Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-21 / 38. szám
2 Független Budapest 1927. szepfember 21. tési terveket és tegyék meg az előkészületeket a közművek kiépítésére. Mintegy 12 millió pengőre lesz szükség a tabáni utak és csatornahálózat megépítéséhez. i \ bizottság felhívta a tanácsot, hogy most már radikálisan kezelje az ottani lakók kitelepítését s amennyiben záros határidőn belül a tabániak nem fogadják el a részükre felajánlott új lakásokat, azok- nek elhelyezéséről a főváros a kiürítéskor ne gondoskodjék. . , i i + \z erélyes felszólítás mindenesetre jobb belátási a fogja bírni a tabániakat is. és remélhető, hogy cse- > kély kivétellel valamennyien belenyugszanak a meg- j változhatatlan elhatározásba, hogy a haldokló kuny- | hók helyén rövidesen kertes villák és paloták sora épüljön ki. Novemberben, amikor a városi házak 1 egy része elkészül, már meg is kezdik a tabáni ócska házak bontását s ha az idő kedvező, hozzáfognak a talajegyengetési munkálatokhoz is. A főváros vezetősége egyidejűleg tárgyalásokat folytat több külföldi pénzcsoporttal, amelyek szóbeli ajánlatokat tettek a Tabán újjáépítésének finanszírozására. Megkezdődtek a választások előesatározásai. Bevezető vacsora amelyen erős támadást jelentettek be a főváros autonómiája és a választó polgárság ellen. — Újabb kísérlet a községi választói jog elkobzására. A múlt héten folyt le az induló őszi szezon első politikai vacsorája. A harcra kész Ripka-párí látta vendégül elvbarátait és az érdeklődők nem megvetendő számát a Gellértben s a fehér asztal mellett hangzottak cl az új kampány első politikai szónoklatai. , , , Sokan figyeltek fel azokra a szavakra, amelyek a lakomán röppentek el s a városi politika berkeiben még most is élénken tárgyalják Kozma Jenőnek, a kormány város«1 vezérének kijelentéseit. A kommentárok mély aggodalomról tanúskodnak, mert a szónok több olyan dolgot mondott, ami nem sok reményt nyújt a jövőre nézve. Hangulatkeltésként ugyan hivatkozott a szónok arra, hogy a városi kormánypárt is az autonómia hive! de hozzátette, hogy ez az autonómia nem lehet a szélsőséges elemek autonómiái a és semmi esetre sem támogat olyan autonómiát, amely kiragadja a kezükből a hatalmat. Bizonyos célzásokat is tett arra nézve, hogy azok a polgárok, akiknek választói jogosultságuk van. de nem érzik a városhoz való tartozásukat, ne szólhassanak bele a főváros ügyeibe. Ezt a kijelentést más pártok részéről annak magyarázzák, hogy a kormány kísérletet fog tenni a községi szavazati jog további megnyirbálására a legmegbízhatóbb! SOPRON-, GYŐR- és VASMEGYEI TEJGAZDASÁGI R.-T. Központi üzem és irodák : I., Fehérvári út 33-35. — Telefon : J. 305-31 és J. 428-01. s azokat a választókat, akik a képviselőválasztásnál nem szavaztak, a községi választáson büntetésből eltiltja a szavazástól. Hír szerint az új fővárosi törvény ilyen értelemben fog intézkedni s erre célozhatott a kormány községi pártjának vezére is, amikor arról beszélt, hogy egyes polgárokat meg kell akadályozni, hogy beleszólhassanak a főváros ügyeibe. Mindez természetesen arra irányul, hogy a kormánypárt részére erősítse a talajt s lehetőleg csak azok juthassanak az urnák elé. akik a kormány kedve szerint teljesítik polgári kötelességüket. Ezzel a vacsorával nemcsak a városházi kampány vette kezdetét, hanem megindult ezzel a közeledő választási elöcsatá- rozás is. Vannak ugyan, akik még ma sem hiszik, hogy az új fővárosi törvény feloszlatná a közgyűlést s arról álmodoznak, hogy a kormány megelégszik a jövő év végén esedékes időközi választással s ez ilkalom- mal igyekszik majd többségre jutni a város parlamentjében. Az 1924. évi törvény szerint ugyanis 1928. évi december hó 5—15. között a törvényhatóság választott tagjainak fele. 125 tag kiválik s helyettük új tagokat választanak, Tulajdonképen 3 évenkint kellene a tagok felét választani, de a törvény, miután a legutóbbi választások 1925. májusában voltak, ezt a csonka évet odaajándékozta a városatyáknak s ha most nem oszlatnák fel a közgyűlést, úgy a jelenlegi tagok 3 és fél, illetve 6 ési fél évig viselnék mandátumukat. Sajnos, erre kevés kilátás van, mert minden jel arra mutat, hogy az új törvény minden körülmények közt feloszlatja a mai közgyűlést. A választásokat azután az idén összeállított új névjegyzék alapján tartanák meg, amelyben tudvalévőén csak 302,000 képviselőválasztó szerepel. Ezek közül válogatják majd ki azokat, akik a községi választójogi kellékek felett is rendelkeznek. 250,000 polgárnál semmi esetre sem fog több részt vehetni a küszöbön álló polgári választásokon, ami újabb megnyirbálása a választói jogosultságnak. GUNDEL átvette a SZT. GELLERT SZÁLLÓ éttermeit és kávéházát. ÁLLATKERTI VENDÉGLŐJE változatlanul áll kedves közönségének rendelkezésére. A művészet, technika és magyar munkáskezek gyönyörű alkotása a Spolarich-étterem söröző BUDAPEST, IV. KÉR., FERENCIEK-TERE 7. SZ. Legjobb magyar konyha! A legszebb kávéház pedig a Spolarich-kávéház BUDAPEST, VIII. KÉR., JÓZSEF-KÖRÚT 37—39. Esténként cigányzene. Expresso kávé. Saját sütő- és cukrászipari üzem. 970 méter mélységből 74° melegen tör elő ama radioaktív hőforrás, amely a Széchenyi Gyógyfürdőt táplálja. Csúz, izületi gyulladás, ischias ellen páratlan hatású. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNYVÍZ-ÜZEME HARMATVIZ a Hungária-gyógyforrás szénsavval telített vize. Kapható mindenütt! Telefon : Teréz 286—76. Budapest festői. Irta: Dömötör István. Budapest nagyon szegény műemlékekben. A napokban olvashattuk éppen, hogy a zoológiái kongresz- szusra Budapestre érkezett Rotschild lord sajnálkozva említette, hogy Budapest túlságosan modern város. Ami régi kultúra itt volt, azt a török uralom elpusztította s ma már nyoma sincs annak a káprázatos renaissance-kul túrának, amelyet Nagy Lajos' Zsigmond és Mátyás királyok teremtettek meg Budán és amely annak idején világhírűvé tette a magyar királyok székhelyét. Budapestnek nincs régi művészete, mert minden, de minden elpusztult, ami volt. Tudjuk, hogy a renaissance világhírű nagy mesterei itt ' dolgoztak Budán és köztük nem egy nagy olasz piktor is akik bizonyára lefestették a királyi palota és a budai vár nem egy részletét. Ezekből, sajnos, semmisem maradt: pedig gyönyörű nemzeti kincs lenne, ha valamit is megőrizhettünk volna belőlük. Az egykori Buda szépségeinek emlékét csak néhány gyenge fametszet hirdeti, de bizony ezek csak szánalmas reflexét tudják, sejtetni annak a sok szépségnek, amelyet a zivataros idők teljesen eltüntettek. A nagyváros nemcsak fogyasztója mindannak, amit a festőművészet termel, hanem modell minőségben inspirál is. Vannak festők, akik különösképen fogékonyak erre az inspirációra. Szívesen időznek oly- fajta témáknál, aminőket utcáival, egy-egy tér alakulásával, embersokadalmával az a város nyújt, ahol születtek, laknak, dolgozva és álmodozva, amelyhez tartoznak nemcsak illetőség, hanem érzésük és sorsuk folyása alapján. Úgy véliiik, ez a téma szintén gazdag változatú a szín és vonal, a fény és árnyék nyelve számára, hogy bőven nyújt feladatokat, akár a szabad természet. . A modern festészet nagy, sokfelé ágazó és sokféle értékű területeit ebből a szempontból vizsgálva, egész fejezet alá lehetne összefoglalni azokat, akik a város- juktura, illetve grafika művelői, ősük is van persze, a műtörténelem lapjain ilyennek mutatkozik a XVIII. szazadban Guardi ésI Canaletto, akik a lagúnák városának szépségeit vitték festővászonra. Velence derült eget a nemes paloták fölött, a karcsú erkélyeket és tovasiklo gonlolákat. Az ő példájuk újul ki még intenzivebben akkor, amikor a múlt század utolsó negyedében, különösen az angoloknál és franciáknál, a grafika és piktura egyre élénkebben fordul utcaképtémák, a város bőrét jelentő architektúra és vérkeringését jelentő utcai élet felé. Mitől függ, hogy ily témákhoz kapcsolódó művészet valahol kivirágozzon, mi táplálja a várospikturát? Először magának a témának vagyis a városnak a művészeket foglalkoztató érdekessége, szépsége akár ódonságában, akár modern újszerűségében. Szerepet játszik kétségkívül a szeretet is a város, minden köve-zuga iránt, a lokálpatriotizmus. Művészi célzat, felfogás, temperamentum dönti el aztán, hogy az ily „városi téma“ miként jelenik meg, mit közöl velünk a festés vásznán, vagy a grafikai lapon. Az egyik éles függő vonalakkal sugalmazott utcai jellemkép lesz. nagy épületsíkok és tömegek viszonyát emelve kí, a másik színjelenségként mutat meg egy festői városszeletet. Lesz, amely sok pozitív hűséggel, leíró részletességgel állítja elénk a témát, máskor meg szélesen markolt összbenyomást kapunk. Az egyik képen inkább a házak építészeti hangsúlyával fogunk találkozni, a másikon — például Monet és Pissarro híres párizsi; boulevard-képein — az utcát betöltő mozgás, a fény. a vibráló levegő megragadásával. A meglátás és stílus; a művészi egyéniség különbözősége tehát gazdag változatokra nyújt lehetőséget, de természetesen csak a témának bizonyos kötöttségén belül. Ez a kötöttség: a valósággal való kapcsolat. Annak a rajznak, festménynek, amelyen ez a kapcsolat elsikkad, lehet ugyan művészi értékű, de annál kevesebb köze van. sőt semmi köze sincs ahhoz, amit a várospiktura fogalma jelent. Illusztrálva ez a tétel jól látható azokon az expresszionista, aktivista munkákon, ahol az utca vonala felszalad á levegőbe, a házak egész másként foglalnak helyet, mint a hogy a valóságban hatnak fizikai rendjük szerint, kcreszttil-kasul metszik egymást, rombuszok mértani ábrák játéka lesz belőlük. Budapestnek szintén megvan a maga galériája, voltak és vannak festői és grafikusai, akik valaminő vonatkozásban foglalkoztak vele, ecsettel, vagy rajzónnal szolgálatába álltak. Kezdődik ez a galéria azokkal az ódon fametszetekkel, amelyek régi krónikák, tudós könyvek elsárgult lapjain. Pest és Buda látképéről számoltak be, sokszor jóval több fantáziák) szabadsággal, mint topografikus hűséggel. A múlt század első felében, a harmincas-negyvenes évek idején, amikor a Duna két partján empire-stílü vonalakkal alakult ki a fiatal Pest és fiatal Buda. Hild és Pollák Mihály tervező szellemének városa: egy Bering nevű angol globetrotter-művész. az osztrák Epder, Ruvasseg készítettek finom rajzü metszeteket. Ezek fölötte becsesek városfejlődési, történeti szempontból, mert beszédes módon illusztrálják a mai, milliósi Budapest felé vezető nagy és regény- szerüen érdekes út egyik állomását. Ugyanebből az időből való a bécsi mester. Alt Rudolf pompás kőnyomatsorozata csupa festői, artisztikus kézzel teremtett lap, valósággal fürödve az ódon hangulat kedvességében. Ezeket a grafikai lapokat a Fővárosi Múzeum őrzi azokkal a képekkel együtt, melyeken már magyar művészkezek adják elő a kiegyezés előtti és utáni főváros egy-egy motívumát. Brodszky. Ligeti, Kelety Gusztáv, Schikedanz Albert. Bruck Lajos. Nádi er Róbert néhány képe jelenti régebbi nyomait a „budapesti galériának“, melybe az élénkebb tempójú gazdagodást azonban az utolsó 25 év hozza. Egész sor nevet lehetne felsorolni a modern magyar festészet és grafika emberei közül, akiknek oevre-jében budapesti vonatkozású téma is akad. de itt csak azokat említjük, akik ily természetű ábrázolni valók egész csapatával valóban igényt tarthatnak a ,Budapest művésze" elnevezésre. így mindenekelőtt Háry Gyula az. akinek kijár e cím Tabán görbe utcáiról, pittoreszk világáról angol városrajzolók finomságaival vetekedő grafikai gyűjteménye alapján, újabban oedig a pikturában Gy. Sándor József s a rajzmüvészetben Beron Gyula, Zádor István. Az ő képeiken, valamint másokén is (például Fényes Adolf vagy Mikolu András egy-egy idetartozó munkáján) felismerhető ugyan a budapesti motívum külső jegye, de ezek a képek nem merülnek ki tisztán a tárgyi érdekességben. A festő, a grafikus itt elsősorban nem abból a szempontból közeledett valamely budapesti témához, hogy azt minél hivebben az „utókor“ számára megörökítse, hanem művészi alkotókedvből közeledett hozzá, ugyanúgy, mint bárminő más ábrázoluivalóhoz, amely festői feladatot, problémát nyújt. Ezért van az, hogy sokszor jelentéktelen házcsoport, semmitmondó utcarészlet a művészet nyelvére ültetve érdekelni tud bennünket, vagy valami nagyon ismert budapesti részlet úgy hat ránk. mintha új volna s most látnánk először. Nincs az ilyesmiben semmi különleges vagy nyakatokért ezermesterkedés: a kulcsa egyszerűen az ősi és örök művészet ősi és örök ereje.
