Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-11 / 2. szám

о független Budapest — Átalakulásra feltétlen szükség van. A probléma megoldását abban látom, hogy a városi lakosság nem mint városi párt, hanem mint erős liberális és polgári párt tömörül a maga érdekeinek istáp olás ára itt és az égés;: országban mindazok ellen, akik e haladó irányzatnak természetes ellenségei. Vázsonyi Vilmos dr.-nak ez az álláspontja teljesen fedi Bárczy István dr.-nak ugyancsak e lap hasábján hangoztatott álláspontján Mind­ketten megegyeznek abban, hogy a jövő város- igazgatása az erők egyesítése nélkül elképzelhe­tett en. A demokrata-párt kitűnő vezére szerint »átalakulásra feltétlen szükség van«. A polgár- mester is ezt hirdeti. Vázsonyi is ugyanabban a tömörülésben látja a probléma megoldását, mint mi. Az a körülmény, hogy ő nem városi pártnak, hanem liberális és polgári pártnak ne­vezi el az uj alakulást, a lényegen semmit sem változtat. A Független Budapest a városi párt megjelöléssel nem akart prejudikálni az uj ala­kulás elnevezésének, csak szorosan meg akarta jelölni a- szükséges és elkerülhetetlen átalakulás karakteréi. De nevezzék az uj pártot akár­minek. a lényeg az, hogy mielőbb megalakul­jon és szigorúan megszabott programmal álljon a polgárság elé. A mai klikkrendszer széthúzó törekvéseit és érdekeinek állandó féltékenységi rohamát egyszersmindenkorra ki kell küszöbölni a közgyűlésből. Ám tömörüljenek ugyancsak egy párttá mindazok, akik a mai rendszernek megcsontosodott hívei. Viszont minden olyan közgyűlési elemnek, amely a liberális haladás hive, csatlakozni kell ahhoz a törekvéshez, amely az erők egyesítését tűzte ki céljául. És csatlakozni kell minden fentartás nélkül, mert csak igy lehet az átalakulás hatékony és eredményes. A főváros ellátása. A tél közepén vagyunk s egyelőre nincs ki­látásunk arra, hogy béke legyen, számot kell tehát vetnünk azzal: mink van és mire várha­tunk ? A helyzet nem a legbiztatóbb, bár semmi különös okunk sincsen arra, hogy sötéten lás­suk a viszonyokat. Nem élünk bőségben, a drá­gaság is nagy, de bizonyos az is, hogy szük­séget nem szenvedünk. Van lisztünk, van bur­gonyánk is, egyelőre a sertéshúsnak és a zsír­nak nem vagyunk híjával s kétségtelen, ha igy el tudnánk hűzni az uj termésig, nagyon meg lehetnénk elégedve. A főváros már alig dézsmál az ellátás tekin­tetében. Az Országos Közélelmezési Hivatal egészen magához ragadta a vezetést s éppen úgy dirigál a fővárosnak, mint az ország többi részének. Az kétségtelen, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal tekintetbe veszi a főváros különleges viszonyait. Mig az ország többi részében elrendelte a lisztadag leszállítását, addig megnyugtató felvilágosítást adott arra nézve, hogy Budapesten nem fog bekövetkezni ez a helyzet. Az első kivételes bánásmód ez, melyet Budapest a háború folyamán érez, de remél­hető, hogy nem az utolsó, hiszen Budapestén sok olyan körülményt kell tekintetbe venni, amelyek nem jönnek számba a vidéken. A rekvirálás, melyet az Országos Közélelme­zési Hivatal az egész országra kiterjedően el­rendelt, Budapestet is érinti. A háztartási kész­letekre vonatkozóan a Közélelmezési Hivatalnak az a rendelkezése, hogy az egy évet meghaladó szükségletet el kell venni mindenkitől. Egyelőre csak a vidéki városokra nézve rendelte el a Közélelmezési Hivatal a rekvirálásnak ezt a módját, kétségtelen azonban, hogy hasonló ren­delet következik Budapestre vonatkozólag is Kürthy báró kijelentette, hogy a fölösleges kész­letet azok számára kell biztosítani, akiknek egy­általában nincs készletük, igy tehát a főváros­ban sem maradhatnak magántulajdonban a kel­leténél nagyobb készletek. A báró már meg­sürgette a közélelmezési ügyosztálynál a leg­utóbbi élelmiszerösszeirás eredményének kimu­tatását, illetve feldolgozását s mihelyt ez a munka készen lesz, meg fog jelenni a budapesti háztartások fölösleges készletének rekvirálásáról szóló rendelet. A Közélelmezési Hivatal minden élelmiszer­nél a jegyrendszer mellett foglal állást. Ez helyes is. Amióta Budapesten életbelépett a cukorjegy- rendszer, azóta rend van. Megszűntek a cso­portosulások, a tolongások az üzletek előtt s mindenki a legnagyobb rendben hozzájut a maga adagjához. Nincs baj a zsírral sem, ami­nél-: az is a magyarázata, hogy egyelőre ele­gendő mennyiség kerül forgalomba, ug}g hogy a közönség legnagyobb része nincsen ráutalva arra az adagra, melyet a főváros engedélyezett a saját készleteiből. A száraz főzelékek közül a babot árusítja a főváros. Legközelebb rizsjegyeket is ad ki a közélelmezési ügyosztály, úgy hogy ebben a tekintetben sem lehet panasz. Meg kell még említenünk a lekvárt is, melyet a főváros for­galomba hoz és bízvást konstatálhatjuk, hogy a főváros a maga szűkre szabott hatáskörében sok mindent elkövetett a lakosság helyzetének javítására. A jövőt nem kell sötét színben látnunk, bár a túlságosan nagy reményekre sincs okunk. A drágaság igen nagy, viszont sokkal nagyobb a készletünk, semhogy bármiféle nehézségtől vagy zavartól kellene tartanunk. Egy azonban kétség­telen : tüzelőszerünk alig van s ha nem segíte­nek rajtunk, Budapest igen sok lakásában hideg kályha mellett fogják eltölteni a telet. Ezen a téren a főváros minden fáradozása kudarcot vall s a legnagyobb eredmény, amit el tudtunk érni, nem több, mint hogy a koronázás idejére bizo­nyos mennyiséget engedélyeztek nekünk De mi lesz a legközelebbi jövőben ? Még szerencse, hogy eddig elég kedvező volt az időjárás, hiszen különben fagyos lakásokban dideregne Budapest népe. korábbi évfolyamai (1906,1907,1908,1909,1910, 1911, 1912, 1913, 1914, 1915) félvászonkötésben kötetenként 20 koronáért kaphatók a kiadóhivatalban: VII., Szövetség-utca 22. szám. Az adó javaslatok sorsa. (Képtelen számok a deficit nagyságáról. -- Mi van a költségvetéssel ? — A pénzügyi ügyosztály mun­kája.) A legutolsó közgyűlés óta, amikor a de­mokraták vezére, Vázsonyi Vilmos dr. nyíltan állást foglalt a közlekedési adó ellen, fővárosi körökben sok találgatás folyik, hogy most már miképen kellene a deficit csökkentésére vonat­kozólag olyan bázist teremteni, amely egyformán kielégítené' az összes érdekelteket. A kérdés nemcsak rendkívül bonyolult, de emellett foly­tonos purparlekat igénylő, mert a tanácsnak, mielőtt valamilyen tervét elfogadtatni akarja, természetszerűleg tisztába kell jönnie azzal is, hogy a közgyűlés különböző hatalmi csoportjai mikép bírálják cl erre vonatkozó javaslatait. Miután különböző napilapokban a legkülön­félébb kombinálgálások merülnek fel, szükséges­nek tartottuk, hogy illetékes helyen részletes információt szerezzünk egyrészt az adójavaslatok sorsáról, másrészt a deficit nagyságáról. Érte­süléseink igy szólnak: — Aki közelebbről figyeli a főváros pénz­ügyeit, súlyos hibát követ el, ha tárgyilagos alapon a legszélsőbb pesszimizmus alapján bírálja el a mai háborús helyzetet. Arról, hogy a deficit évről-évre nő, legkevésbé a főváros vezetősége tehet, hiszen köztudomású, hogy ez együtt jár a rendkívüli állapottal. De, ami feltűnő, azt senki sem akarja észre­venni, hogy a közigazgatás minden zökkenő nélkül folyik s a főváros háborús feladatainak mindig fokozottabb mértékben felel meg. A dejicit pótlására meglévő pénzügyi forrá­saink teljesen elegendők s ha a dolog termé­szete szerint foglalkozunk is egyrészt uj jövedelemforrások megteremtésével, másrészt újabb függő kölgsönnek esetleges felvételével, ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a lehetőségekkel számolván, minden eshetőséggel szemben biztosítva akarjuk érezni magunkat. — A fővárosnak már most számolnia kell azzal, hogy a háború befejezése után nem a főváros adminisztrációjának zavartalan egyen­súlya fogja a vezetőséget a legsúlyosabb feladatok elé állítani, hanem a visszaözönlő polgári és munkás elemnek a normális munka gépezetébe való beállítása, egy heroszi fel­adat, amelynek még csak körvonalai vannak meg, de részletes megalapozásában még ren­geteg munkát fog igényelni. De ha igaznak bizonyult az, hogy a háborúhoz mindenképen csak pénz kell, a főváros ugyanígy eh'ül állította fel azt a tételt, hogy a háború után normális állapotoknak zökkenő nélkül való • helyreállitásához talán még több pénz fog kelleni, mint a háborúhoz. Ezért igyekszik a pénzügyi ügyosztály minden rendelkezésere álló eszközzel biztosítani a főváros jövedel­meinek szaporodását, hogy azok a. pénzügyi források, amelyekből most átmenetileg a deficitet fedezi, minél teljesebben állhassanak rendelkezésére azoknak a beruházásoknak, amelyekkel egyrészt munkaalkalmakat kell adni a hazaözönlő munkástöm egeknek, más­részt biztosítani kell a. pénzügyi egyensúlyt addig is, mig az állammal folytatandó tár­gyalások során tisztázódik azoknak a milliók­nak fedezisi módja, amelyeket a hadi állapot rótt a fővárosra. Salgótarjáni-, petrozsényi-, annavölgyi-, szászvári-, nagymányoki-, karwini-, ostraui- és porosz <?\ szenet; szászvári-, ostraui és karwini kovácsszenet; pirszéngyári és légszeszgyáripirszenet ipari, gazdasági és háztartási célokra, minden vasúti és hajóállomásra, Budapesten fuvarokban és zsákokban is szállít SALAMAN IÁI# AR CC TÓI szénnagykereskedés Budapest, V., Erzsébet-tér 19. Шт 1^1 \Jr 14 JfMilMO Cd I dMa TELEFONSZÁMOK : 73-96, 73-97, 73-98, 73-99, 156-56, 172-26.

Next

/
Thumbnails
Contents