Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-09 / 6. szám

Tizenegyedik évfolyam. 1916. február 9. 6. szám. ■J 1 ............ Vá rospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. о Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. A parlament drágasági vitája. Meghal lot uk tehát, hogy mi a véleményük a tisztelt honatyáknak is a kibírhatatlan drá gaságról. Napok óta folyik a képviselőház drágasági vitája s még eddig egyébről nem hallhatott a közvélemény, csak arról, hogy milyen hibákat követett el a kormány s egy általán mórt követett el hibákat. Ez a problematikus értékű kritika nagyon kényelmes álláspont. A képviselő urak, min tán lenyelték a békát, most sorra panaszkod nak amiatt, hogy emésztési zavarokkal küz­denek. Megértjük, hogy ez kellemetlen álla - j)ot, de nem tudjuk megtalálni a magyaráza­tát annak, hogy miért rekriminálnak folyton, ahelyett, hogy egészséges eszközeit jelölnék meg a drágaság enyhítésének?! A városok, főleg a főváros, amely telje­sen a behozatalra van utalva, hihetetlen kí­nokat szenvednek el az általános élelmiszer­uzsora miatt. A városi lakosság háromszoro san szenved a háború terhei alatt, Nemcsak pénzben és vérben adózik, de idegben is, mert az élelmicikkeknek horribilis árai job ban megviselik az idegeket, mint bármilyen betegség. Ennek dacára sehol semmi törekvés, hogy enyhittetnék ezt a szörnyű állapot. Azok a hatóságok, amelyektől az élelmicikkek árának szabályozása függ, sokkal jobban állanak bi­zonyos érdekkörök hatása alatt, semminthogy arra merészelnének gondolni, bog}' önálló kez­deményezéssel változtassanak a mai állapoto­kon. Mi segíthetne ezen a helyzeten? A jó­zan polgári ész feltételezte, hogy az úgyne­vezett népképviselet nemcsak felemeli szavát az élelmiszeruzsora ellen, hanem egyúttal szi goruan meg fogja jelölni azokat az eszközöket is, amikkel a drágaságot enyhíteni lehet. S követelni fogja, hogy a kormány, amely ki vétel es hatalommal rendelkezik, igénybe is vegye ezeket az eszközöket.- Ehelyett az történik, hogy a képviselő­házban doktrinér vitatkozás folyik. Rég el szenvedett bajoknak feszegetóse nem képes megszabni azt az irányt, amelyen a mai rét tenete« állapot megváltoztatása sikerrel biz tathat. Az élelmiszeruzsorások — legyen az akár bank, akár magános, — akik azt hitték, bogy a parlament majd beleszól a kisded já­tékaikba, most vigan mossák a kezeiket, mert hiszen azt láthatják, hogy a honatyák nem a gyökeres orvoslás eszközeit sürgetik, hanem a rekriminálas nagyhangú, de hatástalan fegy véréből puffogtatnak vaktöltéseket feléjük. Tiszteli képviselő urak, igy aligha teszik önök érdemessé magukat a polgárság meg elégédésére. Hiszen ez e pillanatban talán nem is fontos önöknek, de szives figyelmükbe ajánljuk, bogy elérkezik egyszer majd a szá­monkérés ideje is s akkor hiába próbálnak mézodes szavakkal befurakodni a választók kegyébe. A képviselőválasztásoknak eddig az kepezte a lényegéi, hogy ki tudott többet ígérni. De ez az árverés ezentúl nem ismét lódhetik meg. Az igeretektől csaknem meg­fullad) választok most már megtanulták, hogy ennek a korteseszköznek mennyi hitelt adja­nak. Szédíteni és vakítani nem lehet többé. l'i súlyos napokban rájött a polgárság arra, hogy csak a maga erejéből boldogulhat, vagyis csak az az ut marad a számára, hogy olyan képviselőt válasszon, aki minden körülmények között érdekeiért ádázán síkra száll. Tisztelt honatyák, ha nem csalódunk, még találkozni fogunk Filippinól! MÉRLEGEN. * * Szavatosságról szól valami írás, amit a propeller-társaság a fővárosnak bemutatott. Ebben nem kevesebb­ről van szó, mint arról, hogy ez a díszes társaság utasait szavatosság mellett biztosította. Mit is jelent ez? Nemde azt, hogy a propeller- vállalat szerencsétlenség esetén anyagi tekin­tetben is viseli a felelősséget. Jó lesz ezt a körülményt szigorúan szemmel tartani annál a vizsgálatnál, amely most ez ellen a diszes társaság ellen folyik. Igazán itt az ideje, hogy az ilyen szűkkeblű és garasoskodó társaság a maga súlyos hibáiért anyagilag is meg bűn­hődjön. Pető Sándor, aki bizottsági tag is, nagyon okosan tette, hogy képviselői minő­segében leleplezte er/4 i-fontos dolgot S moat kiváncsiak vagyunk, hogy a kereskedelemügyi miniszter, akinek kötelessége, hogy ezt a fe­lelősségteljes kérdést végleg rendezze, mi- képen fogja beilleszteni a propeller-társaság anyagi felelősségét a vizsgálat anyagába?! * * * Névjegyzéket fognak összeállítani legközelebb, a fővárosi képviselőválasztók névjegyzékét. Szeretnék tud­ni határozottan, hogy vájjon ennél a fontos kérdésnél tekintettel vannak-e arra a körül­ményre, hogy a választók túlnyomó része ez­úttal a harctéren tartózkodik, s valamiképen ezeknek a választói jogát is biztosítani kel­lene. Ebben a tekintetben a legtöbb felelős­ség a függetlenségi pártokra hárul, amelyek­nek kötelessége, hogy -minden irányban biz­tosítsák tagjaik jogait. Ha nem csalódunk, Déri Ferenc dr. alpolgármester, aki a köz­ponti választmány elnöki minőségében a név­jegyzék összeállítására legfelsőbb fokon vigyáz, minden bizonnyal azon lesz, hogy a főváros összes pólyáira inak jogai biztosíttassanak. Szen­tül bízunk ennek a puritán és páratlan fő- tisztviselőnek feltétlen tárgyilagosságában. * * * К iilönbözü vállalatok versenyeztek azért, hogy a főváros helyi közlekedésének reformját megoldják. Az állam tudvalevőleg kétszázezer korona szubven­ciót ácl a Dimagőzhajózási társaságnak, de ezért tulajdonképen nem kap semmit s a dunai közlekedés ki van szolgáltatva teljesen a propeller-társaságnak. Érthető ilyen körül­mények között, hogy. a Magyar folyam- és tengerhajózási társaság ajánlkozik arra,- hogy ugyanezért az összegért a Duna egész hosszá­nak forgalmát sokkal jobban lebonyolítja, mint azt a Dimagőzhajózási társaság teszi. A fő­városra ebből a versengésből csak az a kö­rülmény tartozik, hogy az állam a dunai köz­lekedés tökéletességét biztosítsa, ha már szub­venciót ád ezért az üzleti kötelezettségért. Százmillió koronás forgalom. Az élelmiszerkereskedelem és a galíciai mene­kültek. Százmillió korona! Ennyit tesz ki az az összeg, melyet a Royal-kávéházbeli és egyéb zugtőzsdei galíciai menekültek a háború alatt Budapesten az élelmiszerkereskedelemben for­galmaztak! Az adat abból a jelentésből való, melyet a budapesti adófel ügyfél q|ég küldött fel a pénzügyminiszternek, tehát megbízhatónak irányadónak kell elfogadnunk. Százmillió ko­rona forgalom pedig annyit jelent, hogy ezek. az uzsorások csakugyan nagyban hozzájárultak a budapesti. élelmiszerárak növekedéséhez, hi­szen az élelmiszerkereskedelemben ők diktál tak s mindenkinek alkalmazkodni kellett hozzá juk. A megadóztatásukra vonatkozó pénzügy­miniszteri rendelkezés már későn jött, úgy hogy mindössze 86 galíciai menekültet lehe­tett lefogni, akik 210.000 korona adót he­lyeztek letétbe. Ebből a 210.000 koronából a főváros is megkapja a maga községi pótadó­ját, de mi ez a kis összeg ahoz a kárhoz ké­pest, amit ezek az elemek a budapesti piacon okoztak. Mint az adófelügyelőség közli, a rajtacsipét:t uzsorások között kétszáz magyar- országi is volt, akiknek nem lehetett letétbe helyeztetni az adóját-, de fölvették itteni ke­resetükről a jegyzőkönyvet s értesítették az illetékes vidéki pénzügyigazgatóságokat, hogy az adót ott helyben rój ja ki rájuk. Vájjon ezek fognak-e fizetni budapesti községi pótadót, még kérdés, miután azonban jelentékeny összegek­ről van szó, nem ártana, ha a főváros ebben az ügyben érintkezésbe lépne a pénzügymi­niszterrel. Hogy a menekültek százmillió koronát forgalmaztak Budapesten az élelmiszerkereske­delemben, mindenesetre olyan kortörténeti adat, amely belekerül Budapest háborús történetébe. Ebből a százmillióból nyugodtan számíthatunk 33 milliót tiszta nyereségnek, a menekültek tehát tízmillió koronával kerestek többet, mint amennyi egész Magyarország hadiadója! Ha ezt a 33 millió koronát , most kölcsön kapná a főváros, egész deficitjét rendezhetné vele, még — az élelmiszerüzem forgótőkéjére is jutna belőle. Ebből a pénzből megválthatná az Általános Villamossági részvénytársaságot, s még ki is fizethetné azt az összeget, amely lyel a Magyar Villamosságinak tartozik. Irtó­zatosan nagy ez az összeg, ha meggondoljuk, hogy a főváros összes tisztviselői és alkalma­zottai egy esztendőre négymillió korona , há­borús drágasági pótlékot kaptak, tehát huszon­kilenc millióval kevesebbet, mint amennyit, a menekültek néhány hónap alatt kerestek! Aki Budapest háborús történetét megírja, nem mellőzheti majd ezt a döbbenetes adatot. Addig is . talán jó volna, ha a statisztikai hi­vatal foglalkozna vele egy kicsit. A statisztikai hivatal, amikor a kenyér jegy rendszert életbe­léptették, egész értekezést dolgozott ki arról-, hogy a budapesti kenyérjegyek Nisninovgo- rodig meg az északi sarkig érnek, ha egymás mellé teszik őket. Most talán erről a száz­milliós forgalomról s a harminchárom milliós tiszta nyereségről készíthetne hasonló statisz­tikai játékot!

Next

/
Thumbnails
Contents