Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. október 4. 40. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Főpolgármestert sürgetnek azok, akik a városházi visszaéléseket üldözik. Csodálatos naivitás, s ha nem az, még megdöbbentőbb valami, hogy a közélet porondján megint úgy grasszál ez a fogalom, mintha semmi más nem törölhetne el kis piszkokat és még kisebb piszkosokat a föld színéről. Vegyük csak sorjára a tényeket; visszaéléseket lepleztek le a városházán s büntetés alá fogják a bűnösöket? Ez idáig rendjén van. De miért ágaskodnak főpolgármester után, mintha ez volna az a Messiás, aki a közéleti tisztaság mannáját hozza magával? Ha postalopás történik, megkeresik és megbüntetik a postatolvajt, de nem kompromittálják vele az egész intézményt, amely ritka precizitással látja el nehéz feladatát. Miért csak a főváros az, ahol mindjárt a főpolgármester-megváltó után kiáltanak, ha valamelyik üzemnél disznóságok derülnek ki?1 Ám jó; a rendszer ellen, amely kapitalista célokért ki akarja használni a városi monopóliumokat, mi is küzdünk mindhalálig. De ebben a harcban sohasem felejtkezünk meg arról, hogy a főpolgármesteri szék és kreáció a fejlődésnek és haladásnak legnagyobb kerékkötője, mert a gyökereit épen az a mindenkori uralom adja meg, amely a többséget mindenféle monopolisztikus kedvezésekkel igyekszik megtartani magának. S ha előadódhatott az az állapot, hogy főpolgármester nélkül is rendes medrében halad a városi közigazgatás, csak ujjongani tudunk afölött, hogy, ime, ad oculos bebizonyosodik, hogy Budapest székes- főváros adminisztrációjának felfelé sincs szüksége olyan összekötő kapocsra, amilyet a főpolgármesterség jelent? Ne higyje senki, hogy mi túlságosan lelkesedünk azért, hogy Bárczy a polgár- mesterség mellett a jelenlegi városi törvényben meghatározott főpolgármesteri funkciót is ellátja! Hasonlíthatatlanul jobb volna, ha ez a hivatal végkép eliminálódnék a köztudatból, olyaténkép, ahogy a városi törvénynek revíziójánál az összes városi pártok követelték s mint a városi közigazgatásnak az egészséges fejlődés medrébe való terelésénél a revízió sine qua »ow-jaként kötötték ki. De ha e revízió kényszerű elhalasztása miatt nem is lehet máról-holnapra kiirtani a közigazgatásnak ezt a rákfenéjét s a kormány úgy segít magán, hogy a polgármesterre bizza a főpolgármesteri teendők elvégzését is, ebben ideiglenesen meg lehet nyugodni, nemcsak azért, mert Bárczynak a kormánnyal való szükség- szerű összeköttetésében a városi érdekek szempontjából meg lehet bízni, hanem azért is, mert az autonómiának legsarkalatosabb követelése, a főpolgármester ség eltörlésének sine qua non-ja igy nyer magának utat a legkönnyebben azokba a régiókba, ahol hatalmi érdekek és politikai szempontok kedvéért mindeddig olyan mereven elzárkóztak az elől, hogy a fővárosi adminisztrációnak ezt a legfájóbb sebét orvosolják. Vigyázzanak mindazok, akik ma Zita- kórházbeli és kötszerüzem-féle visszaélések és botrányok miatt — megengedjük, a legtisztább intenciókból — a főpolgármesteri szék betöltését kívánják, hogy ezzel a lépéssel ne adjanak lovat azoknak az érvényesülése alá, akik a községi üzemeknél előforduló botrányokból titokban visszasóvárogják azt a boldog időt, amikor szabadon dúskálhattak a városi monopol1'’ írnokban, kegyekül osztogattak és milliókat harácsoltak össze, vigyázzanak, hogy ezek a kapitalista, önző és becstelen klikkelemek reményt ne merítsenek arra, hogy egy úgynevezett »erélyes«, akár főpolgármesteri, akár kormánybiztosi kéz visszacsinálja az egész eddigi kommunizálást s ők megint vigan garázdálkodhatnak minden községi jóban. Nálunk a közigazgatási botrányok végső konklúziójának, annak a követelésnek, hogy a kormány töltse be a főpolgármesteri széket, ilyen szomorú csattanója is lehet. Ettől pedig, óvjon meg minden tisztakezű és becsületes polgárt a gondviselés ! MÉRLEGEN. * Óh, mért oly későn határozta el magát a főváros arra, hogy energikusan véget vet a szappan körül tobzódó, szertelen spekulációnak és lefoglalja a közraktárban heverő készleteket? És miért tette meg ezt csak ezzel az egy szükségleti cikkel ? Miért tűrte annyi hónapokon át a rengeteg visszaélést és piszkosságot, amelyet nemcsak a szappannal, hanem úgyszólván minden fogyasztási cikkel szabadon, szárnyaló ihlettel és árakkal űzött a spekulánsok kiterjedt bűnszövetkezete? Miért maradt tétlen oly sokáig és miért határozta el magát a cselekvésre csak most, holott erre a kormány már régen megadta a felhatalmazást? A kormánynak még 1915. november 25-én 4 207. M. E. szám alatt kibocsátott rendelete jogot adott a fővárosnak arra, hogy azokut, akik az illető cikk forgalomba hozatalával eddig hivatásszerűleg nem foglalkoztak, abból kizárja, továbbá arra, hogy kötelezhesse azt, akinek va amely cikkből a saját szükségletét meghaladó készlete van, hogy a készleteket a fővárosnak kiárusításra megfelelő áron átengedje, illetve hogy a készleteket forgalomba bocsássa. Miért nem alkalmazta eddig a főváros ezt a rendeletet, mikor pedig egyszeriben nyakát szeghette volna minden uzsorának és spekulációnak ? A szappan lefoglalása után hajlandó-e végre a többi szükségleti cikkeknél is, ahol annak szüksége mutatkozik, ugyanezt az eljárást alkalmazni? * A Zeidl Vencelek miatt nem lehet, igazán nem való egy kalap alá venni minden tisztességes közgyűlési elemet, hiszen ez a fajta épen a klikkuralomnak gyümölcse, a magyarul se tudó Zeidleket éppen azok választották meg bizottsági tagokká, akiknek nem a városatyák közérdekű tevékenységére volt szükségük, hanem egy mindenre kapható szavazó-masinára, amely adott esetben diadalhoz segítse az önző céljaikat. Mi, akik egy évszázad óta harcolunk éppen a Zeidlok ellen s a rendszer ellen, amely a közgyűlés többségét ilyen puha lelkiismeretű c's uzsoráskezű városatyákból tákolta össze, csak örvendezhetnénk, hogy ilyen frappánsan igazat adnak nekünk. De a jó Ízlésünk és az igazságérzékünk még sem engedi, hogy olyan túlzásokra ragadtassuk magunkat, mintha egyetlen épkézláb becsületes ember sem volna a közgyűlés többségi tagjai között'. Csak a zsinórmértékük más, amivel a városi dolgokat nézik, mint a mienk. Mi. panamának tekintünk minden előnyt, amit ezek a klikk-városatyák egyeseknek osztogatnak, ők pedig természetes korteseszközöknek, hogy fentarthassák uralmukat. De azért még sem lopja ki mindegyikök a szegény emberek zsebéből uzsorával a garasokat . . . Memento. — Válasz Vázsonyinak. — Budapest okt. 2. Vázsonyi Vilmos dr. a pénzügyi bizottság- minapi ülésén éles hangon szóvá tette azokat a támadásokat, amik a Zita-kórházbeli és a kötszerüzem-féle visszaélések miatt a várost érték s oda konkludált, hogy ezekért mindazok, akiket felelősség terhel, bizonyára el fogják venni méltó büntetésüket, de nem lehet a felelősséget olyanok vállaira tolni, akik moraliter nem lehetnek felelősek érte. A demokraták vezérének ezt az állásfoglalását sokan félreértették s azt a magyarázatot fűzték hozzá, hogy Vázsonyi tisztára akarja mosni a közgyűlést, amely végeredményben ma is csak klikkekből áll, amelyek önző érdekek érvényesítésére használják fel a városatyák hatalmát. Vázsonyi e félremagyarázások folytán nyílt levelet intézett a »Népszavá« hoz, amelyben a legaprólékosabban kifejti a maga álláspontját s megjelöli azt az utat is, amelyen ezentúl haladni akar. Ezek szerint »szeretné megvívni azt az utolsó nagy választási csatát, ahol életre-halálra meg akarja hódítani a budapesti népnek Budapestéto. Ennek a nyílt levélnek minden sora, ahol Vázsonyi a legideálisabb, legtisztább közigazgatás fanatikus hívének vallja magát,' valóban aranyigazság, amit mindenkinek, akit a közérdek vezet, uniszónó alá kell írni. De vannak olyan tévedései is, amiket nem lehet válasz nélkül hagyni. Emlékeztetnünk kell a demokraták vezérét arra, hogy volt idő, amikor egyes ellenzéki városi elemek arra való hivatkozással, hogy az ő programmjuk tökéletesen fedi a demokraták városi programmját, aranytálcán kínálták fel neki
