Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-02 / 5. szám
2 Függeilen Budapest 1927. február 2. Á fővárosi cipőüzem a kisiparosok ellen. 1,200 milliós munkát kapott az üzeni a fővárostól versenytárgyalás nélkül. A kereskedelmi és ioari érdekeltségek hétről-hetre tiltakozó gyűléseket rendeznek, melyeken a hatósági üzemek változatlanul elviselhetetlen: koiíkurrenciaja ellen emelik íel panaszos szavukat. A kereskedő, a hentes, a szabó, a szénkereskedő, a lakatos, az asztalos mind egyformán érzi a főváros üzemeinek nagy versenyét, amellyel szemben az adófizető kereskedő és magániparos nem képes küzdeni. Százoldalas memorandumok készültek már, melyekben a hatósági üzemek megszüntetését követelik a magánérdekeltségek. de hiába volt eddig minden kísérletük és fáradozásuk, nem sikerült a városi versenyvállalatokat legyűrniük. A városházán ügyet sem vetettek az érdekeltek panaszaira, sőt a panaszok éppen az ellenkező eredményt érték el. A főváros vezetői most még jobban felkarolják a hatósági üzemeket, még több munkát adnak a polgárság által halálraítélt hatósági ipari vállalatoknak. A tanács legutóbb hozott intézkedése fényes dokumentuma ennek az eljárásnak. Eddig a nagyobb beszerzéseket, megrendeléseket nyilvános versenytárgyalás útján fedezte a főváros, miután a közszállítási törvény is előírja, hogy 170 milliónál nagyobb összegű beszerzésre nyilvános versenytárgyalást kell kiírni. Ezt pontosan be is tartottak az összes intézmények, üzemek és hivatalok, sőt voltak olyan intézmények is, amelyek száz millión aluli szükségleteket is nyilvános versenytárgyalás során fedeztek, mert így olcsóbban, szerezték meg az anyagot. Most azonban új rendszer lépett életbe a városházán. Kiadták a jelszót, hogy olyan tárgyakat, vagy munkákat, melyeket a városi üzemek is elő tudnak állítani, versenytárgyalás mellőzésével az illető hatósági vállalatnál kell megrendelni. Ennek eredményeként a fővárosi cipőüzem már kapott is a tanácstól egy 1,200 milliós megrendelést az alitsztek és az alkalmazottak cipőszükségleteinek szállítására. 3.630 pár bakancs és csizma készítésére szól a megrendelés. még pedig olyan áron, amelynél a magánioar sokkal olcsóbban szállítaná azokat. Az altisztek számára például 2,300 pár bakancsot 23-60 pengőjével, a takarítónők részére 800 pár cipőt 23 pengőjével, a java- dalmi őröknek 300 pár bakancsot 23-40 pengőjével, 230 pár tüzoltócsizmát pedig 60 pengőjével szállít a cipőüzem a fővárosnak. A cipőüzem szintén verseny- tárgyalás nélkül szerzi be a bakancskészítéshez szükséges bőröket. A magánipart tellát ebből az 1,200 milliós munkából teljesen kizárták s e mellett a főváros még rá is fizet az üzletre. Az érdekelt ipari körök, hír szerint, nem fogják szó nélkül hagyni ezt a súlyos sérelmet, s illetékes helyen a legerélyesebben követelni fogják, hogy a cipőmeg- rendclést a főváros az üzemtől vonja vissza és ossza szét a munkát a munka nélkül nyomorgó kisiparosok között. 25 millió pengős kölcsön útburkolásokra. Az út- és csatornaépítési ügyosztály nagy progrannnja. — Solty tanácsnok ismerteti legközelebbi munkatervét. A pénzügyi ügyosztályon most nyesik, faragják a hivatalok által benyújtott beruházási programmot s igyekeznek olyan szűk keretet szabni, amelyen be- 1 ült a rendelkezésre álló 10—12- millió dollárnyi kölcsönből a legégetőbb szükségleteket kielégíthetik. A feladat rendkívül nehéz. mert. mint a Független Budapest egyik legutóbbi számában közölte, a főváros tulajdonkénen már el is költötte a felveendő kölcsön nagy részét, mert a kislakások építését, a Széchenyi- és Gellért- fürdő kiépítését, az óbudai vízgázgyár és a kelenföldi áramtermelőtelep építését, úgyszintén a vágóhidak nagyszabású bővítését mind a kilátásba helyezett kölcsön terhére hajtotta végre. Új alkotásokra ilyen formán már nem igen telik s a legcsekélyebb kilátás sincs arra. hogy a nagy reményekkel várt külföldi kölcsön további építkezéseket és intézményeket tenne lehetővé. Ez a tény késztette az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetőségét arra az elhatározásra, hogy a reszort által felmerült igények kielégítésére külön kölcsönt szerez. Solty Lajos tanácsnok az ügyosztály kitűnő vezetője erre az érdekes kérdésre a következőkben nyilatkozott a Független Budapest munkatársának: — Mióta Budapest fővárosa fennáll, szünet nélkül halljuk úgy a közvélemény, mint az illetékes Tungsram-izzólámpák tiszta fehér fénnyel égnek, tartósak, gazdaságosak. hatóságok részéről azt a súlyos panaszt, hogy a főváros út- és csatornahálózatának kiépítése nem tart lépési a főváros természetes fejlődésével. Mi is számtalanszor csatlakoztunk a panaszkodó!: kórusához. de sajnos, eredmény nélkül, mert ezeket az áldatlan állapotokat nem sikerült teljesen megszüntetni. A város folyton fejlődött, a kültelkeken egész új városrészek létesültek, s mialatt a föld felett gomba módra nőttek ki a utcasorok, a föld alatt nem történt gondoskodás e fejlődés megalapozására. A közmüvek létesítése csak lassú tempóban kullogott a város kiépülésének nyomában, s mialatt a külterületeken egy-egy új városrész felépült, legfeljebb egy utca.,kikövezésével vagy csatornázásával tudtunk el’kéézüHii.- Ennek a mulasztásnak két súlyos oka van. Az egyik a kérdés anyagi oldala, a másik az a mostoha elbánás, amelyben a városnál a műszaki osztályokat részesítették. Sem pénz, sem kellő létszámú képzett műszaki személyzet nem állott évtizedek folyamán a műszaki hivatalok rendelkezésére s így emberi erő és anyagi erő nélkül képtelenség volt a közművek terén lépést tartani a főváros gyors iramú fejlődésévei. Ennek lett a következménye azután, hogy beépített területeken nincsenek utak, még kevésbbé csatornák, ami közegészségügyi szempontból is súlyos következményekkel járt. a lakosságra.- A század első évtizedében már kísérletet tettek arra, hogy behozzák azt a nagy hátramaradott- ságot. .ami a közműépítések téréin fennállott. A főváros annak idején 20 millió aranykorona, úgynevezett burkolási kölcsönt vett fel hosszú lejáratra. A kölcsön segítségével sikerült is a mulasztások nagyrészét pótolni és az újonnan épült városrészeket megfelelő utakkal ellátni. Azóta azonban újabb évtizedek teltek el. a város ismét fejlődött, a nélkül, hogy ezzel a lendülettel lépést tarthattunk volna. Ma újra az a helyzet, hogy a külterületek nagyrésze úttalan városrészekből áll, alud még a gyalogközlckcdés is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Még inkább súlyosbítja a helyzetet, hogy az utóbbi években rohamlépésekkel haladt előre a közlekedési technika és ,a lófogatú kocsik helyét már mindenütt az autók és a. dübörgő autóbuszok foglalták eil. Nekünk tehát nemcsak a külterületeken kell új utakat építeni, hanem a belterületek úttesteit is megfelelően át kell építenünk az autó és különösen az autóbuszközlekedés használatára.- Mindez persze csakis úgy valósítható meg, ha mindennek előtt pénz áll a rendelkezésünkre. A fővaros költségvetése útépítésekre egy-egy évben llcm, irányoz elő olyan összeget, hogy abból a folyó munkákon kívül még rendkívüli beruházásokra és még hozzá ilyen hatalmas befektetésekre is jusson. Már pedig ezeket a munkákat halogatni nem lehet. hanem a legsürgősebben, előre megállapított turnusokban kell végrehajtani. Ezért fordultunk ahhoz a megoldási tervhez, hogy a rendkívüli útépítések akadalytala.il végrehajtása céljából egy nagyobb összegű burkoló-kölcsönt veszünk igénybe. A köicsön. amelyre szükségünk van. körülbelül 25 millió pengő lesz s visszafizetését 25—30 évre tervezzük. Az amortizációs részleteket évente az útépítési költségvetés terhére irányoznánk elő, úgy, hogy a fővárosnak különösebb terhet ez a kölcsön nem okozna. A részletes Programm teljesen elkészült s annak alapján a 25 millió pengő kölcsönt 6 esztendő alatt használnék fel. Az .első évi programúiba, amelynek megkezdése már erre az évre van konbinációba véve, tartozik a Gellérthegy útjainak kibővítése. A pénzügyi ügyosztály szintén foglalkozik a burkoló-kölcsön felvételének tervével s remélem, hogy még a tavasszal. akár külföldi, akár belföldi pénzcsoport fogja előnyös feltételekkel rendelkezésünkre bocsátani a 25 millió pengős burkoló-kölcsönt. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNVVIZ-ÜZEME HARMATVIZ a Hungária-gyógyforrás szénsavval telített vize. Kapható mindenütt! Telefon : Teréz 86—76. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS a régi Sárosfürdő rádióaktív hévforrásai, A LEGTÖKÉLETESEBBEN BERENDEZETT GYÓGYINTÉZET! Iszapkezelések, vízgyógyintézetek, szénsavas és sósfürdők gyógytorna (Zander), forrólég- és villanykezelések. Inhala-, tórium, pneumatikus kamra, stb Gyógyfürdő A modern orvosi tudomány minden eszközével és a különböző gyógyeljárásokhoz szükséges fölszerelésekkel ellátva. A város minden pontjáról könnyen megközelíthető. ^és nemibetegek részére míT«■■11111riIMI■ wGi m II II IMI III ■ EZÜST SALVARSAN-OLTAS 1 Rendelés egész nap. — Rákóczi-út 32., I. em. 1., Rókusssl szemben Z ECH KÁROLY útépítő- és kövezőmester ÉS vasútépítési vállalkozó Budapest, VII., Thököiy-űt 69. Telep : VII., Ilka-utca 4. szám; Pertl Simon uÄ» ÚJPEST, SZABADKAI-UTCA 9. SZÁM Elvállal mindennemű kocka-, terméskő- és keramitburkolat készítését. SCH WARCZ DEZSŐ, kőfaragó Budapest, VII., Ilka-utca 35. sz. Thököly-út sarok. Telefon : József 45—46. Mindennemű kőfaragó munkák és síremlékek készítése. AMON ANTAL és FIAI KÖVEZŐMESTEREK, ÚT-, CSATORNA- ÉS BETON- ÉPITÉSI VÁLLALKOZÓK. FÖLDMUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA. Vili., Futó-utca 10. Telefon: József 3-85. BUDAPESTI KŐGYÁR (HAIIERLE) Budapest, V., Visegrádi-utca 65. Telefon : L. 906-37. Speciálisan műkővel foglalkozó üzem. Hasonló céggel össze nem tévesztendő !! I Ifj. Helfenstein Károly! ! Budapest, VI., Jász-utca 77. Telefon : Lipót 913-64 I Kövező-mester és útépítő-vállalkozó. } kövező-mester, út- és betonépítési vállalkozó II., Biaiutca 21. Telefon : 91—14. sz. Kövező és Útépítő R.-T. Budapest, VIII., Kisfaludy-utca 40. Telefon: J. 2-66. Kövez, csatornáz, utat és vasutat épít. Bérhengerelést vállal. HANDL ISTVÁN lUépité* ís Uövczö-mesler kő-, keramit-, beton-, csatornafektetés és földmunka-vállalata Budapest, III., Vörösvári-utca 30.