Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-01 / 44. szám

vánság, mint az általános egyenlő és titkos választójog, és ezidőszerint sokkal jobban megfelel a közönség érdekeinek. Nem elvi állás- foglalás kell nekünk, mert azokkal már túlontúl el vagyunk halmozva, hanem konkrét, eredmény.

A közgyűlési beszámolóban meg kell még említenünk, hogy a névszerinti szavazás elrendelése bizonyos feszélyezettséget teremtett a gyűlési teremben Hiába, mégis csak Vázsonyi a vezér és igen sokán csak az ő személye iránt való tiszteletből foglaltak állást a saját meggyőződésük ellenére. Látszott ez abból is, hogy igen sokan kimentek a szavazás elől, mert nem akartak állást foglalni az általános választójog mellett és Vázsonyit sem akarták megbántani. Ha titkos szavazás lett volna, bizonyos, hogy 30 — 40 embernél több nem foglalt volna állást az általános választójog mellett, hiszen a közgyűlés nem is olyan elemekből áll, melyeknek a radikalizmus a programmja. Olyanok, akik megszavazták Vázsonyi indítványát, egész nyíltan beszélték, hogy csak abban a tudatban szavazták meg, hogy úgy sem lesz belőle semmi: kérdés, van-e valami értéke az ilyen állásfoglalásnak ?

Ami a közgyűlés többi tárgyát illeti, nagyon hamar végeztek velük. A bérkocsisok kérelmét nem utasították el, de mégis olyan indítványt fogadtak el, amely hosszú időre elodázza a magasabb tarifa életbeléptetését. A bizottsági tagok majdnem egyértelműen azt vallották, hogy a kocsisok általában nem akarnak fuvart vállalni, tehát olyan jól megy nekik, hogy nincsenek rászorulva a tarifaemelésre. Márkus Miksa indítványára úgy határoztak, hogy a tanács előbb állítsa össze a kocsi üzemköltségét és csupán ennek az adatnak birtokában tegye meg javaslatát.

Az interpellációk közül legérdekesebb volt Bittner Jánosé, aki a Budapesten lévő zsirkész- letek lefoglalását követeli. Baránszky is élelmezési kérdésekről interpellált, ekkorra azonban már igen kevesen voltak a közgyűlési teremben. A bizottsági tagok nem szokták meg, hogy egy közönséges közgyűlés este 9 óráig tartson és hét óra után már a legtöbben elmentek. Az élelmezés kérdése amúgy is csak már félig tartozik a fővárosra: az országos közélelmezési hivataltól vár most mindenki cselekvést.

////Л/'ЯЛ/Я kötvények a legelőnyö- sebbek élet-, tűz-, baleset-j szavatossági-, betövéses- topás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknál.

Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a

JfuDGARIA

Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám

és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. • Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12.

suífnwísT; <906.

f\BF\NYLF<UU PÉCS.

1907KÉMÉNYÉJ RENPETJ

..OROSZLj

KÉMÉNYTOLDOT.

MELY MINPEN FÜSTVISSZAVERQPESl MEGSZÜNTET.

ÁRjE_CY£ÉlK iNOYTri É.S BLRMEINTV^

KOCIi JENŐ GYÁRIBÓL

BUPAPEbT, VI. szorapv-U. ЬЗ.

Független Budapest

Az Általános Villamos- sági megváltása.

(A világítási üzemek a főváros kezében koncentrálódnak. — A főváros jövedelmezőségi számítása. — Dr. Buzáth János tanácsnok nyilatkozata. — Szakértői vélemény a megváltásról.)

A főváros a közeli jövőben újabb jelentős lépéssel halad előre a közművek várositása terén. Mint ismeretes, a Budapesti Általános Villamossági Rt. telepének megváltása küszöbön áll. A főváros hátralékos feladatot valósit meg ezzel. Két év előtt vette át a Magyar Villamossági Rt. üzemét, amelyet egybeolvasztott a székesfővárosi elektromos művekkel. Most átveszi az Általános Villamosságit is és ezzel az összes elektromos telepek a főváros birtokában lesznek, teljessé teszi a villamos áramszolgáltatás konzumializálásának munkáját.

A főváros vízvezetéki és világítási ügyosztálya már elkészítette a megváltásról szóló tervezetet. Tudvalevő ugyanis, hogy a közgyűlés ez év elején elhatározta, hogy él felmondási jogával s egyben utasította az ügyosztályt az előterjesztés kidolgozására. Az elaboratum az 1917. év végéig számba vehető beruházott tőkét veszi alapul, amelynek becsértéke mintegy 26 millió korona, ehhez képest kopás címén 6 millió, koronát hoznak levonásba s igy a meg-- váltás alapára mintegy 20 millió. Az Általános Villamosságival fennálló koncessziós szerződés lejárta előtt történő megváltás esetén minden egyes évért az alapár 21/2 százalékával nő a megváltási összeg. Ennek tekintetbe vételével körülbelül 34 milliót fog a főváros megváltásul fizetni. A legújabban végzett becslési munkálatokat Kajlinger Mihály vezette.

A megváltási javaslatot a jövő évi költség- vetés után fogják tárgyalni és 1918. január 1-én, amikorra a felmondás szól, megy át a telep a főváros tulajdonába. A világítási ügyosztály tervezete a megváltástól tekintélyes jövedelem-gyarapodást vár a főváros számára. Az Általános Villamossági évi bevételét nyolc millióra teszik a tervezetben és közepes számítással 50°/o-ra becsülik a nyereséget. Az igy adandó négy millió koronából a megváltási költségek amortizációja címen levonnak két milliót, továbbá a fővárosnak járó telekbér fejében 400.000 koronát. A fenmaradó 1,600.000 korona viszont az elmaradó igazgatói és személyzeti fizetések és jutalékok stb. fejében mintegy egy millió koronávál nő, azonkívül körülbelül 200.000 koronával, mert az Általános Villamossági mostani mintegy 200.000 koronás adója helyett a főváros adóterhe csak

60.000 korona lesz, mert a közvilágítást a fővárosnak díjtalanul kell majd adnia. Az első évekre várható hasznot ekként mintegy

2.800.000 koronára kalkulálják és bíznak abban, hogy ez a nyereség az üzem további fejlesztése folyamán megfelelően fog növekedni.

Megállapítható, hogy a megváltás tényét a közvélemény az eddigi elektromos telepek megváltásának logikus következményéül tekinti. A közművek megváltásának szükséges és üdvös volta fölött ma már nem lehet vitatkozni, pusztán annak kívánatos voltát kell hangsúlyozni, hogy a megváltás a főváros anyagi érdekeinek legmesszebbmenő megóvásával menjen végbe. Erre vonatkozólag alkalmunk volt beszélgetést folytatni dr. Buzáth János tanácsnokkal, a vízvezetéki és világítási ügyosztály vezetőjével, aki a következőket mondotta a » Független Budapest« munkatársának :

— A telep berendezésének felbecslése körül természetesen teljesen függetlenítettük magunkat a gépárak háborús konjunktúrájától.

3

A becslés a főváros szempontjából előnyösen történt, amennyiben nem a forgalmi, hanem a beszerzési értékből indultunk ki és azt tekintettük, hogy az illető berendezés mennyi ideje szolgál és működési élettartama még hány évre tehető. Konstatálható, hogy a Budapesti Villamossági R.-t. telepe viszonylag jó állapotban van, ami nemcsak a becslés szempontjából, hanem abból a szempontból is fontos, hogy egyhamar nagy arányú beruházásokra nem igen lesz szükség és igy a megváltási tervezetben lefektetett jövedelmezőségi számítást nem fogják a közeli években beruházások telboritani, hanem azt hozzávetőleges bizonyosságának kell tekinteni.

— Ismétlem, a háborús drágaságnak semminemű befolyása nincs a becslési árakra és igy nem áll az, hogy a főváros most sokkal drágábban váltja meg a telepet, mint normális árviszonyok közt.- Egyesek azt kifogásolják, hogy az Általános Villamossági a közvilágítás részleges ellátásáért most rendes dijat kap a fővárostól, mig ha a telep a városé lesz, ingyen kell majd szolgáltatnia az áramot. Csodálom, hogy ezen fennakadnak, hiszen az csak előnyös, ha a főváros nem fog idegennek fizetni a közvilágításért, hanem teljesen maga fogja azt ellátni. Egészen pórias példákkal lehetne ennek kézenfekvőén előnyös voltát kimutatni. Ez a főváros hasznát végerédményben semmikép sem apaszthatja.

— Ami azt illeti, hogy a megváltás most történik, mikor drága a kölcsönpénz, csak azt mondhatom, hogy ha az Általános Villamossági húsz év óta állandóan igen szép haszonnal dolgozott és rendesen tiz százalék osztalékot fizetett, akkor az a hét százalék, amibe most a kölcsönpénz kerül, biztosan meg fog térülni.

— A főváros nem várhatja be a háramlás időpontját, mert akkor még tizennégy évet kellene várnia és akkor is csak a vezetékhálózat menne át a város tulajdonába s a gépberendezést megint csak meg kellene venni. De a józan számítás is azt tanácsolja, hogy ne toljuk ki a megváltás terminusát. Az Általános Villamossági legutóbbi mérlegei nagyon szépen bizonyítják, hogy a társaság mennyire nyer a vállalaton. Amit nyer, a főváros fogja nyerni, amint övé lesz a- telep. A főváros érdeke tehát, hogy ez után a közmű után mutatkozó jövedelmet, mint arra illetékes, minél előbb magának foglalja le és ennek a telepnek a megváltásával betetőzze az áram- fogyasztás városi kezelésbe irányuló akcióját.

Alkalmunk volt a megváltás ügyéről megkérdezni egyik e kérdésben teljességgel tájékozott, tekintélyes szakférfiút, kinek megjegyzéseit a következőkben foglalhatjuk össze:

— Az Általános Villamossági megváltására kétségtelenül szükség van. Enélkül a villamos áram szolgáltatásának várositása terén eddig végzett munka csonka maradna. így végre be fog állni az, a haladott várospolitika szempontjából annyira helyeselhető állapot, hogy az összes nagy világítási és erőátviteli elektromos telepek a főváros kezében koncentrálódnak.

— Igaz ugyan, hogy amennyivel későbben váltják meg a telepet, annál kevesebbszer kell a fővárosnak az alapár Véfi százalékát megtéríteni a társaságnak, viszont azonban érthető a főváros »drang«-ja, hogy nem akarja sokáig halasztani az elekromos áramszolgáltatás várositásának teljes keresztülvitelét. Az ellen a lendület ellen, amely a várositások terén ez esetben is érvényesül, nem lehet szót emelni, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a főváros még külön, igen komoly hasznot is remél ettől a várositástól, amire tudvalévőén a mostani deficites időkben igazán szüksége van. Reméljük, hogy szakszerű és puritán vezetés mellett a haszon a várakozások mérve szerint jelentkezni is fog.

— Még egy szempont sürgeti a telep megváltását és ez a városi elektromos és gázadónak a tél folyamára várható életbeléptetése. Ez esetben bonyolult helyzet állana elő abból a körülményből, hogy az Általános Villamossági, tehát egy magánvállalat is áru-