Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-25 / 17. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. április 25. 17. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGV BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Megismertük tehát a szervezés előkészületeit is, amelyekkel a városok országos kongresszusa a reformtörekvések zászlaja alá akarja toborozni a polgári elemeket. Ez a megismerés egyáltalán nem vitt közelébb minket azoknak a fogalmaknak tisztulásához, amiket már a múlt héten bátorkodtunk megpendíteni. Az ilyen szervezkedéssel ugyan maga a mozgalom nem fog talán kudarcot vallani, de a végcél még gondosabb homályban marad, mint a programm ismertetése előtt. Ez az egész ügy nem egyéb, mint harc uj jelszavak alatt az eddigi rezsim uralmának biztosításáért. Bárczy továbbra is függőben hagyta azt a kérdést, hogy mikép reméli a megújhodást és újjászületést azoknak az elemeknek bevonásával is, amelyek ma a hatalmat bitorolják. Igaz, hogy a polgármester űr kijelentette, hogy neki e mozgalommal hátsó céljai nincsenek. Ezzel mi is tisztában voltunk az első pillanattól kezdve. De hogyan képzeli Bárczy megakadá- lyözandónak azt, hogy a mozgalom alá sereglő ama elemeknek, amelyek ma is uralmon vannak, ugyancsak ne legyenek hátsó céljaik ? Ezt a kemény diót még Bárczynak kétségtelen jóhiszeműsége és idealizmusa sem lesz képes feltörni soha. A szervezkedésnek az a formája és azok az eszközei, amiket a szombati értekezlet megjelölt, csak arra alkalmasak, hogy a kor vajúdó levegőjéből életre hozzanak egy nevetséges alakulást, amely egyenes kigúnyolása volna annak a szükségszerű megújhodásnak, ami nélkül sem a városok szociális fejlődését, sem a polgári önérzet megteremtését elérni nem lehet. Azon az utón, amelyen a városok kongresszusa most elindult, csak odáig lehet eljutni, hogy a klikkszervezetek más köpönyeget ejtsenek magukra. De arra egyáltalán nem lehet számítani, hogy kialakuljon és bástjrává tömörüljön az a polgári közszellem, amelynek égisze alá kell hajtani az uralom gyakorlását is, hogy minden polgár egyenlő joga és kötelezettsége az ideális fejlődésben csúcsosodjon ki. Eleve megmondjuk tehát, hogy abszolúte semmi reményt sem fűzünk ennek az akciónak sikeréhez. Legfeljebb annyi haszna lehet, hogy megmozgatja a lethargikus közvéleményt a tettre serkenteni azokat is, akik egyelőre a polgári tehetetlenség sáncai között várják a húsvéti feltámadást. Végeredményében azonban őszintén sajnáljuk, hogy Bárczy csak ilyen langymeleg akcióra szánta rá magát. Sohasem csináltunk titkot belőle, hogy mi Budapest polgármesterében a szervező erőnek olyan képességeit tanultuk megbecsülni, amelyek országos értékű tevékenységre is predesztinálnak. S még mindig, e korcs mozgalom dacára is, bízunk benne, hogy rövidesen elérkezik az az idő, amikor ő is ráeszmél Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA teljesen a mi álláspontunk igazságaira s megtalálja az eszközöket ahoz is, hogy a polgárság tömörülését a tiszta megújhodás utjain keresse, addig azonban, amig ez a pillanat el nem érkezik, a városok kongresszusának akcióját csak olyan méla akkordnak lehet tekinteni, amely ijedten fog elnémulni, ha felharsan majd az igazi polgári újjászületés diadalmas harsonája. MERLEGEN. ж A hentesek tízezer darab sertést szereztek s most azon fáradoznak, hogy a fővárossal e huskontingens kiárusítása előtt felemeltessék a maximális árakat. Mindenféle sociális raison tökéletes megcáfolása lenne, ha a henteseknek sikerülne is ez. Az egyik hústalan napot nem azért szüntették be, hogy a huskereskedők magasabb árakat érhessenek el. De azért is tulmerész a hentesek követelése, mert a fogyasztok- л ön ség már leszokott a husevésről, olyan magas a hús ára. S még ezt a horribilis árat akarják fokozni ? Szó sem lehet róla. Még ha igaz is, hogy a hentesek drágább áron vásárolták ezeket a sertéseket, mint amennyiért maximális áron kiárusítani lehet azokat, akkor is épp eleget kerestek a háborún, hogy most rá is fizethessenek valamit. Fel se merjük tételezni, hogy a főváros tanácsa, bár a közgyűlés tagjai sorában tekintélyes tábora van a hentesek érdekképviseletének is, más állásponton lehessen, mint azon, hogy a hentesek tízezer darab sertését a maximális áron kell kiárusítani. ж Ismét egyik fényes tanú jele annak, hogy a kormány mikép akarja lehetetlenné tenni -a főváros mindennemű sociális akcióját. Ezúttal egyenesen a kormány akar beszegődni azoknak a sorába, akik a főváros polgárainak hatóságilag beszerzett élelmicikkeit drágítani szeretnék. A főváros ugyanis leiratot kapott, hogy a konnány meg fogja vonni a vásárcsarnoktól a fuvardíjkedvezményeket. Ez egyúttal annyit is jelent, hogy azok az élelmicikkek, amelyek eddig fuvardíj- kedvezménnyel érkeztek a fővárosba, ezentúl nem jöhetnének ide olyan árakon, mint eddig s beszerzésük megdrágulásával együtt kellene járnia eladási árúk felemelésének. Ez lehetetlen állapot lenne s a városi polgárság kizsákmányolásának olyan újabb tünete, amely egyenesen felkorbácsolná a vért. Lehetetlen, hogy a kormány, ha nem a rideg bürokratizmus szemüvegén bírálja el az ilyen dolgokat, ragaszkodna ehez az elhatározáshoz. Sokkal inkább egy tájékozatlan és kicsinyes állásfoglalásnak tetszik ez, mint sem olyannak, amely jövedelemszaporitást akarna elérni. Hisszük is, hogy a fenyegetés — fenyegetés is marad. ж A záróra meghosszabbítása egyaránt érdeke mindenkinek, aki súlyosan érzi a korai rend kellemetlenségeit. S ha már nélkülöznünk is kell egyet-mást, miért nélkülözzük azt, amiben még, hála az égnek, bőviben vagyunk, miért nélkülözzük az időt ? Hírlik, hogy a kormány hajlik is az engedékenységre. Ez a helyes s nem az a másik, amely, ha kimondott valamit, azt megmásithatatlannak tekinti. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÄM: József 45 — 82. Vázsonyi Vilmos: Bárczy István akciójáról, a polgárság szervezkedéséről. A »Független Budapest« április 11-iki száma »A visszatérő pillanat« címen a szerkesztőhöz intézett levelet közölt, melyben a városi politika egyik érdemes régi alakja a lapunkban folyó ankét kapcsán a maga egyéni véleményének adott kifejezést a polgárság szervezkedésének kérdésében. A levélnek »öreg demokrata« álnév alatt rejtőző illusztris Írója Vázsonyi Vilmost aposztrofálta, mint aki a polgárság demokratikus megszervezésére elsősorban hivatott. Nézete szerint^ Vázsonyinak fel kellett volna használnia a kedvező közhangulatot, mikor a közjogi politikával szemben a választójog és a demokratizálódás kérdése nyomult előtérbe és meg kellett volna alkotnia a polgárság országos demokrata pártját. Most azért szólalt fel, mert újra alkalmasnak látja az időpontot e párt megszervezésére. Szerinte Vázsonjónak olyan pártot kellene alakítania, amely negligálja a közjogi kérdéseket, mert csak igy képes posszibilissé tenni a demokrata programmot, amely e pártnak egyedüli lényegét alkotná. Érdekes cikkét azzal végzi, hogy amennjóben Vázsonyi most sem ragadná meg a nagyszerű pillanatot, a magyar demokráciának róla szőtt ábrándjait végleg elbukottnak látná. Munkatársunknak alkalma volt e méltó feltűnést keltő véleményről és Bárczy polgármester aktuális városi pártmozgalmáról beszélgetést folytatni Vázsonyi Vilmossal, kinek személye felé most különös érdeklődéssel és — mint a beküldött levél mutatja — fokozott várakozásokkal tekint a demokratikus haladásnak minden polgári hive. Vázsonyi a beszélgetés során munkatársunk előtt a következő nagyérdekességü kijelentéseket tette : — Értem a cikkírónak azt az intencióját, hogy személyemet, bele akarja vonni egy nagyszabású, kimondottan demokrata pártalakulásba, amennyiben bennem a polgárság független képviselőjét látja. Becsben szerencsésebb a polgárság helyzete, mint nálunk, mert vezetője, Weisskirchner szabad politikus és ebben a minőségében került a városi tanács élére. A polgárság szervezkedését a polgárságnak a maga erejéből és politikai karakterrel kellene megcsinálnia. Sajnos, azonban a cikkíró nem számolt a mi- sajátságos viszonyainkkal. Nálunk talán nem is annyira az agráriusok, a falusi elemek állják útját egy ilyen alakulásnak, mint azok a gerinctelen elemek, amelyek itt élnek a városban, Budapesten. Nálunk nem lehet ezt a pártot egységesen és országosan megcsinálni, mert mindenki, aki ölvén embert tud maga köré gyűjteni, politikai különvéleményt akar képviselni, pártot csinál magának, pártvezérnek gerät ja magát. Tessék végignézni a mi politikai életünkön, hányféle apró pártcsoportot látni, ki mindenkinek van itt külön pártja és vigyáz óvatosan arra, hogy megőrizze velem szemben az elvi ellentéteket, amelyek pártjának különállását biztosítják. Ez a nagy óvatosság az oka annak, hogy részükről a leghevesebb támadások értek engem, melyek aztán kizárták a megértést. Tisza Istvánt soha sem támadták olyan
