Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-01 / 31. szám
Független Budapest vidéki 12 kg.-ra emeljék (el s «nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy magánosoknak módjuk legyen készletüket közvetlenül beszerezni. Nem tudjuk, a termésviszonyok miatt volt-e teljesit- hetlen a főváros kérése, avagy azért, mert a Közélelmezési Hivatal vezetése még nem ment át uj kezekbe, szeretnők azonban remélni, hogy ebben az ügyben még nem hangzott el az utolsó szó. Hol épüljön az uj városháza? Előkelő építész tollából, akinek az uj városháza tervpályázatát előkészítő bizottságban is szerepe van, kaptuk a következő figyelemreméltó cikket: Most ült össze Bárczy István polgármester elnöklete alatt az a szakértő bizottság, amely az uj állandó városház tervpályázatának előmunkálatait fogja megvitatni. Nem érdekesség nélkül való ebből az alkalomból visszaemlékezni ennek a kérdésnek évtizedes történetére. A kilencvenes evek elején Baross minisztersége alatt jöttek szóba legelőször a főváros belső részének dolgai, a tervbevett dunahidakkal kapcsolatban. Eleinte négy uj hidról beszéltek, a Vámház-téren, az Eskütéren, a Boráros-téren és Batthány-téren egyről. Azután az első kettőre Írták ki a nemzetközi tervpályázatot. Majdnem ugyanakkor bonyolódott le a katonai épületek, a Károly-kaszárnya. a Citadella és az Újépület megváltásának a dolga. A főváros nagy föllendülés lehetősége előtt állott. Sajnos, a milléniumi kiállítás erőltetett munkáit nyomon követte az 1898. táján beállott építési összeomlás. A rosszul épült, túlterhelt bérkaszárnyák a hitelező bankok nyakába szakadtak és hosszú időre elriasztották azokat az építési hiteltől. Az építkezés kényszerű szünetelése bő alkalmat adott a nyugodt tervezgetésekre. Legelőbb a szabályozási kérdések kerültek sorra. Az Újépület helyére Palóczy Antal megtervezte a Szabadság-teret. A telkek hamarosan beépültek. A Börze, az Osztrák-Magyar Bank. néhány bérpalota, pár év alatt már készen állottak. A Károly-kaszárnya a Belváros szabályozásával került kapcsolatba. Itt nagy bajok voltak. Az uj hid tengelyét nem a Kossuth Lajos-utca közepébe vették, hanem a Dunára merőlegesen, igy az Eskü-téren törést kapott az egyenes ut és a forgalomba esett a templom is. Az uj városháznál meg akarták oldani a szétszórt hivatalok dolgait. Volt régi városház, uj városház, a Lipót-utcában árvaszék, a Borz-uteában mérnöki hivatal, a Sorház-utcában pénzügyi osztály, a Molnár-utcában tanügyi osztály, a Magyar-utcában adóosztály, a Soroksári-utcában katonai ügyosztály. Csupa rossz és drága bérlet és nyolc helyre szétszórt közigazgatás. Gyökeres segítség kellett. A mérnökegylet Belvárost szabályozó tervpályázatán egy nagyszabású mü nyerte el a babért, Krátky János »Pentagon« terve. A Ferenciek-teréből ötszögü centrumot csinált és ebbe vezette a Kossuth Lajos-, Koronaherceg-, Egyetem- és Eskü utakat. Az akkori fölfogás szerint túlságosan radikális eszme máig az egyetlen nagyvárosi megoldása volt ennek a kérdésnek. Az intéző körök szerényebb eszközökkel kívántak dolgozni. Heuffel Adolf és Devecis Ferenc terve közül a Heuffel terve volt ilyen, mert még a templomot is megtartani igyekezett. Most látjuk, hogyan fest a szabályozott Belváros. Pedig ez volt az egyetlen alkalom a Belváros megmentésére. És ezt is elmulasztották. A csupa szerencsétlen eredményeket hozó időszak utolsó balfogása az volt, hogy a városi hivatalokkal betelepedtek a Károly-kaszárnyába és evvel az állandó városház kérdését megint h-usz évre tették felre. A város egész háztartását elárasztó deficit volt a szomorú fináléja a nagy lendülettel megindult városfejlesztésnek. Az uj század első évei a belváros szabályozásának kérdését uj eszmével komplikálták, az Erzsébet sugárúttal. ,A túlzsúfolt, egészségtelen lakásvidék-életere, diszutja lett volna ez, amely a forgalmát a belvárosba kapcsolta volna. Betorkolásul a városház- udvarát képzelték, úgy amint a bécsi körút forgalmát a Burg udvara átveszi. A különben jó ideát a mellék kívánalmak ölték meg. A Deák-téri templom föntartása, a műemléknek deklarált Gránátos-utcai városház-front megóvása és egyebek. Meddő pályázatok sora. évek kárbaveszett munkája mutatta meg a kérdés lehetetlen beállítását. Egyetlen szép, de a mi viszonyaink között megint csak megvalósíthatatlan tervet hozott a tárgyalás, a Hoepfner Guidó és Lajta Béla zseniális művét. Ez a terv az Erzsébet-teret kitolta a Károly-kór- útra és hátul a mai kioszk kelyén megépítette a városházat, amely a parkra és azontúl a körútra néz. Az Erzsébet-tértől a Bazilikáig lebontotta a közbeeső háztömböket és a helyökre parkot állított a körút mellé. Tízmilliók föláldozása ez, de olyan középpontja a fővárosnak, amivel kevés világváros dicsekedhetik. A városligettől a várig irányuló parádés útvonal kezdeténél a honfoglalás emléke és a két művészeti múzeum. Derekán az opera, odább a Bazilika a városház, aztán a Lánchíd, fölötte a világ legszebb királyi palotája. Még elmondása is álom. Hát még a valóságban ! Mellékesen pedig a belváros és Erzsébetváros kapcsolata a parcellázott Károlykaszárnya berházai utján, nem kihalt hivatalok, hanem eleven üzletek és előkelő lakások forgalma mentén. Mindezek a múltnak nem az eredményei, hanem a mulasztásai voltak, mert ma már az utolsó terv sem valósítható talán meg. Következik tehát a jövő és egyelőre csak tanácskozással indul meg. Szilárd pontok: az Erzsébet-sugárűt tengelye, amely a mostam városház közepéből megy az Erzsébetváros _háztömkelegén keresztül, a mai Dob-utcza helyén. Aztán az uj városház helye, a mai városház tömbjén, homlokzattal a Károly-körútra. Végre a Deák-téri templom megtartása a mai helyén. Csupa olyan kikötés, ami a sikertelenség csiráját hordja, mert diszutat nem lehet egy monumentális épületen átvezetni. És ha a mai helyén építjük a városházat, mi lesz eddig a hivatalokkal ? Aztán a Károly-köruti homlokzat mellett az épület hátat fordít a belvárosnak, a Dunának, a várnak, szóval a természetes centrumoknak. A templom és városház egymás mellé nem valók, mert mindkettő központfa a környezetnek. Tehát: Videant Consules ! Segitene-e a barakképit- kezés a lakásínségen? Bárczy polgármester a kormány bemutatkozó leirata kapcsán tartott közgyűlési beszédében a lakáskérdést is érintette. Rámutatott arra, hogy a háború végével a harctérről, visszatérő tömegeket kénytelenek lesznek a magánlakásokban elhelyezni, ha csak idejében megfelelő előkészületek nem történnek a tömegek elhelyezésére. E célból azt tartaná szükségesnek, hogy már most barakkok épüljenek a visszatérők befogadására. Erre vonatkozólag kikértük a lakásínség problémájával foglalkozó Mérnökegylet egyik vezető tagjának véleményét, amely a következőkép hangzik : — A polgármester ur eszméje igen helyes és életrevaló, egyben pedig bizonyítja, mennyire felismeri a kérdés fenyegető fontosságát. A hazatérőknek barakkokba való elhelyezése mindenesetre nagy segítség volna a háború utáni emberhullámzásban és valóban mielőbb hozzá kellene látni, hogy kellő számban álljanak barakkok rendelkezésre. — Ezzel azonban távolról sem lehet a kérdést elintézettnek venni. A barakkoknak csak rövid ideiglenes szerepük lehet, annál inkább, mert a visszatérők mihamar normális életviszonyoknak megfelelő lakást fognak követelni. A lövészárok- lakás után a polgári civilizáció kényelmére es biztonságára fognak vágyakozni. A barakkok egyébként is csak a szegényebb neposztály kislakásait pótolnák, de épen azok, akik ezekbe a társadalmi rétegekbe térnek vissza, fogják legerősebben követelni a jobb életviszonyokat. A barakklakás tehát csak kényszerből, ideig-óráig elégítené ki őket. A középosztályból visszatérők szempontjából pedig nincs is jelentősége a barakképitkezésnek. mert semmi körülmények közt nem lesznek hajlandók barakkokban lakni. Számukra máskép kell lakást teremteni. Ha máskép nem lehet, akkor korlátozni kell bizonyos időre, hogy ki-ki mekkora lakást vehet igénybe és az igy felszabaduló szobákat kei! átengedni a középosztály háborúból visszatérő elemeinek. — A barakképitkezésnek tehát csak a kislakás- kérdés szempontjából van jelentősége. Nézetem szerint a barakképitkezések számos milliót emésztenének fel, pedig csak ideiglenes célt szolgálnának. Mindenkép jó ha épülnek, de meg kellene fontolni, vájjon nem volna-e helyesebb minél nagyobb összegeket inkább rendes építkezésekbe, az építési hitel elősegítésébe stb. fektetni. — A barakképitkezések ugyanis nemhogy megszüntetnék, de még el sem odázzák a lakáskérdést, amelynek megoldását a háború végével számtalan szempont fogja követelni. Ezért ugyanannyira foglalkoznia kell a lakásügy rendezésével is. Ennek első és legfontosabb kelléke, hogy az újonnan alakítandó átmeneti kormány idejében gondoskodjék az építési anyagók rekvirálásáról és az árak megállapításáról. Miként katonai építkezéshez mód van minden anyagot beszerezni, módot kell találni a lakóház építésére is. Ki kell számítani, hogy mennyi lakásra és ennek létrehozásához mennyi építési anyag termelésére van szükség. Ennek keresztülvitelét szakközegekkel máris meg kellene kezdeni. A másik része a dolognak, hogy az építési szándékozókat az építésügyi szabályzat átmeneti könny ebbité sével építésre serkentsük. Ne legyen e tekintetben egyelőre semmi más irányadó, mint tisztán a lakások szaporításának lehetősége. .4 főváros átmeneti bizottságának ebben az irányban mielőbb kezdeményeznie kellene a munkál, hogy i legközelebb megalakuló átmeneti minisztériumot : cselekvésre serkentse ebben a kérdésben. PÉNZ ÉS HITEL. A vasúti tarifák felemelése. 1917. február l-en lépett életbe a vasúti hadiadó, mely az árudíjszabást 30°/o-kal drágította meg. Ez a tarifaemelés elsősorban. állampén2ügyi érdekekből történt, amennyiben a bevételi többlet nagyobb fele az államkincstárnak jut Most arról van szó, hogy a vasutak sajál jövedelmeinek fokozása 'céljából úgy az áru- mint a sze- méiydíjszabás lényegesen felemeltessék. A kereskedelmi miniszternek idevonatkozó kijelentése szerint a tarifaemeles elsősorban a tömegárukat fogja érinteni Ezenkívül meg fognak szűnni azok a refakciák és tarifakedvezmények, melyek nem általános közgazda- sági érdekeket szolgálnak. Most a magyar és az osztrák kormány között jelenleg tárgyalások folynak a i vasúti tarifák emelése dolgában, minthogy a két kor- [ mány ebben a kérdésben egységesen akar eljárni A tarifaemelés mérve még nincs megállapítva, szakkörökben azonban úgy tudják, hogy az emelkedés árukategoriak szerint 30°/o tói 50°/o-ig fog terjedni Ha most ehhez a 30°/o-os hadiadót hozzászámítjuk, úgy az emelkedés a békeállapothoz képest 60—80°/о-га fog rúgni. Ami a személydíjszabást illeti, erről az az információ, hogy a viteldíjak az I. osztályban 100, a másodikban 75, és a harmadik osztályban 50 százalékkal fognak emeltetni. Az uj tarifákat a kormány hír szerint szeptember 1-én lépteti életbe. Közgazdasági hirek. A Magyar általános takarékpénztár részvény társaság Poór Jakab udv. tanácsos, igazgatósági tag elnöklésével. a napokban rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet az intézet igazgatósága a társaság alaptőké- jének felemelése céljából hivott egybe. A közgyűlés a dr. Horvát Lipót vezérigazgató által előterjesztett igazgatósági javaslat értelmében elhatározta, hogy’ a társaság jelenlegi 32 millió korona alaptőkéjét — 28.000 darab 500 korona névértékű részvény kibocsátása utján — 45 millió koronára emeli fel. Az uj részvények már 1917. január 1-től fogva részesednek az intézet jövedelmeiben. Az újonnan kibocsátandó részvényekre a régi részvények birtokosai oly- kép gyakorolhatják az elővételi jogot, hogy minden öt darab régi részvényre egy darab 500 korona névértékű 1917. évre szóló szelvénnyel ellátott uj részvénye vehetnek át, darabonként 660 korona tőke. annak 1917. január 1-től az átvételi előjog gyakorlásának' napjáig járó 5 százalékos kamata, úgyszintén 5 korona bélyegilleték és költség lefizetése ellen. A még forgalomban levő 1.000 darab alapitói részjegy birtokosainak az átvételi előjogot a közgyűlés az alapszabályoknak megfelelően biztosította. A részvényeseknek felajánlott mennyiségen felül fenmaradó részvényeket az igazgatóság a közgyűlés határozatából szabadon helyezheti el, azonban ezen részvények eladási ára nem lehet kevesebb, mint 675 korona: ezen összegnek 1917. január 1-től a befizetés napjáig számítandó 5 százalékos kamata és 5 korona bélyegilleték és költség. Az átvételi előjog gyakorlásának idejét a közgyűlés 1917. július 27-től augusztus 6-ig bezárólag terjedő időre határozta meg. Azon részvényeket, amelyekre a részvényesek elővételi jogukat nem gyakorolják, a tőkefelemelés biztosítására alakult szindikátus veszi át. A közgyűlés az igazgatóság javaslatára a mostam aiaptőkeíelemelés alkalmából befolyó felpénzekből 200.000 koronát az intézeti nyugdíjpénztár növelésére fordított. A közgyűlés végül a tőkefelemelés következtében szükségessé vált alapszabálymódositást is elfogadta. A tőkefelemelési művelet keresztülvitele után a takarékpénztár saját tőkéje körülbelül 57 millió koronát jog kitenni. Felelős kiadó : B. Virágh Géza