Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-18 / 29. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. július 18. 29^ szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45 — 82. Megdöbbenéssel hallottuk végre, hogy miket »kér« a fővárostól, a korfnánytól, amelynek »új« jeligéje immáron teljesen elkopott. Egész sereg olyan közigazgatási kezdeményezésre és javaslatra nézve várjuk tehát a belügyminiszteri jóváhagyást, ami már esztendők óta portiad a kor máinyhatósági 'irattárban s most porlepte szendergéséből várja a boldog feltámadást. Joggal fog el megdöbbenés bennünket, akik egész más perspektívában festettük le magunknak az új alakulás várható előnyeit. Mintha a kormány a fővárossal szemben behódolna annak a gyakorlati szempontnak, hogy ne idegenitse el magától végkép azokat a klikkeket, amelyek ma a törvényhatóságban valósággal diktátor} szerepet játszanak! Mindenkép kárhoztatni kell ezt az óvatossági taktikát. A főváros polgársága nem jóakaratot kér a kormánytól és elsősorban nem azt várja el, hogy évtizedes közgyűlési határozatokat jóváhagyjon, hanem mindenekelőtt azt követeli, hogy a legsürgősebben csinálja meg a fővárosi törvény revízióját abban a szellemben, amint azt a demokrácia alaptörvényei megkövetelik. Enélkül a polgári társadalom a maga egészében mit sem ér azokkál az időleges és átmeneti intézkedésekkel, amiket a polgármester vár a kormánytól. Közérdek és közjó követeli, hogy a revízió történjen meg előbb s csali azután kerüljön sor az autonómia ama. sérelmeinek orvoslására, amelyek a régi kormányok lelkiismeretét terhelik és bűnlajstromát gyarapítják. A polgárság, amely ma már tejes öntudatra ébrendt, a maga egészében részt követel az ön- kormányzatból és nem hajlandó eltűrni tovább azt a gazdálkodást, amit a klikkek a maguk egyéni érdekeik kielégitésében a közvagyonnal és közjóval űznek. Mindazok a rétegek, amelyek a mai fővárosi törvény szerint ki vannak re- kesztve az önkormányzatból, egyelőre csak sürgetően követelik, hogy a főváros ügyeinek intézésére abban a szellemben gyakorolhassanak befolyást, ahogyan azt a tömegek szociális igényei minden kétséget kizáróan előírják. De ha ezt a követelésüket nem teljesitik záros határidő alatt, elkövetkezhetik az a pillanat, hogy a polgári felháborodás haragjának árja egyszerűen elsöpri az utjából a mai klikkrendszert s erőszakkal szerzi meg magának az autonómia felett való rendelkezés teljhatalmát. Szeretnők, ha ez az állapot sohase következhetnék be, hanem az uj kormány a demokrácia szellemétől vezéreltetve önmaga nyitná meg a zsilipjeit annak a határtalan lekötöttségnek, amelyben a polgári rétegek túlnyomó része ma nyögi a klikkuralom korlátlan hatalmát. S megdöbbenésünk is, amely a főváros szerdai közgyűlését kiséri, csak akkor oszolhatik el, ha a kormány nem szúette közgyűlési határozatok jóváhagyásában, hanem legelőbb a fővárosi törvény revíziójában látja meg a fővárossal szemben fennálló kötelezettségének gerincét. A főváros közgyűlése. (Bizalmi szavazat a kormánynak. — A tarifarevizió bukása.) A főváros múlt szerdai közgyűlésének két, fontcsságban messze kimagasló napirendi tárgya volt: a kormány bemutatkozó leirata és a villamos jegyek áremelése A kormány-leirat ügye alkalmat adott Bárczy polgármesternek arra, hogy várospolitikai pro- grammjának egész skáláját kifejtse s ezt ezúttal olyan félreérthetetlen tisztasággal tette meg, hogy a demokratikus várospolitika hívei részéről a legcsekélyebb kétséget sem hagyta fenn. A határozati javaslat, melyet előterjesztett, nyílt, demokrata programúi, nevén nevez mindent és éppen ebben lényegesen különbözik attól a programúitól, melyet a Polgárszövetség megindításakor adott. Nem mozog általános keretekben, hanem kifejezetten követeti az ország tervszerű demokratikus haladásának legfőbb emeltyűjét: az általános, egyenlő és titkos választójog megalkotását. Bárczy bejelentette beszédében, hogy a Polgárszövetség szervezését a kormányzati viszonyok változása folytán teljes erővel fogják felvenni a vidéki városokban, hogy az egész ország polgársága az őt megillető sulylyal érvényesüljön az ország ügyeinek intézésében. Aligha tévedünk, a mikor feltételezzük, hogy Bárczy ezt a szervezkedést nem az eredeti, kialakulatlan programmal tervezi, hanem annak a világos és eltökélt programmnak alapján, a melyet a szerdai közgyűlés határozati javaslatában fektetett le. Ez a programul kifejezésre juttatja azt, mit vár a főváros az uj kománktól. S ha általános politikai szempontból meg van az a kétségtelen erénye, hogy határozottan és őszintén beszél a választójogról, viszont a szükebb várospolitika szempontjából nélkülözzük ezt a nyíltságot, ezt a kategorikus rámutatási arra, ami • a legfontosabb. Értjük ez alatt a fővárosi törvény revízióját, a melynek szükségét a javaslat precízen nem jelöli meg, hanem belefoglalja a »városoknak az önkormányzati szabadság szellemében való demokratikus újjászervezése és megfelelő városfejlesztési törvények alkotása« gondolatába. Bárczy beszédében is csak egészen kurta, futólagos passzust szentel a fővárosi törvény revíziójának, azoknak a felterjesztéseknek hosszú listájában, amelyeket az előző kormányok elintézetlenül hagytak, holott érdeme szerint külön ki kellett volna domborítani alapvető jelentőségét a főváros fejlődése és szabad életlehetőségei szempontjából. Bárczy egyébként szinte végnélküli listáját sorolta fel mindazon felterjesztéseknek, melyekre hiába várta a főváros a kormány elintézését. A listából nagyarányú kép alakult ki arról, hogy a kormányindolencia mily mértékben képes meggátolni a főváros haladását. Fontosabbnál fontosabb előterjesztések kerültek sorra, amelyek ha annak idején elintéződnek, a főváros ma talán minden tekintétben más helyzetben volna .. . így csak az a felüditő reménység marad meg a főváros szániára, hogy végre elkövetkezik egy kormány, amely felismerve azt, hogy a főváros mennyire érdemes a pártfogásra s hogy ennek a a pártfogásnak mily nagy, mondhatni nemzeti jelentősége van, megtalálja a céltudatos, harmonikus együttműködés útját, a rokonszenv és becsülés érzését az ország leghaladottabb empo- riurna iránt. A kormány programmja nem tartalmazza a fővárosi törvény megalkotásának világos kijelentését, Bárczy azonban helyesen utalt arra, hogy a kormány a főváros szempontjából előnyösen kíván különbözni elődeitől, amikor kijelenti, hogy a városi önkormányzatot tiszteletben tartani és fejleszteni akarja, á városok háztartását pedig a pénzügyi önállóság elve alapján rendezni kívánja. Dacára ennek az általánosságban tartott nyilatkozatnak, nem lehet eltitkolni a bizalom érzését a kormány iránt, mert amint Bárczy azt bizonyos melancholikus emlékezéssel kifejezte, a városok, a parlamentek és kormányok mostoha gyermekei ilyen kijelentésekhez nincsenek hozzászokva. Y'elük eddig nem igy szoktak beszélni; ez nekik uj dolog, uj tonus, éppen elég ahhoz, hogy uj korszak hajnalhasadását várjuk Budapestre és a városi polgárságra. Külön garancia niég Vázsonyi minisztersége, akivel szemben tartozó kötelessége a fővárosnak, hogy jóindulatú támogatást várjon attól a kormánytól, amelyben ő is helyet foglal. Mindent összevéve, Bárczy beszéde becsületes demokratikus megnyilatkozás volt, szabadulás valamely lidércznyomástól és egy szabad perspektívának, egy szebb jövőnek és új lendületnek megérzése és akarása. A közgyűlés — a munkapárti elemek túlnyomó részének távollétében — egyhangúlag fogadta el a határozati javaslatot s utána rátértek a napirend másik fontos pontjára: a közlekedési adó és a tarifarevizió egyesitett tárgyalására. A tarifarevizió nagy meglepetést hozott a közgyűlésnek. Egy-két nappal előbb még úgy festett a helyzet, hogy a demokraták elfogadják a huszfilléres adót, ha a Közúti lemond arról, hogy az átszállójegyek után huszonnégy fillért szedjen, amit mindenki biztosra vett. A demokrata álláspont azonban úgy látszik a legutolsó órákban megváltozott és a javaslat ellen felszólaló bizottsági tagoknak tüntető melegséggel helyeseltek és türelmetlenül sürgették a szavazást. A hirtelen álláspont-változtatásnak magyarázatául a demokraták vezérszónoka, Pető Sándor azt hozta fel indokolásul, hogy a demokrácia hívei most, amikor mindenütt demokráciával vannak megtöltve az intézmények, nem lehetnek árulói a demokráciának ilyen javaslat elfogadásával. A közlekedési adót, amely szintén antidemokratikus, a főváros pénzügyeire való tekintettel elfogadták, a tarifareviziót azonban viharos jelenetek közt leszavazták, — egyhangúlag, hetvenkét szavazattal. Egyhangúlag, mert a javaslat hívei látva a hangulatot, távoztak a teremből, csupán hetvenkét szavazattal pedig azért, mert a javaslat több ellenzője idejében távozott a közgyűlésről, hogy ne kelljen a tanács javaslatának leszavazásában résztvennie. A bérkocsik újabb tarifaemelése körül. volt még vita, ezt azonban már csak igen kevesen hallgatták végig. A kedélyeket teljesen kimerítették a tarifarevizió tárgyalásának izgalmai és úgy találták, hogy hozzávéve ehhez a kormány leiratának tárgyalását, épen elég fontos munkát végeztek el ezen a közgyűlésen, amely minden, izgalmon és viharon túl, jelentőséges, szép eredményekkel vált emlékezetessé.
