Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-18 / 16. szám
i Tizenkettedik évfolyam. 1917. április 18. 16. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. A városok pártja, amelyet Bárczy István polgármester a meglévő polgári körük bevonásával akar megalakítani, üdvös tényező lehet a parlamentben, ahová tulajdonkép tendál, de — sajnos — nem eredményezheti a szükséges megújhodást a közgyűlési termekben is, ahol ma a klikkuralom dühöng. Az a programm, amely félhivatalos színezéssel a magyar városok kongresszusának kebelében készülő uj alakulásról megjelent, megvesz- tegetően tetszetős volna, ha a szervezésben azok az elemek játszanék a döntő szerepet, amelyek ma ki vannak rekesztve a zautonomia gyakorlásából, de nem is hajlandók abban résztvenni addig, amig a mai klikkuralom alapjaiban meg nem törik. De remélni lehet-e ezt a Bárczy inaugurálta akciótól ? Aligha. A Független Budapest akkor, amikor kibontotta egy városi párt zászlaját, minden hátsó gondolat nélkül tisztán és kizárólag azt az eszmét propagálta, amely a kor levegőjéből ered s a múlhatatlanul szükséges szociális haladás alapelvein nyugszik. A városok kongresszusának akciója ellenben minden hátsó ajtót nyitva hagy. Bármennyire tetszetősei legyenek is azok az igék, amiket ennek az akciónak programmja felölel, első pillanatra kilóg belőle a lóláb, hogy ezek is csak puszta jelszavak ; de most kormányércekből múlhatatlanul szükségesek, mert a világháború alatt a városokban erősen megingott a talaj a kormánypolitika lábai alatt s uj pillérekre van szükség, hogy egészen ki ne csusz- szon alóluk. A világért sem mondjuk, hogy Bárczy odaadta volna magát egy ilyen tendenciának. De a vaknak is meg kell látnia, hogy azokkal az eszközökkel, amikkel a városok kongresszusa »tömöríteni« akarja a polgárságot a jövőre, lehetetlen más célt is elérni. A meglévő polgári körök kiküldöttei között vájjon kik lesznek majd többségben ? A mai klikkuralom exponensei mindenesetre. S milyen városi politikát fognak folytatni ezek ? Semmiesetre sem olyat, amely nem tesz tetszetős — felfelé. így kapcsolódik aztán egybe egy reformtörekvés a reakció szekerével, hogy annak küllői között a legjelentéktelenebb helyet foglalja el. De ez csak az egyik éle a dolognak. A másik sokkal súlyosabb és sokkal veszedelmesebb, mert olyan osztályharcokra vezethet, amikből a közjó semmiesetre sem kerülhet ki győztesen. A Bárczy-féle szervezkedés már eleve lerontani igyekszik a szociálista agitáció esetleges sikerét. Az egész polgárságnak pártállásra való tekintet nélkül lejátszódó szervezkedése nyíltan a szociáldemokrata munkáság érvényesülése elé akarna akadályokat gördíteni. Ez érdeke a mai kormány- politikának is, amely a háború befejezése után erről az oldalról várhatja a legerősebb ökölcsapásokat. De nem tehet érdeke a polgárságnak, amely ugyan sohasem fog szociálistáv í áf- vedleni, de a. szociális fejlődésnek olyan attribu- tomait, amelyek a mai társadalom gyökeres átalakítását hirdetik, sohase fogja megtagadni többé. A polgári egyenlőség, tisztesség és közérdek tanai ezek, amelyek soha mélyebb gyökeret nem verhettek a polgárok szivében, mint e gyötrel- mes három esztendő alatt, amikor az egyenlőtlenség, a tisztességtelenség és a. közérdek nyílt kijátszása ültek valóságos orgiákat. Elég csak az árdrágítások szervezett rendszerére utalnunk, hog}' plauzibilissé váljék, mennyire szükség van arra a megújhodásra, amit mi hirdetünk. De elérhető-e ez a változás úgy, ahogy a városok kongresszusa akarja csinálni, szemben a munkástömegek jogos aspirációval? Soha. S ez olyan meggyőződésünk, amelynek tárgyi alapjait annak az uj embernek lélektanából merítjük, aki a háborít után más szemmel fog látni s más agygyal fog gondolkozni. Mire vezethet tehát ez az ilyen szervezkedés ? Semmi egyébre, mint az egy cél felé törő polgárok szembe állításéira, ahelyett, hogy mindazok, akik megújhodást kívánnak, akárhány táborban, de egymás mellett és egymással vállvetve harcolnának egy ideális polgári sors előfeltételeiért. Mi nem akarjuk a polgári elemeket senkivel sem szembeállítani. Célunk és törekvésünk az, hogy a megszervezett polgári társadalom a közös ideálokat egységes erővel segitse feltétlen diadalra. Ha a szociálisták is ezt akarják, aminthogy bizonyosan akarják is ezt, szükségesnek tartjuk, hogy az országos és nemzetközi politikában- szociálista elveket nem valló polgári rétegek, nyújtsanak a városi társadalmat átalakító akciójukban test vér kezet a proletároknak. A tisztes munka egyenlő elbírálásának puszta megbecsülése lenne ez. S az igazi polgárságra, amely nem akar ezentúl üres jelszavak után indulni, sohasem lehet közömbös az, hogy rajta kívül is van egy polgári szervezet, amely ugyan a maga összeállításában exkluzív, de a céljaiban lelkileg teljesen összeforrhat vele. Bárczy akciója ezt a célt nemcsak nem öleli fel, de mostani perspektívájában egyenesen kiküszöböli. A mai klikkekből összeszűrődött elemeknek tömörülése csak a cégért változtatná meg, de a bor, amit kimérne, ugyanaz a savanyú és zavaros lőre lenne, amit a városi közigazgatás mai korcsmája tesz a vendégei elé. Az ilyen alakuláshoz az öntudatos polgárság nem csatlakozhatnék, noha progrannnjában benne foglaltatik a közjóért sóvárgó vágyak és ideálok egész tömege. S bármennyire tetszetősen ígéri is ez a programm a városok szükséges parlamenti képviseletét és az autonómia elmaradhatatlan megerősödését, igazi céljait csak akkor érhetné el, ha sikerülne Bárczynak a polgárság minden rétegével megértetnie, hogy programmja becsületes végrehajtásához minden társadalmi tényező együttes és feltétlen munkásságára- lesz szükség. Mert csak igy lehetne végleg ledönteni a mai városi törvényt, amely mindaddig, amig érvényben marad, sziklaszilárd bástyája lesz a klikkuralomnak. * * * A városok szervezkedésének részletes programmja egyébként a következő : A Magyar Városok Országos Kongresszusa már megalakulásakor legfőbb céljának tekintette, hogy alkalmas időben a magyar városok polgárságát a közélet számára összefogó tudatos munkára megszervezze. Ez az idő elérkezett. Nemcsak lehetővé tette a polgári szervezkedést, de nemzeti érdekből ma nyílegyenesen parancsolja. A szervezés megindítására a kongresszus elnöke, Bárczy István polgármester ez évi április 21-éré összehívta a kongresszus állandó bizottságát. Ez fog dönteni a május 18-ra, az összes városok küldötteinek részvételével tervezett egyetemes ülés összehívásáról. Az egyetemes ülés hivatása lesz megállapítani a városi polgárság programmját és szervezkedési módját. Az, uj magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló politikának elsőrendű követelése a magyar városok fejlesztése. Nemcsak, hogy az ország lakosságának tetemes része a városokban lakik, a varosok környéke lakosságának élete is a városokhoz fűződik, hanem á városok az országnak gazdasági, kulturális és nemzeti tekintetben is egyik legnagyobb értékét foglalják magukban. Ezt a nagy értéket a városi polgárság nehézségeket nem ismerő, kitartó munkája teremtette meg; a mai történelmi idők erejének még sokszorosra fokozott kifejtését követelik. Evvel szemben azt látjuk, hogy a városok jelenlegi helyzetükben képtelenek hivatásuknak megfelelni. A feladat, ami ma a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreállítani a megromlottakat, plántálni újakat, minden rendelkezésre álló erőt belevetni az ujjáalkotás munkájába s ezzel hazánkat uj és gazdagabb élet elé vinni. A városi politikában ez jelenti : a demokratikus alapon felépített s az állami gyámkodástól szabaddá tett önkormányzatot; a városok pénzügyi önállóságát és képessétételét az egyre növekvő feladatok immár alig elviselhető terheinek viselésére ; a városi élet és közgazdas'g nekilenditését, elsősorban az építőipar lábra ál 1 i tásával; a fogyasztó polgár két főszükségének kielégítését: a jó, egészséges és olcsó élelmet és lakást. Az országos politikában pedig jelenti: a nép uralmát a törvényhozásban s a közélet minden terén; egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatást; jól fizetett, hozzáértő, független tisztviselőkkel; a közterheknek egyforma, arányos és igazságos megosztását az egész társadalomra ; a termelés fokozását, a közérdek korlátái között a gazdasági tevékenység szabadságát; nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán ; minden jogi, társadalmi, közigazgatási, egészség- ügyi s gazdasági feltétel megteremtését arra, hogy több ember szülessék, több maradjon meg s aki megmarad, emberségesen élhessen, boldogulhasson ; a munkájuk után élők tisztes megélhetésének biztositását, a munka nélkül lévőkről s a munka- képtelenekről való gondoskodást, egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A városok egyetemes ülése fel fogja hívni az ország polgárait, hogy e programmot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában polgári szervezeteiket állítsák e programm megvalósításának szolgálatába. Ebből az összhangzó működésből fog kialakulni az a közszellem, mely parancsolólag fogja