Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-26 / 52. szám

}

Független Budapest

Л

MÉRLEGEN.

*

Kiderült,

hogy vagy az utasítások voltak rosszak, vagy az emberek hanyagok és felületesek. A rayonozás bevezetését néhány nappal el kellett halasztani, mert az előkészítő munkálatoknál túlontúl nagy

• hézag támadt. Sok ezer fogyasztó elmulasztotta bejelenteni, hogy hol akarja értékesíteni élelmiszerjegyeit. Feltételezzük, hogy ezúttal nem a közigazgatási apparátusban van a hiba, hanem azokban, akik elmulasztották nyomban ellenőrizni, hogy a bevallási ivek összes adatai helyesek-e ? Pedig kár, hogy az ilyen mulasztás miatt ideig- óráig késedelmet kell szenvednie egy olyan reformnak, amely tulajdonképen nincs az adminisztráció ínyére. Mert jobb lett volna, ha minél hamarább túlesnek a fogyasztók a kezdet nehézségein és a főváros is minél gyorsabban megalkothatja a reformról tapasztalatait.

*

A hadisegélyek

kiosztásának reformjáról tanácskoznak, ankétez- nek és nem tudnak rájönni a megoldásnak olyan módjára, amely megszüntethetné az ácsorgást. Pedig nagyon egyszerű a dolog csak ott kell megfogni, ahol a kérdés gyökere van. Mi okozza ma az ácsorgást ? Nyilvánvalóan az, ugyebár, hogy bizonyos napokra szorítkozik a hadisegély- kiosztás, inig a hónap többi napjain a kifizetett tételek rubrikázása folyik. Nos, ebben a rubriká- zásban rejlik csak a bibi. Kevesebb ideig tartson a könyvelés s akkor több nap jut a kifizetésre, mint ma. Ebben az esetben yedig osszák rayo- nokra a hadisegély jogosultakat és a kifizetési nap minden órájára csoportosítsanak annyi igényelöt, amennyit minden ácsorgás nélkül ki tudnak elégíteni. Hiszen nem volna semmi boszorkányság a dologban, ha az a lassú és nehézkes adminisztráció nem ragaszkodna görcsösen olyan tradíciókhoz, amelyek valósággal hírhedtté teszik a magyar közigazgatást. Régi igazság pedig, hogy aki bal kézzel akarja megvakarni a jobb fülét, feleslegesen szaporítja a munkáját. . .

*

Szénbiztost

kapott az ország, de még nem biztos, hogy lesz-e

• biztosan szene a gázgyárnak és a hideg hajlékoknak. A szójátékban keserű humor húzódik meg, mert hiszen csak az az egy biztos még, hogy a kinevezett szénbiztos közismert erélyénél és hozzáértésénél fogva sok hibát ki fog küszöbölni, de az továbbra is' bizonytalan marad, hogy megtud-e birkózni a katonai és közigazgatási hatóságok kicsinyességével. Reméljük, hogy sikerrel küzdi le az akadályokat, amiket az úgynevezett szénbizottság hordott össze a szénelosztás útjába.

A „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ“

sodornivaló szivarkapapirnak ára h»b -• ШS 1 ii **1 könyvecskében 60 lap van.

Minden könyvecskén rajta van a védjegy :

es a gyáros aláírása :

J.% fogsz?

APOLLO

A ROXAL.SZÁLLÓ ÉPÜLETÉBEN.

Az előkelő világ mozg óképszinháza.

Andai Manó

Budapest, Erzsébet-körút 42. sz.

Arany-, ezüst- <s ékszer-rautííг — Valódi svójei zsebórák. — Pontosan járó faliórák. — Mindennemű javítások olcsón s pontosan el váll altatna le. (Telefon 10»—97.)

Folkusházy alpolgármester nyilatkozik

a főváros feladatairól a háború után.

(A Független Budapest tudósítójától) Budapestre a felvirradó béke munkás korszakában valóban korszakos feladatok hárulnak: valósággal bele kell kapcsolódnia az az uj életbe, amit a háború tapasztalatai nyomán kell megkezdeni.

Most, hogy a közeledő orosz különbéke nyomán előreláthatólag az általános béke reménységei is ki fognak sarjadni, szükségesnek tartottuk, hogy felvessük a kérdést: A fővárosnak a háború után milyen téren lesz a legintenzivebb feladata ?

Erre a kérdésre legelsőnek Folkusházy Lajos alpolgármestertől kértünk választ. Az alpolgármester ur volt szives a kérdésünkre nézetét a következőkben nyilvánítani a Független Budapest munkatársának :

— A békében való életünk, de különösen a háborúban való életünk nyiltan megmutatta, hogy minden emberi tevékenység legértékesebbje — a közgazdasági élet terén való munka és alkotás. Rá kellett jönnie az emberiségnek erre az alapigazságra, mert bebizonyosodott, hogy a közgazdasági munka nemcsak az államot és társadalmat, de az egyént is anyagilag és szellemileg leginkáb ’> viszi közelebb az igazi emberi célok felé, részint direkte, részint az általa nyújtott eszközök révén. Ez jelenti a fizikai és szellemi értelemben vett egészséget, ez jelent gazdagságot, ez jelenti a kultúrát, de ez jelenti a függetlenséget is.

— A nemzetek háborús küzdelméből le kell szűrni azt a tanulságot, hogy az az állam állotta meg legjobban a helyét, amely közgazdaságilag erős és fejlett volt. Nyugodtan lehet ezt vonatkoztatni az egyénekre is, mert ezer és ezer eleven példa mulatja, hogy csak azok rendelkeztek megfelelő ellenálló képességgel, akik a közgazdasági életben valamiképen meg tudták találni a maguk helyét.

— Tovább fűzve ennek a gondolatnak külső impresszióit, bizonyos, hogy ami nekünk legjobban imponált a németeknél, akiket közelebbről tudtunk megfigyelni s ami csodálkozásunkat lebilincselte, az az ő egyéni tulajdonságaikon kívül nagyszerű állami berendezkedésük volt, amely a gazdasági és kereskedelmi produktivitásnak szinte lenyűgöző láncolatát mutatta meg nekünk. De ugyanúgy volt és van ez az angoloknál is. Ugyanolyan Imrei készség és bátorság, de hasonló vagy azt megközelitő gazdasági készség hiányában nagy disparitás jelentkezett a harcban álló népek és államok között. Ebből a disparitásból a németekre és angolokra jelentke ő túlsúly tette őket képessé arra, hogy a háborúban megváltozott viszonyokhoz teljes szellemi és fizikai készséggel tudjanak hozzáidomulni.

—’ Természetesen nagy tévedés volna még csak feltételezni is, hogy ezek a gazdasági értékek csak a háborúban mutatkoztak ilyen előnyöseknek. A gazdasági élet minden ismerője tudja, hogy úgy a németek, mint az angolok csak a maguk, békében való nagyszerű gazdasági berendezkedésük kamatait fölözték le a háború alatt. A tőke, amelyet a háború előtt teremtettek meg és élveztek is, e súlyos gazdasági megpróbáltatások napjaiban tényleg dúsan kamatozott.

— Mint háborús tapasztalat tehát talán ez az emberisére nézve a legértékesebb: Igyekeznie kell minden államnak, hogy minden téren megszerezze magának ezt az alapot. Ebben a tekintetben a mi országunk az, amely ríémcsak mezőgazdasági vonat ко.■■'ásásánál, de a kereskedelmi tevékenység lehetőségénél fogva is ezt a tapasztalatot a legjobban értékesítheti. A háború világosan megmutatta nekünk, hogy mezőgazdasági termelésünk és főleg mezőgazdasági iparunk távolról sincs azon a nívón, amelyen céltudatos fejlesztés után- lehetett volna. A mezőgazdaságon kívül eső közgazdasági életünk pedig a fejlettségnek — enyhén szólva — még nem áll a kívánt magas fokán. S körülbelül ez az, ami már most megadja az irányt, amely felé a háború után erőnk legjavát kell koncentrálni és felhasználni.

— Magától értetődik, hogy mindez a fővárosnak háború után való feladataira nézve is áll. A közgazdasági téren való haladás és fejlődés talán a legfontosabbak egyike azok között a célok között, amiket ez az autonom testület a háború utánra kitűzhet magának. A főváros háborús élete ugyanazokat a tüneteket mutatja, mint a harcban álló nemzeteké általán. A háborúban legkevésbbé sebezhetetlenek csak azokon a pontokon voltunk, amelyek a békében is a legegészségesebbeknek bizonyultak. Az egész hosszú vergődés alatt csak azokra a közgazdasági intézményeinkre lehetett leginkább építeni és támaszkodni, amelyek már a békében erősek, hatalmasak, teljesitőképesek vnltak. S a közönség is ezekben találta meg megélhetésének legbiztosabb segítőtársait és támaszait.

— Kétségtelen tehát, hogy a főváros feladata nem merülhet ki abban, hogy ezeket a bevált városi intézményeket csupán tovább fejlessze, hanem arra kell törekednie, hogy az egész vonalon ezekhez hasonló, erős és tetjesitőkép es intézményekkel egészítse ki. Bár ma még nem is látszik egész világosan, hogy ezen a téren milyen feladatok fognak hárulni a fővárosra, az kétségtelenül biztos már most is, hogy a közgazdasági fellendülés folytán, amelynek súlypontja Keleten lesz, Budapest éppen helyzeti fekvésénél fogva predesztinálva lesz arra, hogy a Keletről Nyugat felé irányuló kereskedelmet, mint vezető tényező, magához ragadja. S ezen a ponton azután nemcsak a főváros gazdasági világának és kereskedelmi tényezőinek, hanem egyenesen a törvényhatóságnak is megfelelő kereskedelmi és köz- gazdasági berendezkedésekkel meg kell könny i- tenie annak a célnak elérését, hogy a Keletről Nyugatra hullámzó gazdasági fellendülésben Budapest, mint vezető tényező szerepelhessen. Ebben a tekintetben pedig nem elég a jóakaratéi passzivitás, hanem csak akkor jár el helyesen a törvényhatóság, ha saját hatalmi és tőkeerejével részint kiegészitőleg, részint kellő irányit kezdeményezéssel maga is beleavatkozik ebbe az irányításba.

— S ebből következik végül az a tanulság, amely ránk nézve talán a legeslegfontosabb : ez az, hogy a törvényhatóságoknak, főleg a városiaknak, nemcsak az irodákban lesz meg a működési helyük. Nem kétséges többé, hogy a jövő törvényhatóságának többet kell foglalkoznia az egyének igazi érdekeivel, amelyek a megélhetéshez és a kulturális fejlődéshez a lehetőséget megadják nekik. S mihelyt ezzel öntudatosan kell foglalkozni, nyitva áll a törvényhatóság előtt az út ahhoz a feladathoz, hogy nem szabad akár a kezdemény ezést. akár a működést esetlegességekre bízni. Az árral való úszások korszaka a háborúval együtt lezárul. Az uj helyzet folytán, amelyben az egyén meg fogja követelni, hogy ne bízzuk esetlegességekre a sorsát, szükségképen be kell következnie annak az állapotoknak is, hogy a főváros irányitólag helyezkedjék el abban a gazdasági szférában, amelyhez tartozni fog. Ha ezt nem teszi, biztos, hogy azt a szerepet tőle mások, akár az osztrákok, akár a németek el fogják ragadni.

— Természetes ilyenformán, hogy a fővárosnak gondolnia kell arra a szerepére is, hogy ezekre a feladatokra alkalmas munkaerőket neveljen. Mert azzal is tisztában kell lennünk, hogy a jövő tisztviselő-karának egészen másnak kell lennie, mint a múltnak bürokratája volt. Mert az igazi életcélokat megérteni és azok irányításának szuggeszciója alatt dolgozni nem is lehet olyan embernek, aki magát az életet és annak a követelményeit nem ismeri.

— Végezetül csak annyit : Tisztában vagyunk vele, hogy nem elég az, ha a főváros csak akarja, hogy ilyen irányban induljunk el az uj életnek, amely a háború után ránk. virrad. Szükséges az is, hogy úgy rendezkedhessen be, hogy ilyen irányban haladhasson Tisztában vagyunk vele, hogy mindezér^