnak el uzsonna és egyéni rendelések címén. Tüzelc'tSzer és gyógy szerüzem. A tüzelőszerellátásnál megjegyzi a miniszter, hogy a bűzös lignit-tüzelést meg kell szüntetni s át kell férni a barnaszéntüzelésre. A főváros saját lignitbányájából sokkal drágábban fűti a kórházakat, mintha jó barnaszenet vásárolna. Ivedig néhány év előtt nagy költséggel berendezkedtek a lignitfűtésre abban a reményben, hogy az olcsóbb és gazdaságosabb lesz. Kifogásolja azt is a népjóléti miniszter, hogy a gyógyszerüzem az engedmények ellenére jelentékeny haszonra adja a kórházaknak a gyógy- és kötszereket. Épp ezért a miniszter ragaszkodik ahhoz, hogy a kórházak csak akkor vásároljanak a községi üzemeknél, ha szükségletüket máshol olcsóbban nem fedezhetnék. Rosszalja a városi üzemek magatartását abból a szempontból, hogy a gáz- és villany-fogyasztásnál semmiféle kedvezményt nem nyújtanak a kórházaknak. Ebből a népjóléti miniszter ismételten azt a megállapítást vonja le, hogy a főváros minden más üzemével szemben, amelyeknek produktívvá tételét szívén viseli, kórházait mostoha elbánásban részesíti. Kikötések a jövőre vonatkozólag, A bevételek tételeinél is sok az észrevétel. Végül a miniszter követeli; hogy az új költségvetésben minden egyes tételt a legrészletesebben ismertessenek, a személyzet tagjait név szerint sorolják fel s a családi pótlékok jogosultságát a családtagok névszerinti felsorolásával kell alátámasztani. Egy egész sereg más kikötése is van még a miniszternek, többek között az is, hogy ezentúl a kórházi költség- vetéseket a naptári évnek megfelelően kell elkészíteni. Miután a fentiekből kitűnik, hogy a kórházak kiadási előirányzata túlzott, a miniszter a főváros által kért napi 5-85 pengős ápolási díj helyett, 1926 július l-töl az év végéig csak 4*40, 1927. január l-töl június hó 30-ig napi 5 pengős ápolási díjat engedélyezett. A népjóléti miniszternek ez a szenzációszámba menő leirata sok vitára fog alkalmat adni. Kétségtelen, hegy sok igazság van a népjóléti miniszter egyes megállapításaiban, azonban s'ok olyan megjegyzést is foglal magában ez a leirat, amellyel a fővárosnak a legélesebben kell szembehelyezkednie. M. KIR. ÁLLAMI VAS- ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK Igazgatóság : Budapest, X., Kőbányai-út 19 — 23. Telefon: Igazgatóság: j. 460-20. Eladási osztály: J. 311-39. Gyárak: BUDAPESTEN és DIÓSGYŐRÖTT. GYÁRTMÁNYOK: Gépek. Rendes és keskenyvágányú gőz- és motoros mozdonyok, motoros-hajtányok és sinautók. Félstabil gőzgépek túlhevítővel és anélkül, kipuffogós- és kondenzátor üzemre. Ipari stabilrnotorok, szivógáz- és földgáz-üzemre. Lokomobilok gőz-, benzin- és szívógázüzemre. Magajárók, gőz- és szivó- gázüzemre. Traktorok, vontatási és szántási célokra, benzin-, petróleum- és nyersolajüzemre. Golyóscsapágyas cséplőgépek rendes kivitelben és szalmaaprítós szerkezetiek Szaimakaza- lozók vasból és fából. Cséplőgépekre szerelhető lóherefejtő-, kukoricamorzsoló-, bab- és borsócséplő- és repcecséplő készülékek Szalmafelhordók. Teherautomobilok, autóbuszok, locsoló-autók, tűzoltóautók, kombinált tűzoltó- és locsolóautók. Automobilok különleges célokra. Utcaseprőgépek, úthengerlök, gőz-, benzin-, nyersolaj- és szívógázüzemre. Lakókocsik. Öntözőkocsik. Vízállomási berendezések. Téglasajtolók. Gép- és kocsialkatrészek. Gőzkazánok, sajtolt keretlemezek, kerékpáiok, kerékvázák, kerékabroncsok és tengelyek úgy a rendes, mint a keskenyvágányú mozdonyok-, tenderekés waggonok részére. Kovácsolt gép- és hajóalkatrészek, könyöktengelyek stb. Tartalékalkatrészek mozdonyokhoz, mező gazdasági gépekhez, automobilokhoz. Automobilalkatrészek u. m. öntvények, kovácsolt- és sajtolt alkatrészek. Hidak és vasszerhezefeh. Vasúti és közúti hidak bármely méretben és kivitelben. Hídszerkezetek és magasépítési vasszerkezetek, alacsony és magasfeszültségű antennaállványok. Daruk, fordítókorongok, tolópadok, zsilipszerkezetek, Bauer- féle szabad, kettős vaslétraáltványok. Féltermények. Ingot. buga és lapka, különféle méretekben. Hengerelt áruk. Kereskedelmi rúdvasak. J és U vastartók. Szerkezeti és idomvasak. Durva-, kazán- es hajólemezek. Bordás- és tekercsrugóacél. Reszelőacél. Verölécek és dobsínek. Felépítményi anyagok. Nagy- és kisvasúti sínek a hozzávaló szög- és laposhevederek, alátétlemezek, hevedercsavarok, tyrefondok, sínszegek és Grovergyűrűk. Csúcssínek és vasaljzatok. Teljes nagy- és kisvasúti váltók, kitérők, keresztezések és fordítókorongok. Öntvények. Acélöntvények, Martin-, mangán-, tégely- és elektroacélból nyersen és megmunkálva. Különféle vasöntpé- nyek nyersen és megmunkálva. Csövek. Öntöttvas-csövek 6 m. hosszúságig, karmantyús-, vagy karimás kötéssel. Öntött idomcsővek. Kereskedelmi áruk. Kereskedelmi öntvények, öntöttvas karikáskályhák és tűzhelyek. Jobbágy-féle szab. folytonégő- kályhák. Apróbb anyagok. Gazdasági és egyéb acélszerszámok. Különféle szerszám- és gyorsesztergaacélok. Szegecsek csavarkulcsok stb. Különféle minőségű tűzálló tdynas és chamotte) téglák normális és alakos kivitelben. Barnaszénkát- rányszurok.
