Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. junius 27. 26. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45- 82. Nagy általánosságokban hallottuk immáron az új kormány városi politikáját is. A szavak díszes köntösébe gyönyörű ideák voltak elrejtve. Tagadhatatlanul minden támogatást megérdemel az a törekvés, amely rendbe akarja hozni a városok háztartásait és meg szeretné erősíteni az autonómiát. De bármennyire helyeseljük is ezeket a reform- törekvéseket, nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy jobban szerettük volna, ha az új kormány nem teszi a többi várossal egy kalap alá Budapestet is, hanem olyan városi programmot adott volna, amelyben a főváros értéke és jelentősége önállóan is kidomborodik. Nem azért mondjuk ezt, mintha az összes magyai' városok jövő fejlődése nem feküdne teljesen a szivünkön. De mindenki megértheti, hogy több évtizedes mellőzés után, amiben Budapestet az előző kormányok részesítették, a demokratikus munka hajnalhasadásakor elérkezettnek láttuk az időt arra is, hogy a főváros egészen különleges szerepet nyerjen az Ester- házy-kabinet munkatervében : szükségesnek tartottuk volna, hogy Vázsonyi nagy energiájának nyomai, mint a fővárosi autonómia reorganizációjának oroszlánkörmei^ élesebben ütközzenek ki a kormányprogrammból, mint egy általánosítás szürke és sablonos keretéből. Hiszen bizonyos, hogy a kormány senkit és semmit sem favorizálhat. De az is bizonyos, hogy a régi kormányok valamennyi baklövése és összes rosszindulata rányomta a bélyeget arra a bánásmódra, amiben eddig a főváros részesült. YTázsonyi jól tudja, hogy Budapestnek a városi törvény sürgős revíziójára okvetlenül szüksége van, ha szabadon élni és boldogulni akar. Az igazságügyminiszter úr azt is tudja, hogy mindazokat az elemeket, amelyek ma az autonómia gyakorlásából hermetice ki vannak zárva, csak egy becsületes fővárosi törvény utján s csak abszolúte tiszta községi választási eljárás utján lehet részesíteni abban a jogban, ami őket a klikkekkel egyformán megilleti. ‘ Amig ezek a kérdések közmegelégedésre el nem intéződnek, egészen hiábavaló az új kormánynak minden jóakarata, mert hiszen- a fővárosi autonómia gyakorlásának ellenőrzésénél a mai fővárosi törvény megköti az új kormány kezét is s egyformán rak béklyókat a legőszintébb és legeredményesebb kormánytámogatásra is. A régi kormányok legfőbb bűne is abban összpontosult, hogy ezt az elavult s csak a klikkeknek kedvező törvényt nem akarták eltörölni a föld színéről. Szeretnők hinni, hogy ez az uj kormány ebbe a hibába még csak egy pillanatra sem esik bele. Ezért esik rosszul nekünk, hogy a kormánynyilatkozatban nincs precíz kijelentés a főváros jövő sorsának kialakulásáról. A mulasztás nem olyan súlyos, hogy még idejekorán jóvátehető ne volna. Az indemnitás vitája után az uj minisztériumok felállításáról szóló törvényjavaslat kerül a képviselőház napirendjére. Remélhetőleg ennek keretében Ugrón Gábor belügyminiszter alkalmat vesz magának arra, hogy a főváros talpraállitására vonatkozó terveivel megismertess©- elsősorban a főváros polgárságát, amely a kormánytámogatásra való minden állásfoglalását ettől teszi függővé. A demokratizálást legelébb a fővárosnál kell megkezdeni. Enélkül sem a polgárság, sem az önkormányzati szervezet nem aknázhatja ki azokat az előnyöket, amelyek egyrészt a polgári megújhodás, másrészt a pénzügyi megerősödés szempontjából olyan nyilvánvalóan kínálkoznak. MÉRLEGEN. * Az adójavaslatok tárgyalása iránt nem a legnagyobb érdeklődés mutatkozik. A városatyák, úgy látszik, már nyári pihenőt élveznek, mert nagyobbára csak azoknak az érdekképviseleteknek exponenseit láthatni a közgyűlési teremben, akiket a javaslatok egyik-másik rendelkezése közvetlenül érdekel. Ez a szünet is precízen mutatja, hogy milyen korhadt, ósdi az egész gépezet, amely a Váci-utcából a polgárok sorsát intézi. A lényeg és a szakszerűség csak jelentéktelenül keveseket érdekel. De az érdek apró csoportokat alakit, kívánságokat érlel, kiváltságok felé törekszik. Vájjon mikor érkezik el az az idő, hogy a közgyűlési teremben csupa Cato ülhetne, aki még saját érdekeinek letiprása árán is szolgálni merné -—- a közérdeket ? ж Vázs о nyinak, mint igazságügy miniszternek, szerdán lesz első ízben alkalma arra, hogy a kormány tagjaként mint egyszerű városatya is teljesíthesse kötelességeit Úgy tudjuk, hogy a miniszter ur meg is fog jelenni a közgyűlésen s az sem lehetetlen, hogy a napirendre tűzött adó javaslat okhoz is hozzászól. Ebben az esetben előreláthatólag a szerdai közgyűlés korszakos jelentőségű lesz a főváros történetében. Aktiv miniszter a városatyai padokból még sohasem hallatta a maga polgári meggyőződésének szavait. A demokraták, akik már megújították Vázsonytval szemben hüségesküjöket, ezt a nagyszerű alkalmat felhasználhatnák arra, hogy kissé jzopott glóriájuknak иj fényt, friss színeket adjanak . . . ж A telekértékadó tehát mégis napirendre kerül. Amig a Tisza-kormány rendíthetetlenül ült a helyén, szó sem lehetett arról, hogy a főváros pénzügyi háztartásának ez a Columbus- tojása a megvalósítás stádiumába kerüljön. A közgyűlési teremben azok az érdekképviseletek vannak többségben, amelyeknek ez az adójavaslat nem tetszik, mert elevenükbe vág. Most azonban, hogy uj szellő fujdogál, a tanács megkísérli, hogy dűlőre juttassa ezt a kérdést is. Remélnetőleg arra a hírre, hogy az uj kormány is akarja a telekértékadó életbeléptetését, mindazok, akik szeretnék, hogy az uj kormány befogja a szekerébe őket is, hanyatthomlok fognak sietni a megszavazással, nehogy a husosfazék mellé való tülekedésnél — kívül rekedjenek. A telekértékadó a megvalósulás utján. A főváros keddi közgyűlésén a telekértékadó hosszas viszontagságokon s az előítéletek és érdekellentétek zátonyain keresztül elérkezik a közgyűlés plénuma elé. Evek óta lépésről- lépésre haladó propagahv munkával készítette elő a telekértékadó számára a talajt Pikier J. Gyula dr., statisztikai hivatali aligazgató, aki legjobb adópolitikai meggyőződését követve, erős energiával törekedett elfogadtatni ezt a tisztára közérdekű és progresszív irányú adóeszmét. Pikier szívós kitartását, ametyet Bárezy polgár- mester megértő módon támogatott, most fogja bekoronázni a siker és ezt konstatálni számunkra annál örvendetesebb, mert a Független Budapest a legelsők közt ismerte fel nálunk a telekértékadó behozatalának hasznát és szükségességét és a cikkek egész sorával segítette elhárítani megvalósítása utjából az akadályokat és nehézségeke'. Ezt a vállvetett munkát siker koronázta. Hisz- szük, hogy a szerdai közgyűlés határozata uj adópolitikai irány kezdetét jelenti a fővárosnál, de emlékezetes dátum lesz ez a nap a főváros városfejlesztési politikája szempontjából is. A pénzügyi bizottság már letárgyalta és elfogadta a javaslatot, amelyen a még kívánt néhány jogtechnikai módosítást is megejtették. A javaslat nyilván változatlanul kerül elfogadásra, mert már tisztázódott Szeknla Gyula bizottsági tag azon kívánságának indokolatlansága, hogy a kertes családi házakat és villákat mentesítsék az adó alól. Ezeknél évi 40—50 koronánál amúgy sem tesz ki többet a félszázalékos telekértékadó. Megegyezik a telekértékadó szellemével, hogy e házak tulajdonosai ne kapják meg e csekély összegre az adókedvezményt, amelyet helyettük azoknak kellene megfizetni, akik nem saját házukban laknak, hanem nyomorúságos kislakásokban. A telekértékadó útban van és megvalósulása elé hihetőleg a kormány sem fog akadályokat gördíteni, hiszen Vázsonyi Vilmos volt az, aki ezt az adót a törvényhatósági bizottságban felkarolta és követelte, hogy amikor a helytelen és a lakosságra káros adókat tényleg megvalósítják, ezt a m ndenképen üdvös adót ne csak elvben csinálják meg. A pénzügyi bi/ottság köszönetét szavazott Vázsonyinak, amiért a telekértékadót pártfogolta, a viszonyok alakulása folytán azonban Vázsonyinak most nyílik legteljesebb alkalma, hogy a telekértékadó érdekében dolgozzon. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a telekértékadó behozatala a fővárosnak eminens érdeke és a sok elkerülhetetlenül szükséges antiszociális adó kényszerű megszavazása után nem akadhat a közgyűlésen senki, aki ennek a helyes és demokratikus adónemnek behozatalát ellenezné.
