Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-26 / 17. szám
йгегтедуесЯк évföíyam. 1916; ápriEiis 26. 17. srám„ Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja аянаншшншаяанпмвмишвямншнннивааашншнвмшннявнннмнпмюжшж! Megjefentk minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Elletizetesi ára a „NAGY BUDAPEST** melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. Félévre S korona,. ■ iiiami ■ ■■ яшма imuiu Főszerkesztő: DR* SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vlf. Szövetség-ui. 22. TELEFQNSZÁMi József 45—S2. Böjt. Ezt a mai állapotot úgy kell tekintenie a fővárosnak, mint buzgó katholikusnak a. nagy hetet: ki kell bő j tölni, hogy megérti emel je a boldog, üdvözitő feltámadást. Ma minden kezdeményezés, minden ötlet s főleg minden kommunizálási törekvés csendes tétlenségre van kárhoztatva. A tanács lelkes és tetterős tagjai kénytelenek megelégedni azzal a kisértékü elismeréssel, ami az adminisztráció hajójának mai kormányzásáért kijár nekik. Egyedül a közélelmezés terén nyílnék alkalom arra, hogy egy-egy ötlettel, az ü/.leti szellemnek európai stílusával megfelelő haszon biztosíttassák erkölesileg. épp úgy, mint anyagilag a közérdeknek. De itt viszont mellőzhetetlen adminisztrációs szempontok, amiket ugyancsak a polgárság javainak féltékeny őrizete ir elő, lehetetlenné teszik azt a szabad mozgást, amit az üzleti leleményesség meg- megkiván. Az egész vonalon be kellett vonni az összes vitorlákat, amik már kedvező szél mellett duzzadó erővel vitték a főváros hajóját a boldogabb rév felé. A második hús vét ünnepi pillanataiban nyugodt lélekkel - minden szégyenérzet nélkül be lehet ismerni, hogy éppen a főváros szabad mozgását, fejlődésének garádicsa in előretörtető akaraterejét s önzetlen közérdekkel átitatott becsvágyát szorította a legjobban bilincsek közé a háború. A polgárság bizonyos fatalista megnyugvással kénytelen leszámolni azzal a helyzettel, hogy fejlődési törekvéseinek, gyönyörűen nekilendült ambícióinak hosszú, igen hosszú böjtje az, ami most napról-napra öregebbé teszi számára a tétlenség nehéz pillanatait. De vájjon a nagyhét csak arra való, hogy a bűnökért a gyomor megrövidítésében keresse a lelki megtisztulást s a (‘eloldozás malasztját? Aligha. A böjt pillanatainak mindig egyforma az erkölcsi rendeltetése, akármilyen vonatkozásban szakad rá az egyénre, vagy a társadalomra. A nagyhét arra való, hogy önmagába szálljon a halandó, akár egyedül, akár tömegben vonatkozik reá, ez a krisztusi dogma, s keresse azokat az .utakat, amiken kiérdemelheti a feltámadás erkölcsi mulasztják Észrevehetni-e Budapest polgárságának po fitrkai összetételében, vagy akár helyi képviseleteiben azt a törekvést, hogy e hosszú böjt alatt önmagukba szállnának az emberek, hibáikat levetkőztetnék, mint a fiók-madár az anyaméh fősz lányos, ruháját s keresnek a boldog feltámadás útjait? A felelet erre határozottan csak az lehet, hogy nem. A pártoskodó, atyafiságos és korrupcióval megmételyezett szellem ma is csak épp úgy szaturálja a, hely.i vezetésre hivatott pártokat, mint a háború előtt s ma is egyformán. változatlan hévvel -tő re к szén» к a város atyák érdekképviseletei, az agyonütheted en klikkek a háború után való szilárd berendezkedésre. az uralomnak rendíthetetlenné tételére, hogy a háború tanulságainak figyelembe - í vételével maradhassanak a felszínen, és a po I rondon. Rz a szomorú tünet a főváros mai kor- ! mányzati összetételének teljes dekadenciáját mutatja. Az autonómiának azzal a kötött rend- ! szerével, amely ma dominálja a közigazgatást. I lehetetlen, még ilyen böjt-időben is abszurdum ki böjtül ni azokat a megrögzött érdekhaj húsza - tokai. amik kerékkötői a fejlődés egészséges nekilendülésének. Az az autonómia, amit a I főváros elvez, csak olyan, mint. a papirmaché- i ágyú, játékszer a gyermek kezében, de egy- 1 általán nem arra való, hogy golyóival leterit.se a közérdek ellenségeit. Csak az egész lakosság valamennyi szervezetének legszélesebb bevonásával képzelhető el olyan állapot, hogy a közgyűlés, mint az autonómia végrehajtó szerve, ment maradhasson az " érdekhajhászások túlkapásaitól s megtisztult. . i az egyéni salaktól, igazi hivatást tölthessen be. Ha a főváros fejlődésének rajongói arra használnák fel ezt a mai bőjtidőt, hogy egy- i másban és egymásközött megtalálják az igazi értékeket, nem volna nehéz megértetni a legfelsőbb tényezőkkel sem, hogy' az autonómia, mai rendszerén gyökeresen változtatni kell, ha a főváros naggyátéteiének szent ügyét híven akarják szolgálni az összesek. He mindaddig, amíg a mindenkori kormányok uszályhordozói mézes-mázos hizelkedéssei úgy tüntetik fél fedői got, hogy ez a mai berendezkedés biztosítja a legjobban a korín ágy ok politikai céljait, ne is ábrándozzunk arról, hogy a böjt korszaka lemoshatja a mai rendszer fejéről az évtizedeken át rátapadt gyalázatot. MÉRLEGEN. * * Az idegenforgalom kérdésének megoldásával már csak kezdenénk lenni valahogy: Vita Emil dr. tanácsnok a legjobb ügyekhez méltó lelkesedéssel igyekszik összetákolni a főváros -idegenforgalmának épületét, hi vén és remélvén, hogy ha meg lesz hozzá a megfelelő szervezet, majd csak jobban ideszokik az idegen is; Ezúttal tényleg nem az az eset forog fenn, hogy a gombhoz akarnák hozzá var mi a ruhát, hanem ellenkezőleg: előbb szeretnék tökéletesen elkészíteni a ruhát, hogy azután könnyű szerrel ékesíthessék fel a gombbal. Szerfelett örülnénk rajta, ha ez a munka megfelelő eredménnyel járna. De attól félünk, hogy Vita tanácsnok lelkesedése egymagában édeskevés lesz ahoz, hogy sikerre vigye e súlyos probléma megoldását. A kormány lelkesedése nélkül olyan ez az ügy,-mint a kenyér só nélkül: megemészthetetlen. A kormánynak pedig most a legkisebb, gondja is nagyobb annál, hogy az idegenforgalom megteremtésével törődjék. Elóg kár, mert. ez a kérdés mindenesetre íoiitossügban semmivel sem marad mögötte azoknak a problémáknak. amelyek a bábom után való gazdaságosabb berendezkedés céljait volnának hivatva szolgálni, ha értenének a megoldásához is. * * * Vigyük vissza a képzeletet arra az időre, amikor mécf Ilire-hamva sem colt a háborúnak s gondol-, kozzunk egy kissé rajta, hogy mi tudta, akkoriban a pesti embernek a 1еугмдуоЬЬ bosszúságot- okozni. A feladat egészen könnyű, mert' hiszen időtlen-idők óta a pesti bérkocsis az- a náció, amely a legtöbb borsói töri e téren sajátságosán edzett orrunk alá. Hogy mennyire bán. és vétek volt ezt a kérdést annyira semmibe venni és elhanyagolni, hogy a bérkocsisok teljesen a nyakunkra nőhettek, ez a legékesebben ezekben a napokban <terült :i, amikor az időjárás szeszélye felhőszakadást zuditott a főváros utcáira, s a kapuk alá riasztott járókelőiv megdöbbenve kérdezték egymástól: «Vájjon hová rejtőztek el a bérkocs;- sok'!!» Bette net es- nyomorúságnak, valóságos es im h о rosszá ja volt az az állapot, hogy a\ bérkocsisok egyszerre иду eltűntek, mintha, elnyelte volna őket a föld. Ha lénac forgalomban arany, bátran azt lehetne mondani, hogy drága aranyért sem tudott az emberek nagyrésze bérkocsihoz jutni. A tanulság ebből az is lehetne, hogy végre meg kellene rendszabályozni, de egészségesen ezt az intézményt. De ki merjen tanulságot levonni a bérkocsisok terhére, amikor azoknak nincs más hitvallásuk, mint minél komiszabban elvégezni azt a feladatot. ant'd kenyérkeresetkép magukra vállaltak. Ez az álláspont ugyan ford if ott arányban áll az üzleti logikával,- de ők. ezt megtehetik, mert korlátlanul parancsolnak a publikumnak s a pesti nép bután engedelmeskedik nekik. Tehát summa summ áru m — ■ tényleg 'megérdemeliЦ a «pasasok» a sorsukat. * * * Elmosta az özönvíz a papirmachéból épült viskókat, behatott a gyengén megalapozott és esetlenül védett pincehelyiségekbe s több százezer korona kárt okozván, mint aki jól elvégezte a dolgát, nyugodni tért. A. pesti polgárság ugyan nem tehet, róla, hogy egy ilyen elemi csapás' mindjárt katasztrófát is jelent a számára, de mindenesetre tehetnek azok a háztulajdonosok, akik nem átadottak bizonvtalan tákolmányokkal biztosítani a maguk fényes éxiszteneiáját. Mit törődnek ők azzal, hogy e!gy-egy ilyen fel hőszakadás egészségtelenül nedvessé teszi a pincelakásokat, amiket elmulasztottak ez ellen az eshetőség ellen megoltalmazni. De nálunk a háztulajdonosság nem olyan mesterség, mint külföldön, ahol a legszilárdabb és legbecsületesebb üzleti szellem uralkodik ezen a téren, inkább folyjon be a víz a védtelenül hagyott lakásokba, de évről-évre minden befektetés nélkül vághassa zsebre az egész ház bérjövedelmet a háziúr. 8 valószínűleg néki van igaza, ha mi, jámbor és tehetetlen polgárok, tűrjük és bőségesen honoráljuk- ezt.
