Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-04 / 40. szám

о Független Budapest Harc a villamos- és gázadó körül. Adó, áremelés vagy mind a kettő ? — Az ipari energiát is meg akarják adóztatni. Az elektro­technikusok mozgalma a javaslat ellen. — Iparellenes és antidemokratikus tendenciák a javaslatban. Stark és dr. Ripka vezérigazgatóknak sem tetszik az állandó jellegű adó. Az Elektrotechnikai Egyesület memorandumot intéz a fővároshoz. — 1917. január 1-én akarják életbeléptetni az áramdrágitást. Nagy ellenakció a javaslat tárgyalásánál! a legszorosabb fegyverbarátságot a legutolsó választási kampány alatt. A VII-ik kerületi függet­lenségi párt például a demokratákkal együtt akarta felvenni a harcot az uralmon levő klikkek ellen. De Vázsonyi Vilmos dr. ekkor azt a választ adta: »Még nincs itt az ideje annak, hogy a »splendid isolation« álláspont­jára helyezkedjék« s huszonnégy órával a községi választások előtt egyszerűen eldobta magától a felkínált fegyverbarátságot s paktumot kötött a. klikkekkel, vagyis inkább szövetkezett azokkal, csakhogy elkerülje a »nagy választási [csatát«, amit más kerületbeli ellenzéki elemekkel együtt kellett volna megvívnia. Ez a panasz ma már túlhaladott helyzetre vonatkozik. De ha Vázsonyi dr. akkoriban nem adta volna össze magát a klikkekkel, bizonyára nem volna szüksége arra, hogy védekezzék olyan vádak ellen, amikkel őt, mint a közgyűlés »állítólagos korlátlan vezérét« illetik. A tiszta búzának sohasem szabad korpa közé keveredni, mert elveszti a fényét és az acélosságát. A demokraták rajongó hitü és fanatikusan tiszta kezű vezére is — ime — Így szenved meg azért, hogy a pillanatnyi nyugalom kedvéért el­vágta azt az ellenzéki fonalat, amely a kerüle­tek kisebbségi pártjaiból hozzá, mint igazi köz­életi idealistához természetszerűen vezetett. Zeidlt elítélték. — Két hónapi elzárás, 1000 korona pénzbüntetés. — A VIII. kerületi kapitányság példás büntetést szabott ki az árdrágító bizottsági tagra: kél hónapi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre Ítélte Zeidl Vencelt, aki maximális áron felül árusította a zsírt, még pedig nemcsak a nagyközönségnek, hanem azoknak a pol­gároknak is, akiknek bizalmából bent ült a főváros törvényhatóságában. Zeidlért nem tudjuk felelősségre vonni a főváros törvényhatóságát, egy ember hibájáért nem tudjuk felelőssé tenni a közgyűlés minden tagját, annyit azonban el kell ismernünk, hogy a közönség nem tud különbséget tenni és nem minden alap nélkül mutat rá arra, hogy ilyen árdrágítók egyáltalán be­kerülhetnek a főváros törvényhatóságába. Igaz, hogy Zeidl soha semmiféle kérdés tárgyalásában nem vett részt, de ezt csak mi tudjuk, akik egészen közelről figyeljük a városi élet eseményeit és nincsen tudomása erről a nagyközönségnek, amely előtt Zeidl most az egész fővárosi törvényhatóságot kompromittálta. Zeidl ur nehány évizeddel ezelőtt Csehországból került Magyarországba, de annyi fáradságot sem vett magának, hogy magyarul megtanuljon. Idegen állam­polgár volt, amikor 1912-ben a főváros törvényható­ságába beválasztották és nem akadt egyetlen egy em­ber sem, aki érdeklődött volna azután, miképp tör­ténhetett meg, hogy a fővárosi törvényt ilyen föltű­nően megsértették. Nemcsak hogy idegen állampolgár­nak nincs helye a főváros közgyűlési termében, de olyannak sem, aki nem tud magyarul, hiszen nem képes megérteni a tárgyalást. Es Zeidl ur négy éven keresztül ült ott, anélkül, hogy valaki háborgatta volna. Amikor Zeidl ügye nyilvánosságra került, a józsefvá­rosi bizottsági tagok voltak az elsők, akik állást fog­laltak ellene. Egy józsefvárosi bizottsági tag, Nádor Lajos volt az, aki Zeidl ellen közérdekből megtette a följelentést. Elsősorban Nádort illeti az elismerés azért, hogy törvény elé állíttatott egy ilyen árdrágítót, de' el kell ismernünk a józsefvárosi bizottsági tagok érdemét is, akik nem igyekeztek elhallgattatni az ese­tet, hanem egyenesen követelték, hogy Zeidl az ügy­ből kifolyólag vonja le a konzekvenciát és mondjon le bizottsági tagságáról. Mint értesülünk, a józsefvárosi bizottsági tagok legközelebbi értekezletén föl fogják erre szólitani Zeidl Vencelt, akit a józsefvárosi körből is ki fognak zárni. Azoknak az uj adóknak sorát, amelyekkel a főváros a deficitet egyensúlyozni szeretné, a villamos- és gázadó fogja megnyitni. Ezt való­sítják meg legelsőbben, tévedés volna azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy az erről szóló javaslatnak van a legsimább és leggyor­sabb elintézésre kilátása. Ellenkezőleg azt hisz- szük, hogy a vigalmi adóval és más uj adókkal sokkal könnyebb helyzetben lesz a főváros, mint az elektromos- és gázenergia fogyasztásá­nak megadóztatásával. A főváros nem a legszerencsésebb kézzel jár el, amikor elsőnek ezt az adót készül megvaló­sítani, amely túlnyomó részben nem fényűzést, hanem életszükségletet terhel meg. A főváros maga is beáll a legfontosabb életszükségletek drágitói közé, amikor emeli a világítás árát. Azonkívül igen kétséges, vájjon tényleg jöve­delemgyarapodást fog-e előidézni az uj adó a főváros háztartásában s megtörténhetik, hogy a főváros magára veszi annak az ódiumát, hogy iparellenes adópolitikát folytat — anélkül, hogy legalább haszna volna belőle. Az elektrotechnikusok már jóideje értesültek a főváros szándékáról és mint ismeretes, az Elektiotechnikai Egyesületben szeptember havá­ban vitaüléseket rendeztek, amelyek folyamán az új adóról táplált aggályok szembeszökően domborodtak ki. A kérdés felől a szakköröknek álláspontja igen eltér a fővárosétól, amely mintha minden mást mellékesnek tartana most s kizárólag jövedelmeinek gyarapítását tartaná szem előtt. Az elektrotechnikusok ezzel szemben arról akarják meggyőzni a fővárost, hogy a megadóztatás speciálisan ebben az eset­ben nem jövedelemtöbblettel, hanem előrelátható csökkenéssel járna. Álláspontjuk érdekességét még emeli, hogy tudomásunk szerint a főváros illetékes műszaki vezetői is alapjában ugyanéit a felfogást vallják és csak kénytelenségből deferálnának a minden áron uj adók kreálására törekvő pénzügyi vezetésnek. A gázművek és az elektromos vállalatok igazgatóságai szeptember elején tartották e kér­désben első ülésüket és értesülésünk szerint e hét folyamán újabb tanácskozásra ülnek össze, amelyen valószínűleg már előzetes megállapo­dások jönnek létre. Az Elektrotechnikusok Egye­sülete szintén a közeli napokban fogja folytatni a kérdés tárgyalását és mint halljuk, úgy a magyar elektrotechnika fejlődése, mint az álta­lános iparfejlesztés, de — nézetük szerint — a főváros financiáinak érdekében is kimerítő memo­randummal fordulnak a főváros tanácsához. A memorandum tartalma még nincs megálla­pítva ; bizonyos azonban, hogy a logika és a szakértelem fegyvereivel szembe fognak helyez­kedni az áramfogyasztás bármely megdrágítá­sával. Bár a főváros részéről nincs még végleg tisztázva a kérdés, a jelek szerint az áramdrá- gitás keresztülvitele eltökélt dolog. Nagyon két­séges tehát, hogy a memorandum milyen hatás­sal fog járni. Biztosra vehető azonban, hogy a javaslat tárgyalása már a bizottságban is heves szóvitákra ad majd alkalmat. Igen erőteljes ellenzéki akció kifejtésére lesz szükség ahhoz, hogy ha teljes sikert nem is, de bizonyos eny­hítéseket el tudjanak érni. A Független Budapest munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni a szembenálló fel­fogások több exponált képviselőjével és e beszél­getések alapján álláspontjukat és az adóterv ki­látásait a következőkben ismertetjük : A főváros álláspontja. Ami a főváros pénzügyi szempontjait illeti, azt az információt kaptuk, hogy a fővárosnak a mai rendkívüli helyzetben nincs módjában teljességgel respektálnia mind§p szakszempontot. Az uj adók behozatala kényszerűség, amely előtt meg kell hajolni. A községi adót emelni nem lehet, uj adóalapokat kellett tehát keresni és ennek során merült fel a villamos- és gáz­adó terve. Ma, mikor a gyertyagyári és kőolaj- finomító részvénytársaságok a legkáprázatosabb mérleg-eredményeket produkálják, indokoltnak véli a főváros is felemelni a gáz és villany árát. Miért emelhessen csak a világítóeszközöket gyártó magánvállalat és a fővárosi üzem ne, csak azért, mert városi, holott az áramtermelés költ­ségei szintén megdrágultak a háború alatt. Ha ez bizonyos részben tényleg sújtana is szak­érdekeket, ezen a szakköröknek ma, amikor mindenki kénytelen — gyakran sokkal nagyobb — áldozatokat hozni, túl kell tenniök magukat. Még az ipari áram megadóztatását is indokolt­nak vélik, mert az iparvállalatok óriási részben horribilis összegeket keresnek most, lefölözik a nagyszerű háborús konjunktúrát. Miért ne adóznának ebből a fővárosnak ? A hadsereg- szállító vállalatok, igy különösen a shrapnellt és más lőszereket gyártó üzemek, páratlan haszon­nal dolgoznak s igazán fölösleges őket ettől a viszonylag csekély megterheltetéstől félteni. Az eddigi tárgyalásokon három alternativa merült fel: 1. az áram megadóztatása, 2. áremelés, 3. adó- és áremelés együtt. E három alternativa körül csatáznak a véle­mények és ma még nem dönthető el, melyik fog győzedelmeskedni. A pénzügyi ügyosztály, tekintettel arra, hogy a fővárosnak az áram­szolgáltatás terén nincs még monopolisztikus helyzete, inkább az adó mellett van, mig a világítási ügyosztály jobbnak tartja az áreme­lést. Kétségtelen azonban, hogy a drágulás valamely formában meg fog történni, még pe­dig az egész vonalon, vagyis — dacára, hogy az Elektrotechnikai Egyesületben úgy nyilatkoztak, hogy ezt el sem tudják képzelni — meg fog drágulni az erőátviteli célokra szolgáló (ipari) áram is. A fentebbi szempontok megmagya­rázzák ennek jogosultságát; a hadseregszállitó üzem minden nyersanyagot és szükségleti cikket drágábban fizet most meg, miért legyen csak az áramenergia ára a régi ? A drágitás mértéke felől még csak annyit lehet megállapítani, hogy azt egységesen akarják keresztülvinni, e körül azonban nagy polémia várható. Úgyszintén el­tér a felfogás afelől is, hogy mennyivel drágul­jon az áram. A főváros a mai árat mintegy kétharmadával akarja emelni, de a fővárosnál is akadnak, akik ezt sokalják és egyharmadnyi áremelést elegendőnek tartanak. A közönség persze egy összegben fizetné az áremelést akkor is, ha ami a legvalószínűbb, a harmadik alternativa valósul meg és az ártöbblet­nek két eleme lesz: az emelkedési és az adó­százalék. Az áramszolgáltató üzemek és az áremelés módja. Az elektromos- és a gázművek üzletvitele szempontjából jobban megfelelne, ha a drágitás áremelés formájában történnék meg. Ez esetben az átmenet az árakban nem állna be oly hirtelen, mert a műveknek a legtöbb nagyfogyasztóval КШ1 П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I«U VflLU Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Thumbnails
Contents