Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-16 / 20. szám
Független Budapest 3 határozati javaslatát, fentartotta magának, hogy az eddigi tervezeten »a telekértékadó lényegét nem érintő« módosításodat tegyen. Megbízható információnk szerint Vázsonyi legfontosabb módosítása az volna, hogy a kellő oe ennem épített vagy üres lelkek tulajdonosai magasabb kulcs szerint adóztassák meg, mint a nagy házak tulajdonosait. Úgy tudjuk, hogy ez irányban Pikier J. Gyula dr.-nak, a telekértékadó-javaslal tervezőjének bevonásával legközelebb megindulnak a szilkebb tárgyalások. Vázsonyinak ez az álláspontja javára szól a nagy házak tulajdonosainak s ezt azzal indokolja, hogy a háztulajdonosok igy kisebb terheket fognak áthárítani a lakókra. Vázsonyi szerint ugyanis a telekértékadót a háztulajdonosok áthárítanék a lakókra. Ezzel ellentétben Pikier Gyula dr. lapunkban ismertetett felfogása az, hogy a telekértékadó az egyedüli, amely nem hárul át. Pikier szerint a lakásárakat egyedül a lakáspiac helyzete, a lakáskereslet és kínálat irányítja. A két ellentétes elméleti felfogást Feleki Béla dr.-nak felszólalása döntötte el,, aki már a huszas bizottságban is a telekértékadó legőszintébb hívének mutatkozott. Feleki dr. rámutatott arra, hogy a háború után a háztulajdonosok akkor is emelni fogják a béreket, ha nem lesznek uj terheik. Ha a főváros nem hozza be a telekértékadót, akkor a háztulajdonosok maguknak fogják azt beszedni. Felekinek ez a felfogása egyébként egybevág Piklerével annyiban, hogy a háború után azért lesznek magasak a lakásárak, mert a kereslet óriási lesz, a kínálat pedig fölötte csekély, az üres lakások és uj építkezések hiányában, amely utóbbi bajon épen a telekértékadó volna hivatva segíteni. Azokat az intenciókat, amelyek a huszas bizottság elvi határozatát vezették, nyíltan elárulta Springer Ferenc dr., amikor a pénzügyi bizottságban utalt arra, hogy a háború alatt a háztulajdonosok jövedelmét korlátok közé szorították s hogy ezért a háztulajdonosok kíméletre tarthatnak igényt. Ez alatt az értendő, hogy a háború alatt, amig a lakbérrendelet életben van, ne csinálják meg a telekértékadót. A huszas bizottság elvi határozatának tehát az volt a célja, hogy a háború utáni időkre halasszák a telekértékadó tárgyalását, amikor a házrulajdonosok szabad kezet nyernek a béremelésnél. Vázsonyi méltányolja ezt a kíméled szempontot, amikor — mint már fentebb megírtuk — kisebb percenttel akarja megadóztatni a nagy házak tulajdonosait, mint az üres és kellően be nem épített telkeket. Jlinker Pál dr. javaslata, amely szerint a hozadéki adó megszüntetése iránt fölterjesztést intézzenek a kormányhoz és utasítják a tanácsot a telekértékadó szabályrendelet elkészítésére, szintén a házadó átengedésével hozza kapcsolatba a telekértékadót és csak külsőségeiben radikálisabb a huszas bizottságénál, mert pálcát tör a határozat elvi jellege fölött. Amig azonban a kormány hozzájárul a házadó átengedéséhez — ámiben kételkedni minden okunk megvan , „ , < ■ , , •— esafovaros és a kormány között, — ha egyáltalán idáig fejlődnének a dolgok, lefolynak a házadó megváltására vonatkozó tárgyalások, addig sok idő fog eltelni és már régen a béke áldásainak örvend hetünk, amikor a telekértékadónak a házadó megszüntetésével komplikált ügye még mindig nem lesz készen. Junker dr. elfogadott indítványa azért nem aggasztja a ház- tulajdonosokat, akik jól tudják, hogy a háború alatt nem lesz meg a telekértékadó. A háztulajdonosoknak tehát mégis csak kíméletben lesz részük, ugyanakkor, ámikor a vizdíjemelést is csak feltételesen, a háború utánra fogadták el a pénzügyi bizottságban s a közlekedési adótól nem kímélik meg a nép szegényebb rétegeit, amelyek legalább annyira megérzik a háborút, mint a háztulajdonosok. Britannia szálló Télikert éttermében Toll Jancsi és fia muzsikál. Bárczy és az uj korszak. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur, az a lekötelező készség, amellyel múltkori levelemnek helytadni szives volt, ösztönöz arra, hogy e sorokkal felkeressem nagybecsű lapját, amely oly behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, mint lehetne a városi polgárság igazabb boldogulását és a tiszta városi élet eljövetelét a polgárok szervezése alapján biztosítani. Bárczy polgármester ur ezt a célt a politika kikapcsolásával óhajtja elérni. Ezt kifejezetten hangsúlyozta Sas-köri beszédében, amelyben bizonyos félreértéseket akart tisztázni. Engedje meg Szerkesztő Ur, hogy elsősorban Bárczynak egy félreértésére mutassak rá, amely viszont az ő beszédén és egész akciójának tartalmán végigvonul. Ismét olyan dolgot fogok felfedezni, ami közhely, de ugylátszik, épen ezért elsiklanak fölötte. Bárczy ki akarja kapcsolni a politikát az akcióból. De hát mit akar akkor az akciójával ? Hát mi a politika voltaképen, ha nem-e a polgárság jólétének előmozdítása, az emberéletek szebbé, jobbá, civilizáltabbá tétele, a jog, a haladás, a kultúra? Olvasom Bárczy beszédében: »A polgári érdekek nem érvényesültek kellően a múltban. A politikai küzdelmek homlokterében nem a nagy gazdasági kérdések, hanem közjogi kérdések állottak, amelyek különböző pártokban osztották meg a polgárságot.« .Szinte szószerint ezt irtain múltkori levelemben s megállapítottam, hogy a nagy közjogi harcok elmúlt időszaka egészségtelen, téves irány kátyújába süppesztette a magyar politikát. Bárczy is konstatálja ezt, amikor most olyan mozgalmat hiv életre, amely a polgárság érdekeiért küzd. Mert ma, amikor a közjogi kérdések bizonyos nyugvópontra jutottak, mindenkinek el kell ismernie, hogy az igazi politika az, amely a néptömegek erkölcsi, anyagi és szellemi jólétéért küzd. A Sas-köri referádában olvasom, hogy egyik felszólaló azt mondta: »a régi politika tárgytalanná vált«. Ennek a gondolatnak folytatása ez: az uj és immár teljes bizonysággal helyes politika az, amely a törne-' gek jólétének elősegítésében látja a nagy közülieteknek, az államnak és a városoknak célját. Ezt a politikát, ezt az egyedül helyes szociális közéleti szellemet a háború szenvedései tették »arrivé«-vá Magyarországon s Bárczy maga mondja, hogy most látja elérkezettnek az időt a szervezésre. Mit akar elérni a szervezéssel ? A polgárság jólétét, civilizációt, haladást, szociális fejlődést. Akik a háborúból visszajönnek és végre igazán élni akarnak és a legmagasabb szociális követelésekkel fognak fellépni az állammal szemben, ugyanazt fogják kívánni az államtól, amit Bárczy programmjában megjelöl. Ezt az állampolitikát fogják harsány hangon, szinte félelmetesen parancsolva követelni, — miért mondja hát Bárczy, hogy nem politika, amit ö akar, mikor a jövő egyetlen lehetséges, igaz politikája az ? Bárczy fél ettől a szótól: politika. Pedig a megujhodó időkben ez a félelem a legidősze- rütlenebb dolgok közé tartozik. Én azt hiszem, hogy rövidlátás nem venni észre, hogy háború után a politika irányát és eredményeit egyetlen tényező fogja eldönteni: a tömegek bátorsága. Csodálatos, hogy még mindig nem érzik egészen, mennyire más világ jön a háború után. Öntudatos emberek jönnek, öntudatos tömegek, akik látni akarják, miért szenvedtek, miért áldozták fel szeretteiket és öntudatuk nem fog ismerni korlátokat, amikor jogokról és civilizációról lesz szó. Oroszországban forradalom viharzik s ugyanakkor nálunk Bárczy polgármester ur diszkréten, szemérmesen parlamentáris szempontból leplezetten akar dolgozni a tömegek politikai céljaiért. A tömegeknek azonban most »megnőtt a torkuk«, hangosan akarják kikiáltani vágyaikat, akaratukat. Az élet szava fog jelzugni a tömegek leikéből s aki vágyaik szavára, akaratuk hangjára szordinót akar tenni, az nem lehet tisztaszemü taktikus, mert nem ismeri ennek a mostani akaratnak feszítőerejét, ezeknek az időknek dinamikáját. Bárczy egy bujkáló lövészárokrendszert akar megvalósítani, pedig, akik hazajönnek, nyíltan akarnak majd szembeszállni azokkal, akiknek van bátorságuk továbbfolytatni az antiszociális politikát, Bárczy legnagyobb tévedése ott van, amikor nem is tudja elképzelni, hogy az összes meglevő politikai pártokkal eredményesen vehetné fel a versenyt.« Hát nem veszi észre Bárczy, hogy az összes politikai pártok kénytelenek revideálni régi programjukat, a tömegek azonban még igy is uj pártalakulásra vágynak, mert a mostani pártoknak a múltból fennmaradt erkölcsi ballasztja sokkal súlyosabb, semhogy teljes bizalmat tudnának kelteni maguk iránt. A jövő uj iránya tiszta, uj parlamenti pártot kíván magának, egészen uj, egészen máskép látó embereket, makulátlan demokrata polgári alakulást. Ha Bárczy nem kezdeményezi ezt, egészen biztos, hogy megcsinálják, akik visszajönnek a harctérről és_ azok, akik itthon látták és szenvedték végig a belső eseményeket s már most az összes politikai pártok közül a szocialistákkal éreznek legtöbb közösséget. A polgárság legjobb elemei, a legértékesebb intellektuális erők szimpátiája ma a szocialistáké, dacára annak a csökönyös, bántó elzárkózásnak, amelyet a szocialisták velük szemben tanúsítanak. Gondolja e Bárczy, hogy ezek meg fognak elégedni azzal, hogy szervezetük egy ilyen pártonkivüli párt legyen és nem fognak határozott, erős pártot akarni, amely hangot ad a háború alatt elfojtott keserűségüknek. A szocialisták nem fogadják be őket és igen helytelenül a munkásság kizárólagos érdekképviselete akarnak lenni, mert messzefekvő végső céljaiknak, a társadalmi berendezkedésnek tekintetében alapvető különbség van köztük. És ezért ne legyen a polgárságnak ugyanolyan bátor, radikális, nyílt sisakkal harcoló pártja, mint a munkásságnak? Ilyen pártra lesz szüksége a polgárságnak s aki mást. akar, az a legjobb szándék mellett is a polgári tömegek erejének gyengítésére törekszik, Örüljünk, hogy a magyar jövő immár várandós későnszülött magzatával, a kemény polgári öntudattal, amely ne felemásnemű korcsszülöttként, hanem elszánt, harcos, büszke férfiként jöjjön a világra. Ezért kell foglalkoznom azzal a kommentárral, amellyel egyesek Bárczy akcióját kisérik. Úgy vélik, hogy a kormány ugyan nem biztos afelől, hogy Bárczy akciója javára lesz-e, de már azért is tűri, mert az idők hangulatából Ítélve, ha nem Bárczy csinálja meg a szociális szervezkedéd, úgy feltétlenül megcsinálják mások, még pedig sokkal kellemetlenebb és élesebb formában. Bárczy mégis főpolgármester-helyettes és a kormány úgy érzi, hogy amig független demokrata férfiak helyett a demokrácia zászló- vivőjeként az ő embere áll a mozgalom élén, addig abból reá csak haszon háramolhatik. Bárczy akciójának legelső célja az, hogy a fővárosi törvény revízióját, illetve az autonómia kiterjesztését keresztülvigye. Ez helyes, becsületes törekvés. De remélhető-e, hogy ezt eléri az ő szelíd »politikamentes* módszerével? Ha ki akarja harcolni, akkor csak jobb, ha egy politikai súllyal biró országos demokratikus polgári párt veszi ezt fel azoknak a céloknak pro- grammjába, amelyért küzdeni akar ?! A Sas körbeli egyéb felszólalásokból én azt az impressziót meritem, hogy ott a hangulat meglehetősen egyenetlen volt. Különös, hogy a szocialistákról úgy beszéltek ott, mint akik nem követnek a polgárságéval egyező célokat. Ennek oka szerintem az, hogy a szocialisták némileg közelebb állnak a demokratikus törekvésekhez, mint a »Sasok«, akik az általános községi választójogért és virílizmus megszüntetéséért sem lelkesedtek túlságosan. Bárczy arról beszélt, hogy körülbelül a fogyasztók azok, akiket meg akar szervezni. Nos, a fogyasztók szervezetébe a szocialisták talán mégis inkább beletartoznak, mint a nagyiparosok és nagykereskedők, akiket pedig Bárczy szintén egyesíteni akar akciójá- jában. A háború után a gazdasági életnek is demokratizálódnia kell, a tömegeket kiuzsorázó
