Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-27 / 4. szám

1926. januar 27 4. szám. XXI. évfolyam. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ... ... 20 pengő — 250.000 korona. Fél évre — ... Ю pengő = 125.00a korona. Egyes szám ára 4.000 korona. _________ Fő szerkesztő: Б. VÍRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) A lakások felszabadítása rendkívül sürgős államérdek lehet, mert külön­ben aligha ragaszkodnék hozzá oly görcsösen a népjóléti ügyek minisztere, Vass József űr. És mivelhogy az állam érdeke mindennél előbb való, a salus rei publicae suprema lex elve alap­ján elhatározta a miniszter űr, hogy májusra felszabadítja teljesen a lakásforgalmat. Hogy mi lehet itt az államérdek? Azt csak a jó Isten tudja, meg Vass űr, aki úgy látszik, nem hiába szolgája az Istennek. Mert mi, a mi rövidlátó, halandó szemünkkel sehogysem tud­juk megérteni, mi haszna van abból az ország­nak, ha engem, téged, vagy őt, dolg'ozó polgá­rokat a háziűr bármikor kidobhat a lakásából, mint ahogy nyomban meg fogja cselekedni, hogy komájának vagy lekötelezettjének lakást adjon a mi bőrünkre. Mert azzal, hogy a laká­sok szabadok lesznek, nem azt kell érteni, hogy ezentúl ott kapunk lakást, ahol akarunk, hogy nem kell úgynevezett lelépési díjakat fizetni, ó dehogy! A különbség az lesz, hogy ezentúl sem lesz üres lakás, csupán csak egy, az, amelyik­ből a háziűr kidob bennünket, de ez nem lesz sokáig üres, mert pénzért vagy egyéb ellen­szolgáltatásért ezentúl a háziúr fogja bezsebelni azokat az összegeket, amelyeket egy-egy tönkrement lakó biztosított magának, amikor mindenét elvesztve, végezetül a lakása árán akart magának valami egzisztenciát szerezni. Példátlan és szörnyű a népjóléti miniszternek ez az elhatározása, amelyről azt mondja a mi­niszter úr, hogy végleges, hogy nem enged be­lőle. Dehogy is végleges, miniszter úr! Dehogy is nem enged abból! Az igazság erősebb min­den miniszternél, s akár komolyan gondolja a miniszter ezt az elszánt lépést, akár pedig csak ijesztésül használja fel, nem ijedünk meg ettől a szilárd elhatározástól. Nincs olyan közérdek, amellyel meg tudná okolni a népjólét minisz­tere ezt a brutális lépést, de van ezer meg ezer magánérdek. — amely együttvéve mégis csak közérdekké válik, — amely véresen tiltakozik minden ilyenfajta merénylet ellen. Nem szabad a feszült, a pattanásig megfeszült húrt még job­ban megfeszíteni, mert jaj, elszakad, és nem szabad az ezer sebből vérző, tönkrement, munka és kenyér nélkül szűkölködő polgárságtól el­venni az utolsó azilumot: az otthont. __ Az angol polgár otthona: az ő vára. A ma­gyar polgáré pedig a háziúr várkastélya, amely­ből ki-kirucc.an és lecsap a gyanútlan lakóra, hogy megsarcolja, kiuzsorázza. Idáig az állam megvédte a lakót s többé-kevésbbé lefogta a háziúr kezét, amikor az le akart sújtani, most azonban hirtelen — úgy látszik — oly rózsá­sakra fordultak a viszonyok, hogy a háziurakat kell megvédeni a lakók ellen, mert oly fene jól él a pesti polgár, hogy az már több mint nép­jólét, ezt már „népjóllét“-nek lehetne nevezni, két 1-betűvel írván és mondván. Emlékszünk időkre, nem is oly nagyon régen volt, megjelent a házak falán a plakát, amelyen felül vastag betűk hirdették: PARANCS. Jött a parancs, hozták a lakóhoz, alá volt írva isten­tudja melyik népbiztos-elvtárs neve és a lakó ki volt dobva a lakásából. Ő, nem akarjuk állí­tani, hogy most ugyanez történik, világért sem. Akkor a köztulajdonra hivatkozva dobtak ki, a lakásügyi népbiztosság személyesen vette el a lakásodat, most azonban a törvények és a magántulajdon alapján állunk, a parancsot fel­váltotta a rendelet és a köztulajdont a magán- tulajdon. Most ennek a nevében fogsz kiröpülni, kedves polgártárs s nyugodtan mehetsz gyer­mekeiddel együtt az utcára, nem történt itt tör­vénysértés, mert az, hogy nincs lakásod, törvé­nyes alapon nyugszik, a háziúr mint magán­személy dobott ki a magántulajdon alapján. De ha ez téged nem vigasztal, úgy menj el és köszönd meg Vass kegyelmes úrnak, aki rád szabadította az uzsora legszörnyűbb fajtáját, a házbéruzsorát. De nem fog odáig jutni a dolog. Mert mi is a magántulajdon alapján állunk és a mi lakásunk a miénk! És ezt a mi tulajdonunkat meg fogjuk védelmezni a világ összes népjóléti miniszterei­vel és háziuraival szemben is, az otthonunkat nem engedjük, még ha körmünkkel kell is azt megvédenünk! A népjóléti miniszter merénylet­terve arculcsapta a polgárságot s ez a polgárság most mint egy ember áll sorompóba, hogy meg­védelmezze családi tűzhelyét, amelyet el akar­nak venni tőle. Egyszer, 1919-ben már elvették; de másodszor nem vieszik el, az öntudatra ébredt polgárság végsőkig el van szánva a védekezésre A Kispolgárok Városi Pártja a legerősebb harcot indítja a májusi ajándék ellen, amelyet Vass József úr akar prezentálni a háziuraknak és ez a harc kíméletlenül energikus lesz. A fővárosnak kell megindítania a harcot, a demokratikus blokkra hárul ez a kötelesség és nincs már idő a haladékra, ha eredményt akarunk elérni. Nem hirdetünk ugyan forradalmat, mint azt Gömbös tette a „Stampa“ hasábjain, de igenis hirdetjük a legelszántabb küzdelmet, amikor veszélyben az otthon, a családi tűzhely, amelyet el akarnak venni tőlünk, hogy kiszolgáltassanak! bennünket a legrettentőbb nyomorúságnak, a hajléktalan­ságnak. Megalakulnak a jövő évi választók összeírására szolgáló küldöttségek. Egyezkednek a pártok a bizottságok összetételére nézve. Jelentettük, hogy a főváros elrendelte az 1927. évi nemzetgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének összeírását s ez a munka január közepén be is feje­ződött. Most a központi választmányra, illetve az összeíró küldöttségekre vár a nagyobb feladat: a névjegyzékbe való felvételre jelentkezett polgárok választói jogosultságának megvizsgálása s a név­jegyzékbe való felvétele, úgyszintén az elhalt, vagy elköltözött választók neveinek az új névjegyzékből való törlése. Ez a politikailag rendkívül fontos munka termé­szetesen csak a politikai pártok beható közreműkö­désével történhetik meg. Ripka Ferenc főpolgármes­ter éppen ezért már napokkal ezelőtt pártközi kon­ferenciára hívta- össze a községi pártok vezetőit, hogy megbeszélje velük a pártok részvételét az összeíró küldöttségek munkájában. A pártközi kon­ferencia eddig nem hozta meg a kívánt eredményt, a pártok ezideig nem tudtak megegyezni az összeíró küldöttségekben nekik jutó arányszámok tekinte­tében. Tudvalevő, hogy 28 összeíró küldöttség alakul a jövő évi névjegyzék összeállítási munkájára. Min­den összeíró küldöttség egy elnökből, egy helyettes elnökből, egy rendes és egy póttagból áll. összesen tehát Í12 tagot kell delegálni a megala­kítandó összeíró küldöttségekbe. Az előzetes tárgyalások alapján a demokratikus blokk és a Wolff-párt 40—40, a Ripka-párt és a sza­badelvűek együttesen 32 tagot delegálhatnának a 28 összeíró küldöttségbe. Ez az arányszám ha nem is teljesen nagyjából, mégis megfelel a közgyűlési pár­tok erőviszonyainak is, csupán ott van még nézet- eltérés a pártvezérek között, hogy az egyes pártok hány elnöki tisztséget kapjanak a küldöttségekben. Ellentétek vannak még a tekin­tetben is, hogy az egyes pártok kebeléből kineve­zett elnökök melyik kerületben foglalják el tisztsé­güket. Ezek a politikai természetű differenciák azon­ban rövidesen békés kiegyenlítést nyernek és a köz­ponti választmány közeli napokban tartandó ülésén megtörténik az összeíró küldöttségek tagjainak publikálása. A főváros az autonómia sérelmét látja a kormány státusrendezési intézkedéseiben. A kormány meg akar szüntetni négy vezetőállást. A Független Budapest legutóbbi számában két cikk is foglalkozott a fővárosi státusrendezés bonyo­lult és izgalmas kérdésével. Bár szigorúan titokban tartják a részleteket, mégis sikerült munkatársunk­nak pontos és hiteles értesüléseket szereznie az illetményrendezésre vonatkozóan. Az elmúlt héten aztán újabb értesüléseket sikerült nyernünk hivata­los helyről s ezek az információk csak megerősítet­ték azt a véleményt, hogy nem ok nélkül tartja izgalomban a városháza tisztviselői karát a státusrendezés. Azt már legutóbb is közöltük, hogy a kormány a státusrendezést kísérő rendeletében utasítani fogja a fővárost, hogy állásra való tekintet nélkül, mind­azon tisztviselőit, akik 35-ik szolgálati évüket be­töltötték, haladéktalanul nyugdíjazza. Ismertettük ezzel egyidejűleg azoknak a tisztviselőknek a név­sorát is, akiknek a rendelet végrehajtása esetén munkaerejük teljében távozniok kellene a város élé­ről. Ehhez a hihetetlennek látszó hírhez újabb rém­hírek csatlakoztak, amelyek sajnos, valóknak bizonyultak. Hivatalos helyen ugyanis arról szereztünk értesí­tést, hogy a kormány nemcsak 40 kiváló vezető tisztviselőt kíván nyugdíjazás útján eltávolítani he­lyéről, hanem azonkívül 4 vezetőállást teljesen megszüntet, még pedig a hivatalfőnökhelyettesi állásokat. Mint ismeretes, ilyen álllások az árvaszéken, a tiszti íigyészségen és a tiszti főorvosi hivatalban voltak szervezve s azokat árvaszéki elnökhelyettesi, illetve tiszti főorvoshelyettesi címmel Wurmb Ele­mér, Kovács Ernő, Inna Péter dr. és Csordás Elemér dr. látják el. A kormányhatóságok, megbízható kijelentések szerint, ezt a 4 hivatalfőnökhelyettesi állást egyszersmindenkorra takarékossági szempontból akarják megszüntetni, e hivatalok jelenlegPíunkciónáriusait pedig nyugdíjaztaíni óhajtják. A főváros vezetői, nem kevésbbé maguk az érde­keltek, most izgatottan várják a státusrendezési ren­delet beérkezését, mert bár ez állások megszünte­tése teljesen bizonyosra vehető, még sem akarnak hinni a hírnek mindaddig, amíg annak hitelességéről a rendeletből saját szemeikkel meg nem győződnek. , A közgyűlési pártok körében szintén nagy az el­keseredés a státusrendezés ügyében történt kor­mányintézkedések miatt, mert a kormány állásmeg­szüntető és nyugdíjazó utasításait ismételten az autonómia éles megsértésének tartják. A törvényhatósági bizottság tagjai, úgyszintén a főváros vezetői, élükön Szabó Imre dr. tiszti fő­ügyésszel, hangsúlyozzák, hogy a kormánynak nincs joga követelni munkaere­jük teljében levő tisztviselők nyugdíjazását és elbocsátását. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel­betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, nap­Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 140.000 korona. és légfürdők.

Next

/
Thumbnails
Contents