Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-28 / 30. szám
XXI. évfolyam. 1926. július 28 30. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.000 korona. ___________Egyes szám ára 5.000 korona._____________ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) A holt-szezon derekán, amikor a városi politika szünetel, csendes szokott lenni a városháza is. A tisztviselők nagyrésze ilyenkor tölti ki szabadságidejét, hogy friss erőt merítsen a nagy munkához, amely minden ősszel újra kezdődik: ebben az évben azonban szokatlanul népesek a városháza dolgozószobái, nyáron is dolgoznak a főváros tisztviselői. Az őszi tisztújítás előreveti árnyékát és mivel mint a német közmondás mondja: „aus dem Auge, aus dem Sinne“, a tisztviselők helyükön maradtak, hogy — helyükön maradhassanak. A boszorkánykonyha, amelyben a jövő Budapestje fő, izzik, lángol, dolgoznak a szakácsok. Nagy feladat vár a városházára, ahová egy év előtt bevonult a munka láza, amelynek most már nem szabad szűnnie, amelynek állandósulnia kell. Minden egyes ügyosztály dolgozik, alkot és ebből a nemes versengésből fog megszületni az új Budapest, a modern, a föltámadást hirdető, a magyarság kultúráját és nagyságát világgá kiáltó főváros, mintegy feleletül arra a gazságra, amit Trianon néven könyvel el a történelem, és amely örök példája lesz az emberi butaságnak. A holt-szezon derekán több idő jut a szociális és kultűr-feladatoknak, mert hiszen szünetel a városi politika és prominensebben bontakoznak ki azok a feladatok, amelyeket a jövő generációk érdekében kell elvégezni. Az iskolai reformok, a közegészség, a népművelés, a szociális gondoskodás szezonja a nyár elsősorban, mert a nagy pénzügyi és közigazgatási kérdések ilyenkor elcsendesednek, hogy látszólagos nyugalom után ősszel ismét átvegyék a vezető szólamot a városházi nagy kórusban. A tiszti főorvos tervezete, amellyel az iskolák egészségügyét akarja végre európai színvonalra emelni, rendkívüli fontosságú munkája az úgynevezett nemzet- és fajvédelemnek. A gyermekek testi egészsége és fejlődése az alapja a jövendő generációk életképességének s ezt a munkát most alapozzák meg a városházán. Pásztor Mihály üj könyve beszámol arról is egyebek közt, hogy mennyire redukálódott a születések száma, mily rettenetes következményekkel járt a világháború ebben a tekintetben is, és hogy a háború halottjain kívül mennyi olyan halottat kell megsiratnunk, aki még — meg sem született. Ezt a szörnyű veszteséget csak úgy tudjuk paralizálni, ha a meglévő, már megszületett gyermekre vigyázunk, ha csökkenteni tudjuk azt a másik szörnyű statisztikai számot, amely a gyermekhalandóság borzalmairól kiált vádat fülünkbe. Ez a munka a nyáré, pedig van ez is olyan fontos, mint akármelyik úgynevezett elsőrangú kérdés, amelyek alatt többnyire a napi-politika és személyi ügyek vonatkozásait szokták érteni. A gabonatermő nyárnak a fővárosban is meg kell érlelnie a maga gabonáját: új szociális alkotásokat. Az utolsó tíz-tizenkét esztendő nem volt alkalmas arra, hogy a főváros megfelelhessen annak a kötelességnek, amely ezen a téren vár reá. Ha Bécset nézzük, úgy pirulva kell látnunk, mi mindent mulasztottunk, menynyire el vagyunk maradva, de ha nem is tekintünk Bécs felé, ha csak szörnyű nyomorúságunkat látjuk, ha a tömeglakások iszonyúságait, a tüdővész és alkohol pusztításait, a bűnözők és öngyilkosok statisztikáját tekintjük elborult szemekkel, akkor is épp eleget tudunk és eléggé érezzük, mennyi rengeteg mulasztást, milyen óriási hibákat kell sürgősen, azonnal jóváten- nünk, hogy megmenthessük a megmenthetőt. Azt a munkát kell elvégeznünk, amelyet talán több joggal nevezhetünk fajvédelemnek, mint a politika fajvédelmét. Ebben a faivédő munkában, amely az egészség, a népművelés, a kultúra és a világosság felé vezet, örömünk telik, mert ez a magvetés csak jó gyümölcsöket teremhet. A nyár ezeké és szinte sajnáljuk, hogy nemsokára véget ér a nyár és újból előnyomulnak az első sorokba azok a kérdések, amelyek — valljuk be — nem is olyan elsőra^eTiak, mint azok a problémák, amelyek a nyáréi, a „másod- rangú“ kérdések. A belügyminiszter felterjeszti a közigazgatási bírósághoz a főváros panaszát. Nem orvosolja saját hatáskörében a sérelmeket, hanem a közigazgatási bíróságra bízza a döntést. A főváros egyik legutóbbi közgyűlése, mint isme- ! retes, szótöbbséggel kimondta, hogy a státusrendezéssel kapcsolatos belügyminiszteri intézkedéssel szemben panasszal él a közigazgatási bírósághoz. A közgyűlés által1 felterjesztett tisztviselői státusrendezést ugyanis a belügyminiszter csak egy részében hagyta jóvá, míg a javaslat fejezeteinek nagy részét vagy egyszerűen visszautasította, vagy azokon saját hatáskörében módosításokat és kiegészítéseket eszközölt. A belügyminiszter leiratában a nyugdíjasokra vonatkozó státusrandezíési javaslatot egész térjei- delmében visszautasította és e tekintetben teljesen új határozatra utasította a közgyűlést. A törvény- hatósági bizottság határozata folytán az e célra kiküldött öt tagú bizottság elkészítette a, közigazgatási bírósághoz intézendő panasz szövegét és azt egy felterjesztés kíséretében pénteken a főváros egyik fötisztviselője juttatta el a belügyminiszterhez. A felterjesztés, amely Budapest székesfőváros közönsége nevében íródott, azzal kezdődik1, hogy köszönetét mond a belügyminiszternek azért az elhatározásáért. hogy a státusrendezés egyes részeit jóváhagyta, de egyúttal felhívja a miniszter figyelmét arra is. hogy az önkormányzat sérelmének kell tekinteni azt, hogy a közgyűlési határozatok jóváhagyott részeiben saját hatáskörében módosításokat és kiegészítéseket eszközölt, nyilván azzal a célzattal, hogy ezekkel a közgyűlési határozat ezen részei jogerősnek tekintendők. Ezzel szemben a főváros közönsége megállapítja, hogy az 1872. évi fővárosi törvény szerint az ön- kormányzat hatáskörével szemben a kormány felügyeleti joga csak odáig terjedhet, hogy az önkormányzati hatáskörben hozott és felsőbb jóváhagyást igénylő /határozatokat felülvizsgálja, azt jóváhagyásával ellátja, vagy ha azokban módosítást lát szükségesnek, észrevételeinek közlése mellett az ön- ' kormányzatot a hozott határozat módosítására, vagy újabb határozat hozatalra utasítja. Megállapítható tehát, hogy az 1872 : XXXVI. t.-c. nem ad a kormányhatóság részére oly széles hatáskört, hogy az ön- kormányzat hatáskörébe mélyen belenyúlva, annak határozatát megváltoztathatná, vagy azt pótolhatná. Az 1924 : XXVI. t.-c„ amely a kormányhatóság vagyonfelügyeleti jogát a fővárossal szemben legutóbb szabályozta, szintén nem kívánta kiterjeszteni a felügyeleti hatáskört. A belügyminiszter szóbaníorgó leirata egyenes ellentétben áll a törvénnyel és a miniszter előbbi leirataival, mert ebben az önkormányzat akaratának! megkérdezése nélkül oldatnak meg egyes, az önkormányzati közigazgatás keretébe tartozó kérdések. A leirat egyes részeiben még a miniszter is alkalmazkodik a törvényhez, amidőn a nyugdíjasok ellátási díjainak megállapítását nem hagyta jóvá. hanem újabb határozat- hozatalra utasította a közgyűlést. Ellenben a törvénnyel szembe helyezkedett a belügyminiszter akkor, amidőn a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak illetményszabályzatában szükségesnek talált módosítások és kiegészítések eszközlésére nem a főváros közönségét hívta fel, mint a nyugdíjasok ügyében, hanem abban saját hatáskörében maga rendelkezett. A belügyminiszter — mint a felterjesztés mondja, — nemcsak a közgyűlési határozatot módosította saját hatáskörében az önkormányzat sérelmére, hanem rendeleti úton a kormányhatósági jóváhagyással ellátott, érvényes fővárosi nyugdíjszabályzatot is megváltoztatta, amikor beiktatta a státusrendeletbe azt a szakaszt, mely szerint a jövőben minden tisztviselőt, akiknek a leszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra van igényük, kényszer nyugdíjazás alá kellene venni. Nem vétetnék figyelembe tehát az. hogy az alkalmazott tényleg mily életkorban, munkaképességének mily fokában van és így tulajdonkénen kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne az, aki a fiatalabb korban kezdte meg közszolgálatát és munkaerejének még teljes birtokában érte el a kényszer nyugdíjazás idejét, azzal szemben, aki idősebb korban lépett köz- szolgálatba. Sérelmesnek tartja a felirat a miniszter rendelkezését azért is, mert a szolgálatban való visszatartás kérdésében nem az autonóm hatóság, hanem a minisztertanács döntene. Oly mélyreható sérelme volna ez az autonómiának, amelyet egy átmeneti időre szóló státus- és ületményrendezés keretében véglegesíteni akkor sem lenne célszerű, ha különben erre a törvény a minisztert felhatalmazná. A miniszter által szándékolt változtatás jelentőségének rrfegvilágosítása céljából a felterjesztés ismerteti a fővárosi nyugdíjszabáyzatot, mely a következőket mondja: „Nyugdíjszerű ellátásra igénye van annak az alkalmazottnak, aki különféle betegség, vagy fogyatkozás miatt állásának betöltésére képtelenné válik, aki 65-ik életévét betöltötte, akinek állása hatósági szervezés folytán megszűnik, a nélkül, hogy előbbi járandóságai mellett addigi állásának megfelelő más rendszeres alkalmazást nyerne, aki mint tisztviselő tiszujítás alkalmával állásából1 kimarad, aki betölti azt a szolgálati időt, mely a nyugdíjazásnál beszámítható járandóságok teljes összegével felérő nyugdíjat biztosít neki. Az utóbbi esetben a nyugdíjazási eljárás csak akkor indítható meg, ha az alkalmazott 60. életévét betöltötte.“ Ennek az érvényes és kormányhatósági jóváhagyással ellátott nyugdíjszabályrendeletnek a megváltoztatására a főváros közönsége semmiféle okot fennforogni nem lát. Hangsúlyozza a felterjesztés, hogy a miniszter által szándékolt kényszernyug- díjazás a fővárosnál nagyobb számú, sok vezető állású, testi és szellemi munkaerejének teljes birtokában levő alkalmazott nyugdíjba helyezését tenné szükségessé, amely intézkedés nagy mértékben emelné a főváros nyugdíjterheit. viszont a nyugdíjazás létszámcsökkentéssel, illetve az állás meg- 1 szüntetésével1 nem lévén kapcsolatos, a nyugdíjba [ helyezettek nyugdíjai mellett az új alkalmazottak újabb illetményei is terhelnék a főváros költség- vetését. Mindezek alapján kéri a közgyűlés a minisztert, hogy a sérelmes rendelkezéseket helyezze hatályon kívül és úgy az aktív, mint a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozó, mellékelten újból felterjesztett státusrendezési közgyűlési határozatot most már változatlanul hagyja jóvá. Értesíti a közgyűlés a minisztert, hogy a törvény- hatósági bizottság a kényszernyugdíjazásra és az állásban való visszatartásra vonatkozó sérelmes intézkedések ellen a közigazgatási bírósághoz beadandó panaszt határozott el. Ezt a halasztó hatályú panaszt a főváros közönsége azzal mellékeli a felterjesztéshez, hogy amennyiben a miniszter azt sajat hatáskörében nem volna hajlandó orvosolni, akkor Legmodernebb gyógy- 11 intézet sebészi és bel- U L ni IÁD C All ATODIIIAA BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyT. rAuUK-uANA 1 UKIUIvl VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére )l ■ 1 nuwil wmini wuivm ,HU u és légfürdők. Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona.
