Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-01 / 31. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. augusztus 1. 31. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez feépest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. тмдиа—ятюдивамяини .. мш—шжияч» Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA ■и™—Д—Müwhihm.him a» TilHIIIHIH Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45 — 82. NYÍLT LEVEL VÁZSONYI VILMOS IGAZSAGÜGVMINISZTER ÚRHOZ, AZ ORSZÁGOS DEMOKRATA PÁRT VEZÉRÉHEZ. Igen tisztelt Pártvezér Ur! Batrak vagyunk Nagyméltóságodhoz azt a tiszteletteljes kérdést intézni, van-e tudomása arról, hogy az Országos Demokrata Pártnak kik az uj hívei Budapesten? A főváros legtörzsökösebb klikk-fészkéből ugyanis két vezetőembert: Kovács Jenő dr.-t, az Erzsébetvárosi Kaszinó elnökét, és Benedek Dezsőt, a VII. kerületi Polgári Kaszinó elnökét a demokratapárt végrehajtó bizottságába is beválasztották. Ez a két ur, tudtunkkal, nemcsak az Ehrlich- párt két erős oszlopa, de ugyanezek már egy alkalommal reverzálist adtak Önnek, hogy a demokrata párt programmjához hűek fognak maradni. Csak ezen az alapon jutottak és juthattak be a főváros törvényhatósági bizottságába, és amikor már nyeregben ültek, felrúgták fogadalmukat, cserbenhagytak Ont, szétrobbantották a nagy községi demokrata pártot: és Önt kisded pártjával — magára hagyták. Most, hogy felkelt a demokrácia napja, megint ott vannak Nagyméltóságod körül, hogy a maguk pozícióját biztosítsák és az Ehrlich-párt részére előkészítsék a talajt. Hát nem volt elég Nagyin éltóságodnak egy csalódás1 Vagy olyan erős Nagy- méltóságod pártjának a kapcsolata a régi rendszer exponenseivel, hogy még ma sem tud, vagy nem akar tőlük megválni ? Vagy oly kevésre értékeli Nagyméltóságod a VII. kerület függetlenségi érzelmű polgárságát, mely évek hosszú sora óta Nagy- méltóságod minisztertársát, Batthyány Tivadar grófot tiszteli vezérének, hogy ezeknek a támogatására nem reflektál, a községi életben nem akar ezekkel együtt haladni 1 Pedig ezek 15 esztendő óta megszakítás nélkül munkálkodnak a VII. kerületben a régi rendszer elbuktatásáért és az igazi demokrácia diadaláért. Kiknek lesz ezek után beleszólása Budapesten, legkülönösebben a VII. kerületben, a községi és politikai ügyek intézésébe 1 A nagy, országos gondok közepette erről sem szabad a gondos, előrelátó pártvezérnek megfeledkeznie, mert az ilyen hibák súlyosan megboszulják magukat. Már azt sem lett volna szabad Nagy- méltóságodnak eltűrnie, hogy az adókivetö bizottságok ma, az uj kormány uralma idején, a régi rendszer híveivel és az uj rendszer ellenségeivel telittessenek meg. Mért nem csapott közibe Nagyméltóságod a pénzügyigazgató előterjesztésének, aki maga is az Ehrlich-párt tagja, és mint ilyen, helyet foglal Ehrlichék jóvoltából a törvényhatósági bizottságban is! Az uj pénzügyminisztert és az uj belügyminisztert azért a súlyos hibáért nem okoljuk. Ok nem ismerik a helyzetet a fővárosban. De Nagy méltóságod épp oly jól ismeri az állapotokat, mint mi, es amikor mi a klikkek kinövéseit ostoroztuk, Nagyméltóságod tudta, hogy az igazság a mi részünkön van, Nagyméltóságod helyeselt és igazat adott nekünk, szóval és írásban is — e lapok hasábjain. A VII. kerület polgársága megdöbbenéssel szemléli a most töríéií'ő eseményeket. Hát történhetnek ilyen dolgok Vázsonyi és Batthyány minisztersége alatti Félünk, hogy .az uj demokrata kormány is a koalíció hibájába esik, mely a régi rendszer híveinek udvarolt és ellenséget csinált — szinte mesterséges utón — leghívebb párt feleiből. Szenteljen Nagyméltóságod néhány percet a budapesti közügyeknek is, és ne engedje elharapózni a mételyt. Tegnap az adókivető bizottságok megalakítása körül vágták el a széket alólunk, ma a régi rendszer exponenseit állítják a községi és politikai ügyek intézésének az élére, — és ki tudja, milyen meglepetéseket rejteget: a holnapi Világosságot kérünk, világosságot várunk ! Az egyéni imádat épúgy nem gyengénk nekünk, amint üldözte azt mindig: Vázsonyi Vilmos is. A becsületes, tiszta, demokratikus elveket szolgálja a VII. kerület függetlenségi pártja, mely sohasem volt hajlandó egy követ fújni azokkal, akik mindig és minden körülmények között a hatalomhoz dörgö- lődnek, hogy ezzel meghosszabbítsák a maguk hatalmát is. Mi soha egy pillanatra el nem tántorodtunk az igazi demokratikus elvektől, és hivek maradtunk azokhoz még akkor is, amikor a demokráciából gúnyt űztek; sőt volt idő, hogy az igazi demokráciáért egyedül kellett síkra szállanunk azokkal szemben, akik elég szerencsések lehettek — megcá- folatlanul — Nagyméltóságod támogatásával dicsekedhetni. Fájdalmasan emlékezünk vissza mindezekre, de bizunk benne, hogy panaszunk ezúttal Nagyméltóságodnál megértésre és meghallgatásra talál. Az ország legnagyobb választókerülete legnagyobb '»demokrata - pártjának feljajdulása : Kell, hogy megértésre és meghallgatásra találjon. MERLEGEN. ж Lendülettel fogtak neki, hogy megszüntessék valamikép az ácsor- gást, de még odáig se jutottak, hogy kevesebb volna a nép az élelmiszerbódék előtt! A hiba abban rejlik, hogy ezt a kérdést nem lehet többé rendszabályokkal a rendes, háború előtti kerékvágásba terelni. A szegény emberek, akik néha hajnaltól napestig is képesek várakozni, hogy valamilyen tömeg-élelmicikkhez hozzájussanak, már elvesztették hitüket az olyan rendszabályokban, amelyek arra volnának hivatvák, hogy egy-egy élelmiszerből mindenkinek jusson igazságosan. Az igazságot ma drága pénzért mérik e földön s mindig azoknak van igazuk és élelmiszerük, akik nem sajnálják érte a forintokat. Bezzeg, csak jutott volna a háború kezdetén eszébe valakinek, hogy a szocialista állam ideája szerint termelő, elárusító és fogyasztó legyen maga a nép s az. egész munkát katonai .üzem végezze el,. bizonyára nem akadt volna soha egyetlen szegény napszámosasszony sem, aki azzal fecsérelte volna el a drága idejét, hogy órákhosszat várakozzon a bódék előtt. Ez a sopánkodás persze nem viszi előbbre a kérdés megoldását, de mintha már derengenék belőle az az igazság, hogy az egész ácsor- gásí végképen csak a háború befejezése szüntetheti meg . . . ж Maximálták a minap a zöldség-, főzelék- és gyümölcsárakat. Nem tudjuk, ki csinálja ezeket a hatósági árakat s hogy őszinték legyünk, nem is veszünk fáradságot magunknak, hogy a szerzők becses személyét közelebbről ismerjük, de azt megállapíthatjuk, hogy ennél gyalázatosabb maximálás már régen nem esett. Valóságos pofoncsapása ez a fogyasztó közönség érdekeinek s annak a bojkott-akciónak, amellyel a fogyasztók a piacokon már hetek óta tartózkodnak attól, hogy a kofák és egyéb árusok portékáit megvegyék. A-közönség Tartózkodásából önként következett, hogy az eladók már kezdtek mérsékeltebb húrokat is pengetni, amikor egyszerre megjelent a láthatáron a maximáló bizottság s minden gyümölcsnek és főzelékfélének árát magasabban szabta meg, mint ahogy az a piaci forgalomban alakult. A fogyasztók nem köszönhették meg tehát a hatósági intézkedést, de az eladók sem, mert a maximálás óta még nagyobb lett a véle kedv tartózkodása. Talán megérhetjük még azt az unikumot is, hogy az eladók küldöttségileg kérni fogják — a maximális árak leszállítását. Legyen e heti egész megemlékezésünk a gyomor rovata: úgy sincs ennél égetőbb problémája e háborús világnak. Azt hirdetik, hogy a szőlőtermésünk kitűnő lesz. Ennek dacára a kereskedések kirakataiban tizennyolc koronára taksálnak egy kiló szőlőt s azt szeretnék, hogy ezen az áron megvegyük. Hát őszintén szólva, mi nem értünk ugyan ehhez az üzlethez, de azt a szerény megfigyelést tettük, hogy a kereskedők, akik aligha' adnak 7—8 koronánál többet egy-egy kiló szőlőért, a maguk kis üzleti hasznát se értékelik száz százaléknál kevesebbre, inkább többre valamivel s ezzel az eljárásukkal egyáltalán nem különböznek a piaci kofáktól, akik odáig mentek el a szemérmetlenségben, hogy 1 korona 60 fillért is elkértek — egy őszibarackért. Vájjon melyik a tizenkilenc s melyik az egy bijján húsz?
