Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-22 / 25. szám
XXII. évfolyam. 1927. junius 22 25. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.00-> korona. Egy es szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Főszerkesztő: 33. VIRAGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Uj harc indult el. Azok a közgyűlési pártok vonulnak harcba a tanács ellen, amelyek a tanácsot megválasztották és naggyá tették. Mi, akik a főváros életének hű krónikásai vagyunk és évtizedek óta kísérjük figyelemmel azokat a jelenségeket, amelyek Budapest -életét és fejlődését nyomon követik, most meglepetve és csodálkozva nézzük az új, harcos kedvet, amely oly hosszú szunnyadás után támadt most fel a jobboldalon azok ellen, akik nekünk mindig ellenfeleink voltak. Ripkáék és Wolífék feltámadása és harci buzgalma érdekes jelenség és mivel érdekesnek tpiáljuk, meg kell tudnunk, mi okozza ezt a szenzációsan lázas harciasságot. Nekünk és a dolgozó polgárságnak nem volt jelöltünk ez a mai tanács. A közelmúltban lezajlott általános tisztújítás során Ripkáék és Wolffék hangos győzelemmel vitték diadalra a maguk listáját, megválasztották a mai tanácsot és diadahni mámorban úsztak, amikor sikerült kevés szótöbbséggel és ügyes választási taktikával a fftaguk jelöltjeiből állítani a város élére. Úgy látszik, a legszebb győzelmi boldogság sem tart örökké, miért ma ugyanazok, akik akkor harsogó lelkesedéssel és ujjongó tapsviharral üdvözölték Budapest új tanácsát, most kaszára Vapáts kapnak és irtóháborút vezetnek a mai rendszer ellen, amelyet — ők teremtettek meg. A hétfői rendkívüli közgyűlést Kozma Jenő és társai hivatták össze a főváros közlekedési problémáinak tárgyalására. Hétfőn a közlekedés kérdése volt napirenden, az előző héten Folkusházy működését szedte elő Éber Antal és hogy mit tartogat a Ripka-párt a jövő hétre, az még bizonytalan ugyan, de valószínűleg olyasvalami lesz, ami szorosan belekapcsolódik abba a koncepcióba, amely a mai vezetőség megbuktatását célozza. Mert építkezési hiteltúllépés és közlekedés éppúgy csak részlet- kérdés, mint a többi: a cél a koncentrikus támadás, amelynél a Ripka-párt végzi a tüzérségi előkészítést, míg a Wolff-párt — a gyalogság — biztos fedezékben várja, hogy mikor kezdheti meg az előnyomulást. A Ripka-párt aknái és gránátjai hol itt robbannak, hol meg ott, a hadvezetés azonban egységes és a láthatatlan vezérkar szemmel láthatóan egy cél felé vezeti az összes műveleteket. A mi szempontunkból tulajdonképen örvendetes lehetne ez a mai helyzet. Mint Baracs Marcell a hétfői közgyűlésen igen szellemesen mondta, az ellenzék csak megelégedéssel láthatja, hogy a kormánypártokat sikerült a maga véleményére téríteni és elfogadtatni velük az ellenzéki tábor érveit, holott eddig mindig úgy volt szokás, hogy a többség vitte keresztül a maga akaratát. Mi azonban mégsem vagyunk túlságosan elragadtatva az új harci kedvtől, mert nagyon drágának találjuk azt az árat, amelyet ezért fizetni kell. Mert amikor most kisül, hogy a választási győzelem mámora helyébe a kiábrándulás keserűsége lép, akkor nem hisszük el, hogy a mi érveink győzték meg a jobboldali pártokat. És azt sem hisszük el, hogy önnönmaguktól jöttek rá a győzedelmes pártok arra, hogy — rosszul győztek. Nem. A jobboldal mai nagy pálfordu- lása mögött más valami áll, egy idegen, a főváros életén kívül álló akarat és éppen ez okozza azt, hogy a mi örömünk nem valami zajos,, amikor azt látjuk, hogy Wolffék és Ripkáék ma egy malomban őrölnek velünk. Mi az autonómia alapján állunk. Minket csak az érdekel, hogy mit akar a főváros népe. A jobboldali pártok akarata azonban a kormány akarata után igazodik. Ha Ripkáék és Wolffék ma rájöttek arra, hogy valami bűzlik Dániában, úgy ez a ráeszmélés nem az ő iniciativájukból indul ki, hanem a kormány akaratából, amelynek nem imponál az autonómia. Ripkáék, akik megválasztották Folkusházyt és a tanácsot, nem azért ábrándultak ki, mert a tanács nem azt teszi, mint ami várható volt tőle, hanem azért, mert a kormány követeli ezt tőlük. Mi tudtuk mindig, hogy mit várhatunk a mai tanácstól s ezért nem akartuk megválasztani. Most sem állunk élesebben a tanáccsal szemben, mint akkor, amikor ellene szavaztunk. A tanácstól, amelyet Ripkáék választottak meg, nem lehetett egyebet várni, mint ami bekövetkezett, ha tehát Ripkáék ma elégedetlenek, úgy elsősorban saját magukra vessenek. A főváros polgársága jól látja, mi történik a városházán és jól tudja, hogy honnan fúj a szél. Tudja, hogy mindaz a sok támadási felület, amely a kormány és a közvélemény részére mutatkozik a főváros ügyeinek vezetésében, nem lenne, ha — nem győznek Ripkáék és Wolffék. Amikor ma ezeket a pártokat a kormány támadásra küldi, akkor ezek a pártok önmagukat támadják, önmagukat, akik felelősek a mai rendszerért és annak minden bűnéért. Az üzemi kérdés végnapjai. Komolytalan félmegoldások iiluzóriussá teszik az üzemi kérdés rendezését. Az unalomig letárgyalt üzemi kérdésben még mindig késik az érdemleges döntés. A legkülönfélébb ürügyekkel halasztják a nagy probléma megoldását, miközben egyik oldalról az érdekelt magánkereskedelem és magánipar, más omulrT 4 kormán;, sürgeti a mielőbb való döntést. E hónap végén lejár az az egy havi terminus isi. amelyet a kormány adott a döntés meghozatalára a tanácsnak. Ez a terminus vissza nem vonható és a fővárosnak most már 1—2 napon belül, határoznia kell egy olyan kérdésben, amelyet immár két év óta nem1 tud, vagy nem akar megoldani. Az üzemi revíziós bizottságot tehát még ezen a héten összehívják és összecsapnak valami javaslatiéi ét, amit a hónap végén rendkívüli közgyűlés elé terjesztenek. Hogy ebben se a köznek, se a fővárosnak haszna és köszöneté nem lesz, az előrelátható. Ezt a hatalmas kérdést félórás ülésen akarják elintézni, amelyen esetleg találomra kimondják majd a halálos ítéletet, de az anyagi következményekkel és a további teendőkkel egyáltalán nem törődnek. A tanácsnak és a revíziós bizottságnak megvan már előre a kényszertervezete arra vonatkozóan, hogy melyik üzemet és vállalatot szüntetik meg. De ez a tervezet nem a tapasztalatok és eredmények, hanem a hangulat alapján készült. Egyenesen komédiaszámba ment az üzem- reviziós bizottság legutóbbi vizsgáló körútja, amikor már kész előítélettel nyitottak be az egyes üzemek telepeire s a nélkül, hogy komolyan megnéztek vagy megvizsgáltak volna valamit. 3—5 percen belül kimondták a határozatot, hogy ez, vagy az az üzem felesleges, nincs rá többé szükség. Így történt ez a községi javítóműhelynél is. melynek megszüntetése nagyon indokolt, de a bizottság az indokolásra elegendőnek tartotta a közhangulatot és ennek alapján mondta ki véleményét. Érdekes, hogy a javítóműhely iránt magánvállalkozók körében milyen nagy az érdeklődés. A fővárost mostanában elárasztják ajánlatokkal s nagy konzorciumok, szövetkezetek készülnek, hogy az üzemet a fővárostól átvegyék és tovább folytassák kibővített keretekben a munkát. Nem régen egy ismert fajvédő vezér részvételével kínálkozott egy konzorcium, mely azt az ajánlatot tette a fővárosnak, hogy átveszi a javítóműhelyt és részvénytársasági formában folytatja tovább annak működését. Az ajánlkozók kötelezték magukat arra, hogy a kis Rókus helyén, ahol ma a javítóműhely van. ötemeletes, hatalmas üzemi és bérházat építenek, amelyet 25 év múlva átadnának a főváros tulajdonába. Ennek ellenében kikötötték, hogy a fővárosi az összes javítási munkákat a részvénytársasággal köteles elvégeztetni, tehát nem a kisiparral, amelynek érdekében a javítóműhely megszüntetését követelik. A konzorcium vezetői felajánlották azt is, hogy a részvény- társaságban helyet adnak a fővárosnak is, és így az elérendő nyereségben a főváré.; is részesedik. Az illetékes ügyosztályon sokáig gondolkoztak az ajánlat felett és csak Búzáik János alpolgármesternek köszönhető, hogy a főváros nem kezdett tárgyalásokat az ajálattevőkkel. hanem ad acta tette a beadványt. Néhány nap előtt valami iparos szövetség nyújtott be másik ajánlatot a javítóműhely megszerzése iránt a tanácshoz. Az ajánlattevők alkalmi szövetkezetei akarnak létesíteni, melyben nagyrészt önálló kisiparosok vennének részt és a szövetkezet útján akarják ellátni a városnál előforduló javítási munkákat. Reméljük, hogy ez az aljáidat szintén az előbbi sorsára jut. Rámutattunk előbbi cikkünkben arra is. hogy a főváros tanácsa nem szívesen egyezik bele az üzemek megszüntetésébe és inkább ügy szeretné a kérdést megoldani, hogy egyes vállalatok önállóságát feláldozva, működési körüket beolvasztja más rokontermészetü vállalatokba. Ezzel ugyan a kisipar és a kiskereskedelem semmit sem ér el, mert nem arra van szükség, hogy egyes üzemek neve szűnjék meg, hanem működésük teljes beszüntetését követeli a közvélemény. A tanács ezt a subaalatti bűvészmutatványt most akarja megkísérelni két sokat kifogásolt vállalattal, a Fővárosi Faárugyárral és a Magyar Szállítási Vállalattal. Mind a két üzem, mint ismeretes, eddig részvénytársasági formában működött és a törvény- hatóságnak nem sok beleszólása volt azok ügyvitelébe. A Faárugyár monopolisztikusan állította elő a temetkezési intézet részére a koporsókat, sőt nemrég még bútorokat is készített, a szállítási vállalat pedig sírkőkereskedéssel és sírkőfaragással foglalkozott. A tanács, a jövőben sem akarja a koporsógyártást és a kiürített temetőkben talált sírkövek újból való forgalombahozatalát a magániparra és kereskedelemre bízni. Ezért elhatározták, hogy ha meg is kell szüntetni a két üzem önállóságát, működési körüket beolvasztják a Községi Temetkezési Intézetbe, ési úgy a koporsógyártást, mint az ócska sírkövek forgalombahozatalát és faragását a jövőben a. temetkezési intézet, mint mellékfoglalkozást, fogja folytatni. Sipőcz Jenő polgármester egyik legutóbbi rendeletével a Fővárosi Faárugyárat és az Első Magyar Szállítási Vállalatot épp erre való tekintettel a közegészségügyi ügyosztály hatáskörebe J'talta a . A közegészségügyi ügyosztály lesz most mar hivatva a két üzemnek a Községi Temetkezési Intézetbe való beolvasztása iránt megfelelő eloterjesztest tenni. Legmodernebb gyógy- VI. intézet sebészi és bel* ni Ifin O A ti ITnnillll BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyf PAJOR-SAnATDRlill vas-utca 7.s*. Cl fi* a betegek részére ■ a miiisi wraaivu a és légfürdők. Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő.
