Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-08 / 23. szám
XXII. évfolyam. 1927. június 8. 23. szám. Függőién Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden beten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 260.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.000 korona. ______Egyes szám ára 40 fillér — 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József U5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Az üzemek dolga nemcsak gazdasági kérdés. A belügyminiszter leirata politikai üggyé avatta ezt a problémát, amelyet a városházán sehogyse akarnak megoldani. Tudtuk régóta, hogy a kormány az üzemek dolgát arra akarja felhasználni, hogy belenyúljon az autonómiába, de hiába tudtuk, a főváros nem akart a maga jószántából ehhez a kérdéshez nyúlni,' amerikázott és úgy tett, mintha nem is lenne üzemi kérdés. A fővárosnak régen meg kellett volna kezdenie a tisztitó munkát. Nemcsak azért, hogy a polgárság követeléseinek eleget tegyen, hanem elsősorban azért, hogy elvegye a támadási alapot a kormány elől, azt a bázist, amelyről az autonómia falán rést üthetnének. Az önkormányzat bástyájának egyik leggyengébb pontja éppen az üzemi kérdés, természetes volt tehát, hogy a kormány erről az oldalról kezdte meg az ostromot, minthogy itt íérkőzhetik íegköny- nyebben a falak mögé. Most megtörtént a támadás és mint Ripka Ferenc főpolgármester a Független Budapest más helyén kijelenti, a kormány folytatni fogja a megkezdett hadműveleteket, mindaddig, amíg el nem intéződik az üzemek sorsa. Ha pedig a főváros el nem intézné, elintézi azt majd a kormány. Ripka főpolgármesternek ez a kijelentése és a kormányzat leirata a fővároshoz napnál világosabban megmutatja, hogy nagy bűnök terhelik azokat, akik amerikázással idáig hagyták fejlődni a dolgokat. Mi évek óta sürgetjük az üzemi kérdés likvidálását, még pedig egyrészt azért, mert a dolgozó kispolgárság, amely mögöttünk tömörül, egzisztenciájának veszedelmét látja egyes üzemekben, de másrészt főképen azért, mert a főváros autonómiájának védelmében jód éreztük, hogy meg kell előznünk a kormány szándékait. Nagyon jól tudjuk, hogy nem csak a jóakarat és a főváros érdekeinek védelme.vezeti a kormányt akkor, amikor unos- untalan beleszól az üzemi kérdésbe, hanem elsősorban a kormányérdek és mivel nekünk fontosabb a főváros érdeke, mint a kormányé, bűnnek tartottuk a halogatást. Most itt vannak az üzemi probléma első eredményei: a kérdés megoldása egy lépéssel sem haladt előre, de a kormánybeavatkozás már megtörtént. Rendkívül jellemző arra a rendszerre, amely- lyel a dolgokat húzzák-halasztják a Független Budapestnek az a híradása, amely arról számol be, hogy Folkusházy alpolgármester távolléte lehetetlenné teszi a munkát. Az alpolgármester elmegy, tehát megáll az egész gépezet: egy embertől függ a bizottságok munkája, ha egy ember nincs itthon, nem szabad dolgozniok a bizottságoknak. Ilyen rettenetes visszásságok mellett igazán érthetetlen lenne, ha a kormány nem ragadná meg az alkumat az autonómia felborítására, mert ha egy ember miatt szünetel az egész önkormányzat munkája, akkor oly szegénységi bizonyítványt állít ki magáról a főváros, amely mindennél jobban mutatja a mai rendszer tehetetlenségét. De vájjon tényleg tehetetlenségről van szó? Csak tehetetlenségről? Nem hisszük. Az az indolencia, amely az üzemek dolgában mutatkozik, sokkal több ennél. Bűnös rosszakarat, szándékos szabotálás húzza az üzemi probléma radikális egyszersmindenkorra való kiküszöbölését, holott ez a kérdés a fővárosnak az a fertőző sebe, amely veszedelmet jelent az egész testre. Ma már odáig fajult az üzemi fertőzés, üszkösödése, hogy élethalál-kérdést jelenthet: az autonómia lét vagy nemiétjét. A közgyűlés nemsokára megkezdi nyári szünetét és alig van már idő arra, hogy alaposan, miden részletében foglalkozhassék evvel a rendkívül nehéz kérdéssel. És mégis, még a nyári szünet előtt el kell intéződnie ennek az ügynek, meg kell fojtani azt a tengeri kígyót, amely bennünket fojt meg, ha nem vagyunk elég erősek. Lett volna idő bőven arra, hogy szépen lassan fokozatosan, minden erőszak nélkül oldjuk meg a problémát, de ez nem kellett a fővárosi patópáloknak. Ök idéztek. Most azonban már nem ér rá senkisem, Azok a cikkek, melyeket az utóbbi időben a Független Budapest az üzemek kérdéséről írt, erős visz- hamgot váltottak ki az összes pártoknál. A törvény- hatósági bizottságban felzúdulás támadt amiatt, hogy a főváros urai ennek a rendkívül fontos ügynek az elintézését mesterségesen akadályozzák és késleltetik. A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Glücksthal Samu tette szóvá; napirend előtt ezt a tarthatatlan állapotot és érdemleges határozatot követelt az üzemek dolgában. Három év óta már számtalan bizottság járta végig a városi üzemeket és vállalatokat, a nélkül, hogy döntöttek volna azok sorsáról. A legújabb bizottság 11 üzemet „vizsgált“ felül, de ez a vizsgálat nem volt egyéb, mint egyszerű látogatás: egy negyedóránál többet sehol sem töltöttek el az urak. Ennek ellenére valamit mégis) kellett volna tenniök, legalább egy ülést kellett volna, hogy tartsanak, ahol a rövid látogatások eredményeit leszűrhették volna. Ezt érezték a biz Hsfj tagok is, minélfogva erre a hétre össze is hívtak úí uzemLiienőrzö bizottságot. hogy valami érdemlegeset is produkáljanak, közben ‘azonban Folkusházy alpolgármester Párizsba utazott és intézkedett, hogy távolléte alatt a bizottság ne tartsa meg az ülést. Ilyen körülmények között ismét hosszú időre elhalasztódnék az üzemi kérdés megoldása $ bekövetkezne az a jóslatunk, hogy Elkeseredett palotaforradalom készül a városházán. A tisztviselők kivétel nélkül elégedetlenek sorsukkal és teljesen jogosan emelik hangos panaszra szavukat. Eddig sem volt irigylésreméltó a tisztviselők helyzete, különösen a köztisztviselőké, akiket a kö- ziiletek sohasem dotáltak úgy. ahogyan megérdemelték volna. De a száraz kenyeret mégis megszerezhették egy kis külön munkáért járó csekély díjjal, amit a hivatalos órán túl, sokszor az éjjeli órákba húzódó munkájukkal érdemeltek ki. A családos köz- tisztviselők szívesen feláldozták szabad idejüket ezért a sovány keresetért, mert rá voltak szorulva, szükség volt arra a néhány garasra, ami a külön munkák után járt. A múlt évben azonban. — mint ismeretes. —a kormány megtiltott minden mellékjövedelmet, minden jutalmat, külön munkadíjat, vagy egyéb ehhez hasonló dotációt, amit eddig a tisztviselők törzs-fizetésükön kívül kiérdemeltek. Nagy volt a felzúdulás már akkor is a tisztviselők körében és ehhez hozzájárult az ezzel egyidejűleg életbeléptetett stáltus- rendezés, amikor is egy sereg tisztviselőt visszafelé soroztak s ezek nemcsak hogy ezentúl külön munkadíjtól estek el. hanem még kevesebb fizetést is kaptak, mint ezelőtt. Az első pillanatok elkeseredésében arra gondoltak a hivatalnokok, hogy a jövőben nem végeznek többé külön munkát, mert hiszen a hivatalos órán. túl. vagy előtt nem lehet senkit sem ellenszolgáltatás nélkül munkára kötelezni. Csakhogy ezt az álláspontot a derék tisztviselők nem sokáig tartották fenn, hanem, mikor látták, hogy az íróasztalon felgyülemlik az akták halmaza, feléledt irántuk a közérdek iránti kötelességérzet s mindenki megint nincs habozás: végezni kell vele. A főváros vezetőségét pedig felelősségre kell vonni, mert azt, hogy a kormánynak ilyen könnyű támadási felületet adott, nem lehet egyszerű hallgatással tudomásul venni. Az autonómia a főváros szíve és aki ezt a szívet könnyelműen kockáztatja, az bűnös, akinek lakolnia kell. csak össze! kerül a közgyűlés abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdés-komplexummal toglaikoz- hassék. Már pedig ez nem érdeke sem a fővárosnak, sem a főváros lakosságának, mert hír szerint a kormány erélyes kézzel készül beavatkozni az üzemi kérdésbe, ha a főváros önként nem hajlandó az ügyet mielőbb dűlőre vinni. A kormány beavatkozása az autonómiába nem lenne kívánatos, különösen amikor ez a beavatkozás egyszerűen kikerülhető. Kötelesség megelőzni a kormány intézkedéseit: az iizemreviziós bizottságnak haladéktalanul össze kell ülnie s permanens üléseken kell letárgyalni a kérdés-komplexumot, hogy még a közgyűlés nyári szünete előtt határozhasson a közgyűlés a felesleges üzemek megszüntetéséről. Lehetetlen, hogy egy ember jelenlététől, vagy távcllététöi függjön ilyen döntő fontosságú ügyek eiirVézé^e s hogy azok csak akkor legyenek tárgyalhatok, amikor az illetőnek kedve és ideje van rá. Glückstahl Samu felszólalása alapján bizonyára intézkedés történik a bizottság összehívása iránt és ilyenformán sikerrel jár a Független Budapest akciója. amellyel az üzemi kérdésnek még a nyári szünet előtt való elintézését követelte. addig ült ott az íróasztalánál, kora reggel, délután, vagy késő este, ameddig el nem végezte a sok elintézésre váró ügyet. Aki délután, vagy este végigjárta a városháza hivatali szobáit, oÜ talál majdnem minden tisztviselőt az íróasztal mellett, mert a délelőttöt a felek fogadásával töltik el s csak ilyenkor jut idejük a nyugodt munkára. Ünnepnapok előtt, vagy szombaton hatalmas aktatáskákban cipelik haza a vaskos iratcsomókat, hogy otthon is a közügyeknek szenteljék a pihenésre való időt. De mindezért se jutalom, se elismerés nem jut osztályrészül a tisztviselőknek. Sőt egészen természetesnek veszik ezt a helyzetet s valósággal megkövetelik, hogy a tisztviselő napnap után 4—5 ór,át különórázzon. A kormány emberei vizsla szemekkel figyelik, hogy nincs-e restancia a városházán és időközönkint szigorú vizsgálatokat indítanak annak megállapítására, nem-e kapott valaki külön díjat a hivatalos órán kívül végzett munkáért. S amíg a kormány a városi tisztviselők minden jutalmazását, vagy díjazását megtiltja, vagy ellenőrzi, addig a hivatalos lap legutóbbi számában rendelet jelent meg. mely táblázatokban soroljajel hogy a különböző állami tisztviselők és funkcionáriusok a külön szolgálatokért s a hivatalon kívüli munkáért milyen díjazást élveznek. A városházán ez a rendelkezés nagy elkeseredést váltott ki. nem azért mintha a városi tisztviselők irigyelnék állami kollégáiktól a megszolgált s megérdemelt díjakat, hanem azért, mert ebben az intézkedésben ismét annak tanujelet látják, hogy a kormány szemében a főváros s annak minden aikalmozöttia mostoha gyermek. —n iimmr nnnru~ ~r»niiíMHini c. iirig,,,n^rTg‘'irjgTii<iínnírap^ unnia Még a nyári szünet előtt el kell intézni az üzemek ügyét. Gíiickstha! Samu indítványa az üzemek ügyében. A kormány mostohán bánik a főváros tisztviselőivel Elkeseredés a városházán. — Ripkát kérik meg a közbenjárásra. Legmodernebb gyógy- R. ni inn nill ITflDllltl BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyF PAJOR-SANAlUKIUM VAS-UTCA 17. sz. helye, «fegyintézet, napintézet sebészi és bel- U| betegek részére ■ 1 tlUUil VII11 fl I és iégfürdők. Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő.
