Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
Független Budapest о ff HADIREPULOGEP-KIALLITAS iUSáPESTiN, Hadirepülőgép-kiállítás Budapesten. A „Független Budapest“ számára irta: líoross Mihály kiállítási titkár. Hetedik éve múlt el annak, hogy Budapesten a vas- és fémipar, a géptechnika, gyűjteményes formában, kiállítás elnevezés alatt a közönségeié került. Azok, akik egy ország iparának sorsát irányitóan befolyásolják, igen bölcsen tudják, hogy mit jelent a kiállítás magára az iparra, s milyen hatással van a fogyasztó nagyközönségre ? Tisztában vannak azzal is, hogy a kiállítás, mint olyan, egyáltalában nem jövedelmező vállalkozás. Minden előző példa tanúsítja ezt, sőt például az 1915-ild San-Franciscóban rendezett pánamerikai kiállítás bilije már előzőleg ki is jelölte az államháztartásban azt a hitelt, amelyre a ráfizetést könyvelni fogják, így volt a budapesti kiállításokon, igy volt a világ minden kiállításának anyagi eredményében. Talán ezután másképpen lesz. De ezek alapján nem szabad összetéveszteni a kiállítást, mint nem jövedelmező üzletet azzal a hatással, amely tényleges anyagi eredményekben mutatkozik két kiállítás között elmúlt időszakban. Ez nálunk, a mi sajátos állami elhelyezkedésünkben szinte mérhetetlen. Hét esztendő óta, mikor utoljára láttuk a magyar fémipart és géptechnikát, ugyancsak az iparcsarnok tágas térségében, a magyar fémipar egészen oda ért, ahol a nagy nyugati világversenyző ipari erők állanak. Hacsak ebből a szemszögből nézzük a mai hadi repülőgépkiállitást, már is hatalmas értékét látjuk az erre a célra fordított munkának. És most az a furcsa helyzet áll előttünk, hogy két olyan fórum rendezett ipari kiállítást, amelyeknek ehhez nem volt kompetenciája s eláruljuk azt a titkot is, hogy a rendezők nem is akartak ilyen kiállítást rendezni. A cél a hadi jótékonyság volt, az eszköz az ellenségtől zsákmányolt repülőgépek voltak. Mikor azonban hozzányúltak az anyaghoz, szerencsés véletlenségből olyan embereknek a keze is ott volt a megalkotásban, akik békés időben tényleg hivatottak, más körzetben, az ipari kiállítások ügyével foglalkozni, észrevették azt, hogy a zsákmányolt repülőgépek lenge fá- tyola mögött itt Magyarországon olyan ipari élet van, amelynek hét esztendő óta nem volt alkalma bemutatni tudását. A repülőgép ipara nálunk tényleg hét éves. A Rákoson született, ott nevelkedett a porban, s az nevelte, az ruházta, aki a mezők liliomát látja színnel, illattal, palásttal. Már most meg kell nézni a hét év előtti ipar termékét és a M. A. G., az U. F. A. G., vagy a Magyar Lloyd egy-egy gépét. A hét év előtti gép és az uj typus között egy évszázad munkája fér bele. De nemcsak a gép egész formája adja meg a fejlődés mértékét. A nagy csarnokon végig fölsorolandók mindazok a szerszámok, alkotórészek, aprólékosnak látszó tényezők külön-külön és együtt is, amelyekből a magyar repülőgépipar összealkotódott. Ez a kiállítás is igy teremtődött meg. Történetinek tervezték, géproncsokat, haditetteket ábrázoló trófeákat gyűjtöttek össze s mikor ezek után kutattak, eléjük tárult a maga fenséges nagyságában az ellenséges roncsokat okozó magyar repülőgépipar. Mi természetesen tudtuk, hogy van és hogy nagyszerű, csak azt nem tudtuk, hogy van szándék, kedv és szív arra, hogy ezt a tudást a nagyközönség elé vigyék, főleg pedig nem, tudtuk, hogy a hadvezetőség nem lát-e veszélyt ebben a demonstrációban? Az eredmény igazolja a kiállítás megalkotóinak merészségét, hogy jótékonycélu kiállítást rendeztek, hogy kiállítást rendeztek, amelyekről lexikonáris adat, hogy deficittel végződnek, hogy ipari szakkiállitást rendeztek, holott erre az állam vagy ipari egyesületek volnának hivatva. A kiállítás igazolja, hogy mindegy volt a cél, a rendező ötlet, csak alkalom kellett, hogy az az egészen a forrásig érett ipar kitörjön zárt burkolatából s mint a legdíszesebb virág pompázzék a meglepetéstől ámuló közönség előtt. A világháború eddig minden gazdasági tantételt megcsufolt, ime a kiállítások igazságát is a múltba süllyesztette. Kiállítás nyílt meg, amelynek jótékonyság a célja és a kiállítás nagyszerű vonzó ereje a közönség jótékonysági érzésének, ipari kiállítás készült, amelyet nem hivatott fórum, hanem csak egy háborús összeszervezkedés készített elő és ez a kiállítás szaknézőpontból is olyan alkotás, amifyen még nem volt a harminckét esztendős ósdi falak között. M. Á. G. MAGYAR ÁLTALÁNOS GÉPGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Gyárak: Budapest, VI., Váci-ut 141/1-13., Budapest—Mátyásföld. Sürgönyeim: Magomobil Budapest. A hadirepülőgép kiállításnak kétségen kívül egyik legérdekesebb része a diadalmas »Fokker gépek« csoportja, ahogyan a kiállítás látogatói a M. Á. G. kiállítását nevezi. A gyár maga a monarchia egyik legsokoldalúbb üzeme. A központi hatalmak csoportjában pedig egyetlen, amely nemcsak a repülőgépet, hanem a motort is maga gyártja. A többi gyárak csak a részletek tökéletességével versenyeznek az ellenségeink iparával, a M. Á. G. az egész gépet adja s ma már mindenki tudja, hogy mit jelent a világháborúban a Fokker-rendszerü repülőgép. Ma már a köztudatba ment át, mint egy fogalom, Bölcke, Immelmann, Richthofen név s ha meggondoljuk, hogy a németek nyűgön frontján a világháború legvéresebb, emberi fogalmakat meghaladó küzdelmét az Immelmannok, Bölckék és Richthofen-ek repülő bravúrjai döntik el a mi javunkra s hogy ebben a legendás harcban a Fokker-gépek a harci eszközök, lehetetlen, megindultság nélkül szemlélnünk a kiállításon lévő a harctérről érkezett Fokker-gépeket. Ez voltaképpen az egész repülőgép-kiállítás legmeg- kapóbb része. Csak meg kell néznünk a Fokker-ge'peken lévő gépfegyver rendszert. A gépfegyver csöve egyenesen a légcsavarnak van irányítva. A légcsavar 1200-szor fordul meg percenkint, tehát minden másodpercben húszat s mert a légcsavarnak két szárnya van, a gépfegyver csöve előtt minden másodpercben negyvenszer áll akadály. És a gépfegyver mégis ebben az A kiállítás megteremtői a legnagyobb készséggel nyújtják át az elismerés pálmáját a kiállításon résztvevő nagy és kis gyáraknak, valamint a legkisebb üzemű ipari és kereskedelmi telepeknek, akik lelkes készséggel álltak bele abba a sorba, ahonnan a magyar diadalmas röpülőgépipar további jövőjének ragyogó képe tárul elénk. Ennek a kiállításnak nem lesz deficitje; ennek a kiállításnak a csengő pénzértéken felül az a mérhetetlen haszna is van, hogy a közönség lelkében a mi ipari jövőnkre nézve édes megnyugvás támad. A háború utáni idők gazdasági aggodalma itt ezen a kiállításon igen csekély értékűre száll alá s ezért nem is lehetünk eléggé hálásak azok iránt, akik ezt a kiállítást olyanná tették, amilyennek ma már mindenki látja. A kiállítás bíráló bizottsága, amelynek élén a magyar ipari élet hivatott vezetői állottak, nem maradt adós az elismeréssel. Gyönyörű és fölötte értékes kitüntetésben részesítette az arra érdemes cégeket, s e kitüntetés talán a legbecsesebb lehet minden egyéb kitüntetés között, mert a világháború forgatagában, hihetetlen nehézségekkel küzdő ipar vezércégeinek igazi állóképességéről tanúskodik minden időkben. Amely cég ezekben a nehéz időkben is versenyképes tudott maradni, amely cég ilyen körülmények között is meg tudta állani a szakkritikát, annak nem lehet kétsége a jövő sikere fölött. irányban veszi célba az ellenfelét és a légcsavar még sem sérül meg. Ez már nem is technika, ez a pontos számítás és kivitel boszorkányossága. Az ellenség tudja ezt, hiszen egy-egy Fokker-géphez, amig a balsors utoléri negyven-ötven ellenséges gép pusztulásának történeté fűződik. A középponti hatalmak minden frontján megtaláljuk a Fokker-gépeket, amelyek majd csak a békében fogják igazi erejüket megmutatni. Csak egy példát említsünk meg. A gyár főmérnöke Seekatz Vilmos 191-1. julius havában Berlinben fölült egy Fokker-gépre reggel 3 óra 15 perckor és elindult keletre. A reggelijét Budapesten költötte el reggel 8 órakor, délután négy óra tájban Újvidéken ebédelt és a jól megérdemelt vacsorát 1320 kilométeres levegőbeli ut után este 8 órakor Egri-Palánkán, Szalonikitől 150 kilométernyire, a rendeltetési helyén költötte el. Hát ez nem azt jelenti-e, hogy a Fokker-gépek. vannak hivatva az Atlanti-óceán átrepülő éré ? A gépek lelke a motor. Néhány évvel ezelőtt még az egész világ »Gnome«-motorokra esküdött. Egy hasonló, bár más szerkezetű motorral repülte at Blériot a La Manche csatornát, ez a motor alkotta meg a legrégibb és a legtöbb világrekordot. Ma már minden rekord a múlté s a Guome-motor is háttérbe kezd szorulni. A Daimler-motor, a M. Á. G.— Fokker- gépek motorjai a vezetők, ez a motor az uj lélek, az a bázis, amelyen a jövő légi közlekedése föl fog épülni. Bizonyiték is van rá s ezt az ellenségeink szolgáltatják. Angliában természetesen még a háború előtt gyár alakult Daimler-motorok gyártására. Azóta tudjuk, hogy ez az a motor, amelylyel ők is repülnek. Szercncsénk-e, tudásunk-e, ne vitatkozzunk fölötte; i3 hadirepülőgép'kiállítás kitünteteti cégei
