Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-11 / 15. szám
Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR> SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. A német császár elrendelte az általános titkos választói jog törvénybeiktatását Poroszországban. A helyzet majdnem ugyanaz, mint itt, a fővárosban, ahol úgy a hímem junkerek uralkodnak, de a klikkek is vannak 'olyan veszedelmesek, mint a junkerek. Vájjon nem érkezett-e el az ideje Budapesten is annak, hogy az osztályuralom véget érjen és minden polgárnak egyforma beleszólási joga legyen az autonómia gyakorlásába ?! Régi vágy ez, talán még régibb, mint a porosz- országi szociálisták kívánságai, de még a világháború tanulságai sem tudták rábírni a magyar intéző köröket, hogy uj törvényt kreáljanak legalább a fővárosra nézve, ahol az általános titkos választói jognak behozatala a községi választások terén semmi veszedelmet sem jelenthetne. Ilyen körülmények között a főváros törvény- hatóságának legelső kötelessége, hogy a legközelebbi közgyűlésen abban a szellemben, amelyet a német császár korszakos levele dobott felszínre, napirendre tűzze a választói jog legszélesebb kiterjesztésének kérdését. Az ország közvéleménye az ország első törvényhatóságától várja a megújhodásra hivó harangszót. Nem lehet vitás, hogy minden reformmozgalomnak az ország szivéből kell kiindulnia. A viszonyok és az emberek seholsem olyan érettek az ön- kormányzatban való részvételre, mint ép Budapesten. S a kormány, amely ügyet sem vet e döntő körülményre, sohasem zárkózott el ridegebben az autonómia átreformálása elől, mint ezekben a súlyos időkben. A városatyáknak kötelességük a jövő nemzedékekkel szemben, hogy most, amikor teljesen megérett a talaj minden jogos kívánságra nézve, a legerélyesebben követeljék a kormánytól, hogy a városi törvény revízióját a lehető legrövidebb idő alatt dolgoztassa ki s olyan alapokra fektesse, amely osztálykülönbség nélkül minden polgárnak módot ad arra, hogy a főváros kormányzásában passzív részt vegyen. A kor intő szavát amúgy sem lehet többé el- fojtatni. Az a korszakos változás, amely most Németországban minden rázkódtatás nélkül lezajlik, tisztán mutatja a főváros törvényhatóságának is azt az irányt, amely felé lázas erővel kell törnie, ha azt nem akarja, hogy a közvélemény nyomtalanul elsöpörje az útból. És megállás sincs ebben az irányban. A levegő megtelt, szinültig telve van a megújhodás villamosságával és senkinek sem tanácsolhatnánk okosabbat annál, hogy ne szálljon szembe e természeti erő akaratával, mert a mennydörgés — ime — már megkezdődött, csak a levegő megtisztulásának folyamata nem érkezett el még hozzánk. MERLEGEN. Húsvét hete is elmúlt, de nem hozott piros tojásokat a vágya- kozóknak. A városi politika szegény rabmadarai még mindig csüggetegen gondolnak a jövőre : mi lesz a deficittel, a tisztviselőkkel s a többi égető kérdéssel, amelynek megoldása már régóta itt ül a nyakunkon ? A bürokrata munkán nem lehet észrevenni semmi változást. Pedig bizonyos, hogy a tisztviselők kezében megremeg a toll, ha családjuk tulszerény ellátására gondolnak, de az is valószínű, hogy a nagy deficit égető damokles-kardja miatt visszaszorítják magukba az elkeseredést. Az intéző köröknek minden ügyességükre szükség lesz, ha ezt a két problémát kedvezően akarják elintézni. A tisztviselők joggal bizhatnak Bárczyban, mint aki anyagi helyzetük radikális megjavítására törekszik, de vájjon bizhat-e Bárczy is a városatyákban, hogy lesz bennük elegendő energia ahhoz, hogy a főváros pénzügyi egyensúlyának kátyúba rekedt szekerét kirántsák a hínárból ?! A költségvetés tárgyalásánál persze ez is ki fog derülni s a törvényhatósági bizottság ez érettségi vizsgája fogja eldönteni életrevalóságának sorsát is .. . ж % Az adminisztrációban a szükséges rosszakkal meg kell barátkozni. Ilyen az Általános Villamossági megváltása is, amelynek egyezségiig megállapított megváltási ára ugyan magasabb, mint amennyit maga a vállalat megér, de viszont a mai helyzetben mégis opportunusabb kereskedői álláspontot vallani s a kérdést csak abból a szempontból mérlegelni, hogy megér-e a megváltás a fővárosnak annyit, amennyiért az árra nézve megállapodtak a társasággal ? A felelet csak az lehet, hogy mindenesetre megér, mert az üzleti haszon túlnyomó része arra a relativ tényre esik, hogy a fővárosnak villamosárammal való egész ellátása ezzel a főváros kizárólagos hatalma alá kerül. Ezt egy pillanatra sem szabad 'szem elől téveszteni, annál kevésbbé arra törekedni, hogy erkölcsi becsértékéből veszítsen. Az a jelentés, amellyel a megváltásra vonatkozó megállapodásokat a tanács a közgyűlés elé terjeszti, ugyancsak erre a körülményre fekteti a fő- sulyt. Ebben az esetben pedig elenyészik az a pénzbeli differencia, amennyivel olcsóbban hozzá lehetett volna jutni a vállalathoz, ha a bírói kisajátítás eszközét kellett volna igénybe venni. * Elejtették talán azt a kombinációt, hogy üzemi központot létesítenek, avagy csak a titkolódzás sürü köde burkolja be ezt a nagylontosságu kérdést? Nehéz megállapítani, hogy hol rejtőzik benne az igazság. Ha felszínre került, aminthogy bizonyosan nem beszéltek volna róla enélkül, akkor vagy azért vették le a napirendről, mert a megvalósítás elé pénzügyi akadályok gördültek, vagy azért, mert a személyi kérdéseket keli előbb kielégítően tisztázni. Ügyosztály legyen-e az üzemi központ, avagy egy centralizált szerve a városi üzemeknek, ez tényleg olyan kérdés, amely felett hosz- szasabban kell meditálni. Mi a magunk részéről már kijelentettük, hogy örömmel üdvözölnénk egy ilyen alkotást, de már most hangsúlyozni kívánjuk, hogy tiszta adminisztrációs jellegéből nem kérünk. Olyan szerv legyen ez, amelyben benne él és mozog a városi üzemeknek egész hasznosítási struktúrája. Akkor kitünően betöltheti azt a hivatást, amit az eszme felvetői szántak neki. A visszatérő pillanat.*) — Levél a szerkesztőhöz, — Igen tisztelt Szerkesztő úr! A legélénkebb figyelemmel és rokonszenvvel kisérem a b. lapjában megindított pártalakitási akciót, amelyhez a közgyűlésnek csaknem minden számottevő tényezője, sőt maga a polgármester is hozzászólott és amelyre vonatkozólag éppen a' Független Budapest legutóbbi számában a polgári társadalom több kitűnősége is véleményt adott. Engedje meg, t. Szerkesztő úr, hogy más szempontból Ítélve meg a kérdést, de ugyanazért a becsületes célért lelkesedve, a magam szerény véleményének szives meghallgatását kérjem, amely, ha talán nem is egyezik minden részletében az ön és lapja álláspontjával, lényegében és intenciójában a kívánt célt szolgálja. A legsúlyosabb igazságoknak nálunk az a végzetük, hogy közhelynek tekintik őket és érzéketlenül mennek el mellettük az emberek csábos nimbuszú, de alapjában irreális jelszavak délibábjai után. A magyar városok polgárságát is évtizedeken keresztül, — amennyiben egyáltalán érdekelte a politika, — csupán a‘48 és 67 meddő vraskodása, a nagy közjogi ellentétek harca kötötte le. Arra, hogy az egyedül helyénvaló igazi politika a polgárok szociális bajainak orvoslása, jólétének, kultúrájának emelése: csak nagyon mellékesen és ■—- bátran elmondhatjuk —- rbizonyos érzéketlenséggel gondoltak. A közjogi csatározások álltak a közélet előterében és ezek mellett relatíve igen keveset törődtek a szociális népjólét nagy kérdéseivel és nem is igen értek reá behatóbban foglalkozni azzal, hogy a belső ügyek valóban progresszív irányban, nemes és tiszta szellemben intéztetnek-e ? Nagyon furcsa liberálizmus fejlődött ki ennek folytán. A közjogi pártállás determinálta az emberek boldogulását s aki a hatalomhoz tartozott, nyugodtan űzhette a köz kárán élősködő kis üzleteit s egyébként sem néztek annyira egymás kezére. Nem zavarták egymás csendes cirkulusait s a köz haladását valami automa^- tikus folyamatnak fogták fel, ami a közjogi harcok mellett szinte észrevétlen bonyolódik le. Ennek a »szabadelvű«-rendszcrnek tipikus kinövései a városi politikában az érdekszövetségek, klikkek alakulása, az országos politikában pedig a legutóbhi időkig annyira felburjánzott kijárások. Nem azzal törődött a nyilvánosság, hogy ki hogyan és főként, hogy miből él meg ; a közjogi küzdelmek viharainak hangja töltötte be a fórumot és a 48 és 67 váltakozó szerencséjű — de a szociális haladás szempontjából annyira szerencsétlen — dühös összecsapásaiból alakult ki a magyar közélet. Csak a háborút megelőző két-három évben vált kissé halhatóbbá a demokratikus irányzat hangja az általános közjogi zenebonában. Erőre kapni, érces csengéshez jutni azonban nem tudott ez a hang sem, és fájdalommal kellett látnunk, mint vergődik és bukdácsol az a közjogi politika hínárjában s mint olvad bele a régi macskazenébe. Fájdalommal kellett látnunk, hogy a demokratikus irányzat legjobbjai mint tértek le *) A levél Írójának bevezető sorai is megállapítják, hogy álláspontja nem fedi teljességgel a mi álláspontunkat. A levélíró illusztris személyére, másrészt pedig a cikk rendkívüli érdekességére való tekintettel készséggel adjuk közre a levelet egész terjedelmében. Tizenkettedik évfolyam. 1917. április 11. 15. szám.
