Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-22 / 51-52. szám
8 Független Budapest 1926, december 22. Budapest megbuktatta a reakciót. A titkos választás a képviselőválasztáson. — A demokrácia győzelme. — A fajvédők csúfos veresége. Budapest polgársága két napig tartó titkos választáson felelt a vidéki nyílt szavazásokra és bebizonyította, hogv ott, ahol az akarat megnyilvánulásának szabad folyása van. nem tud gyökeret verni a reakció. A fővárosi választások eredménye azt igazolta, hogy a lelkek mélyén mindenütt a szabadság utáni vágy lángol s hogy az ország szívében minden terror ellenére is a demokrácia gondolata uralja a lelkeket. Vasárnap vált véglegessé Budapest mandátumainak sorsa, amely nagy többséggel jutott a baloldali demokratikus pártok kezébe. A részletes- eredmény a következő: pártra eső szavazatok száma Budai kér. . . 5,670 11,084 22,662 10,436 — Déli - . 14.384 23,894 26,787 17,093 5,130 Északi „ . . 28.257 23,695 12,462 10.107 3,360 Összesen . . 48,311 58,673 61,911 37,646 8,490 A mandátumok száma a szavazatok alapján így oszlott meg: 03 I *03 (n Ф OI Ю *u ÍE О Ő >> Kerület D aj 5 Ц-i £ Budai . . 1 i 3 1 — Déli ... 2 3 3 2 —. Északi . . 3 3 2 1 — 6 7 8 4 — Budapest képviselői lettek: Budán: Pakots József (Gál Jenő), Peidl Gyula (Kéthly Anna), Kozma Jenő, Wolff Károly, Kossalka János és Kontra Aladár. Pesti északi kerületben: Rassay Károly (Baracs Marcel), Sándor Pál, Bárczy István, Peyer Károly, Propper Sándor, Györki Imre (Rothenstein Mór), Ernszt Sándor (Homonnay Tivadar), Csilléry András, Ugrón Gábor (Dési Géza). Pesti déli kerületben: Bródy Ernő, Pakots József (Hajdú Marcel), Farkas István, Vanczák János, Kabók Lajos, Kállay Tibor (Fejér Ottó), Usetty Béla, Buday Dezső, Friedrich István, Petrovácz Gyula A 25 budapesti országgyűlési képviselő közül 24 tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak is. A közgyűlés tagjai közül különben összesen 31 városatya lett országgyűlési képviselő. A fent felsorolt fővárosi képviselőkön kívül vidéki kerületekben a következő városatyák kaptak mandátumot: Fábián Béla, Frühwirth Mátyás, Gschwindt Ernő, Karrafiáth Jenő, Platthy György, Szabó József, Szilágyi Lajos és Viczián István. Mint a fenti kimutatásból látható: Budapest népe 13 baloldali képviselőt választott. nyolc szélsőségesen reakciósat és négy mérsékeltebben reakciós képviselőt. A négy kormánypárti mandátum közül is legalább hármat a legliberálisabb jelszavak hangoztatásával tudott csak a kormány megszerezni, ami azt bizonyítja, hogy Budapest polgárságának túlnyomó többségének nem kell Bethlenék reakciós politikája. Budapest népe ezúttal is hitet tett a szabadság, jogegyenlőség és demokrácia mellett. Legrikítóbban mutatja ezt a fajvédő párt sorsá, amely azt bizonyítja, hogy Budapest népe undorral fordul el attól a jelszavas demagógiától, amely szerencsétlenségbe sodorta az országot azokban az időkben, amikor még nem volt védekezés ellene. Az állam: és a város kórházügye A népegészség megvédése az állami lét biztonsá- | gának egyik alapfeltétele, amelynek egyik legfőbb kelléke az, hogy megfelelően felszerelt közegészségi berendezések és intézmények, elsősorban kellő számú és befogadóképességű közkórházak álljanak rendelkezésre. A magyar jogrendszer és a fennálló törvények szerint is a közkórházak építése és fenntartása az állam feladata. Jóllehet a közkórházak létesítése állami feladat, a főváros ebben az országos fontosságú ügyben annyira kivette részét, hogy a legsúlyosabb anyagi áldozatok árán 3 nagy kórházcsoportot tart fenn 6,847 ágyszámmal, amihez fogható áldozatot Európa egyik városa sem tud felmutatni. . Nyugateurópában és Amerikában kórházakat főképen magánosok, illetve erre a célra alakult jótékonyegyesületek létesítenek és tartanak fenn. Amíg Németország és Ausztria nagyvárosaiban a közkórházak nagyrészét az állam létesítette és tartja fenn, addig Budapesten az állam az elmegyógyintélzeteket kivéve egyetlen közkórházat sem épített. Ezzel természetesen nem lehet megállapítani azt, hogy a kormányhatalom az állampolgárok ebbeli szükségleteit nem vette figyelembe. Ugyanis a főváros törvényhatóságának áldozatkészsége és szociális érzéke a főváros lakosságának szegényebb és kevésbbé tehetősebb rétegének emez igényeivel szemben mindig oly magasfokú volt, hogy nem várta meg, míg az igények, illetve a jelentkező kényszerű szükség olyan nagymértékű, hogy az az államhatalmat cselekvésre kényszeríti, hanem maga emelt magasnívójú közkórházakat. Ezt a nagy készséget és szociális érzéket a közgyűlés még a régi városi magisztrátusoktól és polgároktól vette át, mondhatjuk örökölte. Amikor az alapítványokból épített régi Szent Rókus- és Szent János-kórházak alapítványi kezelése a rendelkezésre álló anyagi erők hiánya következtében nem tudott a haladó idők követelményeivel lépést tartani, a város hatósága azokat azonnal átvette, fenntartásukat lehetővé tette és továbbfejlesztette. A nagyobb kórházépítések a 80-as évek végén kezdődtek meg, a Szt. István-, Szt. László- és az Uj Szt. János-kórház építésével és azóta ez az építkezés csaknem megszakítás, nélkül folyt, amíg a Szt. János- kórházi tüdöbajos osztályok megnyitásával egyelőre befejezéshez jutott. A főváros az említett idő alatt szabad akaratából, törvényes kényszer, illetve kötelezettség nélkül 40 millió aranykoronát meghaladó összeget fordított közkórházak építésére, figyelmen- kívül hagyva a tüdőbajos osztályok befejezésére a népjóléti minisztériummal közösen kiadott és 21 milliárd koronát meghaladó összeget. Ebből 27 millió aranykorona a külföldi és csak 13 millió aranykorona a belső kölcsönökből fedezett összeg. Ez a befektetés nemcsak jövedelmet nem hajt, hanem a tőke törlesztőrészleteit és kamatait is a községi háztartásnak kell viselnie. Ezt az áldozatot a főváros közönsége abban a biztos tudatban hozta, hogy neki, mint kórházépítőnek a kórházat csak fel kell építenie ési az első felszerelést adnia, mert a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898 : XXI. t.-c. megállapítja, hogy a beteg ápolási költségeit mikép kell fedeznie, a törvény 3. §-a pedig világosan kimondja, hogy a szegélny betegek ápolási költségeit az országos betegápolási alap fedezi, úgy, hogy a kórházfenntartót az építési és első felszerelési költségek okozta adósságok amortizációján, valamint az 1898 : XXI. t.-c. 8 §-a alapján viselt kiadásokon kívül semmiféle költség sem terhelheti. A szóbanlévő törvény 14. §-a alapján kibocsátott 35.000/1902. sz., a kórházakról szóló belügyin, szabály- rendelet 28. és 31. §-a pedig megállapítja, hogy mely kórházi kiadások vehetők be a szegény betegekre vonatkozó közös kórtermi napi ápolási díj megállapításának alapját képező kórházi költségvetésbe. A szabályrendelet 32. §-a arról szól, hogy ezen az alapon^ állapítja meg a belügyminiszter — jelenleg a népjóléti miniszter — a napi ápolási díjat. E rendelkezések szerint az ápolási díjból befolyó bevételeknek a kórházak fenntartásával felmerülő összes kiadásokat fedezniük kell. A törvényes rendelkezések ellenére az államhatalom a kórházak fenntartásánál nem siet a főváros segítségére a kórházi ápolási díjnak a tényleges és szükségszerű helyzet figyelembevételével történő megállapításával, hanem azt részben bürokratikusán, részben önkényesen kezelve, oly összegben állapítja meg. hogy abból modern kórházai fenntartani teljes lehetetlenség Igaz, hogy a vonatkozó törvények és szabályok azt mondják, hogy a közkórházak ápolási díját a miniszter állapítja meg. A törvény azonban kétségkívül normális és indokolt megállapításra gondolt és nem olyanra, amint ez évek óta történik, mint pl. a legutóbbi években a főváros napi 70,000 korona ápolási díj megállapítását kérte részletes költségvetés kapcsán és a miniszter 55,000 koronában állapította meg az ápolási díjat olyképen, hogy olyan tételeket redukált, mint pl. a fehérneműbeszerzés és pedig olyan GOODRICH PNEU AZ UTAK KIRÁLYA SZILARD BELA VI., Lázár ucca 14. (az Оргма mögött) Telelőn i T. 13! - 29 mértékben, hogy ha a főváros ezt végrehajtotta volna, a betegek ágynemű és fehérnemű nélkül sínylődtek volna a kórházakban. Hogy ez a hatalmi szóval történő megállapítás milyen igazságtalan, csak arra mutatunk rá, hogy Ausztriában 90.000 korona, Németország kórházaiban 75,000—95,000 korona az ápolási díj. A Budapesti egyetemi klinikákon az ápolási díj 105,000 K. Erre az a válasz, hogy ezek tudományos intézetek. Vájjon a főváros közkorházai nem szolgálják a tudományt? Három állami klinika működik a közkórházakban és egy sereg egyetemi magántanár vezeti az osztályokat. Az 55,000 és a 105,000 korona között nagy a különbség. Hivatkozik az államhatalom arra isi, hogy 55,000 korona elég a vidéki közkórházaknak és az elmegyógyintézeteknek. Hogy a vidéki kórházak hogy jönnek ki az 55,000 koronából, az mindenesetre nagy kérdés, de a főváros közkórházi költségvetésében egy kihagyható, egy felesleges tétel nincs; az elmegyógyintézeteknél az 55,000 korona elégségesnek látszik. Az államhatalomnak ez a mostoha elbánása természetesen óriási terhet ró a fővárosra. A legutóbb megjelent zárszámadásokból következtetve, 1921. évi január 1-től kezdve mintegy 120 milliárd koronára tehető az az összeg, amelyet a főváros a kórházak fenntartására kénytelen volt ráfizetni, Ennek a nagy összegnek megtérítésére és a jövőben mutatkozó ter- heknek kiküszöbölésére a főváros törvényhatóságának több út és mód áll rendelkezésére. A fővárosnak azonban kétségkívül az az érdeke, hogy ez a nagyhorderejű kérdés békés és méltányos módon, a jogos és helytálló érvek meghallgatásával oldassék meg, mert így jut a leghamarabb eredményhez. Amint ez az 1920. év végéig terjedő időre vonatkozóan az 1921. évben is megtörtént, úgy most is alapos remény van arra, hogy ez a kérdés megnyugvást keltő módon fog megoldást találni, mert a népjóléti miniszter egy vegyes bizottságot küldött ki a főváros kórházi ügyeinek megvizsgálására és kilátásba helyezte, hogy ezen vizsgálat eredményéhez képest fog véglegesen dönteni. SEPAI 1ENŐ oki. mérnök, v. műegyetemi tanársegéd Elektric villamossági és műszaki r.-t. Telelőn: Jözsef 103—TI Budapest, 1X„ Tompa-utca N. I Ifj. Helfenstein Károly ( Budapest, VI., Jász-utca 77, Telefon : Lipót 913-64 Kövező-mester és útépítő-vállalkozó. HORVÁTH JÓZSEF műasztalos BUDAPEST, VIII. KÉR., MADÁCH-UTCA 5. SZ. Saját telepén raktáron tart műbútorokat. BARNA MARTON épületlakatos és szab. takaréktűzhelylakatos-üzem S Autogénhegesztés I Budapest, VIII., Szerdahelyi-utca 3. sz. — Telefon. Alapítási év 1875. I ZWARG JÓZSEF és TÁRSAI mérleggyár n Budapest, III., Szépvölgy-uíca 8. sz. Telefon : T. 40—89. Alapíttatott 1882. — Ajánlják az államilag hitelesített >Gránát« és »Kubus« védjegyű elismert elsőrangú gyártmányú egyensúly-, tizedes- és százados-mérlegeket a legjobb és legolcsóbb kivitelben. Szállítunk hitelesített fa-méter rudakat. — Áraján- I lattal készséggel szolgálunk. ERDEI LAJOS ÁCSMESTER BUDAPEST, IX., FERENC-TÉR 9. SZÁM. ZEKÉR GYULA épület- és eSsszmübácíogos, légszesz-, vízvezeték-, csatornázás- és egészség-1 ügyi berendező vállalata IX., BOKRÉTA-UTCA 23. Telefonhívó: J. 41-71. KOIDOR REZSŐ lakatosáru és redőnygyár G f 1 Vn 1 1л wi л*-/К л I IfXrtn.". It .lg " 1 i • . f . rr » < .. .. ™ ® Budapest, VII., Peterdy utca 14. sz. ... ............................... m v ф Telefon: József 26—18. Alapíttatott 1896-ban. Slii iui lemezből készült görredőnyök, esslingeni faredőnyök, napellenző szerkezetek, vászonredőnyök. Bostwigh-rács, ajtócsukók és mindennemű alkatrészek.. Л7 időkre <1 í j rn ente» C H о m u £>■ о 1 Л и
