Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-12 / 2. szám
2 Független Budapest fertőtelenitő intézet építését, illetve az ezzel járó milliós beruházást kormányhatósági engedetem nélkül kezdte meg s ez az engedetem úgyszólván csak akkor jött meg, amikor a megtagadás sem tudott volna már változtatni a tényeken. S mi volt az eredmény? Ha a főváros akkor meg nem kezdi az építkezést, ma nincsen meg az uj fertőtelenitő intézet, aminek a háború alatt kimondhatatlanul nagy kárát láttuk, illetve szenvedtük volna. Ez az egy eset természetesen nem jelenti azt, hogy általánosítani tehet, hogy a főváros csak tegyen, építsen és intézkedjék minden kormányhatósági beleszólás, illetve véleményezés nélkül, de jelenti igenis azt, hogy szükség van arra, hogy a főváros ne tagadjon meg magától semmit, aminek megvalósítása nélkül — visszafejlődne. Jogunk van az élethez, az élet pedig egy a fejlődéssel. Nehéz volna tételenkint boncolni a költségvetést; nehéz volna tételenkint megállapítani, mi az a tulkiadás, amelyre a fejlődés jogosított, illetve kényszeritett bennünket, any- nyit azonban bátran megállapíthatunk, hogy a bevételek nagymérvű csökkenését — nem a főváros gazdálkodó rendszere okozta. A deficit szülőoka pedig nem a kiadások emelkedése, hanem a bevételek megfogyatkozása. Mindenesetre meg kell várni a jobb, a nyugodtabb, a csöndesebb időt, amikor hangosan tehet beszélni okokról és okozatokról, hiszen ma sokkal súlyosabb és sokkal nehezebb dolgokba is bele kell nyugodnunk, mint a főváros deficitje. Eljön az idő, amikor kellő tárgyilagossággal és kellő megvilágítással beszélhetünk azokról a körülményekről, amelyek közepette a legnagyobb realitással egy ilyen sebeket föltáró költségvetést keltett a közgyűlés és a világ elé vinni. A főváros uradalma. Mintagazdaság‘ — községi üzemben. Amikor a kormány és a főváros között bizonyos ellentétek merültek föl az élelmezés kérdésében, Vázsonyi Vilmos érdekes beszédet mondott a tizesbizottságban. Azt fejtegette, hogy a főváros házi kezelésbe, illetve községi üzembe vett át már sok magánvállalatot s végtére —- ha odáig fejlődnek a dolgok — kénytelen tesz községi üzembe venni — a mezőgazdaságot. Az ellentétek, amelyek a kormány és a főváros között voltak, jórészben megszűntek, (de a Vázsonyi ötlete nem érdemli meg, hogy feledésbe menjen. Már csak azért sem, mert újra különös aktualitást ad ennek az ötletnek Serényi gróf ama nevezetes parlamenti kijelentése, hogy «a főváros gazdasági leisugárzása egyenlő a nullával.» A gróf úgy értette ezt, hogy Budapest közvetlen környezetében sehol sincsen olyan nagyobb gazdaság, amely tisztára és kizárólag a fővárost, illetve a főváros lakosságát szolgálná. Ez igaz. Kinek a hibája ez, a fővárosé-e, vagy a földművelésügyi kormányoké, ne keressük, állapítsunk meg csak annyit, hogy a fővárosnak eddig valóban nem volt ideje a pestmegyei mező- gazdasági termelés irányításával foglalkoznia. Ne keressük tehát most a hibást, hanem egyszerűen — csináljuk meg Budapest közelében a főváros uradalmát! Csináljon a főváros egy mintagazdaságot, amely a főváros lakosságát szolgálja, amely terményeit kizáróan a budapesti piacra szállítja, szóval amely bennünket szolgál mindenféle módon. Azt hiába kértük eddig, hogy az állami uradalmak terményeiket ne szállítsák Bécsbe, hanem Budapestre: a földművelésügyi kormány mindig azon a véleményen volt, hogy Becs gazda- ! sági kisugárzásának nem tehet ellentállani. Ne kérjünk tehát és ne könyörögjünk, csináljuk j meg mi magunk Budapest uradalmát, amely tisztára bennünket szolgál ki! A kenyérjegy-rendszer. Hétfőn lépett életbe a kenyér jegy rendszer j s meg lehet állapítani, hogy minden nagyobb I zavar nélkül telt el az első két nap. Sehol ! semmiféle zúgolódás, sem a közönség, sem az elárusítók részéről, amiben bizonyára nagy I része van annak a körülménynek, hogy a j sajtó már jó előre megmagyarázta a közönségnek a rendszer . elkerülhetetlen szükségességét. A. közönség meglepő fegyelmezettséggel fogadta a reformot, ami már csak azért is örvendetes dolog, mert a háború alatt tanultak remélhetően megmaradnak a közönségben a háború után is! A budapesti közönségnek a fegyelmezetlenség volt a baja s az a szellem, amely sohasem tisztelte, hanem inkább kigu- nyolta és ki csúfolta a hivatalos intézkedéseket. -A háború arra kezdi tanítani ezt a publikumot, hogy a hatósági intézkedések nem ; készülnek minden alap nélkül, tisztára a kö- i zönség boszantására és vexálására, hanem egy I : magasabb, általánosabb szempont, a közérdek irányítja azokat. A talaj, amelyre behozták a kenyér jegy- rendszert, már alaposan meg volt munkálva, i Emlékezzünk csak vissza, hogy amikor leg- j először került szóba az, hogy a lisztet a vá- I ros csak jegy ellenében fogja kiszolgáltatni, j micsoda zúgolódás és ellenkezés támadt a közönségben! Azóta aztán sok minden megváltozott. Ma már legföljebb a vendéglős és í a kávés panaszkodik, de az sem a rendszabály I miatt, hanem egyes kis kényelmetlenségek i miatt. Maga a rendszer tehát helyes, de hibáz- ; tat ni kell a fővárost, mert sok kérdésben még mindig nem döntőit. Nem szabályozta azt a : kérdést, hogy a 8 vagy 9 dekás adagot meny- j nyiért szabad adnia a vendéglősnek vagy a j kávésnak. Alá az a helyzet, hogy a vendéglőben meg a kávéházban két szeletben adják a megállapított adagot s kétszer 6 fillért számítanak föl érte. A kávésnak vagy a vendéglősnek a kenyér 60, illetve 48 filléres megállapított ára mellett egy adag nem egészen 4 és 5 fillérjében van. Hogy szabad ezért a publikumtól 12 fillért követelni? Egy adag kenyéren még sem lehetne 7 és 8 fillért keresni! Ez uzsora, amelyet a fővárosnak meg kell akadályozni. Nagy haj az is, hogy a főváros nem rendelte el, hogy a pékek az adagok rendes szétosztására alkalmas kenyeret süssenek. Mindenütt, ahol kenyérjegyrendszer van, a hatóság intézkedett aziránt, hogy a pékek olyan j kenyeret süssenek, amelyet szét tehet darabolni. Nálunk, ha valaki megakarja venni egynapi kenyéradagját, az árnál tört számok jön- j nek ki, amelyeket természetesen nem tud ki- I fizetni. Ezek a fél filléres differenciák tenné- | szelesen a pékek' javára esnek, ami napi 900.000 adag kenyérnél napi 5—6000 korona bevételi többletet jelent — a pékek javára! j Nem más ez tehát, mint a kenyér árának burkolt fölein elése, amely elten mindenesetre tiltakozni kell. Reméljük, hogy a főváros február elsejéig rendezni fogja mindezeket a kérdéseket s aztán sem a rendszerrel, sem a kenyér árával nem lesz semmi bajunk. A közönség már rászokott egy kicsit a türelemre és a hatósági intézkedések megtartására, most már aztán a hatósági rendeletek legyenek pontosak és kifogástalanok! Megint az áfmegáliapitó bizottság! A zsír és a sertéshús ára. Az ármegállapitó bizottság, amelyben még véletlenül sem ül más, mint érdekelt, megint működött: a vásárcsarnok igazgatóságával egyetemben megállapította a zsir és a sertéshús Budapesten érvényes kicsinyben való árát. Mért éppen az ármegállapitó bizottság szabta meg a maximális árat? A kormány, amikor néhány héttel ezelőt megállapította a nagyban való maximális árat, a kicsinyben való maximálást a helyi hatóságokra, Budapesten tehát a főváros tanácsára bízta. A közélelmezési ügyosztály a kicsinyben való maximálásra eddig nem tett semmiféle javaslatot, mert azon az állásponton volt, hogy a sertés ára lemenő tendenciájú egy maximálás tehát fixirozná az árat. Hogy most mi a véleménye a közélelmezési ügyosztálynak, nem tudjuk, annyi azonban tény, hogy a maximálást nem a tanács hanem a vásárcsarnok igazgatósága hajtotta végre a mellé adott vagy talán mellé tolakodott ármegállapitó bizottságai. Eltekintve attól, hogy ez az ármegállapítás rávall a szülőanyjára, jogosan kérdezhetjük: mi jogon ruházza át a tanács a maga hatáskörét a vásárcsarnok igazgatóságára ? Ha a kibocsátott jegyzék állapit meg valamilyen élelmiszer- árat, bivonyos, hogy senki sem respektálja. Még sohasem történt meg, hogy egy kereskedőt vagy egy kofát elitéltek volna, mert az ármegállapitó bizottság árait túllépte, pedig a legtöbb rendszeresen megteszi! Az egész jegyzék fölösleges és hiába való, azonkívül teljesen diszkreditált is ! Már most, ha meg kell állapítani egy élelmiszer- fajta maximális árát, mért ruházza át jogát a tanács egy diskreditált bizottságra? A főváros lakossága joggal elvárja, hogy a tanács teljesítse a kötelességét. Föl is kell tételeznünk a tanácsról, hogy ilyen fontos dologban felelősséggel intézkedik s nem hárítja át másra a maga feladatát. Talán az ármegállapitó bizottság a tanács felhatalmazása nélkül cselekedett? Talán kikerülte a tanácsot ez az iutézkedése ? . Igazán, az eddigi események után ilyenekre is el lehetünk készülve. Az ármegállapitó bizottság, amelyben néni a fogyasztók szakértői, hanem az érdekeltek szakértői ülnek, mindenre kéjtes, még arra is, hogy egyenesen szembeszáll a tanácscsal s prejudmál azokra az árakra, amelyeket később a tanács fog megállapitan i. » _____ * 3 D SW kötvények a legelőnyő- g // sebbek élet-, tűs-, baleset, • szavatossági-, betöréses- g ! lopás elleni,üveg-, jég-és állat-biaiositásoknál J s a Felvilágosításokkal, prospektusokkal и és díjajánlattal szívesen szolgál a a , э 3 Általános Biztosító R.-T. igazgatósága l g Budapest, VII. kér., Károly-körut 3. szám. jj g Telefon: 153—98,2—11, 2—12. Kartellen kívül & ét* társaság képviselőségei Részvénytöke 6.000,000 korona » oreaág nsitsden réssé ben. Összes biztosítékok 22 millió korcos * ♦апвлиямвлиынгаяившяаия*!»** иа*аиво0Яг;«иавитяовав»* Я Salgótarijáni-, petrozsényi-, annavölgyi-, szászvári-, nagy Hiányold-, karwini-, ostraui és porosz я szenet; szászvári-, ostraui cs karwini kovácsszenet; pirszéngyári és légszeszgyári pirszenet ipari gazdasági és háztartási célokra, minden vasúti- és hajóállomásra, Budapesten fuvarokban és szákokban is szállít : Saiamcm Jakab és Tsa» szénnapykereskedés Budapest, V., Erzsébet tér 19. Telefonszámok: 73—96, 73-97, 73-98, 73-99, 156- 56, Í72 26. (((МП FEST, TISZTIT! Gyűjtőiéi epek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
