Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-17 / 3. szám

■

—

Független Budapest

gon napi összszüks églet mellett naponként maximálisan E/2 vaggon, vagyis mindössze a szénszükséglet két százaléka, ami a főváros elmaradó hasznával távolról sincs arányban.

— Nagyon sokáig elleneztem az áremelést és adót, mert az áramhasználat terjedésének gátját láttam benne. Azonban mikor láttam, hog}^ Németországban behozzák a korlátozást, tudtam, hogy nálunk csakhamar utánozni fogják s igy nem találtam a javaslatok további ellenzésének gyakorlati célját.

— A német kormány eljárásának az utánzása ebben az esetben nem volt indokolt, mert Németországban más viszonyokkal kell számolni. Ott hozzánk képest rengeteg számban vannak nagyvárosok s igy a megtakarított szénmennyiség ott sokkal nagyobb, mint a két ország összlakosságának számarányából következnék. A sokkal több német nagyváros folytán ott jelentékeny a szénmegtakaritás, úgyszintén a városi lakosság számaránya is összehasonlithatlanul nagyobb Németországban. Azonkívül azok a német telepesek, amelyek széntüzeléssel dolgoznak, úgyszólván kizárólag kőszenet használnak, amelyre vasgyártáshoz, valamint a szén desztillációja révén külömböző, a hadviselés céljaira szükséges vegyitermékek előállításához van szükség.

— Nálunk ezzel szemben majdnem kizárólag barnaszenet használnak, amely vasgyártáshoz egyáltalán nem, vegyi produktumok termeléséhez pedig berendezések és tapasztalatok hijján még nem használható.

— A világítás korlátozására tehát helytálló érvet egyetlen szempontból sem lehet felhozni. A korlátozásból semmiféle haszon nem származik, ellenben a főváros anyagilag jelentékenyen károsodik. Ezt az anyagi áldozatot a főváros tisztára a német példa vak utánzása miatt kénytelen meghozni.

ír. o.)

NEW-YORK MOZGÓ

Dohány-utca 57. A New-York-palota mellett.

Naponta

szenzációs műsor.

Folytatólagos eló'adások.

Olcsó helyárak.

KÖZPONTI FŰTÉS

szellőztető, vízvezetéki, csatornázási és egyéb hygienikus berendezések

Rietfchl és Henneberg r.-t.

BudapestülII.,Kisfaludy-u. 28/b.

(Bejárat Práter-utcán.)

Hírek a városházáról.

Krieshaber Leó lemondott. Krieshaber Leó, akit hadsereg ellen elkövetett vétség miatt a háború első hónapjaiban letartóztattak, ügyvédje utján bejelentette, hogy fővárosi bizottsági tagságáról lemond. A lemondás kissé későn érkezett, erkölcsi kára azonban a főváros közgyűlésének nem volt belőle, hiszen az árdrágítók még mindig egészen nyugodtan részt- vesznek a közügyek intézésében.

A főváros és a szénelosztó-bizottság. A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Ehrlich G. Gusztáv szóvá tette, hogy a főváros képviselőjét nem hívták meg a szénelosztó-bizottságba, holott a főváros nemcsak mint fogyasztó, hanem a koksz révén, mint a legnagyobb termelő is érdekelve van. A fővárosnak egyenesen kára származik abból, hogy rajta kívül álló tényezők intézik azokat az ügyeket, amelyek a fővárosra nézve rendkívüli fontosságúak, de egyébként is igazságtalanság egy ilyen országos szervet létesíteni a főváros bevonása nélkül. Bódy Tivadar dr. alpolgármester megígérte, hogy hamarosan el fog járni a kormánynál abban az irányban, hogy a főváros képviselőjét utólagosan meghívják a szénelosztó-bizottságba, ígéretét teljesitette is, hir szerint azonban nem járt eredménnyel a közbenjárása, mert a kormánynál nincs meg a hajlandóság arra, hogy a főváros jogos kérelmét honorálja. A kormánynak ez az eljárása nem lep meg senkit, aki ismeri azt az eljárást, amelyben a kormány szokta részesíteni a főváros kérelmeit és jogos kivánságait. Hasonló fontos ügyekben a kormány állandóan úgy bánt a fővárossal, mintha az tökéletesen idegen volna. Ilyenek után hogy várhatnánk méltányosabb bánásmódot a hadvezetőségtől, vagy az osztrák közmunkaügyi ministeriumtól, amikor még a magyar kormány sem respektálja az ország fővárosának legjogosabb kivánságait.

Városi aszfaltgyár készül. Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatorna-építő ügyosztály vezetője a Független Budapest munkatársa előtt jelentette ki a minap, hogy az ügyosztály korántsem ejtette el a városi aszfaltgyár fölállítására vonatkozó tervét. A tanácsnok nyilatkozata mindenfelé nagy feltűnést keltett, mert általában azt hitték, hogy a főváros úgy a kőbányavásárlást, mint az aszfaltgyár létesitését levette a napirendről. De mindazok az okok, amelyek a háború előtt szüks gessé és kívánatossá tették az aszfaltgyár fölállítását, ma is fönnállanak. A főváros a háború előtt évente körülbelül egy millió korona értékű aszfaltozó munkát adott ki a következő árszabás mellett: л közönséges kocsiút négyzetméterenkint

12 korona, ha az aszfalt 4 centiméter vastagságú,

13 korona, ha az 5 centiméter vastagságú. A járda- burkolat négyzetmétere (szegélykővel) 6 korona 50 f 2 centiméter vastagságban és 8 korona 50 fillér 3 centiméter vastagságban. Az aszfaltot a vállalat öt esztendeig ingyen köteles fentartani, illetve javítani. Öt év után a főváros a fentartásért fizet koesiutnál négyzetméterenkint GO fillért, gyalogjárónál 15 fillért. Ezt a fentartási költséget azonban minden körülmények között köteles fizetni, akár javíttat a vállalat, akár nem. Ennek az árszabásnak lényeges redukcióját Ígérték az aszfaltgyárak arra az esetre, ha a főváros eláll attól a szándékától, hogy városi aszfaltgyárat létesít. A számítás szerint a főváros a városi aszfaltgyár felállításával az uj munkáknál négyzetméterenkint

3 koronát takaríthatna meg; akörül folyt tehát a-tárgyalás, hogy a gyárak hajlandók-e ennek a három koronának egy részét a városnak elengedni. Amikor a háború kitört, a főváros megszüntette az aszfaltozó munkákat és ezzel megszakadt a tárgyalás is, melyet az ut- és csatornaépítő ügyosztály folytatott a gyárakkal. Úgy látszik, hogy a legutóbbi időben ismét tárgyaltak, de eredménytelenül, mert az ügyosztály újból elővette a régi előterjesztést, amelyet most átdolgozva fog a közgyűlés elé terjeszteni. Ebben az esztendőben körülbelül egy millió négyzetméter aszfaltburkolat vált ugyanis ja vitáskötelessé, amelyért a fővárosnak a békeárakat számítva is legkevesebb évi 400.000 koronát kellene fizetnie. Az ut- és csatornaépítő ügyosztály ezeket a munkákat már házi kezelésben szeretné elvégezni, s ezért el van tökélve arra, hogy a háború után megvalósítja a városi aszfaltgyárat.

PÉNZ ÉS HITEL.

Márka és korona.

Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a hábru az állam- és magán-penzügyekben óriási változásokat fog előidézni. Hisz elegendő a balkáni háború alatt keletkezett pénzügyi helyzetet vizsgálni, hogy igazolva lássuk azt a tényt, hogy egy háború a pénzügyi viszonyokban milyen gyökeres reformokat von maga után. A balkáni háborúnak pedig aktiv részesei nem is voltunk, tőlünk távol dörögtek az ágyuk s mégis pénzünk paritását alig tudtuk a nemzetközi relációban fenntartani. Mennyivel természetesebbeknek és a viszonyok alakulásának tökéletesen megfelelőnek kell találnunk a mai helyzetet, amikor pénzünk értéke a semleges országokban fokozatosan csökken, s a semlegeseken kívül még a márkával szemben is dis-ázsió mutatkozik.

Mióta pénzünk értékének vesztesége a kedvezőtlenül alakuló valuta-árfolyamoknál kifejezésre jut, azóta állandóan azzal a szemrehányással illetik Németországot, hogy nem törődött az egész háború alatt szövetségesének gazdasági helyzetével s különösen azt nem viselte szivén, hogy a korona a márkával szemben fokozatosan romlott. Amilyen felületes ez a vád, épen annyira alaptalan is, mert Németország gazdasági téren épen úgy igyekezett a magyar és osztrák monarchiát megvédelmezni és támogatni, mint ahogy az egész háború alatt a véd- és dacszövetség e két állam között a legerősebb volt. A viszonyok indokolják és teszik érthetővé, hogy miért lehetett állandóan jobb a márka, s miért nem tudta a korona elérni azt az árfolyamot, amelyet a márka mutatott a semleges államok piacain.

Elsősorban is azzal kell tisztába jönnünk, hogy pénzünk csökkenő ereje vásárló képességének hanyatlása pusztán és kizárólag technikai okokra vezethető vissza. A háború megzavarta a kivitel és bevitel közötti jó viszonyt s e kölcsönösség megzavarása, a jogrend felforgalása maga után vonta valuta-árfolyamunk fokozatos árhanyatlását. Kivitelünket ugyanis kénytelenek voltunk egyre jobban csökkenteni, mert zárt gazdasági állammá lettünk, amely nélkülözhetetlen cikkek fölött egyáltalán nem rendelkezik s ezzel szemben— ameny- nyire csak lehet — a külföld fölösleges cikkeit igyekszik magához vonni. A behozatalra kerülő árukért fokozatosan többet fizettünk, ami azt idézte elő, hogy a külföldön a korona valuta iránt kereslet egyáltalában nem mutatkozott, ellenben nálunk a külföldi fizetési eszközléseknek óriási piaca támadt. Ezenfelül még azt a speciális körülményt kell figyelembe vennünk, hogy az összes beviteli cikkei, к Németországon kérésziül érkeznek hozzánk, tehát nekünk meg kell

Váltók leszámítolása. Hitelek nyújtása. Financirozások.

Értékpapírokat, zálogleveleket, járadékokat és részvényeket a legelőnyösebb árfolyamon veszünk és adunk. Mindennemű felvilágosítással készséggel szolgálunk. Az értéktőzsdei magánforgalomra vonatkozó jelentéseinket díjtalanul küldjük. .

Takarékbetéteket 4%-al kamatoztatunk.

Az intézet kiadásában megjelenő Jf В ежч***»* ^ -w-ből megtudható, hogy bármely sorsolásnak alávetett értékpapír kibocsáttatása óta kisorsoltatott-e, anélkül, hogy a nyereménye beváltatott volna. Ara 4 korona. A »MERCUR« pénzügyi és sorsolási szaklap előfizetőinek ingyen.

1» ш» нм ж Ж ЖЬ Alaptőke 10,000.000 korona. mi им И»¥И м•

Fiókok : Budapest, Pozsony, Szabadka. Érdekeltségek : Debrecen, Marosvásárhely, Újvidéken Vig Vilmos és Társa.

ALAPITÓINTÉZET: K. k. priv. Bank & Wechselstuben Actiengesellschaft „MERCUR“, Wien.

Az alamtó-intfi7Pt alantnkmp RO millió krmina Tartalókalannk ЯП millió knrnna