Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-10 / 32. szám
” XXII. évfolyam. 1927. augusztus 10. 32. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.000 korona. Eg yes szám ára 40 fillér = 5.000 korona._______ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Szent István ünnepét szerencsés érzékkel arra szemelték ki, hogy ez a nap legyen Budapest „nagy napja“, amikor ideözönlik a jó vidék és a még jobb külföld. A gondolot nagyon helyes, a kivitel módja azonban annyira helytelen és szomorú volt az elmúlt évben, hogy most; Szent István ünnepének küszöbén nem haladhatunk el Budapest „nagy napja“ mellett a nélkül, hogy őszinte véleményünket el ne mondjuk. Azt olvastuk egy nyilatkozatban, hogy az idegenforgalom intézői nagy tömegeket várnak vidékiről, arra azonban nem számítanak, hogy a külföld nagyobb mértékben érdeklődjék az ünnepségek iránt. Azt hisszük, jogos, hogy nem számítanak külföldi érdeklődésre: a külföldnek semmi oka arra, hogy Szent István napján Budapestre jöjjön. Szent István a mi ünnepünk, magyar nemzeti ünnep, amelyet a külföld közömbösen néz. Ez a közöny mindaddig nem is fog feloldódni, amíg mi olyat nem tudunk mutatni a külföldnek, ami azt érdekli. Salzburgban ünnepi játékok vannak és egész Európa meg Amerika Salzburgra figyel nyaranként. Párizsba özönlik június 14-ikére a külföld, mert tudja, hogy ott! hamisíttatian párizsi élményben lesz része. Nálunk idegen- forgalmat akarnak csinálni Szent Istvánra' és ezt úgy akarják megoldani, hogy ökörsütést rendeznek ismeretlen vállalkozók a Gellérthegyen (NB. ökör nélkül!) és fiaskóba fulladt színjátékot egy kültelki futballpályán. Ebben az évben lesz még virágkorzó is és valószínűleg megismétlik a tavalyi úgynevezett tűzijátékokat is, amelynél különbet produkálnak akármelyik vidéki szüreti mulatságon. Hát így, ilyen eszközökkel nem lehet propagandát csinálni. Ilyen eszközökkel csak kompromittálni lehet a külföld előtt Budapestet. A magyar főváros legnagyobb kincse a Duna és a mellette elhúzódó gyönyörű hegysor. Ha komolyan akarnak propagandát csinálni, úgy ezeket a természetadta nagyszerű lehetőségeket kell kihasználni és akkor olyan világraszóló látványosságot adhatunk a külföldnek, amiért érdemes Budapestre jönni. Színielőadás és ökörsütés?! Ennél különbet, szebbet, jobbat nem tud kitalálni Budapest?! Nem tud kitalálni valami olyat, ami magyar, speciálisan és kizárólag Budapesten adható és kapható?! Valamit, aminek magyar karaktere van, külön kultúrát és külön nemzeti erőt jelent?! Ha ilyet nem tudunk adni, akkor mondjunk le arról, hogy a külföldet ide csábítsuk, mert stílustalan, vidéki, elavult eszközökkel nem lehet operálni. Nem lehet és nem is szabad. Inkább ne legyen ünnep, ha nem tudjuk méltón megünnepelni. Ami pedig a vidéket illeti, amely hagyományos szeretettel keresi fel Szent István ünnepén a magyar- fővárost, meg kell állapítanunk, hogy a vidék nem kapja azt, amit adnunk kellene. A vidéknek és a fővárosnak egyaránt az az érdeke, hogy a főváros üzletéi nyitva legyenek ezen a napon. A föld népe elvégezte az aratást és csépiést, duzzadó zsebekkel jön a fővárosba, hogy bevásároljon, de kénytelen ugyanoly duzzadó zsebbel visszamenni, mert nem vásárolhat. Ebben az évben meg különösen súlyos a helyzet, mert az ünnep szombati napra esik és a vidéki ember kénytelen lesz hazamenni a nélkül, hogy elvégezhetné vásárlásait. Mert hiába lesznek félnapig nyitva az üzletek, a vidéki földművelő népnek ez az idő nem elég, mert a parasztember tízszer is megnézi és meggondolja a dolgot, mielőtt valamiért pénzt ád. A helyett, hogy bezárnák, A magyar demokráciát talán még sohasem érte olyan súlyos meglepetés, mint az elmúlt héten, amikor nyilvánossá lett, hogy Bárczy István belépett az Egységes Pártba. A főváros polgárságának rajongó szeretete öveztici Bárczy Istvánt. Ö volt az a lobogó, amelyet maga fölé emelt, hogy benne a szabadelvűség és demokrácia megtestesülésének ideálját lássa. Neve olyan volt a dolgozó polgárság előtt, mint a harci kürt szava, amely küzdelemre szólít, vagy olyan, műn a harangszó, amely áhítatra hívja a lelkeket. Most elnémult a harci kürt, nem zúg többé a harang: Bárczy István elhagyta a polgárságot, Bárczy István árulója lett mindannak, amit idáig hirdetett. A veszteség fájdalmas: ideált láttunk benne, bálványt csináltunk magunknak belőle és most megdöbbenve, szégyenkezve, lesújtva kell látnunk, hogy megcsalatva, kinevetve, semmibe- véve hagyott el bennünket az a vezér, akit mi magunk emeltünk magunk fölé. A polgárság. Budapest dolgozó népe tűzbement érte. A polgármesterválasztás alkalmával a dolgozó polgárság és munkásság élethalálharcot vívott az ő diadaláért, amelyet a maga diadalának is hitt. Most kisült, hogy, ha megválasztják, a győzelem csak Bárczyé lett volna, de nem Budapest megcsalt, cserbenhagyott dolgozó népéé. Érthetetlennek, csodálatosnak látszik Bárczy István nyílt számváltoztatása. Minden ajkon felmerül a kérdés: Miért? A tömeg, amely imádta, elvesztette a bizalmát és most már suttogva is, hangosan is száll a kérdés, száll a nagy miért, de egyelőre még nincs rá felelet. Bárczy István, a demokratikus Budapest nagy polgármestere, egy kétsoros levélben elvetette magától egész múltját s belépett a kormánypártba. Ha valaki ezt egy év előtt mondani meri, az illetőt bizonyosan bolonddá nyilvánítják. És ennek ellenére megtörtént az a hihetetlen esemény, amely szegényebbé tette Budapest demokratikus polgárságát egy nagy reménységgel s eltüntetett leikéből egy rajongott bálványt, Bárczy Istvánt. Mert Bárczy Istvánt a rajongásig szerette minden budapesti polgár, őt tartották a demokrácia eszményi vezérének, akiről sohasem tételezte fel senki sem, hogy egy napon megtagadja eddigi hitvallását és árulóként átpártol a hatalom mellé. Hogy mi kényszerítette Budapest naggyátevőjét erre a végzetes lépésre, azt nehéz lenne kideríteni és megmagyarázni. Hiszen köztudomású, hogy Bárczy mindig hadilábon állt a kormányokkal s különösen erős ellenzéke volt a jelenlegi kormányzatnak. A két év előtti községi választások alkalmával otthagyta a liberálisokat, mert érezte, hogy azok közel állanak a kormányhoz és két kerületben is jelöltséget vállalt a demokratikus blokk listájának azt kellene megengedni, hogy éjjel-nappal nyitva legyenek azok az üzletek, amelyek most éjjel-nappal zárva lesznek. Soká,ig eltart még, évek kellenek, amíg Szent István-napja Budapest nagy napja lesz. Nem elég ehhez a jóindulat és egyszerű elhatározás: azt kell tenni, amit a szükségesség ír elő, praktikusan és okosan kell cselekedni, mert ha egyebet nem tudunk adni, mint amit eddig adtunk, akkor soha, de soha ne számítsunk arra, hogy Szent István ünnepét és Budapestet valamikor is észrevegye a világ. vezetőhelyén. A polgármesterválasztás idején le- győzhetetlennek hitt ellenfél volt és Ripka. Ferencet, a kormány jelöltjét már az első összecsapásnál is csúfosan legyűrte. A demokratikus polgárság akkor egyöntetűen állott Bárczy mellett s mindenki bizonyosra vette, hogy a második küzdelemből ő kerül ki mint győztes polgármester. A sors azonban nem kedvezett számára s úgy látszik, ezt a balszerencsét a demokratikus pártok terhére írta, amelyektől ez időtől fogva kezdett mindjobban távolodni. A közgyűléseken ritkán volt látható, de azért a téli országgyűlési választások alkalmával újra jelöltséget vállalt a demokratikus blokk listáján s az északi kerületben meg is választották. Annál furcsább volt tehát, hogy amikor még a legutóbb is a demokrata polgárok szavazataival került be az országgyűlésbe, az önérzetes Bárczy ezt a mandátumot a kormány kezébe tette le s meggyengítette az ellenzék amúgy is gyér sorait. Mondanunk sem kell, hogy a kormánypártban nagy örömujjongással fogadták Bárczy belépő nyilatkozatát, mert az ő személyével tekintélyben és erőben is nagy nyereség éri a pártot. Annál nagyobb szomorúságot és megdöbbenést keltett Bárczy elhatározása az ellenzék körében és a demokrata polgárságban, ahol nem tudják ugyan elfelejteni hervadhatatlan és örökbecsű érdemeit, de nem tudják neki megbocsátani ezt a pálfordulást sem. Politikai körökben erősen kommentálják Bárczy cselekedetének okait és lépését a közeli községi választásokkal próbálják magyarázni. Múlt heti számunkban miár összefoglaló tudósítást közöltünk a községi pártok választási előkészületeiről s megírtuk, hogy különösen a Ripka-párt igyekszik tekintélyes és népszerű hívekkel gyarapítani táborát. Ügy látszik, ennek a toborzásnak az eredménye Bárczy István belépése az országos kormánypártba, ahonnan már csak egy ugrást kell tennie befelé, a kormány községi pártjába. Nem. tartják kizártnak azt sem, hogy Bárczy a kormánytól * jelentős megbízást fog kapni a tavaszi községi választások irányítására. Bárczy pálfordulásáról egyébként a baloldali pártok részéről a következő egybehangzó nyilatkozatot tették: — Senkinek sem lehetett volna észrevétele, ha Bárczy István az 1925-ös választások idején a kormánypárttal indul a választási: küzdelembe. De hogy mi szüksége volt arra, hogy előbb bejárja a baloldalt mielőtt beevezett a kormánypárti vizekbe, erre bajos megnyugtató magyarázatot találni. Ha Bárczy István cl van keseredve, hogy a baloldali pártok tagjainak egy része cserbenhagyta a polgármesterválasztásnál, az érthető, de Bárczy-slzabású egyéniségeknél az e fajta személyi elkeseredés talán még sem elég ok világszemléletének megváltoztatására. Alig hisszük, hogy Bárczynak ez a lépése befolyással lenne község- poiitfukai szereplésiére. Bárczy István áruitatása. Bárczy szakított hatvanéves múltjával és elhagyta a liberális, demokrata lobogót Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM SÄ™ Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, napás légfürdők.
