Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-01 / 22. szám
Várospolitikai és közgazdasági la) D. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.00 > korona. Eg yes szátn ára 40 fillér = 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A főváros külföldi hitelezői nagyon jó véleménnyel vannak Budapestről, amit a legújabb húszmillió dolláros kölcsön feltételei bizonyítanak. A főváros belföldi hitelezőinek véleménye azonban egészen más, mint a külföldieké. A külföldi hitelezők az utolsó fillérig megkapják a pénzüket, Budapest gavallér volt velük szemben. Nem úgy, mint Bécs, amely kevésbbé volt gavallér, ellenben annál jobb üzletember, minélfogva megragadta azt a pillanatot, amikor kiegyezhetett kedve szerint a hitelezőivel és annyit fizetett nekik, amennyit éppen akart, illetve nem akart. Bécs okosabb von, mint mi, és éppen ezért lehet, hogy a külföld bizalma kevésbbé tiszteli meg, mint' bennünket, de viszont az is bizonyos, hogy ez a drága pénzen megszerzett bizalom nagyon bizonytalan értékű és egyáltalán nem áll arányban azzal az áldó zattal, amelyet érte a magyar főváros hozott. Budapest gazdagabb mint Bécs, a város vagyona sokkal nagyobb és a külföld bizalma alighanem akkor is megtisztelt volna bennünket, ha kevésbbé vagyunk is tékozlóak külföldi hitelezőinkkel szemben. Amilyen bőkezű gavallér volt Budapest a külfölddel szemben, olyan hálátlan és „smuclig“ volt a belföldiek irányában. Mondjuk meg egyszerűen és keresetlenül: a főváros becsapta azokat a imtgyar kispolgárokat, akik vagyonkáinkat, megtakarított kis tökéiiiket a főváros rendelkezésére bocsátották. A főváros visszaélt polgárainak bizalmával, nem teljesítette vállalt '■;'t.Az‘V^árö. illetve, ami még «okka! r. szabb, olyan módon teljesítette, amely nagyon hasonlít.a büntető krónikákban szereplő „pali- íogás“-hoz, amikor zúgkorcsmákban kifosztják a bevetődő palit. A főváros úgy bánt belföldi hitelezőivel, mint ahogy a ,,pali“-val szokás bánni. Rongyos, értéktelen papírkoronával fizette ki az aranykoronákat, olyan pénzt adott fizetés helyett, amely tizenhétezerszer ért kevesebbet annál, amit kapott. A főváros vásárcsarnokot épített többek közt a pénzből, a hitelező pedig legfeljebb egy retket vásárolhat a vásárcsarnok árából, a főváros villamost épített a pénzből, a hitelező pedig legjobb esetben egy villamosjegyet vásárolhat azért a pénzért, amelyet a villamos vasútra adott. A fővárosnak ez a „palifogásra“ való kísérlete örök szégyene marad Budapest pénzügyi politikájának. Érzik ezt a városházán is, ahol most, — mint erről a Független Budapest más helyen beszámol, — azon gondolkoznak, miképen lehetne jóvátenni azt a súlyos hibát, amelyet a főváros a belföldi hitelezők rovására követett el. A főváros, amely oly feltűnően bőkezű volt a külfölddel szemben, nern teheti meg azt, hogy rútúl cserbenhagyja azt a polgárságot, amely bízott benne és odaadta utolsó fillérjét is, amikor a főváros ezt kérte tőle. A főváros most újabb belföldi kölcsönt akar felvenni. Vájjon azokra számít-e a főváros, akiket egyszer már becsapott? Aligha. A főváros tudja tapasztalásból, hogy a bizalom pénzbe kerül, megtanulta ezt a külföldi hitelezőknél. Újabb belföldi kölcsönt csak akkor kérheti a főváros, ha a régit már kifizette, illetve, ha a belföldi hitelezőben ugyanazt a bizalmat tudja maga iránt felkelteni, mint a külföldiben. Annak idején a polgárság a legnagyobb lelkesedéssel adta oda pénzét a fővárosnak, s nem hisszük, hogy a sok tízezer kisember közt csak egy is akadt volna, aki fel merte volna tételezni a fővárosról, hogy nem akarja visszafizetni azt a pénzt, amelyet nagyszerű ígéretekkel szedett ki a fizető polgárság zsebéből. Ma hiába ígérne a főváros akármit is, a belföldi kistőkés ma nem ad pénzt Budapestnek, amíg nem látja, hogy Budapestnek lehet és kell hiteleznie, mert Budapest becsületes, jó adós. Hisszük, hogy a főváros belföldi adósságainak rendezése és a most világgá kürtőit megoldási mód nemcsak blöff, amellyel az új kölcsön felvételét akarják megkönnyíteni, hanem becsületes szándék, amelyet nyomon követ a megvalósítás. A főváros nem hivatkozhatik az állam példájára és a fővárosi kötvényeket nem azonosíthatja a hadikölcsönkötvényekkel. A fővárosnak tisztességesnek kell lennie belföldi adósságainál is, mert a tisztesség nem lehet csupán olyan látszat, amelyet kifelé csillogtatunk, befelé pedig nem látható, a tisztesség Budapestre kötelező minden irányban, még saját polgárai felé is. Mert ezek a polgárok tisztességesek. NMMW Nem szűnnek meg — a megszüntetett üzemek. Hogy készülnek az üzem-megszűutetések kijátszására a városházán. Szinte az unalomig letárgyaltuk inár a véget nem érő üzemi kérdést, amelynek megoldását a főváros vezetői mesterségesen késleltetik és akadályozzák. Ennek a több mint kétéves problémának sehogysem akarnak a végére járni és csak látszat kedvéért tűznek napirendre időnkint tárgyalásokat, hogy azután újra eltemessék a feledés homályába az ügyet. Csak a kereskedelmi és ipari érdekeltségek nem tágítanak eredeti álláspontjuktól s egyre erősebben követelik a jogosulatlan versenyt támasztó közüzemek és vállalatok megszüntetését. Három-négy hét előtt, mint mák idején megírtuk. kiszállt egy bizottság nyoiá, fővárosi üzem telepére, mindegyiknél néhány per ig tartózkodott és a nagy helyszíni szemle után a b- íottság tagjai azzal váltak el. hogy jövő héAen maid összegyűlnek s akkor döntenek a megtekintett izem tartásáról. A terminus már rég elmúlt, de a döntés még ma is késik és az üzemi kérdésben a helyzet ; né2 ma is olvan változatlan, mint két évve ezelőtt volt. ügy látszott, hogy megint pihen Jdk a Kényes problémát. mely a főváros szerint akkor áll jól, ha nem nyúlnak hozzá, de a nagy csendbe újra beleharsant az érdekeltségek viharos tiltakozása, s most már ezredszer követelik, hogy végre valahára jelentse ki a főváros', mit akar. vagy mit nem akar tenni az üzemekkel. A nagy harci lárma folytán a fővárosnál kénytelenek voltak ismét elővenni az ügyet. Felelőtlen ígéreteket tettek arra vonatkozóan, hogy még a nyári szünet előtt döntésre viszik a kérdést, Hogy ezt az ígéretet valamivel alátámasszák és az érdekeltek izgatott kedélyeit valahogyan lecsillapítsák. még azt is kijelentették, hogy néhány kereskedelem- és iparellenes üzem megszüntetését a tanács elvben már is elhatározta. Ezek között volna a sírkőiizem, a faárugyár, a zöldségüzem. a szappan- gyár. a ruha- és cipőüzem s a javító-műhely. A tanács elhatározása azonban nem őszinte, mert ezeknek az üzemeknek a végleges megszüntetését egyáltalán semmi sem mutatja. Nem az üzemet, hanem csak az üzem önállóságát akarják megszüntetni, még pedig oly módon, hogy a faárugyárat és a sírkő- tizemet a községi temetkezési intézet vezetése alá osztanák be. a zöldségárusító-üzemet, a szappangyárat és a konyhakert-gazdaságot pedig egyszerűen beolvasztanák a községi élelmiszerárusító- iizembe. Ilyenformán az egétz dologból nem lesz egyéb, mint ügyes manőver, számszerűleg kevesebb lesz az üzem, de lényegében változás egyáltalában nem történik. mert a vállalatok továbbra is úgy fogják folytatni működésüket, mint eddig, csak nem önállóan, hanem beolvasztva egy nagyobb vállalat üzemébe. A kiskereskedők és a kisiparosok panaszait tehát ilyen j egyszerű fogással készülnek kiparírozni a városháza I ügyes taktikusai. A közgyűlés a szabad lakásforgalomra való áttérés ellen Nem szabad a lakásnyomorúságot növelni, — Indítvány a szabad forgalomra való áttétes elhalasztására. Szerdán délután rendkívüli közgyűlést, tart a törvényhatósági bizottság, még pedig igen fontos napirenddel. A tervezett lakásfelszabadítás közeli ^dátuma késztette a baloldali pártokat a közgyűlés egybehívására, mert állást kell foglalnia a fővárosnak ez ellen az antiszociális szándékkal szemben. A viszonyok ma még nem konszolidáltak annyira s a lakástermelés ügye sem áll olyan jól, hogy a lakásforgalom terén a szabad gazdálkodás helyreállhatna. Hivatalos statisztikai adatok szomorú számai igazolják. mily megdöbbentő még ma is a laWásnyomorú- ság ebben a városban s hogy tízezrével élnek még ma is nyomortanyákon, sőt teljesein hajlék nélkül tisztességes családok. Múlt évben hivatalosan is megállapították s a főváros illetékes ügyosztálya nyilvánosságra is bocsátotta azt a tényt, hogy 15,000 lakás szükséges Budapesten ahhoz, hogy minden lakásigénylöt kielégíthessenek, Azóta mindössze 2—3,000 lakás épült, s ha bőven számítjuk, még ugyanennyi építése van folyamatban. Az adatok birtokában úgy számíthatunk, hogy ez évvégéig körülbelül 5,000 új lakás fog készen állni, beleértve ebbe a számba úgy a hatósági, mint a magánépítkezés termelésének eredményét. 15,000 helyett csak a harmadrésze, 5,000 lakás enyhít a lakás- nyomorúságon, amit valóban csak jenyhülésnek, de nem gyökeres megoldásnak tekinthetünk. Már pedig a lakásforgalom felszabadítása csak akkor következhetek be, ha a lakásínség kérdését teljesen és gyökeresen megoldják. Fél-megoldás helyrehozhatatlan következményekkel járhat,, ami a súlyos gazdasági helyzetet még nyomasztóbbá tenné. A baloldali pártok akciója odairányul, hogy . a novemberre tervezett lakásfelszabadításí, illetve a szabad fejmondást a kormány halassza el arra az időre, amikor már minden súlyosabb következmény liéíkiil lehet áttérni a szabad forgalomra A tanács, éppúgy, mint az összes pártok, teljes egyhangúsággal sorakozik ezen álláspont mellé. úg\, hogy a polgárság igazán egységesen követeli a kormánytól a tervezett, súlyos intézkedésnek az elhalasztását. Budapest milliós lakosságával szemben legfeljebb 20.000 háztulajdonos ágálhat az ellenkező álláspont mellett, mert kétségtelen, hogy az igazságnak és a belátásnak nem a háziurak, hanem'a milliók érdekét kell megvédelmeznie. Egyébként a mai közgyűlésen a baloldali partok a következő indítványt s határozati javaslatot terjesztik elő: I. Miután a háztulajdonos a jelenleg ervenyes lakásrendelet alapján a lakásbérletet 192/. november 1-től 1928. május 1 -re felmondhatja, sürgősen meg kell állapítani, hogy a lakasszükseglettel szemben mily mértékben várható az igények kielégítése s szabad-e Budapest lakosságát a foldonLegmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napMagánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. és légfürdők.
