Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-03 / 5. szám
XXI. évfolyam. 1926. február 3 5. szám. FüggeflmBudapesl \S éx mcnnüf i Lría i óc Lr лтсг 2 c q éri lan „Szinte szenvedelmesnek mondható“ az az érdeklődés, amely a lakosság körében j lakáskérdés iránt mutatkozik és mivel ilyen szenvedelmesnek találja a hangulatot, egy nyilatkozattal próbál a népjóléti ügyek pythiai papnője enyhíteni ezen a szenvedelmen. Sajnos, rég elmúltak az idők, amikor az ilyen rejtélyes orákulumok elegendőek voltak mindennemű szenvedelmek levezetésére s a népjóléti orákulum sem tudott megnyugtatóbb nagyobb hatással nyilatkozni ezen a téren, mint ahogy ezt ókori elődei tették. Mi tudtuk akkor is, amikor a miniszter úr még hajthatatlan volt, hogy lesz még hajlékonyabb is; mert bár a vas inkább törik, mint hajlik, a Vass-ról ugyanezt már nem tételeztük fel s ha még nem is akarja megmutatni, de most már tudjuk, hogy a „szenvedelmek“ füzében kezd hajlékonyabb lenni a - népjóléti Vass, aki most rájött arra, hogy a kormánynak figyelembe kell vennie a szociális szempontokat is és különösen a „gazdaságilag gyöngébb egyedek helyzetét“. Vájjon örüljünk-e annak, hogy a kormány előtt végre a szociális szempontok és a „gazdaságilag gyöngébb egyedek helyzete“ is számításba kerül? Hozsannázzunk-e, hogy íme, mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek látszik, legyünk-e elragadtatva attól, hogy talán mégis csak megértik azt odafent is, hogy nem lehet továbbfeszíteni a megpattanásig feszes húrt?! Nem hisszük, hogy akárki akadna is, aki valami óriási vívmányt látna abban a sokat sejttető, de semmit se mondó nyilatkozatban, amelyet a népjóléti miniszter bocsátott világgá a legutolsó napokban, s ha ez a nyilatkozat mégis foglalkoztatja a közvéleményt, úgy ez nem az abban foglaltakért történik, hanem azért, mert a kérdés, amelyről e nyilatkozat szól, any- nyira égető és veszedelmes kérdése a lakosságnak, hogy nem lehet mellette szó nélkül elmenni még akkor sem, ha nem is mond tulajdonképen semmit sem. Mert azt aztán igazán nem nevezhetjük pozitív eredménynek, hogy a kormány most, a huszonnegyedik óra után hirtelen tépelődni kezd és gondolkozóba esik, vájjon továbbhaladjon-e azon a végzetes úton, amelyen elindult. Látjuk, tudjuk: a kormánynak ez az egész kérdés csak játék, mutatja az az eljárás, amelyet a kincstári házhaszonrészesedés körül folytat. Az az igazságtalan adó, amelyről a pénzügy- miniszter is hajlandó már lemondani, itt lebeg a fejünk fölött és ha a nemzetgyűlés február 5-ig nem tárgyalja le, akkor fizetnünk kell, de ha az appropriációvaí a nemzetgyűlés a kiszabott idő alatt végez, — szóval, ha a nemzetgyűlési ellenzék jól viseli magát, — akkor nem kell fizetnünk. Száz és százezer lakó legégetőbb és jogosultnak elismert igazságát teszik a politikai taktikázás tengelyévé, csúf játékot űznek a polgárság érdekeivel, hogy az ellenzék nyakába varrhassák a felelősséget, ha az appropriáció körül az ellenzék megkísérelné a harcot és ötödikéig nem lehetne letárgyaltatni a kincstári házhaszonrészesedés eltörlését. S míg a szegény, ki- uzsorázott polgárság, amely élethalálküzdelmet folytat, hogy a házbért összeszedje, nem tudja, nem kell-e többet fizetnie, mint reméli, éppúgy nem tudjuk még most sem, mi lesz azokkal a rendelkezésekkel, amelyek most még fennálla- nak az üzlethelyiségek és lakások bérére nézve.# Majd a szakértők!... A miniszter megegyezett a kereskedelmi miniszterrel, hogy a hét valamelyik napján szakértők bevonásával tárgyalják az üzletek szabad forgalmára vonatkozó kérdést, ami pedig a lakáskérdést illeti, a lakások felszabadítása körül támadt harcokat a miniszter úr e percben még egyáltalán nem találja aktuálisoknak. Mi ugyan ezzel ellentétben úgy látjuk, hogy igenis, aktuálisnak tartja már ezt a kérdést is, mert felvet a nyilatkozatban egy új, eddig nem szerepelt expedienst is erre vonatkozólag, még pedig a lakbérek fokozatos, lépcsőzetesen emelkedő további fejlesztését, de a miniszter úr megelégszik azzal, hogy megfenyegeti a polgárságot ezzel az új lehetőséggel, egyébként azonban még — korai erről beszélni. A bizonytalanság jobb, mint a bizonyosság: ez a kormány jelszava. Ezt az elvet vallja akkor, Pesti Tükör. Elérkezett Wolff Károly politikai karrférjének csúcspontjára: miniszter- elnökké kiáltotta ki az elmúlt héten néhány lelkes alkoholista Petrövácz mester beszámolóján. Éppen jókor történt ez a miniszterelnök-választás, éppen akkor, amikor a frankhamisítás után úgyis nagyon valószínűvé vált', hogy most már nem is következhetni más kormány, mint egy amolyan igazi, tűzrőlpattant, hétpróbás fajvédő kormány, amely a Petrovácz-Ernszt-Wolff-féle tájvédelem jegyében fog megalakulni. Nem tudjuk ugyan — és :• fölött bizonyára ebben a szőkébb fajvédő társaságban is erős haréffl diV.nn!' - var':, ? e tájvédelem a tót, vagy pedig az igen tiszteit sváb fajra vonatkozik-e, de ebben majd csak megegyeznek, a fő az. hogy Wolff legyen a miniszterelnök, a többi aztán majd rendbe jön magától. Igen, csak kiér üljön Wolff a miniszterelnöki bársonyhordóra, nem lesz többé frankügy, (amelyet úgyis csak a zsidók fújtak fel kánkán-tánccá és nem fogják többé bolygatni avatatlan kezek a Beszkár diszkrét Az elüldözött tanerők sokat megtárgyalt ügye végre abba a stádiumba jutott, amelynek eljövetelét mindenki oly rég óta várta s amely után most már csak a teljes elégtételadás és teljes jóvátétel következhet. Megírta a Független Budapest annak idején, hogy a demokratikus pártok első kötelességüknek tartották azt az ezernyi sérelmet reperálni, amelyet a kurzus elvakult gyűlölete okozott a főváros derék tanszemélyzetének. Százával dobták ki állásaikból koholt vádak, aljas rágalmak alapján a tisztességben meg- őszült kiváló iskolaigazgatókat, tanárokat, tanítókat, a fáradhatatlan szorgalommal működő női tanerőket s egy sereg derék szaktanítót. De nem kívánjuk egyen- kint felfakasztani a régi sebeket és felsorolni mindazokat az igazságtalanságokat, amelyek a közönség előtt amúgy is jól ismertek. Csak hivatkozni kívánunk arra a határozatra, amelyet egyik legutóbbi ülésen egyhangúlag hozott a közoktatásügyi bizottság s amelyben az összes pártok belátva az elkövetett igazságtalanságok jóvátételének szükségességét kimondották, hogy hivatalosan revízió alá veszik minden elbocsátott, В-listára helyezett, vagy nyugdíjazott tanerő ügyét. A határozat után a demokratikus blokk felszólította az érdekelt tanerőket, hogy az ügyükre vonatkozó pontos adatokat szolgáltassák át a demokratikus blokk e célra alakult bizottságának, ahol az adatokat feldolgozták és a különféle természetű sérelmeket csoportosították. Közben a városházán is intézkedés történt a nagyszabású revízió előkészítésére s hogy annak lefolytatását teljesen pártatlan kezekre bízzák, a főváros úgy határozott, hogy a revíziót nem a tanügyi ügyosztály, hanem az amikor az utolsó pillanatig játszik a kincstári házhaszonrészesedés óriási terhével s ez vezeti most is, amikor még mindig nem beszél őszintén, félreérthetetlenül és világosan. Csupa 'sejtelem és homály, semmi sem eléggé aktuális, nem szabad, hogy á polgárság bizonyosságban érezze magát. Hadd érezze csak az a polgár, mennyire a kormány kezében van az ő sorsa, mily könnyű játékszer mindannyiunk élete: hisz oly szép, oly derűs, oly vidám és gondtalan ez az élet, hogy nem is lehet jó egyébre, mint hogy játék legyen — mások játéka. függönyeit, szóval nem lesz többé semmisem, ami „elsöpréssel fenyegetné a keresztény irányzatot". Eddig mindez nagyon szép lenne, de itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert már nem is megdöbbentő, hanem annál is több. sokkal több az a cinizmus, amellyel minden panamát, minden bűncselekményt a — kereszténységgel akarnak azonosítani. Hát igenis: szabad-e Magyarországon tűrni azt, hogy ilyen csúf játékot űzzenek a kereszténység jelszavával? Lehet-e szó nélkül megengedni, hogy destruálják egy keresztény ország hitét azzal, hogy azonosítja a közélet minden szeny- nyét az állampolgárok megszentelt, minden mocskon felül álló, magasztos hitével? Hát még mindig ott tartunk-e, hogy fokost faragnak a keresztfából s kötelesek-e a keresztény milliók tűrni, hogy panamákat és gazságokat keresztény közérdeknek minősítsenek?... Nem, nem szabad komolyan venni a dolgot, hisz ez ugyanakkor történt, amikor Wolffot miniszterelnökké kiáltották ki, persze, hisz — most jut eszünkbe — farsang v!an és ilyenkor nem kötelesség a — józanság. Farsang is van, Wolff is miniszterelnök lett... eh, hagyjuk az egészet, bár kissé ízetlen ez a farsangi nóta. Dehát: de gustibus non est disputandum. elnöki ügyosztály vezetői tisztviselőivel hajtatja végre. Referensiekül egyúttal megbízták Dulácska Jenő és Eelkai Lajos tanácsjegyzőket, akiknek személye garancia a vizsgálat tiszta lefolytatásának. Az elmúlt héten már körülbelül 20 beadvány érkezett az elnöki ügyosztályba, amelyben az elüldözött tanerők kérvényezik ügyeik újra felvételét. Úgy értesülünk, hogy a tanács bizonyos rendszer szerint kívánja a revíziót végrehajtani sí külön csoportban kívánja tárgyalni a degradált, illetve nyugdíjazott iskolaigazgatókat, a B-Ustás tanerők, a szaktanítók és szaktanitónök, úgyszintén külön csoportba a fegyelmi úton elbocsátott tanerők ügyét. Legelőször az iskolaigazgatók ügyeinek revíziójára kerül sor. Érdeklődésünkre illetékes helyen kijelentették, hogy a rendkívül nagyszámú kérvényre való tekintettel a revízió lefolytatása 2—3 hónapot vesz igénybe. Minden egyes érdekelt tanerőnek külön-külön személyesen kell kérelmeznie ügye újra felvételét. A demokratikus blokk — mint ismeretes — ötös ellenőrző bizottságot alakított, amelynek hivatása lesz a revizió lefolytatását és annak gyors menetét ellenőrizni. Várospolitikai körökben bizonyosra veszik, hogy néhány száz igazságtalanul elüldözött tanerő nyer a most megindult jóvátétel során rehabilitálást: azért a sok szenvedésért, meghurcoltatásért és anyagi károsodásért, amelyben a kurzus gyűlölete részesítette. Az elégtételadás, egyik formája lesz, hogy az eliildö- zöttek, a В-listások egy részét visszahelyezik régi állásaikba. Útban ai igazság... A tanítói sérelmek jóvátétele. — Nem a tanügyi osztály, hanem az elnöki ügyosztály hajtja végre a revíziót. — Az új revíziós eljárás 2—3 hónapot vesz igénybe. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 140.000 korona. BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napés légfürdök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. ÍO pengő = 125-OOJ korona. Eg yes szám ára 4.000 korona.________________
