Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
Független Budapest----------1-------------— i .......,.................... H is várható. Nem túlzók, amikor azi mondom, hogy a béke első időszakában 50.000 uj, lakásra lesz szükség Budapesten Miután feltételezhető, hogy ezt a szükségletet állami és városi lakásépítkezésekkel kellő gyorsasággal egyébként sem lehetne ellátni, szükség van a magánépitkezési kedv növelésére. A főváros, amikor a háztulajdonosokkal szemben méltányosnak mutatkozik, szem előtt tartja ezt a szempontot is. Javítani kell a háztulajdon jövedelmezőségét. különben senki sem fog uj házat építeni, amikor arra leginkább szükség lesz. — A fővárost ezenkívül még egy szempont vezeti. A vidéken ám pártfogolják a vármegyei törvényhatóságok a mezőgazdaságot, a városokban azonban, és elsősorban a fővárosban az ipart kell pártolnunk, hogy polgárságunk anyagilag erősödjék. Az ipar pártolására pedig kedvezőbb eszközt alig tudok, mint ha az építkezés jövedelmezőségét emeljük, az építkezést jó üzletté tesszük, mert ha az építőiparnak van munkája, akkor egy egész csomó mellékszakma is keresethez jut, sőt mint a tapasztalat mutatja, az építőipar prosperálása az ipari és gazdasági élet legmesszebb fekvő pontjain is érezteti jótékony hatását. — Nem szabad teóriák után indulni ebben a kérdésben. Itt nemcsak a háztulajdonosok zsebéről van szó, hanem óriási szociális érdek, hogy az építkezés jövedelmezősége kedvező színben tűnjék fel Elájulhatom azi, hogy mélyebb szociális be- pilla dússal nézve, a lakáskérdés már ma sokkal súlyosabb, mint az ismert adatok felületes szemléletre mutatják. A lakásstatisztika például legutóbb kimutatta, hogy alig 2 — 300 üres lakás van Budapesten. ami nem helyes állapot ahhoz képest, hogy a fővárosban levő 160.000 lakásból legalább 2—3 százaléknak kellene kiválasztás céljára rendelkezésre állni. A valódi helyzet az, hogy Budapest tele van egészségtelen tömeglakásokkal s ha már ma rendezni akarnók ebből a szempontból a helyzetet, máról-holnapra nagymérvű lakásínség állna elő. Képzeljük el, hogy azokat, akik ma harmincával és negyvenével laknak mint ágyrajárók, illetve földönhálók a kültelki lakásokhan, de a város belső részein is néhol (a Dob-utca elején a legutóbbi razzia 25—30 embert talált eg у-egy szobában), egyszerre a higiénikus követelményeknek megfelelően kellene lakásokban elhelyezni. Mily nagy lakásínség állna elő hirtelen ! Pedig erre előbb-utóbb sort kell keríteni. Most jelent meg »Meddő Budapest .< címmel dr. Madzsar József könyve, amelynek egyes fejezetei, megdöbbentő dolgokat mondanak cl a főváros alsóbb néprétegeinek hallatlanul egészségtelen lakásviszonyairól. És ne felejtsük el azt sem, hogy a frontról visszatérő katona a lakásviszonyok tekintetében egészen más igényekkel fog fellépni, higiénikus, emberséges lakásviszonyokat fog magának követelni. — Ilyen körülmények között a köz érdekében cselekszik a főváros, amikor a háztulajdon helyzetén segíteni akar. A kormány lakbérrendelete — ezzel legyünk tisztában — egyszerűen rekvirálla az összes lakásokat cs talán mindent még sem lehet rekviráíni. Ez ellenkezik a jövő' építkezések érdekével. A lakásbiróságok felállítása méltányos kívánság. A felmondási jog elvonását is meg kell szüntetni és a lakásbiróságra bizni, hogy a felmondási ügyeket elbírálja. Ha a háztulajdonosnak magának van szüksége a lakásra, vagy építkezni akar, vagy pedig helytálló okokkal tudja igazolni, hogy az illető lakó visszaél a felmondási tilalommal, akkor a lakásbiróság döntsön, ügy tudom, a kormány ebben a szellemben fogja a lakásbiróság hatáskörét megállapítani. Azonkívül jogot fog adni öt százalék cmeMícdésre és adó címén 2‘/2 százalék, összesen tehát 7‘/2 százalék emelésre. Tudomásom szerint még nem határoztak afelett, vájjon '0 lakásbiróságra bizzák-e, hogy még a két-háromszobás lakásokra is megállapítsa az emelés jogosságát, avagy hogy általában engedélyezik-e az emelést, vagy pedig leszállítják a nem emelhető bérösszeg maximumát. A legtöbb hive a legutóbbinak van. Az igazságügyminiszteri ankéten a 2000 koronás maximum mellett foglaltak a legtöbben állást és a kormány valószínűleg 2500—3000 korona körül fogja újra megállapítani azt az összeget, amelyen felül a meghatározott százalékú áremelést engedélyezi. Érdekes kutatni azt a hatást, amit ettől várhatunk. A Gellért-hegy tövében, a Zugligetben s a i kimondottan luxus-vidékeken már most is épülnek — ha nem is túlságos számban — 5000 koronán felüli luxuslakások. Ha a maximumot leszállítják 3000 koronára, akkor viszont csak 3000 koronán felüli lakások fognak épülni. Várható, hogy ezt a maximumot a kormány a háború végével és a béke első egy-két évében successive fogja lefaragni s 1 ennek megfelelően fognak épülni uj 2500, 2000, i 1500, 1000 és végül 500 és 300 koronás lakások. í így a kislakások építésére kerülne legutoljára sor pedig ez lesz a legsürgősebb. Látható ebből, hogy ez a helyzet újabb problémákat, újabb nehézségeket rejt magában s így a lakbérrendelet a lakáskérdés kapcsán még sok gondot fog adni a kormánynak es a fővárosnak. A rendelet korlátozásainak fokozatos megszüntetésénél igen ügyes érzékkel kell majd eljárni, hogy az építkezési kedv mielőbb a közép- és kislakások építése felé terelődjék, mert hiszen az ezekről való gondoskodást az állam és a főváros mégsem vállalhatja majd teljesen magára. A radikális hazbérrendelet kibocsátói csak a mára gondoltak, akik azonban a lakáskérdés egész látókörét be tudják tekinteni, úgy vélik, hogy inkább hozzunk meg most nemi áldozatot, semmint hogy a há- ooru végére teljesen elhaljon az építkezési kedv és a lakásügy terén egészen abszurd helyzettel találjuk magunkat szemközt. Teljesen egyetértünk e nyilatkozat azon részeivel, melyek a lakaskérdes fontosságát oly erőteljes érveléssel állítják be. Másrészről azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez időszerűit a háborús életviszonyok terhet viselő lakosság érdeket feltétlenül respektálni kell. IJj építkezésre jelenleg amúgy sincs kilátás es igy a háztulajdon jövedelmezőségét, illetve az építkezési kedvet foKozni csak akkor lesz időszerű, amikor mar küszöbén leszünk a bekének s amikor a béke közeledtének tudata amúgy is akcióra lógja ingerelni a tőkét. Nem tartjuk puszta elméletnek azt, hogy a háztulajdonosoknak nem rokonszenves az uj lakástermelés eszméju, mert a háború után ki akarják használni azt, hogy a legutóbbi két-három évben nem szaporodtak a lakások. Mi az építkezési kedv fokozásának eszközét nem annyira a háztulajdonosok helyzetének javításában, mint az olcsó építési hitel megteremtésében. olcsó és jó építési anyagokban és munkaerőkben és esetleg háboríts építkezési adómentesség nyújtásában látjuk. Amennyiben pedig az építkezések megindulása rendkívül nagy állami erdek lesz a háború után, az építkezési viszonyok megjavítása mellett be kell hozni az építkezési kényszert: a telekértékadót. De sem erről, sem pedig az építési hitelről s az anyag- és munkáskérdésroi nem beszélt városi informátorunk s tudatukkal ezek irányában egyelőre semmi sem készül a városházán. Ami azt a felfogást illeti, hogy a fővárosnak ipar- pártolási kötelessége, hogy az építőipart akcióképessé tegye, ezt mi mindenkor hangoztattuk. Sajnos az építőiparosoknak az uj lakástermeléshez és a kedvező építkezési viszonyok megteremtéséhez fűződő érdeke még az igazságügyminiszteri ankéten sem jutott kifejezésre. A főváros képviselői ott erről egyáltalán nem beszéltek. A Mérnökegyletet és az Országos Iparegyesületet meg sem hívtak az ankétre. Az inkább út- es csatornaépitkezésckkel foglalkozó magánmérnökök országos szövetsége azonban képviselve volt az ankéten, talán azért, mert a főváros több nagy ház- tulajdonosa vezető tagja a szövetségnek. így egyedül God a Géza, a M. Ö.-Sz. igazgatója lett volna hivatott az építőipari s az általános ipari érdekekért felszólalni. Valami szomorú komikum van azonban abban, hogy az ankétnek épen ez az egyetlen résztvevője, akitői azt várták, hogy az ipari érdekek szószólója lesz és az építőipar szempontjaiból kifolyóan a lakáskérdést közérdekű beáilitásban fogja tárgyalni, szállt síkra legmelegebben a háztulajdonosok követeléseiért. Igv nem lehet csodálkoznunk azon, hogy az ankét tisztára úgy festett, mint a hatóságok és a háztulajdonosok ször- vetkezésc a lakók mai viszonylag kedvezőbb lakásviszonyainak sú íy 0 sbi tásá ra. ismételjük, ha a főváros — igen helyesen — tényleg oly nagy jelentőséget tulajdonit a lakáskérdésnek, akkor az építkezési kedv fellendítésére valóban alkalmas, fennebb említett tényezők megteremtését kell szorgalmaznia. Ezek segíthetnek a lakáskérdésen s emellett a lakosság mai szorongatott helyzetét nem nehezítik, mint a lakbérrendelet reviziója. Amig a főváros a segítés igazi módjaival nem foglalkozik, addig a béremelő revíziónak a lakáskérdésből folyó érdekül való feltüntetését csak alkalmi érvnek tekinthetjük, melyet takaróul rántottak elő ahhoz, hogy a háztulajdonosoknak kedvezzenek. Az Általános Villamos- sági megváltása. A pénzügyi bizottság huszas albizottsága a hétfőn délutáni, bizalmas értekezletén foglalkozott a Budapesti Általános Villamossági részvénytársaság megváltásával. A bizottságban Buzátli János dr. tanácsnok ismertette a tanácsnak a megváltásra vonatkozó előterjesztését, E szerint a közgyűlés már régebben felhatalmazást adott a Tanácsnak arra, hogy a vállalat igazgatóságával a telep megváltására nézve tárgyalásokat folytasson es ha jónak látja, birói becslés nélkül egyezségben állapodjék meg. A főváros 1916 áprilisában felmondotta az Általános Villamossági szerződését, minden eshetőségre készen, közben azonban sikerült oly megállapodást létesítenie, mely lehetővé teszi azt, hogy a főváros egyezség utján jusson az Általános Villamossági telepének birtokába. Ez egyezség szerint a főváros harminc millió koronáért átveszi az elektromos telepet, még pedig 1918 április elsején, vagyis pontosan két esztendőre a felmondás megtörténte ntán. Szándékában volt ugyan a fővárosnak az, hogy a telepet a felmondási idő előtt felveszi, a társaság azonban olyan ellenszolgáltatást követelt, amelyet a főváros néni teljesíthetett. Ilyenformán a jövő év áprilisában kerül véglegesen a főváros birtokába az Általános Villamossági telepe és akkor az elektromos áramszolgáltatás monopóliumává válik a községnek. A világítási ügyosztály előterjesztése szerint a harminc millió koronás befektetés amortizációján kívül négy millió korona tiszta hasznot fog jövedelmezni az elektromos telep a fővárosnak. Ez a számítás mindenesetre kedvező, kérdés azonban, hogy ezt a papíron megcsinált jövedelmezőségi kimutatást igazolni fogja-e a jövendő. Л Magyar Villamossági- részvénytársaság telepének megváltásánál azt láttuk, hogy a jövedelmezőségi számítás nagyon szépen festett a papiroson, ellenben a valóságban kedvezőtlenebbül alakult az üzlet. Kérdés, nem fog-e ugyanez megtörténni az Általános Villamossági telepének megváltásánál, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az Általános Villamossági telepének berendezése sokkal elavultabb, mint a Magyar Villamosságié volt. Az Általános Villamossági telepének rendszere más; az üzemköltsége nagyobb, szén fogyasztása tetemesebb, a fővárosnak tehát többet kell költenie az üzemre. Bizonyos az is, hogy az Általános Villamossági az utóbbi időben nem eszközölt nagyobb beruházást, a fővárosnak tehát nagyarányú befektetéseket kell eszközölnie, ha azt akarja, hogy az üzemet minden nagyobb fdnnakadás nélkül bonyolítsák le. Mindezektől eltekintve azonban nem lehet hibáztatni az Általános Villamossági megváltását. Ez a tény szükségszerű következése annak, hogy a főváros saját elektromos telepet létesi tett, majd pedig megváltotta a Magyar Villamösélfk Salgótarjáni-, petrozsényi-, annavölgyi-, szászvári-, nagymányoki-, karwini-, ostraui- és porosz szenet; szászvári-, ostraui és karwini kovácsszenet; pirszéngyári és légszeszgyári pirszenet ipari, gazdasági és háztartási célokra, minden vasúti, és hajóállomásra, Budapesten fuvarokban és zsákokban is szállít szénnagykereskedés Budapest, V., Erzsébet-tér 19. TELEFONSZÁMOK: 73-96, 73-97, 73-98, 73- 99, 156-56, 172- 26.
