Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-23 / 12. szám
2 Független Budapest 1927. március 23. minisztrálását, melyek az ő szakavatott keze alatt fejlődtek mai magas nívójukra. Bérezel tanácsnokon kívül még egy sajnálatraméltó áldozata van a Szé- chényi-íürdönek: Végh Gyula műszaki főtanácsos. aki az úgynevezett II/B. magasépítési ügyosztály vezetője, helyettes tanácsnoka volt A polgármester Vcgh Gyulát ezen megbízatása alól felmentette, Vegh Gyula Kabdebó tanácsnok halála után vette át a magasépítési ügyek vezetését, de ügyosztályvezetői, illetve helyettestanácsnoki megbízatását csak két hónappal ezelőtt kapta meg a polgármestertől. A fürdő építkezésének ügyébe természetesen aktívan belefolyt, de e miatt mulasztásokkal nem vádolható. A polgármester ennek ellenére a nem régen kelt megbízást megvonta a főtanácsostól és a magasépítési ügyosztály vezetésével is Solty Lajos tanácsnokot bízta meg. Solty tanácsnok kénytelen-kelletlen vállalta a megbízást, amely egyébként kitüntető bizalom megnyilatkozása vele szemben. Solty Lajosnak legelső dolga lesz a sokat támadott műszaki ügyosztályban a megbontott rendet helyreállítani és alebecsüit. agyontámadott fővárosi mérnöki karnak régi tekintélyét visszaszerezni. Végh Gyula főtanácsos ennek ellenére továbbra is a Il/B. ügyosztályban marad, ahol a tervezői és revizori munkakört fogja betölteni. Az adminisztrációs ügyek vitelével Mihalyik István főtanácsost bízták meg. Szombaton további intézkedéseket foganatosított a polgármester ez üggyel kapcsolatban, amennyiben Francsek Imrét felmentette a fürdő építésének vezetése alól, Dörre Endrétől pedig megvonta az építkezés felügyeleti jogát és revizori hatáskörét. Az építést Szinte László főmérnök, az ellenőrzést és a felügyeletet pedig Schuber Gyula főmérnök fogja ellátni. A vizsgálat sokkal tovább húzódik el ebben az ügyben, mintsem kellene. Gyors és radikális vizsgálatot kér a közvélemény a Széchényi-fürdő odiózus ügyében, de addig is, amíg a» vizsgálat befejezve nincs, amíg nem állapították meg a felelősséget és a bűnösséget, nem szabad áldozatokat dobni a közvélemény elé. áldozatokat, akik ártatlanok, akiknek az egész ügyhöz alig van valami közük. Április 20-án tárgyalja a közgyűlés ai idei költségvetést. A közgyűlésnek nyolc nap alatt be kell fejeznie a költségvetés vitáját. — Május végéig az ügyosztályoknak el kell készíteniük az 1928. évi előterjesztést. Az utóbbi esztendők szokásálhoz híven idén is tekintélyes késedelemmel került tető alá a főváros költségvetése. Március vége felé járunk, de a tanácsnak csak most vált szükségessé az 1927. évi költség- vetés gyors elkészítése, mert közeledik április hava, amikor az indemnitás terminusa lejár. Arra nem igen lenne reménye a tanácsnak, hogy a közgyűléstől újabb haladékot kap és ezért most már haladék nélkül gondoskodni kellett a költségvetési munkálatok befejezéséről. Az ügyosztályok a nagy munkával el is készültek és két hét előtt a pénzügyi ügyosztály előtt feküdt minden ügyosztály és városi j intézmény költségigénylése. Gyorsan megcsinálták a mérleget s ekkor kitűnt, hogy a kiadások 206 millió pengőre rúgnak, míg az összes bevételek alig érik el a 150 milliót. ! Kereken 56 millió volt két hét előtt az 1927-es évi ideiglenes költségvetés deficitje, ami rendkívül megdöbbentette a tanács tagjait, akik ilyen rossz eredményre nem voltak elkészülve. Ezek után kiment a parancs minden ügyosztálynak és hivatalnak, hogy vegye revízió alá a saját előterjesztését. Minden hivatalnak megmondták, hogy körülbelül milyen összeget töröljön a kiadásokból, azt azonban már a hivatalok vezetőire bízták, hogy az összegkeretén belül milyen kiadási tételekről! mond le. A nehéz feladathoz nem szívesen fogtak hozzá a hivatalvezetők, de sok idejük nem volt a gondoskodásra s így rövid idő alatt annyit töröltek a kiadásokból, hogy egyszerűen eltűnt az 56 milliós deficit s egyszerűen helyreállt a költségvetés egyensúlya, mely ezidőszerint 150 millió bevétellel sí ugyanannyi kiadással számol. A tanács letárgyalta és új összeállításában elfogadta ia költségvetést, amelyen a házi nyomda most már javában dolgozik. E hét végén, vagy 1'egkésőbb a jövő hét elején a költségvetés vaskos köteteit szétküldik és április 4-én a pénzügyi bizottság már megkezdi annak tárgyalását. A közgyűlés előreláthatóan április 20-án kezdi meg a költségvetési vitát. Ez évben a törvényhatósági bizottságinak gyorsan kell végezni a tárgyalással, mert a jövő hó végén a költségvetést okvetlenül feil kell terjeszteni a kormányhoz. Legjobb esetben nyolc nap áll a közgyűlés rendelkezésére a költségvetési vita lefolytatására. Megnyugtatásul szolgál, hogy idén történik meg utoljára. hogy a költségvetés félesztendei késléssel kerül csak a közgyűlés és a kormány éllé. A parlamentben legutóbb megszavazott törvény értelmében legkésőbb november 1-én a következő évi költségvetést miár fel kell terjeszteni a kormányhoz. A tanácsnak tehát már most gondoskodnia kellett, hogy ez a terminus pontosan betartassak. A polgármester erre való tekintettel már most felszólította a hivatalok, üzemek és intézmények vezetőit, hogy május 31-ig készítsék elő az 1928. évi költség- vetést. inert a nyári szünet után a bizottságok és a közgyűlés azonnal hozzáfognak annak tárgyalásához. Ugyancsak addigra el kell készülnie az 1926. évi zárószámadásnak is, hogy az összehasonlító adatok rendelkezésre álljanak. Lassan-lassan tehát a főváros gépezete is belekerül a rendes kerékvágásba s ezen a téren is megszűnnek a tarthatatlan, háborús állapotok. Elkészült az 1923. évi zárószámadás Hétjnilliárdos fölösleg 1923-ban. Sebő Béla főszámvevő most készíti el az elmaradt reg, zarőszámadasoJíat és most hozta nyilvános- ■ agra az 1923. évről szoló zárószámadás, adatait 90 797 0? mT™1 '?.23ían a főváros tétele vl’it 7 ’ , !°r0,na’ kiadasa 84,410,181,086 korona 9 34fi 7^047edev eloi.rál7zattal szemben a bevételek ,346,723,047 koronával, a kiadások 2,171 300 804 Sátori emelk?d*ek- A Pénzügyi gazdálkodás tehat ebben az evben 7,175,422,243 koronával volt kedvezőbb mint a költségvetés eredeti előirányzata. i A Jf(1e!’ e,s^e i bevételi többlet onnan származik, hogy 1923-ban kitűnően működött az adóprés és a főváros üzemei is sokkal többet jövedelmeztek az állandóan emelkedő egységárak folytán mint amennyire a költségvetés összeállításakor gondol «y többek, között a községi adópótlék 7,122,610,0//, a városi ingatlan átruházási illeték .1,843,873,849, a vigalmi adó 1,317,261,907, a közlekedési adó 936,467,823, a forgalmi adó 891,876,878, a szállodaadó 863,245,684. a városi vám 696.692,583 a villamosáram pótdíjak 859,623,476 koronával jövedelmeztek többet a költségvetési előirányzatnál. Az üzemek közül az Elektromos Müvek jövedelme 2,651,0/0,534. a gázmüvek 1,355,60-1,734, a vízműveké 1,188,777,192 koronával volt magasabb az előirányzatnál. A városi földek haszonbére 935,607,423 koronával, a város tulajdonában levő részvények után járó osztalék pedig 865,869,578 koronával múlta felül az eredeti előirányzatot. Ezzel szemben a költségvetésben előirányzott bevételekből elmaradt az a 13,600 millió, amelyet a kormánynál^ kellett volna fizetnie a városi tisztviselők fizetéséhez való hozzájárulás címén, de amely összeget a kormány 1923-ban megvont a fővárostól. Budapesti utcaátkeresztelések. A Független Budapest számára írta Gárdonyi Albert főlevéltáros. A Pesti Hírlap 1927. február 26-iki számában egy közlemény jelent meg, amely arról adott számot, hogy a Közmunkák Tanácsát állandóan ostromolják utca- átkeresztelési kérésekkel, ami arra indította, hogy általános utcanév-revíziót tartson s ehhez a munkához a társadalom kiválóságainak közreműködését kívánja igénybe venni. A mióta az 1870. évi X. törvénycikk az utcaátkeresztelés jogát a Közmunkák Tanácsára ruházta át. egyszer már alkalom nyílott tömeges utcaátkeresztelésre. t. i. Buda és Pest 1873-ban végrehajtott egyesítése után, amikor ugyanis az új fővárosban több azonos nevű utca volt, ami az eligazodást megnehezítette. Ami azonban a főváros egyesítése után indokolt volt, az ma, amikor az utcaneveket már megszoktuk, felette aggályosnak látszik azért, mert a tömeges átkeresztelések még budapestiek számára is meg fogják nehezíteni az eligazodást, már pedig az utcanevek rendeltetése elsősorban mégis az eligazodás megkönnyítésé, nem oedig egyes emberek emlékének a megörökítése. A folytonos átkeresztelések előbb-utóbb oda fognak vezetni, hogy kénytelenek leszünk az utcaneveket amerikai mintára számokkal felcserélni. Amint régebben a házak is .nevekkel voltak ellátva (a várbeli Vörös Sün) s csupán utóbb tértek át a házszámokra, amikor az elnevezések nem szolgáltak többé biztos támpontul az eligazodásnál, mert több utcában is volt azonos nevű ház. Az eligazodás megkönnyítésén kívül helytörténeti tradíciókat képviselnek az utcanevek s ezeket a tradíciókat megbecsülni legszentebb kötelességünk. A múltban, sajnos, ez nem igen történt meg, mert mikor még a városi tanács hatáskörébe tartozott az utcanév-elnevezés, mindem nehézség nélkül megváltoztatták a régi utcaneveket. így 1848-ban Buda városa a Dísz-tér István-térre. a Bécsikapu-utcát (mai: Fortuna-utca) Kossuth-utcára s skz Üri-utcát TJatthyány-utcára; Pest városa pedig a Hatvaniutcát (mai Kossuth Lajos-utca) Szabadsajtó-utcára, az Egyetem-tért (mai Ferenciek-tcre) Március 15.- térre s a Városház-tért Szabadság-térre keresztelte át. Egyik elnevezés sem maradt fenn s éppen ilyen efemer életük lesz azoknak az utcaneveknek is, melyek a napi politika hatása alatt keletkeztek (lásd Mehmed szultán-út. Ferdinand bolgár király-úti). Nemrégiben Szigetvári Iván tanár úr a fővárosi levéltárban egy nagybecsű levelet helyezett el, mely a párizsi rue de Bienfaisance-nak rue de Budapestre történt átkereszteléséről adott számot. Ugyanekkor élőszóval is elmondotta az átkeresztelés történetét, melyet 1904-ben ő indítványozott. Amikor t. i. indítványával előállott mindenekelőtt az utcanévkataszterben nézték meg, hogy nem képvisel-e a régi utcanév valamelyes történeti értéket s mikor ezt megállapították, csupán akkor fogadták el indítványát. Párizsnak tehát van utcanév-katasztere, nálunk ez még mindig hiányzik, pedig már az Újság 1923. évi 187. számában indítványoztam annak elkészítését s indítványomat kellően megindokoltam. Most is vissza kell térnem erre a gondolatra s mindenekelőtt az utcanév-katasztert tartom elkészítendőnek, csak azután fenne szabad az ütcaátkeresz- telésekhez hozzáfogni. Hiteles utcanév-kataszterre már azért is szükség tenne, mert Schmoll Lajosnak 1906-ban kiadott ,,Budapest utcái és terei“ című műve nem mindenhol! megbízható. Társadalmunk kiválóságai azonban semmiképen sem lehetnek hivatva arra, hogy az utcanevek átkeresztelésére indítványokat tegyenek, mert itt egyedül és kizárólag történeti szempontok az irányadók, ezek pedig a legritkább esetben tűrik meg az utcanevek megváltoztatását. Sőt a történeti szempontok sok esetben egyenesen a régi utcanevek visszaállítása mellett harcolnak. így p. o. a régi Lipót-utca átkeresztelése Váci-utcára nem volt a legszerencsésebb gondolat, mert 1686. után Past város legszebb utcáját nevezte el a hálás polgárság az újjáalapító Lipót királyról. Viszont amennyire indokoltnak látszik a Váci-utcának a Váci-kapuról történt elnevezése, any- nyira fájlalandó helytörténeti szempontból a Hatvani-utca eltűnése, amelynek helyére a Kossuth Lajos-utca lépett. Amennyire örvendetes esemény volt végül! a Koronaherceg-utca nevének felcserélése Petőfi Sándor nevével, annyirja kell fájlalnunk a régi Úri-utca eltűnését, mert ez elnevezése azt jelentette, hogy itt laktak 1686. után Pest város legelőkelőbb polgárai. Ugyanez áll a budai Üri-utcára is, amelynek remélhetőleg meg fog kegyelmezni az utcaátkeresz- telés divatja, hogy legalább valami maradjon az ú tókornak a régiből is! De ha már újítunk s kiváló emberek emlékét akarjuk megörökíteni az utcanevekben, akkor tegyük azt úgy, hogy rá is lehessen ismerni a megörökített tulajdonnevére. Van pl. Bezerédj-utcánk, ele nem tudhatjuk. hogy Rákóczi Ferenc híres brigadérosálra utal-e, vagy pedig a reformkorszak szabadelvű politikusára? Van Wcssclényi-utcánk. de éppen úgy nem tudhatjuk, vajon a murányi hősre, vagy'az árvízi hajósra vonatkozik-e? A Rákóczi-útról nem lehet tudni, vájjon a nagy magyar dinasztia melyik tagját kívánja megörökíteni? A József-térről csupán a szobor alapján lehet megállapítani, hogy elnevezése József nádorra vonatkozik, a budai Lajos- és Zsig mond-utcákról pedig éppen úgy nem hiszi el senki, hogy Nagy Lajos és Zsigmond királyokra vonatkoznak, mint a Miksa-utcának Miksa császárról történt elnevezését. Ha van Tisza István-utcánk, Deák Ferenc-utcánk és Kossuth Lajos-utcánk, akkor Baross Gábor-utcánknak stb. is kellene lenni, ha következetesek akarnánk maradni. Ezeknél az elnevezéseknél erősen vigyáznunk keli arra, hogy igazán számottevő emberek legyenek azok. kikről az utcák nevet kaptak, mert különben hamarosan anakronizmussá lesz az elnevezés. Ho- ránszky Nándor pl. akármennyire is tiszteletreméltó alakja volt a magyar közéletnek, emléke alig fog elérni utódainkhoz. S ugyanez áll Türr Istvánról, Kaas Ivorról, Podmaniczky Frigyesről, Kamermayer Károlyról stb.. akikről elhamarkodottan neveztek el utcákat. Ezek az utcák még' nevei\ fognak cserélni! Helytörténeti szempontból határozottan téves utcaneveink is vannak, amelyek helyreigazítására ínost^ kitűnő alkalom kínálkozik. Ilyen a várbeli Disztér és Szent György-tér elnevezése, amelyek további fenntartása már azért is helytelen, mert a Szent György-térhez nagy történeti események emléke fűződik A mai Dísz-tér északi oldalán állott a középkorban a Szent György-templom. amelytől a tér is Szent György-tér nevet kapott. Az 1686. évi visszafoglalás után Fő-tér, majd Dísz-tér lett a neve, ami nem lenne baj. ha 1875. után a királyi palota előtti teret nem nevezték volna el Szent üyörgy- térnek. mi által a mai Dísz-téren a középkorban lejátszódott történeti események emléke tévesen ide helyeztetett át. Végül a régi német utcaneveket is védelembe kell vennem, mert ha újabb időben Semmelweis- és Kamermayer-utcák keletkezhettek, akkor a régi Karpfenstcin-utca nevet se bántsuk. Ugyanez áll a kiváló orvosról. Rumbcich Sebestyénről elnevezett utcára is. amelynek nevét végre helyesbíteni is lehetne. Egyszóval utcanév-revízióra mindenesetre szükség van, de fordított értelemben: ne utcaátkeresztelésekkel kezdjük, hanem őrizzük meg s helyesbítsük a régi utcaneveket. Az utcaelnevezés nem juthat egy sorsra a díszpolgársággal, amely kötelességszerűen kijár a vezető politikusoknak s nem lehet divatcikk sem. amely ma még kedves a szemünknek, de holnap már fásultan megyünk el mellette. Csináljuk csak meg jól az utcanévkatasztert, az majd gátat fog vetni az átkereszteléseknek!
