Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-22 / 34. szám
Független Budapest 3 Wekerle és a lakáskérdés. Wekerle Sándornak miniszterelnökké történt kinevezése különösen nagy örömet váltott ki azok köréből, akik a háborús lakáskérdéssel akár szociálpolitikai szempontból, akár pusztán az építőipar talpraállitása érdekéből foglalkoznak. Három év óta e téren volta- kép semmi sem történt s az első biztató momentumként jelentkezik Wekerle miniszterelnöksége. Ismeretes, hogy Wekerle élére állt a lakásépítés, megindítását célzó mozgalomnak és elvállalta az alakulóban levő Lakásépítési Állandó Bizottság elnöki •tisztét is. A bizottság működésének egyik előkészítője, aki a Mérnökegylet ismert vezető egyénisége, Wekerlé- nek a lakáskérdésben való szerepéről a következőket mondta munkatársunknak : — A Lakásépítési Állandó Bizottság első alakuló ülését e hó 23-ára, csütörtökre tervezzük, miután Wekerle elfogadta az elnöki tisztet. Az érdekelt társadalmi és szakegyesületek legtöbbje már bejelentette, mely szakértő tagját delegálja a bizottságba, amelynek működése Wekerle elnöklete alatt a legjobb munka reményével indult volna meg. A politikai életben beállt nagy fordulat folytán We- kerlét a bizottság diszdnökéüi törekszünk megnyerni. A csütörtöki alakuláson Kajlinger Mihály fog elnökölni. — A lakáskérdés és az építőipar szempontjából nagy szerencsének tartjuk Wekerle miniszterelnökségét. Wekerle a leghivatottabb államférfin arra, hogy közgazdaságunkat a békeállapotokba átvezesse s az ennek folytán felmerülő problémákat, mint amilyen a háborús lakáskérdés és az építőipar szanálása, megoldja. — Wekerlének a fővárosi kislakásépitő akció körüli szerepe sokkal ismertebb, semmint méltatni szükséges volna. Elég utalni arra, hogy a kispesti Wekerle-telep neki köszönheti létét s ha akkori miniszterelnöksége tovább tart, kislakásépitő akciója még szebben bontakozhatott volna ki. Reméljük, hogy most folytatni fogja ott, ahol elhagyta s erre annál nagyobb szükség lesz, mert a lakáskérdés és különösen a kislakások dolga a háború után fellépő nagy lakásszükséglet folytán hatványozott mértékben jut jelentőséghez és fontossághoz. — Meg kell oldani az építkezés lehetővé tételének problémáját. Wekerlét az alkotás tehetsége és a józan ész termékeny sugárzása predesztinálja árra, hogy ennek a háború után könnyen veszedelmessé válható kérdésnek méregfogát 'kihúzza. Ez máskép nem megy, csak építkezéssel. Wekerle bizonnyal mélyen átérti a kérdés nagy szociális és átmenetgazdasági horderejét, de emellett cselekvésre fogja indítani az, a nála szinte hagyományos jóindulat, amelyet az építők iránt érez s amit ő az emlékezetes lakás-ankéten úgy fejezett ki, hogy »az előszeretet az építészeti ügy iránt« mindenkor megvolt benne. A lakáskérdés és a pangó építőipar emberei a meddő háborús évek hiábavaló várakozásai és csalódásai után felüdült reménységekkel látják Wekerlét a kormány élére lépni és meg vannak győződve arról, hogy amennyiben kellő hosszú miniszterelnökséget szánt neki a sors, a lakásínség megelőzése terén hatalmas instrukciókkal fog dolgozni s a háború után az építőiparra is jobb napok virradnak, ami különösen a fővárosban nagy érdek, mert az építőipar fellendülése a legjobb kihatással szokott lenni a főváros egész gazdasági életére. Felelős kiadó: Б. Virágh Géza. KŰZPONTI FŰTÉS szellőztető, vízvezetéki, csatornázási és egyéb hygienikus berendezések Rietichl ét Henneberg r.-t. Bud apest, VIII., Kisfal udy-u. 28/b. (Bejárat Práter-utcán.) PÉNZ ES HITEL A háború pénzügyi terhei. A világháborúra vonatkozó hivatalos statisztika megállapítja, hogy az entente költsége a három háborús esztendőben 258 milliárd márka volt, amig a centrális hatalmak 107 milliárdot költöttek eddig a háborúra. És hogy a sokkal kisebb költséggel sokkal nagyobb eredményeket értünk cl. mint az entente, az kétségtelen statisztika nélkül is, noha a statisztika erre vonatkozóan is közöl adatokat és összehasonlítja az ő területnyereségüket a mi területnyereségünkkel; továbbá az entente egyéb háborús veszteségét is részletezi a német, vagyis bizonyára óvatos becslések, lelkiismeretes vizsgálódások alapján készült statisztika. De a költekezés módjában is óriási különbség van a mi javunkra. A magyar-osztrák monarchia és Németország a pénzt, amit a háború fölemésztett, idehaza költötték él és így a lakosság egyes rétegeit az előzőknél jobb körülmények közé juttatták, de ugyanakkor megteremtették a lehetőségét annak, hogy a háború terheinek jelentékeny részét azok fedezzék, akiknek a háborúból a legtöbb hasznuk volt. Ezzel szemben az entente, különösen eleintén, az egész világgal szemben, mint vásárló lépett fel, úgy hogy a megrendeléseiből származott haszon jelentékeny részét a külföldnek jutatta, holott a háború egész terhét neki magának kell viselnie. Mi következik ebből ? Nyilvánvalóan és meg nem cáfolhatóan az, hogy áz ententenak — ha a háború hamarosan be nem fejeződik — össze kell roppannia a háború financiális terhei alatt és szinte matematikai pontossággal meg lehet jelölni az időt, amikor a gazdag Anglia és a gazdag Francia- ország nem kerülhetik el a pénzügyi katasztrófát. A helyzet igen világos. A háború után minden államnak új jövedelmi források után kell néznie s a siker, a boldogulás lehetősége nagy részben attól függ. melyik államcsoport kerül a másiknál előbb abba a helyzetbe, amelyben ezek az új jövedelmi forrásai nemcsak meglesznek, de kiaknázhatok is lesznek. Ezt a tételt nem igen kell magyarázni, annyira egyszerű és könnyű annak bizonyítása. Világos ugyanis, hogy valamely piacot könnyebb az ipar és kereskedelem számára megőrizni, mint megszerezni s amelyik versengő fél a meghódításra kiszemelt piacon a másiknál előbb tudott elhelyezkedni, a másik érvényesülését már megnehezítette, talán meg is akadályozta. Nos hát, az entente katasztrófájának magvát ebben a talajban kell keresni: Franciaország egyáltalában nem, Anglia pedig nagyon nehezen kerülhet olyan helyzetbe, hogy minket a számbavehetú uj piacok valamelyikén megelőzzön. Franciaországot, amelynek dekadenciája már a háború előtt aggasztó mértéket öltött, a háború jóformán teljesen tönkre tette. Ötödfél millió embert vesztett, gazdasági ereje annyira megfogyatkozott, hogy azzal még a maga területén sem igen tud eredményekre szert tenni, gazdasági hódításra meg éppen nem gondolhat. De nem jelentkezhetik veszedelmes konkurrens gyanánt velünk szemben Angolország sem, amelynek közlekedő útját, a tengert, a háború hosszú időre használhatatlanná teszi. A háború minden napja az angol hajóparkot kisebbíti s a tenger is egyre járhatatlanabb lesz a beléje szórt aknák miatt. És Anglia az az Anteusz, aki erejét nem a földből, hanem a vízből meriti. Már pedig a helyzet mostanában úgy alakul, hogy napról-napra kevesebb erőt meríthet belőle. Ebben a kétségtelen faktumban gyökeredzik a mi sikerünk diadalmas fája. A mi gazdasági erőnket a háború nem teszi tönkre, a mi közlekedésünk útjába a háború alakulásából nem gördülnek el nem hárítható akadályok. Mi tehát bizakodón vehetnők föl a konkurenciát akkor is, ha — az ő 107 milliárdjukkal szemben — nekünk kellene 258 milliárd fedezetéről gondoskodnunk. A háború után következő nagy gazdasági versengésben tehát épen úgy felénk integet a győzelem pálmája, mint a hogyan felénk integetett és integet az valamennyi harctéren. De a mint nem érkezett magától a vértől bíboros győzelem, úgy csak nagy küzdelmek, verejtékes munka, elfogultságok legyőzése, rosszindulatú törekvések elfojtása árán szerezhetjük meg azt a gazdasági fölkészültséget, amely a számunkra egyébként kedvező helyzetben a sikert garantálja. Bizonyos nehézségekkel ugyanis feltétlenül számolnunk kell. Számolnunk kell azzal, hogy ez a rengeteg különféle anyag, amit a háború fölemésztett, elpusztított, nem lesz könnyen pótolható, különösen nem lehet azt könnyen pótolni azokban az esetekben, amelyekben a külföldre szorulunk, a mikor tehát valután s okok is megakasztják a helyzetnek a mi javunkra való alakulását. Most arra kellene térni, azt kellene fejtegetni, hogy azzal a teljes gazdasági fölkészültséggel, azaz inkább azzal a megerősödéssel, amellyel a gazdasági fölkészültség a lakosságot jutalmazza, mely célok felé kell törekedni ? A kérdést azonban megkerülhetjük, ha arra igyekszünk válaszolni, lehet-e majd ez a gazdasági fölkészültség a háború szolgálatában ? Az uj ágyuk, az uj puskák és az uj kardok uj hadseregek kezébe kerülnek-e s a muníció, amely az ipar foglalkoztatása révén, készül, megint millió és millió sebet szaggat-e föl? Nem tehetünk róla. de mi ezekből a számításokból, amelyekből a '258 milliárd, meg a 107 milliárd pattant ki, a háború csődjére, vagyis az örök béke hajnalhasadására tudunk csak következtetni. A ententenak. amely ezt a szörnyű háborút a világra zúdította, át kell látnia, hogy nincs az a fantasztikus hadi cél, amelyet ezzel a 258 milliárddal arányba lehetne állítani. Ha mind az az őrült ábránd, amit angol és francia államférfiak, meg olasz kalandorok a háború során az entente hadi céljai közé sorakoztattak, régen megvalósult volna, ha a porosz militarizmus és mindaz, ami ezzel a fogalommal kapcsolatos, összezuzottan, a magyar-osztrák monarchia szétdaraboltan heverne, ha a Dardanellák orosz kézen volna s Miklós cár, mint győzelmes hadvezér, a többi entente-uralkodóval együtt Konstantinápolyban hallgatná a tenger mor- molását, ha tehát a lehetetlen csakugyan lehetne tetetni«, akkor sem érte volna meg az ententenak a háború azt a 258 milliárdot, amit arra eddig ráköltött. És ez, ez a rideg számításon alapuló igazság sokkal nagyohb akadálya lesz a jövőben az entente minden háborús törekvésének, mint- számos vereségük tudata. Ha pedig az entente részéről nem jelentkeznek háborús törekvések, mi még kevésbbé vállalhatjuk, nem is vállaljuk a felelősséget azért, hogy a világ békéjét megzavarjuk. A gazdasági prognózis tehát, amelyet a háború pénzügyi adatainak mérlegelése után megállapítunk ez : a súlyos háború hosszú és zavartalan békének veti meg az alapját; a nemzetek békés mérkőzésében pedig az elsők, a gazdasági és kulturális fejlődés élén haladók azok lesznek, akik a küzdelemhen, a véres háborúban is elsőknek bizonyultak. Közgazdasági hírek. Adriai Biztositó Társulat. A társulatnak folyó hó 14-én megtartott választmányi ülésében az igazgatóság a lefolyt üzletévre nézve csak ideiglenes zárszámadást terjeszthetett ‘be, tekintettel arra, hogy az 1916. évre vonatkozóan a teljes zárszámadások még nem voltak elkészíthetők. Általánosságban az elemi biztosítási ágazat üzleti gyarapodása igen kielégítőnek tekinthető, kedvező kárviszonyok mellett. Az élet biztosítási ágazat forgalma az uj szerzemények tekintetében élénkebb volt. mint a megelőző háborús évben. A rendes és rendkívüli üzleti kiadások erősen fokozódtak. Az' igazgatóság osztalék gyanánt egyelőre a múlt évi osztalék nagyságának megfelelően részvényenként 160 korona kifizetését határozta el. A Központi Kereskedelmi és Ipar bank R.-t. részvényeinek egy jelentékeny tételét a bécsi Allgemeine Depositenbank megszerezte és a bankot érdekkörébe vonta. A Központi Kereskedelmi és Iparbank R.-T. a lefolyt évek során belsőleg megerősödött, most pedig az Allgemeine Depositenbank közreműködése által nagy feladatok vállalására is képessé válik és abba a helyzetbe jut, hogy a jövendő átmeneti és békegazdaság fokozott tevékenység teljes felkészültséggel felvehesse. Az e célt szolgáló tőkeemelést a legközelebb megtartandó rendkívüli közgyűlés fogja kimondani, mely egyúttal az Allgemeine Depositenbank kiküldöttjének beválasztásával a bank igazgatóságát is ki fogja egészíteni. — A Depositenbank eddig a Schlesinger Berthold M. és Társa céget komman- ditálta a budapesti piacon. Ez a viszony azonban nemrég megszakadt s miután az újjászervezett Depositenbank a magyar üzletetből bővebben ki akarja venni a részét, ez a megoldás kínálkozott a legcélszerűbbnek. A Központi Kereskedelmi és Iparpank jövendő fejlődése szempontjából a Depositenbankkal való viszony igen értékessé válhatik. A Kőolajfinomitógyár R.-T. igazgatósága megállapította az 1916/17. évi üzletév mérlegét és elhatározta, hogy gyár- és bányatelepeinek rendes és rendkívüli értékcsökkenése fejében megfelelő leirásokat eszközöl, a biztosítási és nyugdíjalapot megfelelően javadalmazza és a lefolyt üzletévben háborús' jótékonysági célokra adományozott 500.000 K-án felül ez utóbbi célra további 500.000 К-át fordít. Az ezután fenmaradó 2,391.074 К tiszta nyereségből rész- vényenkint 50 К osztalék kifizetését fogja a közgyűlésnek javasolni. A társulati üzemek további fejlesztése céljából, főleg avégből, hogy bányaüzemét az eddigi működési helyén kivül eső területekre is kiterjessze, a 8,880.800 К részvény tökének 14 millió K-ra való felemelését is fog a közgyűlésnek javasol- tatni. OvÓsH Rájöttem, hogy az • általam gyártott M0DIANQ - Clubspecialitészivarkahüvelynek után- . zatai vannak forgalomban, f*p amelyek ellen egyedüli véde- Védjegy. lem a védjegy és . tos megfigyelése. Л
