Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-30 / 26. szám
XXI. évfolyam. 1926. június 30 26. szám. aiegjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő — 125.OOJ korona. Egyes szám ára 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr, 5zerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Nem először és attól tartunk, nem is utoljára kell ezen a helyen az autonómia sérelmével foglalkoznunk. Ennek a kormányzati rendszernek állandó gyakorlatává vált a főváros önkormányzatának semmibevétele és ettől nem akar tágítani, akármit mond is a törvény, a közvélemény és a főváros. Most megint megmutatta a belügyminiszter, mennyire törődik a főváros autonómiájával. A státusrendezési javaslattal kapcsolatos miniszteri leirat, — amelyet lapunk más helyén ismertetünk — úgy tesz, mintha a főváros egyszerű közege lenne a kormánynak, amelynek semmiféle joga sincsen, mert jog egyedül a kormányt illeti meg, másokat pedig — köztük a fővárost is — csak az engedelmeskedés és alázatos hajbókolás. Most az egyszer azonban tévedett a belügyminiszter úr, még pedig alaposan. Idáig megszokta, hogy a fővárossal azt csinál, amit akar, hogy a fővárosnak nincs akarata és most váratlanul, egész váratlanul, azt fogja tapasztalni, hogy a fővárosnak nemcsak akarata van, hanem ökle is, amellyel odacsap az asztalra, mondván: Eddig és nem tovább... Eddig csak gyengén tiltakozott a főváros, ha a kormány sértegette az utonómiát, vagy még csak ezt sem tette, hanem finoman, egész diszkréten csak azt emlegette, hogy elvi okokból, csupán csak a forma kedvéért protestál, egyebekben pedig megnyugszik az atyai jóindulatban, amellyel a belügyminiszter elhalmozza őt, amikor elrabolja törvénybiztosított önkormányzati jogát. Most pedig, ime, egészen más történik, a főváros önkormányzati képviselete mint egy ember kapja fel az odadobott kesztyűt és önérzettel, teljes erővel veti azt vissza. A főváros önkormányzatát nem védi eléggé a törvény és bizony nagyon sokféle teret enged a kormánynak a beleszólásra. De est modus in rebus, sunt certique fines és végtelenségig még sem teheti azt a kormány, ami neki tetszik, Budapestnek pedig nem tetszik. A kormány az országos politika terén megszokta, hogy az ő akarata az alfa és az omega, a nemzetgyűlési többség minden kormánytervet megvalósít és szankcionál, ennélfogva még csak gondolni sem mer arra, hogy lehessén közület ebben az országban, amelynek saját akarata is lehet és különösen nem tehette fel ezt a fővárosról, amely engedelmes öleb gyanánt tűrte az utóbbi években, hogy a kormány ott és akkor rúgjon rajta egyet, amikor épp a kedve tartja. De változnak az idők, minit a költő mondja és mi is változunk velük együtt. Ez a változás pedig abban áll, hogy a főváros törvéinyes képviselete rájött arra, hogy Budapestnek — önérzete van és ezt az önérzetet mindenkivel szemben megmutatja. A kormánynak most végre alkalma lesz megismerkedni a bátor, az önérzetes, a nagykorú fővárossal is, amely nem szorul gyámkodásra és nem is tűri el, hogy gyámkodjanak rajta. A belügyminiszter sic volo, sic jubeo-jára felébredt és megkezdődik az első ütközet az autonómiáért vívandó nagy harcban. Mert a mostani összecsapás csak az első lesz, amelyet még számos más fog követni. Egyrészt azért, mert a belügyminiszter nem fog egyszerűén belenyugodni abba, hogy ő nem mindenható úr, akinek csak parancsolnia kell és mi le- borulunk e parancs előtt, másrészt meg azért, mert elérkezett az ideje annak, hogy a főváros végre megkezdje a harcot a teljes, a sokkal teljesebb autonómiáért. A mostani küzdelem csak bevezető fázisa azoknak a nagyszabású harcoknak, amelyeket a fővárosnak kell megkezdenie az autonómia kibővítéséért és teljességéért. Budapest önkormányzata nem elégedhetik meg azzal a bizonytalan papiros-önkormányzattal, ^amelyet, mint az eddigiek mutatták, úgy lehet forgatni, hogy semmi sem marad belőle, Budapestnek ki kell vívnia a teljes autonómiát. Az a pofon, amelyet most a belügyminiszter adott a fővárosnak, felébresztette az eddig közömbös, letargikus fővárost, öntudatra keltette és ennek az öntudatnak most már nem szabad kialudnia. A fővárosnak nagynak kell lennie, az pedig, aki gyámkodás alatt áll, nem lehet naggyá. A fővárosnak repülnie kell, haladni előre, a kul'яшшвшяштавтштттяшшттттттт A Független Budapest jelentette két héttel ezelőtt elsőnek, hogy a fővárosi tisztviselők és nyugdíjasok stáusrendezése veszélyben forog. A belügyminiszter. hír szerint, az aktív tisztviselők előterjesztett státusrendezésén jelentékenyebb módosítást kívánt, míg a nyugdíjasok új illetményszabályzatát egyáltalán nem volt hajlandó jóváhagyni. Információnkat akkor Igyekeztek megcáfolni és érdi kelt helyen azt hangoztatták, hogy a belügyminiszter mindkét státusrendezést már változatlanul jóváhagyta és az erről szóló leirat napokon belül leérkezik a városházára. A leirat meg is érkezett és mindenben megerősítette azt a lesújtó értesülést, amelyről a Független Budapest előző héten beszámolt. A belügyminiszter ugyanis a felterjesztett státusrendezési javaslatoknak csak kis részéhez járult hozzá, míg a javaslatok jelentékeny részét megváltoztatta, a nyugdíjasokra vonatkozó előterjesztést pedig teljes egészében visszautasította. Válozatlanul maradt a kormányhatósági jóváhagyás folytán az aktív tisztviselőkre vonatkozó státus- rendezés XI—IV. fizetési osztályig terjedő része. E szerint tehát a legkisebb tisztviselői fizetést havi 2,200,000 koronában állapították meg. A III., II. és I. fizetési osztályok illetményeit azonban a belügyminiszter már redukálta, még pedig olyképen, hogy a státusrendezési javaslatban megszüntetett pótlékok helyett magasabban megállapított fix fizetéseket redukálta és újra visszaállította a különböző pótlék- rendszert. A tanácsnokok fizetését havi 9—10--12 millióban állapította meg a belügyminiszter és a 14 milliós fizetési fokozatot eltörölte. A tiszti főügyészt. a tiszti főorvost, az árvaszéki elnököt a II. fizetési osztályból а III. fizetési osztályba helyezte vissza, természetesen a fizetések redukálása mellett. A hivatalvezető helyettes tisztviselők állásainak megszüntetésétől a belügyminiszter eltekintett és meghagyta őket а III. fizetési osztályban, azzal a kikötéssel, hogy a helyettesek ezentúl csak а IV. fizetési osztályba választhatók. A tanügyi státusrendezést a belügyminiszter jóváhagyta. Üigy látszik, a tanszemélyzet szimpátikusabb lehet a belügyminiszter szemében, mint a közigazgatási tisztviselői kar, mert amíg a közigazgatási státusrendezésnél, mint fentebb ismertettük, lényegbe vágó változtatásokat eszközölt, addig a tanszemélyzet státusát több helyen megjavította és egyes kategóriákban az állások számát is szaporította. A nyugdíjasok felterjesztett illetményszabályzatát, mint már 2 héttel ezelőtt közöltük, a belügyminiszter egyáltalán nem voit hajlandó jóváhagyni, azzal a lakonikus indokolással, hogy a főváros nyugdíjasai amúgy is kedvezőbb helyzetben vannak, mint az állami nyugdíjasok. Végül még egy súlyos intézkedést tartalmaz a beltúra és jólét birodalma felé, akinek nyakában kölönc van és karján bilincs, nem repülhet. Le kell vetni a bilincseket, fel kell szabadítani a fővárost a béklyók alól, ezt kívánja Budapest jövője. Ezért a jövőért mindent meg kell tennünk, autonómia nékül pedig nincs jövő. Mindennél fontosabb ez a kérdés, mert ez az, amely az élet, a lét kérdése. És amikor a „lenni, vagy nem lenni“ problémáját kell megoldanunk, minden erőnket bele kell vetnünk a küzdelembe, mert nemcsak rólunk van szó, hanem utódainkról is, az egész nagy jövendőről, amely minket fog felelőssé tenni, ha gyávák és erőtlenek vagyunk akkor, amikor bátraknak és erőseknek kell lennünk. Ligyminiszter leirata, még pedig azt, hogy mindazok a fővárosi tisztviselők, akik 35 évi beszámítható szolgálati idővel rendelkeznek, korra való tekintet nélkül azonnal nyugdíjazandók. Kimondja a leirat ezzel foglalkozó része, hogy az esetleg nélkülözhetetlen tisztviselők visszatartása tekintetében a közgyűlés előterjesztésére egyedül a minisztertanács dönthet. A szolgálati idejüket betöltött tisztviselők kényszernyugdíjaztatásának veszedelme már hónapok óta kísért és több alkalommal híreszteltékí. hogy a belügyminiszter a szanálási törvény felhatalmazása alapján kényszeríteni fogja a fővárost a nyugdíjazások végrehajtására. Senki sem hitt ennek az intézkedésnek a bekövetkezésében, most azután, a szanálási törvény lejárata előtt 3—4 nappal, a belügyminiszter csakugyan hozzányúlt ehhez a kérdéshez és ezzel a legmélyebben megsértette a főváros ön- kormányzatát. A városházán, úgyszintén a demokratikus blokk és a Wolff-párt körében nagy megütközést keltett a belügyminiszter leirata, részben a státusrendezési javaslat megváltoztatása. illetve visszautasítása, részben a kényszernyugdíjazások elrendelését követelő intézkedései miatt. A blokk és a Wolff-párt képviselői ezért a leirat leérkezése után azonnal tanácskozásra gyűltek össze, hogy tiltakozzanak az autonómiát semmibevevö újabb belügyminiszteri ténykedés ellen. Előzőleg a polgármesternél, a két alpolgármester és a tiszti főügyész folytatott eszmecserét a követendő magatartás kérdésében. Égy a polgármesteri, mint a pártközi értekezlet egyhangúan arra az elhatározásra jutott, hogy a státusrendezés változatlanul jóváhagyott részét a kis tisztviselők érdekében azonnal életbelépteti, a megváltoztatott s visszautasított státusrendezési javaslatok ügyében pedig a törvényhatósági bizottság e héteni tartandó egyik ülésén fog a további lépések tekintetében felhatalmazást kérni a közgyűléstől. Valószínű, hogy a közgyűlés a belügyminiszter döntését megfellebbezi a közigazgatási bírósághoz és egyúttal felirattal fordul a kormányhoz, amelyben nyomatékosan tiltakozik a főváros önkormányzatának állandó megsértése és semmibevevése éllen és felkéri a kormányt, hogy a jövőbeni tartsa tiszteletben minden tekintetben Budapest önkormányzatát. A szolgálati idejüket betöltött tisztviselők nyugdíjaztatását a főváros a belügyminiszteri leirat ellenére sem hajtja végre. hanem e tekintetben megvárja a közigazgatási bíróság döntését. Ha a nyugdíjazások végrehajtására keA főváros megtagadja a belügyminiszteri leirat végrehajtását a státusrendezés kérdésében. Л demokratikus blokk és a Wolff-párt egységesen foglal állást ebben az ügyben. — Fellebbezés a közigazgatási bírósághoz. — A főváros autonómiájának súlyos sérelme. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és belbetegeft részére BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napés léqfürdők. Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. _______________________ д Dr . PAJOR-SANATORIUM Várospolitikai és közgazdasági lap.
