Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-17 / 7. szám
XI. évfolyam. 1926. február 17. 7. szám. FOggplmBuggpesi Várospolitikai és közgazdasági lap. Sok bajunk közt talán a legnehezebb — de mindenesetre a leg- csunyább — a lakáshiány és a főváros mindennemű szociális tevékenysége közt az a legfontosabb, hogy lakást adjon polgárainak. Mert lehet koplalni, lehet nélkülözni és szenvedni is bizonyos mértékig: de hajléktalannak, otthon nélkülinek lenni a legszörnyűbb. A bűn, a családi viszálykodás, az erkölcsi siilyedtség legnagyobbrészt a lakásviszonyokból fakad és hogy a tömeg- lakás épp ügy kitermeli a bűnözés mikrobáit, mint a legszörnyűbb fertőző betegség a bacilln- sait, azt nem kell bizonyítani, bebizonyult az már régesrégen. A főváros most űj lakásakcióba kezd, mint azt lapunk más helyén megírjuk s ez az akció volna hivatva reparálni azt a végzetes mulasztást, amely a magyar főváros vezetőségét évek óta terheli. Nem akarunk Bécsre, vagy más városokra hivatkozni, mert Budapestnek! az esetben is építkeznie kellett volna, ha Bécs egyetlen pajtát sem épített volna, de Budapest ezt nem tette, Wolffék közel öt évig tartó diktatúrája nem törődött azzal, van-e lakása Budapest népének, vagy sem. A szociális érzéknek a legkisebb minimuma is hiányzott a fajvédő többségből, amely oly módon védte a fajt, hogy hagyta az embereket olyan lakásokban sínylődni, amely emberhez nem méltó, amely melegágya volt minden lelki és testi fertőző kórnak. iiogy csakis ő rajtuk mullott a dolog és nem a főváros ügyosztályain, az most bebizonyosodott, amikor hírt adunk róla, milyen szeretettel és lelkesedéssel dolgozták ki az újabb lakás- építési akciót Lieber Endre és Kabdebo főtanácsos, a fővárosnak ez a két kiváló tisztviselője. Most már olyan a légkör a városházán, hogy érdemes tervezni, alkotni, dolgozni, mert van érzéke a mostani többségnek ahhoz, hogy segítségére siessen a főváros szenvedő népének, de ükkor hiába dolgozott volna bárki is ebben az irányban, csak a papírkosárnak dolgozott volna, mert mással volt elfoglalva az a többség, amely a .,keresztény“ jelszót merte lobogójára tűzni: a gyűlölség terjesztésével volt elfoglalva, a helyett, hogy a szeretet munkáját, a segítséget, a keresztényi kötelességek legszentebbikét vette volna programmjába. Az ő uralmuk alatt nem születhetett meg az a gyönyörű terv, amely hivatva van arra, hogy Budapest legborzalmasabb ínségén gyökeresen Segítsen. Az az atmoszféra, amelyet ők hoztak, nem teremthetett, nem alkothatott szépet és jót, mert — mint az írás mondja — nem lehet a bojtorjánról fügét szedni és a romlott fa csak romlott gyümölcsöt terem. Az új népszámlálás adatai azt mutatják, hogy Budapest lakosságának szaporodása egyáltalán nem halad oly mértékben, amint az egyébként kívánatos lenne. De ha a lakásínségre gondolunk, úgy talán még örülünk is annak, ami szomorú, mert mi lenne itt, ha a lakosság száma abban a mértékben emelkednék, mint ahogy az várható lett volna. Azt hisszük azonban, hogy a szaporodásnak ez az elmaradása csak természetes következmény, még pedig nem másnak, hanem — a lakáshiánynak a logikus következménye. Ha végigmennénk sokféle nyomorúságunkon, és szociális életünk ezer baján, úgy sorban kimutathatííók, hogy mindegyik baj elmúlásának alfája és ómegája a lakáshiány megszüntetése: itt kezdődik és itt végződik minden s amíg Budapest népe nem kap lakást, csak bűn, prostitúció és ezer fájdalom tenyészhetik itt, de javulás, haladás, munka és jólét nem sarjadz- hatik ki belőle. Budapest lakossságának száma nem emelkedett jelentékenyebb módon, de a lakástalanság mégis borzalmas és ez olyan tünet, amely talán a legszomorúbb mindenek közt. Mert azt mutatja ez, hogy több, sokkal több a felnőtt, az önálló lakásra szorulók száma, mint azelőtt volt, de kevesebb, sokkal kevesebb a — gyermek. A jövőt, a jövő nemzedéket pusztí- j tóttá ki a lakásnélküliség, s azok, akik most la- j kást adnak Budapest népének, a jövőt mentik ! A városháza tisztviselői karát semmi sem foglalkoztatja jobban, mint a folyamatban levő státusrendezés, ami teljesen érthető is, mert hiszen a tisztviselői kar anyagi helyzete és hivatali előmenetele szorosan összefügg az illetményrendezéssel. A Független Budapest éppen ezért nagy figyelemmel kísérte ezt az ügyet s pontos információkon alapuló cikkekben számolt be hétről-hétre a státusrendezés fejleményeiről. Cikkeinket az érdekelt tisztviselői kar példátlan érdeklődéssel fogadta és lapunk megjelenésének napján a városházán valósággal közszájon forogtak azok az érdekes információk, amelyek a Független Budapest státusrendezés'sel kapcsolatos közleményeiben megjelentek. Most ismét egy nagyjelentőségű információról számolhatunk be, de ez az értesülés bizonyára sokkal több örömet fog okozni, mint amennyit az előbbi hírek szereztek. Hivatalos helyen ugyanis közölték lapunk tudósítójával, hogy a belügyminiszter lényegesen módosította szigorú rendeletét és a státusrendezésben való döntést az autonóm fővárosra bízta. Ismeretes, hogy a belügyminiszter az elmúlt héten sürgős rendeletet küldött le a városházára, amelyben a fővárosi közigazgatási alkalmazottak új illet- ménysizabályzatát közölte a tanáccsal s a rendelethez mellékelt táblázatokban pontosan meghatározta azokat a fizetési összegeket, amelyeket a főváros fizethet ezentúl tisztviselőinek. A belügyminiszter rendelete szigorúságában messze meghaladta annak a rendeletnek az intézkedéseit, amelyet a belügyminiszter nem rég adott ki a városok tisztviselőinek státusrendezése tárgyában. Ugyanis, mint megírtuk, a belügyminiszter teljesen megszüntette az 1. A. fizetési osztályt, miáltal az eddig az ebbe az osztályba sorozott főtisztviselők egy, sót két fizetési osztállyal hátrább kerültek, viszont a tanácsnokok és a főjegyzők egy része magasabb fizetési osztályba került. Pontosan megállapította a belügyminiszter rendelete, hogy a tisztviselőket miilyen arányban kell az A„ illetve a B. osztályba sorozni s e megállapítás alapján a tisztviselők kétharmada került volna a B. csoportba. A rendelet további része utasításokat tartalmazott a helyettes hivatalfőnöki állások teljes megszüntetéséről s kimondotta, hogy a megszűnt állások hatáskörét az első osztályú árvaszéki ülnökökre, tiszti orvosokra, illetve tiszti ügyészekre kell bízni. A megbízott helyetteseket a polgármester jelölte volna ki s azok a megbízatásuk teljesítéséért annak tartamára működési pótlékban részesültek volna. Végül a belügyminiszter rendelete utasítást tartalmazott arra nézve is, hogy a főváros a szolgálati idejüket betöltött tisztviselőket haladéktalanul nyugdíjazni tartozik s amennyiben egyesek mégis nélkülözhetetlenek, visszatartásuk csak az esetben lehetséges, ha a minisztertanács külön engedélyt ad, A miniszter rendelete olyan határozottan, olyan végérvényesen volt megfogalmazva, hogy a közgyűlésnek már semmi érdemi hozzászólásra nem lett meg. A gyermektelen Budapest helyébe a fejlődő, szaporodó Budapestet kell hozni, és ha Lieberék lakásakciója sikerül, ha otthonokat tudnak teremteni, úgy egyszeriben meg fog változni Budapest természetes szaporodásának szomorú statisztikája. Örömmel üdvözöljük az új akciót s hisszük, hogy még nagyobb, még messzebbmenő lesz, mint ahogy tervezik. Adjunk otthont Budapest i népének, tegyük lehetővé, hogy családot alapít- I hasson és mentsük meg a jövőt: Budapest és ! Nagymagyarország jövőjét. volna alkalma a státusrendezés kérdéséhez s a szigorú intézkedéseket sem lett volna alkalma az autonómiának megváltoztatnia. Az utolsó percban azonban a tanács és dr. Szabó Imre tiszti főügyész vette kezébe ezt a nagykihatású kérdést és kísérletet tett, hogy a belügyminisztert a rendelet rendkívül szigorú és úgy a tisztviselői karra, mint a főváros autonómiájára nézve sérelmes intézkedéseinek visszavonására bírja. A tanács rendkívüli ülésen foglalkozott a miniszteri rendelettel s dr. Szabó Imre tiszti főügyész javaslatára feliratot intézett a belügyminiszterhez, amelyben kifejtette, hogy a szanálási törvény értelmében a belügyminiszternek nincs joga ilyen rendeletet kiadni s az autonómia legelemibb jogát a tisztviselők fizetésének megállapítását, illetve elbocsátását, vagy nyugdíjazását magának vindikálni. A feliratra 24 órán belül leérkezett a városházára a belügyminiszter válasza, amely az elnöki ügyosztályon zárt ajtók mögött azonnal megtárgyalás alá került. A válasz nagy örömet keltett, mert abban a belügyminiszter beismeri, hogy előbbi rendelete az autonómiát sérti s éppen ezért közli a tanáccsal, hogy a rendeletet tekintsék egyszerű leiratnak, amelynek az a célja, hogy megjelölje azokat a kereteket, amelyen belül a belügyminiszter a fővárosi ■státusrendezés kérdését megoldani kívánja. Beavatott helyen nyert információnk szerint a belügyminiszter válasza egyszerűen tárgytalanná teszi mindazokat a kombinációkat, amelyeket idáig a ren- deletszerűen kezelt leirathoz fűztek. A fővárosnak e szerint most már nem kötelessége и helyettesi állásokat megszüntetni s nem kényszerül a szolgálati éveiket betöltött tisztviselőket nyugdíjba küldeni. Ezeknek a kérdéseknek a mikénti megoldása most már egyedül a közgyűlés joga s kizárólag az autonómia dönthet a tekintetben, hogy megszüntet-e valamilyen állást, vagy nyugdíjba küfd-e bárkit a 35 évet szolgált tisztviselők közül. Hogy ezt a nagy problémát ilyen kedvezően s ilyen gyorsan sikerült megoldani, az kizárólag dr. Szabó Imre tiszti főügyész érdeme, aki maga vette kezébe ennek az ügynek az elintézését s hatalmas jogi érveivel arra a belátásra bírta a belügyminisztert, hogy a kormánynak nincs joga ilyen természetű kérdésekben az autonómiára nyomást gyakorolni, vagy éppen bizonyos intézkedések végrehajtására az autonómiát utasítani. A 12-es pénzügyi bizottság hétfőn ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a státusrendezésben biztosított fizetési többletet a tisztviselőknek sürgősen kiutalják. A jogügyi bizottság és a pénzügyi bizottság ezen a héten szintén letárgyalja a státusrendezés ügyét, úgy, hogy az február 24-én végre a közgyűlés elé kerülhet. A belügyminiszter elismeri a főváros autonom Jogait a státusrendezés kérdésében Visszavonta a státusrendezési rendeletet, amelyet csak tájékoztató leiratnak tekint. Imre főügyész meggyőzte a minisztert a rendelet tarthatatlanságáról. Szabó Legmodernebb gyógy- Ql 1АП С А У АТ{ПШ111М! BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- jJl. Г ÄÜ 11 II“Ö J4!f M I UlliUili VAS-UTCA 17. SZ. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére , Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 140.000 korona. 8S légfürdők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPFAY GYULA dr. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő — 125.00 « korona. Egyes szám ára 5.000 korona.
