Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-22 / 38. szám
XXI. évfolyam. 1926. szeptember 22 38. szám, Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Bárczy, Ripka, Sipőcz. A kijelölő választmány hétfői ülése. — Peyer, Baracs Marcel és Ripka Ferenc nyilatkoznak „Független Budapestének. Egy hét választ el bennünket a polgármesterválasztás napjától és most. a nagy esemény küszöbén, mint egy ember, figyeil Budapest népe arra, hogy mi történik a városházán. Választott már máskor is polgármestert Budapest, voltak a múltban is izgalmas városházi harcok, mégis, ez a mostani választás messze kiemelkedik jelentőségében az eddigiek fölött és az a lázas várakozás, amely megelőzi, magában véve is azt bizonyítja, hogy nagy, nagyon nagy eseménye Budapest népének ez a szeptembervégi választás. Pedig oly egyszerűnek látszik minden, Budapest népe tulajdonképen tavaly eldöntötte már a kérdést, hogy ki legyen a város polgármestere, hisz azzal, hogy a demokratikus blokk pártjai a községi választásokon abszolút szótöbbséget kaptak, megfelelt a főváros lakossága arra a kérdésre, hogy kit akar polgármesternek. A blokk pártjai Bárczy István nevével vették fel a küzdelmet, az ő nevével győztek és most is az ő neve a harci lobogó. Az, hogy Bárczy legyen Budapest polgármestere, természetszerű következménye a tavalyi választásoknak. Az autonómia erejét azonban mérsékelni akarta a kormány és a közgyűlés akaratát azzal akarta elhatározásában csökkenteni, hogy a választott tagokon kívül kinevezett és hivatalból való közgyűlési bizottsági tagokat kényszerűéit rá az autonómiára. A kormány nem akarja Bárczyt. De az, hogy kit akar, vagy nem akar a kormány, alapjában véve közömbös, mert a főváros önkormányzatának irányításába nem tekét beáeszótása semmiféle külső hatalmi tényezőnek és így a kormánynak sem. És mégis, a kormány megkísérel mindent, hogy ne Bárczy legyen a polgármester, hanem Ripka, vagy Sipőcz, mindegy, hogy ki, csak az a fontos, hogy ne Bárczy István, az, akit Budapest akar. És mivel a kormány álláspontja különböző nyilatkozatokból ismeretes volt, a legképtelenebb rémhírek és kakaóbombák robbantak ki a közvéleményben, amelyek fantasztikus mesékkel, kitalált erőszakosságokkal és egyéb meglepetésekkel voltak megtöltve. Most, egy héttel a választás napja előtt már megállapíthatjuk, hogy ezek a kakaóbombák nem robbantak fel, mint ahogy természetüknél fogva nem is robbanhattak s hogy szeptember 29-én Bárczy István lesz Budapest megválasztott polgármestere. Hogy mi szükség volt ezekre a riasztó vaklövésekre, nem tudjuk. Maga a kormány nem nyilatkozott egyetlen egyszer sem és se Bethlen, sem Vass József nem tettek egyetlen olyan nyilatkozatot sem a nyilvánosság előtt, amely beavatkozást jelentett volna az autonómia legbelsőbb ügyébe, a polgármesterválasztásba. Most, amikor már egészen bizonyos, hogy Bárczy Istvánt választja meg a közgyűlés, felmerül az a kérdés, miért harcol a .kormány Bárczy ellen és mért teszi ki presztízsét olyan csorbulásnak, amelyre nincs szüksége? Erre a kérdésre nem tudunk felelni. Reméljük és hisz- szük, hogy most, a huszonnegyedik órában, a kormány is belátja, hogy nem hasznos politika az, amelyik 'szélmalomharcban merül ki és re- zerváltságával, amely a törvénytisztelet alapján kötelezi őt, továbbra is megmarad a csendes várakozás álláspontján. A kormánynak nem lehet célja, hogy magát megbuktassa a fővárosban, már pedig ez a bukás elkerülhetetlen, ha nyílt harcba bocsátkozik. Bárczy István lesz Budapest polgármestere, Bárczy és Bethlen meg fogják találná az egymáshoz vezető utat, hisz céljuk mindkettőjüknek csak egy lehet: Budapest naggyá, széppé és gazdaggá tétele, a magyar főváros virágzása és boldogsága. Ehhez pedig Bárczy István kell nekünk is és a kormánynak is. Hétfőn délben újabb fejezet záródott le a várospolitika nagy érdeklődéssel kísért színjátékában. Összeült a kijelölő választmány és megejtette a jelöléseket a mához egy hétre betöltésre kerülő polgármesteri állásra. Ez a magában véve csendes, jelentéktelennek látszó aktus is nagy fontosságúvá növekedett a mai izgalomteljes hangulatban. Hétfőn délben a váciutcai új városháza kapuja előtt fürge fotográfusok szegezték masinájuk éles lencséjét a kijelölő választmány érkező tagjai felé. Egymásután érkezett meg Baracs Marcel, Peyer Károly, Kozmß Jenő, Gaár Vilmos, Ernst Sándor, Wolff Károly és Bódy Tivadar, akik a polgármesterjelölés nagyfontosságú feladatát voltak hivatottak végezni. Pontosan 12 órakor Ripka Ferenc főpolgármester a kijelölő választmány hat tagjával bevonult az ülésterembe, ahol zárt ajtók mögött felolvasta a választmány előtt a belügyminiszter ismeretes leiratát az új elnök kiküldése ügyében s ismertette azt a kísérő iratot is, amelyben a miniszter ezt az intézkedést jogi szempontból megmagyarázza. A felolvasott leiratokhoz .elsőnek Wolff Károly szólt hozzá és leszögezte álláspontját, mely szerint nem tartja helyesnek a belügyminiszter intézkedését, mért a törvény értelmében a főpolgármester helyett nem lehet mást a kijelölő választmány elnökévé kinevezni. A belügyminiszter Wolff Károly szerint összecserélte a főispán és a tőpolsá-rmesáer. analógiáját, pedig a főispánt és a főpolgármesteri tisztség két egymástól teljesen eltérő pozíció, amit már, az is igazol, hogy a főispánt a király nevezi ki, míg a főpolgármesteri állás betöltéséhez királyi jelölés és közgyűlési választás szükséges. Különbözik ez a két tisztség abban is, hogy a főispán működése korlátlan időre szól, míg a főpolgármesteri csak a választástól számított hat évre. Épp ezért a mlnis<zter által használt analógiát nem lehet alkalmazni és törvény szerint a minisztert nem is illette volna meg az a jog. hogy a kijelölő választmány élére a főpolgármester helyébe bárkit is kinevezzen. Mégis az adott esetben nem kívánja a helyzetet az élére állítani és hallgatólag tudomásul vestzi a miniszter intézkedését, annak előrebocsátásával, hogy ez. az eset nem alkothat precedenst a jövőre nézve. Baracs Marcol tette meg ezután észrevételeit a miniszter leiratával szemben. Kijelentette, hogy részben csatlakozik Wolff Károly fejtegetéseihez, majd hangsúlyozta, hogy a jog és a polgárság szempontjából sokkal tetszetősebb lett volna a bonyolult kérdést olyképen megoldani, hogy az egyik alpolgármester meghozta volna azt az áldozatot, hogy visszalép a jelöléstől és ez az alpolgármester lett volna a kijelölő választmány elnöke. Ami a miniszter rendelkezéseit illeti, azt most már kár volna a jelölés előtti percekben gondos mérlegelés tárgyává tenni, a kritikát és a kifogásokat majd mások más helyen fogják elmondani. Épp ezért tudomásul veszi, hogy a miniszter Gaár Vilmost nevezte ki a kijelölő választmány elnökévé a polgármesterjelölés aktusának végrehajtására, de ez a tudomásul vétel is csak azon előfeltétel alapja, ha ez az eset nem jelent precedenst, Peyer Károly mindenben csatlakozott Baracs Marcel érveléséhez és annak feltételei alapján szintén tudomásul vette a belügyminiszter szóbanforgó intézkedését. A fenti kijelentések után bejelentette Ripka Ferenc a választmány tagjainak, hogy Márkus Jenő nyugalmazott tanácsnok Írásbeli nyilatkozattal visszalépett a • jelöttségtöL E szerint a polgármesteri állásra pályázók száma hatra csökkent, akik közül a választás alá kerülő jelöltek kiválasztása most a választmány feladatára 'van bízva.’ A’ főpolgármester ezután eltávozott a'z ülésteremből és az elnöki széket elfoglalta Gaár Vilmos. aki az ülés előbbi folyamán a főpolgármester szobájában táttózkodott. Alig 10 percig tartott a kijelölő választmány érdemleges ülése s ezután megnyíltak az ajtók és elsőnek Peyer Károly lépett ki a teremből. Peyer Károly a Független Budapest munkatársának ezeket mondotta: — A jelölés megtörtént. A kijelölő választmány a hat jelölt közül hármat jelölt a polgármesteri állásra, és pedig rangsor-különbség nélkül Bárczy Istvánt, Sipőcz Jenőt és Ripka Ferencet. A választmány határozata egyhangú volt és a választmányban helyet foglaló pártok képviselői már abban is, hogy a jelölés rangsorkülönbség nélkül történt, jelét adta annak a konciliáns magatartásnak, amelyet mindenki méltán el is várt. A választás a főpolgármester úrral történt ismételt megbeszélésünk'értelmében változatlanul és végérvényesen szeptember 29-én, tehát a jövő hét szerdáján tartjuk meg. Amennyiben e napon mind a három jelölt választás alá kerül- és Bárczy István nem tudná már az első összecsapásnál az abszolút többséget megszerezni, úgy a pótválasztást három nappal később, október 3-án, szombaton tartjuk meg. Megbeszéltük az alpolgármester-választás napját is, amely előreláthatólag október 13-án. szombaton lesz. miután a közbeeső szerdai napon, október 6*án. a nemzed gyász miatt -a törvényhatósági bizottság nem ülésezik. A jelöléssel kapcsolatban a magam és pártom nevében kijelenthetem, hogy a jelölés megtörténte után, ha lehet még az eddiginél is nagyobb bizalommal tekintünk a polgármesterválasztás napja elé. Baracs Marcel a demokrata párt elnöke ezeket mondotta a kijelölő választmány ülése után tudósítónknak: — A tisztújító akció egyik legfontosabb mozzanata záródott le ebben a percben. A kijelölő választmány tagjai pártkülönbség nélkül, egyhangú határozattal jelölték aequo loco Bárczy Istvánt. Sipőcz Jenőt és Ripka Ferencet a polgármesteri állásra. E pillanatban nem mondhatok mást, mint hogy hiszem, amilyen egyhangú volt a jelölés, épp oly egyhangú lesz a választás is, amely Bárczy Istvánt emeli a polgár- mesteri székbe. Kisded játékok, apró trükkök, naív mesterkedések most már nem gáncsolhatják el az igazság diadalra jutását. Sfzeptember 29-én polgár- mesterválasztásra ülünk tehát össze ebben az épületben és gyors egymásutánban fog következni ezután a többi tisztviselői állás betöltése is és november első napjaira talán sikerül közmegelégedésre megoldani a tisztújítás nagy problémáját. } A kijelölő választmány ülése után beszéltünk Ripka Ferenc főpolgármesterrel, aki a Függetler Budapest munkatársának ezeket mondotta. — A választmány ülésén felovastam a tagok előtt a belügyminiszter ismeretes leiratait, amelyekre vonatkozóan Wolff Károly. Baracs Marcel és Peyer Károly megtették észrevételeiket. Bejelentettem egyúttal. hogy Márkus Jenő a polgármesteri állásra benyújtott pályázatát visszavonta. Az ülés további részén már nem vettem részt, miután érdekelt fél vagyok s az elnöki" tisztséget Gaár Vilmos látta el. Magáról az egész választási harcról tulajdonképen nem lenne mondani valóm, de még sem hallgathatom eh hogy legjobb barátaim milyen sok rosszat mondanak és gondolnak rólam, őszintén megvallom, fáj, hogy engem, aki mindig és mindenben őszinte és nyílt vagyok, intrikusnak. furfangos taktikusnak bé-t lyegeznek s azt feltételezik rólam, hogy én a becsületes harcot aljas eszközökkel akarom megvívni. Sokszor kijelentettem és hangsúlyozom ezredik alkalommal most is. hogy nekem semmiféle olyan pozíció nem kell, amit nem szívesen kínálnak fel nekem, hanem amit esetleg fondorlattal, mások elgáncsolásá- val szereznek meg számomra. .egmodarnebb gyógy- ntézet sebészi és bel- letagek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyVAS-UTCA 17. SZ. helye, Wzgyógyintézet, napMagánklinika! osztályon teljes ellátási díj napi 1Д0.000 korona. és légfürdők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : "József 45—82.1 Főszerkesztő: в. virágh Géza. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együti Egész évre ....... 20 pengő = 250.000 korona. Fe l évre — ... ÍO pengő = 125.00 ■> korona. __________Egyes szám ára 5.000 korona.__________
