Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-11 / 41. szám

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A közgyűlés hosszú szünet után újra összeül, hogy gyönyörködjön Önmagában. Ma már bi­zonyos, hogy azokból a koncentrikus támadásokból, amik az elmúlt hetekben érték a fővárost, sem az egyik, sem a másik, itt-ott felbukkanó lángja a gyű­löletnek nem fogja learathatni a gyűlöl­ködésnek gyümölcseit. A közgyűlés tün­tető melegséggel fogja ünnepelni Bárczyt, a polgármestert, sőt talán Vázsonyit is, a méla és nyáját nem túlbecsülő vezért. Mindazonáltal ezeknek az ünneplések­nek az a körülmény ád majd pikáns szí­nezetet, hogy egyik sem lesz — őszinte. Akik ünnepelni fogják Bárczyt, tulajdon­képen nem mind hívei, a munkapártiak­kal egy táborba verődnek majd a de­mokraták és egyéb községi pártiak, hogy dokumentálhassák kifelé a szent egysé­get, amely semmiféle ökölcsapások alatt sem tud meginogni. Őszintén megmondjuk, hogy mi nem lelkesedünk túlságosan az ilyen mester­kélt ünneplésért. Mi a polgármester ér­demeit egészen más nézőszögből bírál­juk el s nem tekintvén olyan momentu­mokat, amik őt egyik vagy másik ha­talmi csoporthoz köthetik, tisztán és kizárólag a város fejlesztése körül vég­zett munkája alapján Ítéljük minden meg­becsülésre érdemesnek. Ha a közgyűlés tagjai is csak ezt a nézőpontot vennék figyelembe, ünneplésük talán nem lenne olyan zajos, de mindenesetre sokkal ben­sőségesebb és nem szorulna bővebb ma­gyarázatokra, hogy a pénzügyi bizottság ülése után, ahol Vázsonyi elég élesen megtámadta a főpolgármester-helyettes Bárczyt, miért ünnepük olyan tüntetőén a polgármester Bárczyt. No de mindezek a gyengéd pikantériák, kifelé való látszatmegóvások és egyebek nem nyomhatják el azt a közhangulatot, amely korhadtnak tekinti az egész mai városi intézményt s minden ünneplés da­cára vágyva vágyódik olyan reformok után, amelyek kiküszöböljenek a város­házáról csapot, papot, magas politikát és klikktörekvéseket, hogy ne maradjon ott-egyéb, csak az a puszta akarat, ami­ből minden közjó fakad. Amig ezt a változást nem lehet ünne­pelni a közgyűlésen, addig mi minden „de­monstrációdban csak kerékkötőjét látjuk az uj szellem ébredező korszakának. MERLEGEN. * A hentesek újabb ordrét kaptak, hogy ezentúl hetenként három­szor, kedden, csütörtökön és szombaton délután négy órától kezdve zárásig kötelesek a zsirt árusítani. Egé­szen bizonyos, hogy ez rendjén lenne és igy, ha megfelelő készletek állanának rendelkezésre s valami­képen biztosítani lehetne azt is, hogy azok, akik ott­hon elraktároztak készleteket, ne kaphassanak újab­bakat a henteseknél. A közélelmezési központra ilyen­formán első sorban azért volna szükség, hogy ilyenkorra megfelelő igazolványokat adjon azoknak, akiknek nin­csenek elraktározott készleteik s biztosítsa a kiáru­sításra kerülő mennyiségek arányos és igazságos elosztását. Mindent lehet, csak akarni kell, — mondja egy filozófiai tétel s az élelmezést is egész biztosan helyes mederbe lehetne terelni, ha minden tényező­ben meg volna hozzá a megfelelő akarat. Addig, amig nem az élet, hanem a büró szempontjából te­szik meg a különböző intézkedéseket, nehezen érhetik el, hogy a panaszok a minimumra redukálódjanak. * Nagy választási csatáját, az utolsót, vájjon kikkel akarja - megvívni Vázsonyi Vilmos dr? Pártja, amint maga is be­ismeri, nem elég nagy ahoz, hogy többséget jelentsen befelé és kifelé, a közgyűlésen és a választók között; kik és hol vannak tehát azok, akiknek támogatására számíthat akkor, ha lobogójára a puritán demokra­tizmus jelszavait tűzi s mint modern Calo, csupaszon indul neki a döntő ütközetnek ?! Nem tartjuk Vázso­nyit annyira idealistának, hogy erre az eshetőségre ne állította volna össze a maga stratégiai számítá­sait. De tényleg egészen biztos-e abban, hogy puritán jelszavaival maga mellett találja-e teljes egészük­ben — a demokratákat ? Saját véreit, akik az ő nagyságán hizlalták kövérre magukat s tisztelt ra­jongóit, akik mindig lándzsát törtek mellette, ha pusztán csak elvi kérdésekről volt szó, de mindannyi­szor kényszerű megalkuvásra kényszeritelték, vala­hányszor önző érdekek érvényesülése ezt úgy kívánta ? ! Nagyon bajos igy apodisztikusan megjelölni tehát azokat az eleynekel, akikre Vázsonyi utolsó nagy vá­lasztási csatájában bizton támaszkodhatik. Sőt félő, ha nem egyenesen félelmetes, hogy a nagy csata leg­jobban Vázsonyi legszemélyesebb híveit tizedelné meg, ha zászlaján a leghidegebb összeférhetetlenség jel­szavai tündökölnének, mostan és még inkább — a jövőben .. . * Embervadászat címén párharcot vívnak a porondon anélkül, hogy a közvélemény józan felfogására kiváncsiak lennének. Pedig a közhangulat mindaddig felfüggesztette az Íté­letét, amig úgy a Zita-kórház, mint a kötszerüzem ügyében végérvényesen befejeződik a vizsgálat. Ha lesznek bűnösök, bűnhődni fognak; ha akadnak ártatla­nok, megkapják kálváriájukért a méltó elégtételt. Csak az Isten szerelméért borítsuk már a feledés fátyolét ezekre a kis piszkokra, mert minél tovább piszkáljuk a hamu alatt a parazsakat, annál biztosabban veszélybe kerül a legártatlanabb tényező, maga á városi köz- igazgatás, amelynek már eddig is több tortúrát kellett kiállania, mint amennyit a legfantasztikusabb büntető­paragrafus alapján megérdemelt. A Zita-kórház és a műszer­üzem ügye. A főváros szerdai közgyűlése mindenesetre a legérdekesebbek közé való lesz. Ezen a köz­gyűlésen fog beszámolni Bárczy István dr. pol­gármester a Zita-kórház és a műszerűzem ügyé­ben indított vizsgálat eredményéről, valamint annak a fegyelmi vizzgálatnak adatairól, amelyet Déri Ferenc dr. alpolgármester vezetett néhány tisztviselő ellen. Ezideig egyik vizsgálatról sem került pozitív hir a nyilvánosságra, annyi azon­ban bizonyos, hogy a Zita-kórház ügyében indított vizsgálatot már napokkal ezelőtt befejez­ték s állítólag az erről való beszámoló azzal az érdekes eseménnyel fog szolgálni, hogy a fő­város tisztviselői sem vétséget, sem bűntettet nem követtek el. Voltak kisebb szabálytalanságok és hanyagságok, ezek közül azonban egy sem volt olyan, amely alkalmas volna bűnügyi nyomoz’at vezetésére. Hir szerint kiderült a vizsgálat alkal­mával, hogy a kórházban Buzay tanácsnok ren­deléseire azért nem tudtak elszámolni, mert a Zita kórház gazdasszonya jogtalanul magához vette a tanácsnok rendelő lapjait és igy a tanács­noknak nem is volt módjában megállapítani azt, hogy mennyit rendelt és mennyit kell fizetnie. A Zita-kórházban csakugyan jöttek visszaélések­nek a nyomára, ezt azonban nem a főváros tisztviselői követték el. Az elmúlt héten az Esti Újság cikksorozat­ban foglalkozott a Zita-kórház ügyével. A lap tudósitója rendkívül érdekes riportjában kimu­tatta, hogy Pálinkásné, a Zita-kórház gazd­asszonya vette el a rendeléseket s azokat- át­szolgáltatta Fényes László hírlapírónak. Pálin­kásné bevallotta, hogy őt Fényes László prote- gálta be a Zita-kórházba és megbízta azzal, hogy a tisztviselők részéről történt rendeléseket ellenőrizze. Az Esti Újság tudósítója azt álla­pította meg, hogy az egész Zita-kórházi ügy abból származott, hogy Buzay tanácsnok keve­set fizetett, mert a rendelő lapok Fényes László­nál voltak, aki azután a rendelőlapok hiányzá­sát mint visszaélést tüntette föl. Nem tudjuk, vájjon a városházi és ügyészségi vizsgálat ugyanerre az eredményre jutott-e, annyi azon­ban kétségtelen, hogy Fényes László a Zita- kórházról irt első cikkében maga emlitette meg, hogy behozott egy asszonyt a Zita-kórházhoz, mint bizalmi személyt, akit azzal bízott meg, hogy az ott folyó dolgokat ellenőrizze es neki mindenről részletesen beszámoljon. Ez az ügy mindenesetre páratlanul áll a városháza törté­netében. Még sohasem fordult elő ilyen eset, annál inkább érdekel tehát mindenkit az ügy végső kifejlődése. Ha tényleg igaz az, hogy Buzay tanácsnok a rendelőlapok hiány ozása miatt került kellemetlen és bosszantó szituációba, akkor a tanácsnokkal páratlan igazságtalanság történt, amelyet nem is lehet megfelelően ki­Tizenegyedik évfolyam. 1916. október 11. 41. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents