Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-03 / 44. szám
VVolffék szempontjából nagy érdekek fűződtek ennek a célnak eléréséhez, mert amíg az 1926. évi névjegyzékben csak 318,572 választó szerepel, addig az 1927. évi listákba 417,161 választót vett fel az összeíró küldöttség. Ha tehát az idei névjegyzék alapján tartanák meg a választásokat, kerek 100,000 választó' nem juthatna az urnák elé, ami kétségtelenül csak VVolffék javára szolgálna, máskülönben nem félnének úgy az új választóktól. Az első ülésnapon Buclay Dezső próbálta meg- okolni, miért követelik a 63,000 választó törlését. Felsorolt 8—10 nevet, akiket szerinte a demokratikus blokk képviselői jogtalanul vettek fel az új névjegyzékbe. Azonban alig sorolta fel a neveket és mondta el a kifogásokat, a blokk tagjai azonnal^ aktákkal, megdönthetetlen bizonyítékokkal igazolták, hogy igenis mindenki, aki a névjegyzékben benn van, rendelkezik a választójog minden kellékével. Rábizonyították Buday Dezsőre, hogy parancsot adott a városháza jogügyi ügyosztályának, hogy minden választót, aki az idézésre nem jelenik meg, minden további nélkül törüljenek a névjegyzékből. Az ügyosztály ezt meg is cselekedte s Buday sem tagadta, hogy ilyen értelemben utasította a névjegyzék körül foglalatoskodó tisztviselőket. Botrányt botrány kergetett az ülésen, a VVolff-párt a legképtelénebb kifogásokat sorakoztatta fel a névjegyzék ellen, amik azonban mind megdőltek a blokk kéznél levő bizonyítékain, órákon át tartó eredménytelen tárgyalás után az első ülést elnapolták s szombaton volt a második ülése a központi választmánynak, amelyen VVolffék azzal a kifejezett szándékkal vettek részt, hogy megobstruál.iák a névjegyzék letárgyalását. Petrovácz Gyula volt az obstrukció első szónoka, aki mindenről beszélt, csak magáról a névjegyzékről nem. A hosszú szószaporítást végül az elnöklő Folkushcízy alpolgármester is megsokalta, de Petrovácz csak beszélt rendületlenül. Mikor kifáradt, Szőke Gyula vette át tőle a szót, aki hasnoló szánA múlt szerdai tisztújító közgyűlés, mint előrelátható volt, nem váltott ki különösebb érdeklődést, mert a választások eredménye ezen a napon nem volt kétséges. Olyan jelöltek megválasztásáról volt s'zó, akikkel senkisem vehette fel a küzdelmet s miután ezt mindenki tudta, a kijelölő választmány által jelölt pályázók nagy része még a szavazás megkezdése előtt visszalépett a kilátástalan harctól. Ilyenformán vetélytárs nélkül, egyhangú bizalom-meg ■ nyilvánulással választották meg az új tanácsnok- főjegyzőt, a főszámvevőt, a tiszti főügyészt, az árvaszéki elnököt és a statisztikai hivatali igazgatót. Csupán két állás betöltésénél volt érdemleges szavazás: a tiszti főorvosi és az egyik kerületi elöljárói állás betöltésénél. Az utóbbi azért itt sem okozott nagyobb komplikációt, mert a pártok majdnem egyhangúan szavaztak le az új elöljáróra s csak a szavazatok apró töredéke jutott 2—3 más jelöltre. A harc egyedül a tiszti főorvosi állás körül élesedett ki s ez az összeütközés volt a szerdai közgyűlés egyetlen érdekessége. Délután 4 órakor, amikorra a közgyűlés megnyitása volt hirdetve, alig 50 bizottsági tag volt a pipázókban. Úgy látszott, hogy ez a közgyűlés a teljes! részvétlenség jegyében fog lefolyni, hogy a bizottsági dékkal folytatta a szószaporítást. A baloldali pártok türelmetlenkedtek, de Ripkáék kitartásra tüzelték a szónokot. Végül a pártvezérek félrevonultak egymással tárgyalni s meg is egyeztek abban, hogy 411,161 választó helyett csak 403,561 választót vesznek fel a jövő évi névjegyzékbe, tehát 14.,000-rel kevesebbet, mint amennyinek joga van a választói joghoz. A demokratikus pártok a béke kedvéért belenyugodtak ebbe a jogfosztásba, mert inkább veszítse _ el 14,000 polgár a választó jogát, mint 100,000. Éppen beakarták jelentenni a megegyezést Folkusházy alpolgármesternek, aki azonban váratlanul berekesztette az ülést. A baloldali pártok a legnagyobb konsternációval fogadták az elnök intézkedését s a felfüggesztett ülés színhelyén példátlan vihar tört ki. A bizottsági tagok az asztalt csapkodták, követelték az intézkedés viszavonását s az ülés megnyitását. Folkusházy mitsem törődve a bizottsági tagok felháborodásával. összecsapta iratait s elhagyta a termet. Ennek az esetnek súlyos következményei lesznek és a demokratikus blokk rendkívüli közgyűlést akar összehívatni. ahol ezt a hallatlan sérelmet fogják szóvátenni. E helyen említjük meg, hogy a belügyminiszter intézkedésére a választói névjegyzék ellen beadott panaszok elbírálásának határidejét ismét kitolták és az új terminus november 15-ére van megállapítva. A központi választmány határozatait november 30-ig kell közszemlére tenni és a határozatok elleni panaszokat december 15-ig nyújthatják be az érdekeltek a közigazgatási bírósághoz. tagok már megunták a választási izgalmakat. Fél öt volt, mire Ripka Ferenc főpolgármester megnyitotta az ülést, de a városatyák száma még ekkor sem volt sokkal százon felül. Az elnöki bejelentések után Bródy Ernő szólalt fel napirend előtt a házbér-kérdésben s általános helyesléssel fogadott szavai után felfüggesztették a közgyűlést és az első emeleti teremben megkezdődött a szavazás. Egyenkint szállingóztak az urna elé a bizottsági tagok és 5 órakor már sürgetni kezdték a szavazatszedő küldöttség részéről a szavazókat. Addigra már kint volt a terem ajtaján a cédula, mely értésére adta a szavazóknak, hogy Márkus .József, Némethy Károly, Kovács Jenő, Wurmb Elemér, Zuna Béla, Reicht Károly, Barsy Jenő, Klázer Kálmán, Szemes Ferenc, Stancz Ernő és Buziássy Károly a jelöltségtől visszaléptek. Köztudomású lett az is, hogy a tiszti főorvosi állásért elkeseredett csata kezdődött Csordás Elemér és Végh János1, illetve a demokratikus blokk és a Wolff-párt között. Az kétségtelen volt, hogy kevés szavazaton fog múlni az egyik vagy másik jelölt győzelme s épp ezért izgalmas telefonálások, küldözgetések indultak meg a hiányzó városatyák előteremtésére. Ennek meg is volt az eredménye, mert egynegyed hat után egymást követve'szállingóztak be a távollevők s 6 órakor, amikor a szavazatszedő küldöttség elnöke lezárta a helyiség ajtaját, 275 városatya szavazott le. Ekkora érdeklődésre senkisem számított s nyilvánvaló volt, hogy ez a sok bizottsági tag csak a tiszti főorvos jelöltek elkeseredett küzdelmének eldöntésére vonult fel ilyen váratlan tömegben. Izgalmas percek következtek 6 óra után. A tiszti főorvosi álláson kívül teljesen bizonyos volt, hogy az egyes állásokra kiket választottak meg, csak egyedül az új tiszti főorvos személye maradt az utolsó percig teljes bizonytalanságban. A szavazóhelyiség előtti előszobában gyülekeztek az eredményre kiváncsi, izgatott érdeklődők, köztük a nagyon izgatott hangulatú Klär Zoltán, aki, mondanunk sem kell, nem Végh Jánosért lelkesedett. A matematikusok ezalatt számokkal dolgoztak és Ilovszky János holtbiztossággal állította, hogy Végh János 144, Csordás Elemér 131 szavazatott kapott. Mások ennek az ellenkezőjét állították s Csordásnak jósoltak 3—4 szavazattöb- séget. Kiár Zoltán kedélyállapota ezekben az izgalmas percekben pillanatról pillanatra változott. Egyszer optimista volt, egyszer pesszimista, de azt ő is megállapította, hogy csak kevés szavazat döntheti el ennek a nagy erőpróbának a kimenetelét. Negyer hétkor érkezett Auer Pál és Melha Armand, akik azt hitték, hogy fél 7-ig tart a szavazás. Persze ők már nem szavazhattak le s Kiár súlyos szemrehányásokat is tett ezért Melhának. — A ti távolléteíek miatt fogunk megbukni. Az egész Kossuth-pártból csak én magam vagyok itt. Hét óra után a szavazatszedő küldöttség helyiségének ajtaja kinyílt s kiröppent az eredmény: Csordás Eleiméi/ lett a tiszti főorvos. Leírhatatlan öröm vett erőt Csordás hívein, de annál nagyobb lett a lehangoltság Wolffék táborában. Nemsokára khirdették a szavazás végeredményét, mely szerint 275 leadott szavazatból a tanácsnok- főjegyzői állásra: dr. Lamotte Károly 266. dr. Márkus József 5, dr. Némethy Károly 1 szavazatot; a kerületi elöljárói állásra: Halász Elemér 240, dr. Hamvasy István 16, dr. Spannberger Alajos 6. Károlyi József í, dr. Tatár Béla 1, Jankó Béla 1, dr. Gallina Frigyes 1, dr. Holzspach Ödön 5, Sebő Gusztáv 1, dr. Guth Ferenc 1 és dr. Zilahi-Kiss Jenő 1 szavazatot; az árvaszéki elnöki állásra: dr. Ágoston 269, dr. Kovács Jenő 4 szavazatot; a tiszti őügyészi állásra: dr. Szabó Imre 271, dr. Zuna Béla 1 és dr. Reichl Károly 1 szavazatot; a tiszti főorvosi állásra: dr. Csordás Elemér 140, dr. Végh János 133 szavazatot; a főszámvevői állásra: Sebő Béla 261, Klázer Kálmán 8 és Szemes Ferenc 5 szavazatot; a statisztkai hivatali igazgatói állásra: dr. Illyefalvy I. Lajos 274, dr. Stancz Ernő 1 szavazatot kapott. Lelkes éljenzést közben vonultak be, küldöttség kíséretében, a megválasztott főtiszvtiselők, akik fel- állottak félkörben az elnöki emelvény előtt s letették hivatalos esküjüket. Ripka Ferenc főpolgármester üdvözölte ezután meleg szavakkal a megválasztottakat. kiemelve kiváló érdemeiket s hangsúlyozva annak a bizalominak értékét, mely velük szemben a közgyűlés részéről megnyilivánulb Majd az Isten áldását kérte működésükre. A megválasztottak nevében dr. Szabó Imre tiszti főügyész válaszolt magas szárnyalású, mélyhatású beszéddel, amely a közgyűlés összes tagjait, pártkülönbség nélkül, zajos tapsokra ragadta. Szabó főügyész beszéde az ideális tisztviselő megnyilatkozása volt, az emelkedett lelkű, modern gondolkozásé városvezetőé, akikre nagy szüksége van Budapestnek. A blokk győzelme a tiszti főorvosi választáson. A múlt szerdai választások. — Csordás Elemér 140 — Végh János 133. Képek egy csendes választásról. Akármilyen csendes volt is az elmúlt hét tisztújító közgyűlése, mépsem volt hiány izgalomban. A tiszti főorvosi választás volt az egyetlen komoly küzdelem, és így természetesen, e körül az esemény körül lobogott fel a városatyák temperamentuma. Klór Zoltánnak egyébként sincs síok szüksége fűtőanyagra, az ő vérmérséklete e nélkül is elég hamar lobban fel. A tiszti főorvosi kérdés azonban speciálisan és különösen is érdekelte dr. Klór Zoltánt, az orvost, aki teljes lelkesedését dr. Csordás Elemér kollégájáért vetette mérlegre. Nem volt több olyan buzgó kortese Csordásnak, mint Kiár Zoltán, aki hol itt, hol ott tűnt fel, hogy kapacitálja a bizottsági tagokat Csordás érdekében. És mivel nagyon drukkolt, megkérte az egyik városatyát, aki a szavazóhelyiségben tartózkodott, hogy tudassa az eredményt, mihelyt megvan, a kiinn- várakozókkal, akik a helyiség előszobájában várják a döntést. Mivel pedig a köhögés nem megbízható híradás és már többízben tévedésbe ejtette a kívül várakozókat idegen dilettánsok komoly köhögése, abban állapodott meg Kiár Zoltán, hogy két rúgás az ajtón fogja jelezni, ha Csordás győz. Ott állt az előszobában és várta, vájjon mikor hangzik el a két rúgás. Sokáig kellett várnia, amikor egyszerre iszonyú rúgás döngette meg az ajtót belülről. Kiár Zoltán izgatottan számolt:- Egy ... — és várta a másodikat, amely nyomban következett. — Kettő! — kiáltott fel diadalmasan és már éppen rohanni akart fel a terembe, hogy megvigye a győzelmi hírt, amikor egy harmadik rúgás zúdult az ajtóra. Kiár Zoltánban meghűlt a vér: harmadik rúgás nem szerepelt a programmon. — Mit jelenthet a három rúgás? — tanakodtak az előszobában. — Jót-e vagy rosszat?- Azt jelenti, hogy három szavazattal győzött Csordás, — magyarázta az egyik újságíró. De nem így volt. A harmadik rúgás csak annyit jelentett, hogy a hírtadó városatya nagy örömében megfeledkezett arról, hogy csak kettőt kell rúgnia és ráadásul rúgott egy harmadikat is. Hetet mégsem rúghatott — ennyivel győzött Csordás —, rúgott hát kettőt kötelességből, egyet pedig — szívből. * A tanácsnok-főjegyző választásnak volt egy epizódja, amely idáig páratlan a tisztújítás során. Egy szavazatot meg kellett semmisíteni. A megsemmisített szavazat Sümegi Vilmosé volt, a legszebb magyar Kossuth-szakáll tulajdonosáé. Sümegi Lamotte Károlyra szavazott, de mivel Lamotte nem magyar név, Sümegi pedig idegen hangzású név viselőjére elvből nem szavaz, Lavotta Károlyt írt Lamotte helyett. Nem tudjuk ugyan, hogy Lavottát mért találta ma- gyarabbnak Sümegi bátyánk, mint Lainotte-ot, de már ő így szavazott. Szerencse, hogy nem egy szavazaton múlott a döntés, mert különben Lamotte Károly Sümegi szavazatán bukott volna meg. így azonban egészen mindegy volt, hogy Lavottára szavaz-e Sümegi, vagy Lamotte Károlyra. * Folkusházy alpolgármester barátságosan üdvözölte Fóthy Vilmost, a Kispolgárok Városi Pártja tagját, akit póttagbeli minőségében nemrég hívtak be a törvényhatósági bizottságba. — Nem először vagyok itt — magyarázta Fóthy az alpolgármesternek. ■ Igen, igen — mentegetődzött Folkusházy de emlékszem, én írtam alá nemrégiben a behívó levelet. És én azzal háláltam meg — felelte Fóthy —, hogy nyomban, első megjelenésemkor siettem maga ellen szavazni, hogy megbuktassuk az alpolgármes- terválasztáson. * Wolff Károly fölényes mosollyal fogadta a hírt, hogy jelöltje, dr. Végh János megbukott. A mosoly kissé erőltetett volt, szemmel láthatólag nem fakadt Wolff szívéből. — Sok ilyen győzelmet kívánok a blokknak — mondta Wolff és mosolyogva nézett körül párthívein. Majd hozzátette: —- Sikerült a blokknak megbuktatni egy régi szabadkőművest. Dr. Bánóczy László nyomban replikázott erre a megjegyzésre: — Kérem, én tudomásul veszem, hogy ön mosolyogva fogadja ezt az eredményt, de vájjon ugyanúgy mosolyogna akkor is, ha véletlenül Végh János kapott volna többséget?! Erre már nem felelt Wolff Károly. Valaki azonban megjegyezte a keresztény párton: — Végh János bukása memento a jövőre. Vigyázni kell, nagyon vigyázni, különben nagy meglepetések érhetnek bennünket. * És vigyáztak is. A memento hatása alatt játszódott le a kijelölő választmány ülése, amelyen nem jelölték, mint ismeretes, dr. Szécsi Ernőt a tiszti főorvos- helyettesi és dr. Szemethy Károlyt a tiszti főügyészhelyettesi állásra. ,, Ügy látszik, nagyon megijesztette Wolffékat Csordás Elemér győzelme, ha már nem resteltek ilyen harci eszközökkel élni. A kijelölő választmányi ülés csúnya fejezete volt a mostani tisztújítási kampánynak. Kirschenbaum Gusztáv Fia pala-, cserépfedési és tető-jókarbantartási vállalat BUDAPEST, VIII., BEZERÉDY-UTCA 10. Telefon : József 21-33
