Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-23 / 8. szám

Független Budapest 3 Gyógyszerárak emelése. A belügyminiszter tudvalevőleg felemelte a gyógyszereik árát-, hogy bizonyos rekompen- zációkhoz juttassa a gyógyszerészeket, Elvi­leg aligha lehet helyeselni ezt az áremelést, mert ha igaz is, hogy a gyógyszertári anya­gok beszerzése bizonyos nehézségekbe ütközik, épp úgy nein vitás az sem, hogy a gyógyszer­árak már a háború előtt is olyan magasak voltak, hogy a haszon részesedést a legtágabb értelemben is biztosították a gyógyszertár- tulajdonosoknak. Kérdés már most, hogy milyen jogálla­potba kerül a főváros ezzel az áremeléssel a gyógyszerészgréinimmnal szemben, amely köz- tudomás szerint megállapított árakon szerző­désileg vállalta a főváros közegészségügyi in­tézményeinek gyógyszerrel való ellátását? Azoknak a hivatalos köröknek nézete sze­rint, amelyek ebben a dologban, dönteni hi- vatvák, ez a kérdés tulajdonképpen fel sem merülhet, mert a fővárosnak semmi köze sincs ahoz, hogy a kormány miképpen és mennyire játszik a kezére a gyógyszerészeknek. A fő­város elég magas árakon szerződésileg bizto­sította magának azt a gyógyszermennyiséget, amire évenként kórházaiban szüksége van. Ezek a magas árak védik a fővárost minden olyan kísérlet ellen is, amelynek az lehetne a célja, hogy a szerződéses árak inast fel­emeltessenek. Ez annyit is jelent, hogy ez- időszerint szóba sem jöhet az a kérdés, hogy a fővárost a gyógyszerész-grémium áremelési kéréssel zaklathassa. De azt hisszük, a fő­város gyógyszerszállitóinak is van annyi eszük, hogy a mai állapotot, amely mellett esztendő­kön. át százezrekkel több hasznot vágtak zsebre, mint amennyi őket jogosan megillette, megbolygassák s ezt a kínos ügyet a piacra vigyék. A régi panama még a helügyminisz- terileg felemelt árjegyzék mellett is, —- pa­nama marad, mert hiszen a főváros még min­dig gavallérosabban fizet a gyógyszerekért, mint ahogy ezt a közérdek megengedné. A főváros és a budapesti katonák. A főváros vezetősége nem sok érintkezést tartott fönn eddig a budapesti ezredekkel. Mindössze egyszer történt meg, hogy a poL' gármester fölkereste a harctéren, a 32. gyalog­ezredet s egyszer történt meg, hogy kará­csonykor ajándékokat küldtek a budapesti ka­tonáknak^, Ez a helyzet, amely egy bizonyos hidegségre engedett következtetni, sok helyütt feltűnt, hiszen mindenki Bécs példáját látta maga előtt, nem is szólva a magyar és osztrák vidéki városokról. Bécs valósággal becézi a bécsi fiukat, s Weisskirchner polgármester (már legalább hatszor volt a fronton, hogy meg­látogassa őket s biztosítsa Bécs város szere- tétéről. A hadsegités, a hadiárvák ellátása te­kintetében Bécs. város indit mozgalmakat s mindenütt különös kedvezéseket biztosítanak a bécsiek számára. Es Budapest? Sehol sincs. Most tervezi a tanács, hogy március 15-én ünnepélyeket rendeztet az iskolákban az elesett budapesti katonák emlékére, ami igen szép és dicsé- retremóltó dolog, ha nem is éppen március 15-éré való. Március idusa a szabadság öröm- ünnepe, nem pedig gyászünnep, a tanács te­hát hibásan választja meg a dátumot. Azon mindenesetre örülni kell, hogy a főváros végre él etjeit ad magáról, hogy végre azt is halijuk, hogy budapesti hősök is vannak s azt kell kívánnunk, hogy a tanács, illetve a hivatalos főváros haladjon ezen az utón tovább. Vegye mar egyszer őszre, hogy a budapesti fink mi csoda hőstetteket vittek véghez, vegye már tukomásul, hogy a magyar ezredék hősi hír­nevéhez a budapesti fiuk is hozzájárultak: legyünk rájuk büszkék és hivalkodjunk velük! Látogassa meg a polgármester a budapesti ezredeket és nyugtassa meg őket, hogy a fő­város is ott lesz, amikor majd róluk vagy , a hozzátartozóikról kell gondoskodni. Gondol­junk csak arra, hogy adófizető budapesti pol­gárok azok, akik oroszlengyelországban meg a döherdói fens ikon a lövészár kok ban feksze­nek, budapesti polgárok, akiknek sorsa iránt nemcsak illik, de kötelesség is érdeklődni, ügy is nagy baj, hogy a békében nincs elég közvetlen érintkezés a hivatalos főváros és a polgárság között: a mai rendkívüli időt igazán meg kell ragadni, hogy ez az összeköttetés megteremtődjék. Azok a budapesti polgárok, akik harcolnak és nélkülöznek, érezzék Bu­dapest szer etet ét, hiszen, ha hazajönnek, tőlük sem lehet majd nagyobb szeretetet kívánni a váios iránt, mint amennyit ők kaptak. Eddig pedig alig kaptak. Jó volna, ha a közgyűlés is több figyelemmel volna erre, hiszen a közgyűlés azokat a budapesti pol­gárokat is képviseli, akik a lövészárokban fekszenek. Hírek a városházáról. A tizes bizottság sorsa. A tizes élelmező bizottság múlt heti ülése váratlanul elmaradt, aminek az az oka, hogy mégis belátták, hogy a kormány és a főváros között a mai körül- j menyek között nincs értelme a veszekedésnek, i Kedden, amikorra a rendkívüli ülést egybe­hívták, délelőtt a képviselőházban Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök találkozott Bárczy István dr. polgármesterrel s amikor a polgár- mester visszaérkezett a városházára, telefonon tudatták a bizottság tagjaival, hogy az ülés elmarad. A tizes bizottságnak tehát még al­kalma sem volt ahoz, hogy saját sorsáról be­szélgessen s addigra, amíg megint összeül, már igazán mindenki elfelejtette a parlamenti élelmezési vita kijelentéseit. A tizes bizottság tovább fog tárgyalni, mintha semmi sem tör­tént volna. S őszintén szólva — csakugyan nem is történt semmi. Wildner tanácsos beszéde. Azon az ünne­pélyen, melyet a VI. kerületi kereskedelmi iskola tartott az Uránia-szinházban, Wildner tanácsnok valóban gyönyörű beszédet mondott az ifjúsághoz. A beszéd, melyet a napilapok is ismertettek, mindenfelé fölíünést keltett, nemcsak alaki szépségénél fogva, hanem tar- 'Malma miatt is, mely okos és mély értelmű szózat volt az ifjúsághoz. Első nyilvános sze­re]) lése volt ez a beszéd a tanácsnoknak, mióta átvette a tanügyi osztály vezetését s örömmel és megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a be­köszöntő ezen a hangon és igv elmondva szó­lott az ifjúsághoz. Légrády Ottó lemondása. Légrády• Ottó bizottsági tag tudvalévőén levelet irt Bárczy István dr. polgármesternek s bejelentette, hogy bizottsági tagságáról lemond. A lemon­dást a polgármester nem jelentette be a szer­dai közgyűlésen, mert megkérte Légrádyt arra, hogy változtassa meg elhatározását. VVeisz Manfréd és a marhabizományosok. A vágóhíd igazgatóságánál többen panaszt tet­tek, hogy a budapesti vágómarhavásárra a szabad kínálatra szánt szarvasmarhák nem az állatok tulajdonosa, hanem a Weisz Manfréd- féle cs. és kir. katonai konzervgyár nevére kiállított marhalevelekkel érkeznek. Mivel a katonai konzervgyár nevének ily módon való használatára jogot senkinek sem adott, s mert a kifogásolt eljárás a vásári rendtartás, kü­lönösen a tulajdonjog elbírálása miatt fölötte szabálytalan, a közvágóhíd igazgatósága a vá­gómarhavásáron működő bizományos cégeket figyelmeztette, hogy a «Cs. és kir. katonai konzervgyár, Weisz Manfréd» cég írásbeli ki jelentése szerint akár ezen névre, akár а «K. u. k. Militärverpflegsiiiagazin», vagy «K u. k, Militär-Konservfabrik» nevére kiállított mar hal erőiekkel érkező állatok fölötti rendelkezési jogot, a konzervgyári igazgatóság magának tartja fönn, miért is az ilyen állatok mindéit figye-leni nélkül a fuvarlevél szerinti föladóra., kizárólag a katonai konzervgyár részére érke­zettek ne к tek intetn e к. Gerdámén felépítése. A főváros elég gyorsan hódolt annak a szövetségi hűségnek és fegy­verbarátságnak, amely a magyar és osztrák fegyvereket összeköti a német fegyverekkel. Berlin egy kárpáti falu. felépítéséhez járult hozzá, illő volt tehát, hogy Budapest Gerdaueu felépítésében részt vegyen. Ötvenezer korona nagy összeg, de a hála, amelyre ezzel a fő város ezt a keletporoszországi nagy községet kötelezte, örök időkre szól és a történelem lapjaira kerül. Ez is ér valamit. Zelliger Vilmos beiktatása. Vasárnap installálták ünnepélyesen a Krisztina város írj plébánosát, Zelliger Vilmos doktort. Az éles- küzdelemnek, amellyel ez a nagytudásu pap, szinte akaratán kívül uj pozíciójába jutott, még az árnyékát is ki kell küszöbölni ezen­túl e kerületből. Remélhetőleg el is simultak végleg a nagy port felvert ellentétek s. a kerület polgárai keresni fogják a megértés és kölcsönös megbecsülés útját. .•••■■•»•■■■»ввврвавввамваваа«««шиши■« tfuDGSm \ kötvények a legelőnyö- t ebbe к eiet-, tüa-, baleset, taavatosségi-, betöréses- lopásellenit üveg-, jég- és éllat-bistesitásoknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal HllfíT.Я О ITS és díjajánlattal szívesen szolgál а У/ JUAKIfl S Általános Biztosító R.-Г. igasgatósága X 2 Budapest, VII. kér., Kéroly-körut 3. saám. j ■ Telejon: lS3-S8.S-ll.2-li. Kartellen kívül • ét a társaság Mépaiseliségei Részvénytőke 6.000,000 korona, j \mm orsség minden rátáéban. Öuzm biztosítékok 22 millió korona » #aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBiaaaaaiaaaaa+* Telefon : П5—7Í OLYMPIA I., Erzsébet-körut 26. sz. Minden hétfőn és csütörtökön uj műsor. A legértékesebb és legújabb mozgófényképek kerülnek bemutatásra. Helyárak: Fenntartott páholyülés K. 1.60 Páholy ülés ! ........ -........ „ 1.20 Fe nntartott hely ... ... „ —.90 Zsölye — .................... „ —.70 Zá rtszék ... ... _ ... ... „ —.50 Te lfeon: 115-71 *««v* •8 aa Az Elsfi Magyar Iparbank t. c. részvényesei az 1916. évi március 3-án, délután 3 órakor a bank helyiségében (V., Nádor-utca 12. szám. I. emelet) megtartandó Ll-ik évi rendes közgyűlésre tisztelettel meghivatnak. NAPIREND: Az igazgatóság jelentése. A mérleg és zárszámadás előterjesztése a felőgyelő , bizottság jelentésével és a felmentvény megadása. 3. A mérleg megállapítása és a nyereség hováfor- ditása iránti határozat. 4. Az osztalék megállapítása és kifizetése iránti határozathozatal. 5. Igazgatósági, felügyelő-bizottsági és választ­mányi tagok választása. 6. A felügyelő-bizottság díjazásának megállapítása. 7. Az alapszabályok 116. és 145. §-ainak megvál­toztatása. Azon t. c. részvényesek, kik ezen közgyűlésen résztvenni szándékoznak, szíveskedjenek az alapsza­bályok 11., 12, és 13. § ainak figyelembevételével rész­vényeiket az alapszabályok 121. §-a értelmében folyó évi február hó 29. napjáig bezárólag 9—1 óráig az in­tézet pénztáránál letenni. Kelt Budapesten, 1916. február 15-én. Az igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents