Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-22 / 12. szám
о Független Budapest '1 pedig annak a jövőnek, amelyben a fővárosnak kisajátító joga lesz, tehát egységes, szerves és programul alapján dolgozó telekpolitikát csinálhat. Az előterjesztés céloz erre s meg is jegyzi, hogy törvénytervezetet készítenek, amely mindezeket formába foglalja, egy másik helyütt pedig megemlíti, hogy a fővárosnak az is feladata lenne, hogy gyári telkeket vásároljon — a városon kívül. Világos tehát, hogy ez az előterjesztés, illetve a tendenciája messzebbre van irányítva a ma meglévő néhány gyári célra alkalmas telek értékesítésénél: egy céltudatos városi telekpolitika kezdő pontja ez, melyet szükségszerűen fog követni a többi lépés. Bizonyos, hogy ma szívesen fognak beleegyezni abba, hogy a telekeladást megszigorítsák s hogy az esetleges parcellázással járó haszonnak legalább a felét a fővárosnak biztosítsák. A perspektíva azonban, amelyet az előterjesztés nyújt, nem az, hogy a fővárost e telkek "révén nem fogja többé károsodás érni. Elképzelhetjük azt is, hogy a főváros valaha nagyobb területeket fog megvásárolni, még pedig nem is a mai Budapest közigazgatási területén s elképzelhetjük azt is, hogy a főváros azt a területet fogja a gyárak számára kijelölni, amelyen túlnyomó részben az ő telkei vannak. A gyárak ebben az esetben kényszerülve vannak belemenni a főváros föltételeibe. Ha elgondoljuk, hogy a főváros meg fogja kapni a kisajátítás jogát, akkor igen fontosnak és nagyjelentőségűnek kell tartanunk ezt az előterjesztést, amely nem a mának, hanem a jövendőnek dolgozik. Az előterjesztést kétségtelenül a telek- ajándékozás keltette reakció szülte, vagy legalább is nagy mértékben hozzájárult a keletkezéséhez. A magunk részéről mindenesetre örvendünk azon, hogy ez a kérdés fölvetődött s hogy' aktuális lett a főváros jövendő telekpolitikai irányának megszabása. A szívtelen belügyminiszter. — A tisztviselők kölcsönelőlege. Mint a bomba, úgy csapott le a főváros alkalmazottai közé a belügyminiszter leirata, melyben elrendeli, hogy az előleget le kell vonni a drágasági pótlékból. Nagy művész, aki huszonöt százalékos előleget le tud vonni húsz százalékos drágasági pótlékból s vagy ilyeneknek képzelte a belügyminiszter a főváros alkalmazottait, vagy pedig az élet művészeinek, akik a mai drágaság mellett pompásan ki tudnak jönni a fizetésükből. Mást nem gondolhatott s ennek a gondolkozásnak az lenne a következő lépése, hogy le kell szállítani a fővárosi alkalmazottak fizetését, mert túlságosan jól élnek. Irigyelni kell a Tisztviselőket és alkalmazottakat, akik egy olyan adósságot, amelynek törlesztését kifejezetten és határozottan a háború utánra vállalták, már most ki tudnak fizetni, e rettenetes drágaság közepette. (így látszik, a belügyminiszter olyan információt kapott, hogy a főváros tisztviselői és alkalmazottai hadseregszálIitással foglalkoztak', tehát annyi pénzt kerestek, hogy a váltót még a lejárat előtt ki tudják' egyenlíteni. Es nem is részietekben, mint ahogy megállapodtak, hanem egyszerre! Kell, hogy a közgyűlés komolyan foglalkozzék a belügyminiszternek ezzel a leiratával. Eltekintve attól, hogy a belügyminiszter szükkeblüsége helyébe a főváros méltánylásának kell elkövetkeznie, szóvá kell tenni azt, hogy a tisztviselők kölcsönszerződést kötöttek a fővárossal s e szerződést éppen a belügyminiszter hagyta jóvá. Szerződés volt ez, melyben ki volt kötve, hogy a kölcsönadó főváros csak a lváboru után követelheti vissza a pénzét, akkor is részletekben. A kölcsönszerződés garantálójának, a belügyminiszternek tehát nincsen joga a hoz, hogy ezt a pénzt a háború f о 1 у am án kö vetel je. Ha bármelyik tisztviselő vagy alkalmazott meg merné tenni, hogy bepöröli a belügyminisztert a drágasági pótlékért, nincs az a bíróság, amely elutasítaná a keresetével. Olyan tiszta és világos dolog a fővárosi tisztviselők előlegkölcsönének ügye, hogy a bíróság nyomban elmarasztalná a belügyminisztert. Sajnos, a mi viszonyaink nem olyanok, hogy a független magyar hiróság elé lehetne vinni azt a kérdést: van-e joga a belügyminiszternek a kölcsönelóleget levonatni a. drágasági pótlékból? Az a keserűség, amely e határozat óta benne él a fővárosi tisztviselők és alkalmazottak lelkében, talán sokkal jobban is elmarasztalta a belügyminisztert, mintha a bíróság tette volna. Soha még ekkora elkeseredés nem volt a városházán és soha sem éreztek ilyen nagy csalódást, mint amikor ezt a szívtelen határozatot meghallották. Senki sem képzelhette el, hogy egy tisztviselő, mint a bel ügy miniszter, ilyen tisztviselő-ellenes, sőt egyenesen ellenséges határozatot hozhat s akkor, amikor nem is az állam pénzéről volt szó. Semmiféle érdek, — a legcsekélyebb sem — nem parancsolta a belügyminiszternek ezt a határozatot, ellenben mérhetetlen keserűséget okozott vele száz és száz jóravaló, a drágasággal nehezen küzködő polgárcsaládnak. A közgyűlésnek alaposan és gyorsan ki kell korrigálnia ezt a hibát. A négy millió korona, melyet az országgyűlés a drágasági pótlék céljára megszavazott, máj- befolyt a város kasszájába, a legkevesebb tehát, ha azt a négy millió koronát, mint uj kölcsönelóleget kiutalja a főváros a tisztviselők számára. A legkevesebb, hogy a régi huszonöt százalékos előlegkölcsönt kiegészítsék a régi összegére, s ha a közgyűlés ünnepélyesen állást foglal emellett, nincs az a belügyminiszter, aki meg merné tagadni a jóváhagyást. Ki kell vinni a világ elé a tisztviselők és alkalmazottak küzködő nyomorúságát, föl kell tárni a helyzetet szégyenkezés nélkül úgy, ahogy van, hadd piruljon az, aki ezekhez az emberekhez, ezekhez a családokhoz volt szívtelen! A villamos üzem teljes megváltása. Uj lépés a teljes kommunizálás felé. A községesités politikája napról-napra jobban tért hódit, mert az összes tényezők belátják, hogy csak ez az ut az, amelyen a főváros világvárosias fejlődése biztosítható. A világháború ezen a téren sok üdvös és hasznos akciót, amit folyamatba lehetett volna tenni, gyökérében megakasztott, de maga a tendencia változatlanul él tovább s arra serkenti a magisztrátust, hogy bizonyos közsógesitések-' hez szükséges lépéseket már most megtegyen s ha lehet, magát a kominunizálást is még a háború alatt keresztülvigye. Ilyen akciók közé tartozik az a most már nyilvánosságra is hozható lépés, amelyet a tanács abban az irányban tett, hogy a villamos üzemet teljes egészében fővárosi kezelésbe vegye át. Amikor a Magyar Villamossági részvénytársasággáI megkötötte a főváros az átvételi tranzakciót, mindenki érezte, hogy ez csak fölmunka, mert hiszen a főváros villamossági szükségleteit emellett még a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság is ellátta, vagyis a kommunizálásban olyan hézag támadt, amit mielőbb be kellett tölteni. Akkoriban a helyzet nem volt alkalmas arra, hogy a főváros lépéseket tegyen a másik villamossági üzem megváltására is. De barátságos eszmecserék állandóan folytak ebben az irányban s ezek során elvileg teljesen tisztázódott is a kérdés, amennyiben a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság érdek- csoportja hajlandónak mutatkozott arra, hogy üzemét megfelelő, közösen megállapítandó megváltási áron a székesfőváros tulajdonába engedje át. Legjobb értesülésünk szerint is Bérezel Jenő clr. pénzügyi tanácsnok, amikor legutóbb a főváros kölcsönmüveleteit lebonyolította, már azzal a tendenciával igyekezett a főváros pénztára számára bizonyos tartaléktőkét teremteni, hogy a második villamossági üzem megváltásának pénzügyi fedezetei teremtsen. Ekkor már ugyanis annyira előrehaladtak a bizalmas tárgyalások, hogy az akciónak hivatalos jelleget is lehetett adni. Azóta megállapodás jottlétre a következő elvi irányban: A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság hajlandó becslés alá bocsátani üzemének összes értékeit. A becslést egy hat tagú bizottság fogja végezni, amelybe egyenlő arányban delegál tagot a vállalat is, a főváros is. A becslés a leltári összeállításban felvett valamennyi értékre ki fog terjedni. Vita esetén a társaság természetesen aláveti magát a bírói döntésnek. Ha pedig a megváltási összeg tekintetében nagy különbözetek merülnének fel, a társaság hajlandó ezeket a differenciákat barátságos tárgyalás utján kiküszöbölni. Ilyenformán legközelebb hivatalos formában is megindul a megváltási eljárás. A fővárosnak előnyös ez a mai időpont, mert a megváltáshoz megfelelő tőkével rendelkezik. De természetesen biztosítani kell azt, hogy a becslés a leltári tárgyak értékét igazságosan és ahoz mérten állapítsa meg, hogy a főváros az üzem eszközei között sok olyan leltári tárgyat is kénytelen lesz átvenni, aminek majd semmiféle hasznát sem leheti. Kiadja a FÜGGETLEN BUDAPEST iapkiadótársaság Felelős kiadó: B. Virágh Géza. * * шсят\Т^1 a legelőnyösebbek ölet-, tűs-, baleset, szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üve g-, j e g- és állat-biztosításoknál ffuDGÁRIfi ■ Felvilágosításokkal, prospektusokkal * is díjajánlattal szívesen szolgál a ■ S Általános Biztosító R.-T. igazgatósága = Budapest, VII. кет., Károly-körui 3. szám. j Telejon : 153-98.2-11. 2-12 Kartellen kívül ■ it я tárta tág képvitelStégei Réstvenytóke 6.000,000 korona • ag or tatig minden rétaiben Összes biztosítékok 22 millió korom BRISTOL kalapáruda ¥aczi-körut 21. KOVALD fest, tisztit! ■ 1 ■■■■# (íyii főtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
