Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-28 / 39. szám

XXII. évfolyam. 1927. szeptember 28 39. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.000 korona. ______Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A mumus! Irta dr. Pósta Sándor főv. biz. tag. Az új fővárosi törvény. Ettől riadozik az egész törvényhatóság, összes pártjaival együtt. Isten tudja, furcsa dolog a politika, még a leg- tizenhárompróbásabb, leggutgesinntebb város­atya sem lehet biztos abban, hogy az új tör­vény alapján összeülő törvényhatóságban lesz-e helye, vagy sem. Például a legoptimisztikusabb számítás iimellett sem lehet annyi üresedésre számítani, mint amennyiben biztosították ma­gukat a — mondjuk — középpártba való egy­séges belépéssel. Megtarthatja-e eddigi arány­számát a jobboldal, lesz-e percentuális szapo­rulat a szociáldemokratáknál, vagy megfogy­nak és mi lesz a polgári baloldallal? Mindezekre a kérdésekre csak a kész törvény adja meg a választ, addig azonban egy világos: minden eszközt meg kell ragadni annak a jogfolytonos­ságnak a fenntartására, hogy Budapest a fő­város népének a többségi akarata szerint kor- mányoztassék! A kiszivárgó hírek retrográd törvényjavas­latot ígérgetnek, virilizmussal, hihetetlen per­centes kinevezésekkel. Nem hiszem, hogy magyar kodifikátor a múltba nyúlna vissza, hogy törvényt írjon a mai korszellemnek. Olyan volna ez, mintha ma krinolinba kényszerítenénk a hölgyeket. De ha mégis megtörténnék az a hihetetlen eset, hogy a törvény — ahelyett, hogy a titkosan választottak arányszámát emelje — növelné a kormányhatóság által ki­nevezettek arányszámát; ha ahelyett, hogy — miként azt a magyar történelmünkből fakadó jogérzésünk diktálja — a magyar alkotmány mindenkori védőbástyáját: az autonómiát kor­szerűen, de a minduntalan hangoztatott jog­folytonosság elve alapján erősítené, azt meg­csonkítja, szárnyát szegi és miniszteri elő­szobává degradálja a városi polgárság eddig szabadakaratú tanácskozótermét: akkor a tör­vényhatóság föladata világos. Az autonómia védelmében egyesülnie kell minden pártnak, minden bizottsági tagnak! Ha történtek hibák, ha voltak sorozatos botlások a város autonóm életében, ha tűrhetetlenekké váltak is a hitel­túllépések, ez lehet ok arra, hogy a közvélemény más közszellemet, más férfiakat, más törvény- hatóságot követeljen. Nem lehet azonban ok arra, hogy az önkormányzat törvényben lefek­tetett ereje megcsorbíttassék, pláne illuzórikus legyen. Nem az önkormányzat joga rossz, csak a vele való bánás volt hibás, sohasem a törvény hézagos, hanem a lelkiismeret, amely azt meg­kerüli. Ma egy lidérclángú közszellem járja a danse macabret a törvény betűi között, a mocsarat kell tehát a kodifikátornak lecsapolni, hogy eltűnjék a reves fény és akkor tisztán marad a jognak az alépítménye, amelyen lehet akár márványpalotát is emelni, mert apáink azt bölcseséggel és jellemszilárdsággal építették teherbírónak. Nem! Budapest népe nem új törvényt, hanem új közszellemet kíván. Ezt pedig nem törvé­nyek, hanem férfiak tudják csak biztosítani. Férfiak, akik tudnak pártokon és pártszenvedé­lyeken fölülemelkedni, akik a pártokból fakadó tömegerejüket tudják a köz és csakis a köz szolgálatába állítani, akik elég erősek ahhoz, hogy a pártok működésének legnagyobb hasz­nát Budapest és népének fejlődésében és jólé­tében keressék, akik elég erősek ahhoz, hogy az üzérkedőket és félkézkalmárokat nemcsak a máspártokból segítik kifelé, de könyörtelenül kiteszik a saját pártjukból is! Akkor a régi autonómia mellett is elérjük Budapest szebb és megelégedettebb életét, ha pedig nem ez történik, akkor kár új és retrográd törvényt csinálni, mert azzal legfeljebb még annak a lehetősége is elvész, hogy Budapest népe maga cserélhesse ki azokat, akik vagyoni és erkölcsi létével hűtlenül sáfárkodtak. Ha azonban arra gondolunk, hogy keletkez­hetik egy törvény, amely a mindenkori kor­mányhatalomnak törvényes jogokat biztosít arra, hogy a főváros életét döntően befolyá­solja és irányítsa, akkor le kell számolnunk az­zal 'a megnyugtató ténnyel, hogy a törvény örökéletű kormányzati hatalom szempontjából készül és soha ennek a városnak szüksége nem lesz arra, hogy érdekeit maga védje, mert hiszen kizárt dolog, hogy valaha is. egy oly kor­mány vehesse át a hatalmat, melynek ereje pl. a magyar földmíves népben gyökerezik, vagy hogy oly kormányhatalmi konstelláció kelet­kezzék, mely politikai kényszerből, Lajosmizsé- ből csinál fővárost, minthogy azonban a kor­mányok lehetnek túlhosszú életűek, de örök- életűek még soha és seholsem voltak, semmi­esetre sem providenciális gondolat Budapest A most megindult várospolitikai kampány a kü­szöbön álló községi választások jegyében vette kez­detét. A Ripka-párti vacsorák után a demokrata-tábor is felkészülten indult a csatasorba s már az első al­kalommal a párt nagy ágyúrkezdték meg az ostro­mot a polgárság szavazataiért. Már az első össze­csapásokból látszik, hogy a jövő év eleiére tervezett községi választások példátlan hevességííek lesznek, s most nem a két szélsőség, a bal- és jobboldal fog egymással küzdeni, hanem a kormány városházi elő­őrsei lesznek a szélsőbb pártok ellenfelei. A harc most a főváros uralmáért fog folyni s ebbei az élet­halálküzdelemben , egymásra fog találni az autonómia minden híve. hogy megvédje Budapest csorbítatlan önrendelke­zési jogát a kormány hatalmi törekvéseivel szemben. A harc ugyan nem egyenlő eszközökkel folyik, mert a számbelileg kisebb táborban a kormány zász­laja alatt ott trónol a hatalom, amelynek fénye már is sok szemet kápráztatott el az innenső seregektől. A hatalom fog küzdeni az új választásokon a polgá­A fővárosi biztosítások ügye, amelyet a Független Budapest ismertetett elsőnek részletében, az első közgyűlés napirendjén is szerepelt. B. Virágú Géza bizottsági tag tette szóvá 'interpelláció formájában a tanács szokatlan és titokzatos eljárásút, amellyel olyan intézkedést' akart végrehajtani, amely ellenke­zik a közgyűlés akaratával és a főváros anyagi érde­keivel. B. Virágh Géza mindenekelőtt rámutatott arra a könnyelműségre és rendszertelenségre. . amely év­tizedek óta uralkodik a fővárosi biztosítások dolgá­ban. Ez a lehetetlen zűrzavar késztette B. Virágh Gézát még a tavasszal arra, hogy indítványt ter­jesszen elő a biztosítási kérdés egységes rendezésére s> annak követelésére, hogy a tanács biztosítson megfelelő intézkedésekkel szabad kezet a fővárosnak a biztosítások jövő­ben való intézésére. vagyoni és politikai önvédelmének egyetlen eszközének az autonómiának a megsemmisítése. És ezen a ponton nemcsak Budapest jövője követeli, hogy fejlődésének egyetlen biztosíté­kát: az önkormányzati jogot ez a törvényható­ság csorbítatlanul hagyhassa utódainak, de. egyenesen a magyar nemzet életérdeke köve­teli meg, hogy törvényei közt olyan ne legyen, amely bármely kormányzati hatalom kezében fegyverré válhasson, esetleg a nemzet dobogó szíve, legnagyobb értéke ellen! Örömmel állapítom meg, hogy a törvényi hatóság vezérférfiai ebben a kérdésben egy­értelműen az autonómia védelmére nyilatkoz­tak. Meg kell azonban találni a formát ahhoz, hogy ez a nyilatkozatokban kicsendülő érzés egységes tetté formálódjék. Mert nem veheti a íelkiismeretére ez a törvényhatóság, hogy nagy elődök értékes örökét történelmi bélyegként hagyja az utódokra. A mumustól nem szabad riadozni, hanem egyesült erővel távol kell tartani! rok lelkiismeretével s ez a nagy előpróba fogja el­dönteni. mi erősebb a pesti polgár lelkében: ennek a városnak a szeretete-e, vagy pedig az önszeretet. Sajnos, látjuk, hogy egyesek már is eladták ma­gukat címekért, rangokért, állásokért. Egy kormány- főtanácsosság, valamint néhány igazgatói állás, egy pár tanári, tanítói pozíció már is vonzott híveket a kormánypárti zászlók alá. Csakhogy ezek a.z esetek szerencsére nem olyan veszedelmesek, mert akik Önös érdekből hagyták ott azt a tábort, melynek eddig meggyőződésből voltak hű katonái. csak számbelileg gyarapíthatják a kormány se­regét. de értékben nem. Az ősz mindenesetre még sok változást rejt ma­gában a most újra szervezkedő pártok tekintetében, de ahhoz nem férhet kétség, hogy a demokratikus polgárság szilárd frontját ezek a változások nem ingathatják meg. A demokrata erők összekovácsolá­sának munkáját most Rassay Károly vette kezébe, aki a jövő évi községi választásokon fel is lép s a községi életben is átveszi a demokrata-párt vezér­lését. Ezt az indítványt annak idején a közgyűlés teljes egy­hangúsággal tette magáévá s ennek alapján élt is a tanács az új biztosítási törvényben adott felhatal­mazással a biztosítások felmondása tekintetében. Ennek ellenére, mint a Független Budapest ezt ki- pattantotta, a tanács egyik legutóbbi határozatával 1928. végéig meghosszabbította a már felmondott biz­tosítási szerződéseket. Bár az illetékes ügyosztály igyekezett ezt a szá­mára kellemetlen felfedezést megcáfolni: B. Virágh Géza bizonyításként felolvasta az erröil szóló tanácsi határozatokat, amelyeket a közgyűlés a legnagyobb megdöbbenés­sel hallgatott. Ezek után az interpelláló bizottsági tag rámutatott azokra a nagy anyagi érdekekre, amelyek a tanács intézkedése folytán súlyos veszélyben forognák. A közgyűlés a legteljesebb mértékben helyeselt a Megsemmisítik a tanács határozatát a fővárosi biztosítások ügyében. Uj javaslat: Nyilvános versenytárgyalás egy évi időtartamra, végleges megoldás 1928-ban. — B. Virágh Géza interpellációja. Rassay áll a fővárosi demokrata-párt élére. A demokraták is megkezdték a választási harc előkészítését. Legmodernebb gyógy- intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM 5.Ä™ Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Thumbnails
Contents