Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-27 / 39. szám
Független Budapest 3 mi is csináljuk majd a magunkét. A Becs iránti érthetetlen, szervilis alázat helyett ezt a férfias álláspontot tegye magáévá a főváros és addig siessen a budapesti kikötő megépítésével, amíg Becs meg nem előz bennünket a freudenaui obszkurus kis kikötő nagyarányú kiépítésével. Mert ez aztán tényleg a budapesti Dunacentrum eszméjének bukását, még pedig legszégyenteljesebb bukását jelentené. Városi épitő-bankot! (Az építkezési hitel problémája és a közérdek. — A nagybankok másirányú feladatai a háború után. — A második helyű kölcsönök olcsóbbá tétele. — Meg kell valósítani a községi takarékpénztár évek óta megszavazott tervét.) A magánépitkezés háborús krízisének nem egyedüli, de tudvalévőén igen jelentős közre- hatója az a körülmény, hogy a háború kitörésével egyidejűleg a pénzintézetek beszüntették az építkezési jelzálogkölcsönöket s ez a helyzet mindmáig is fennáll. A kormánynak a jelzálogkölcsönök lehetővé tételére irányuló akciója ugyanis eredménytelen maradt, mert az 50 mill, korona'értékű jelzáloglevelek kibocsátásának terve csak papíron volt életképes. Azóta úgyszólván semmi sem történt nálunk ebben az irányban, pedig Németországban már hozzáfogtak a békeviszonyokba való átmenet előkészítéséhez és e célra hivatalt állítottak fel Reichsamt für Über gangswirtschaft címen. Az átmenet szempontjából legfontosabb szociális problémák egyike lesz megtalálni a módját annak, hogy a harctérről hazatérő nagy munkástömegek rendben elhelyezkedjenek a gazdasági életben és a horribilis módon megnövekvő munkakinálat megfelelő mérvű keresletre találjon. A nagy állami közmunkák mellett a magánépitkezés az, amely a maga számtalan más szakmát is foglalkoztató szükségleteivel legnagyobb mértékben képes a tömegeket munkával ellátni. A magánépitkezés szanálása tehát igen nagy részben járulna hozzá a háború utánra várható munkanélküliség kérdésének megoldásához s igy eminens közérdek, hogy a magánépitkezés prosperálására megteremtessék a lehetőség. Mint említettük, eddig a fővárosban semmi sem történt a kérdés körül, pedig ez elsősorban fővárosi vonatkozású kérdés, mert a harctérről visszaözönlő munkástömegek túlnyomó része a fővárosban keres majd elhelyeződést. A fővárosnak tehát még a kormánynál is komolyabban foglalkoznia kellene a jelzáloghitel lehetővé tételével, annál inkább, mert a nagybankok támogatására sem számíthat e téren, hacsak a kormány nem fogja ez irányban megkeresni a nagybankokat. Ezek a háború utánra másirányú feladatokat szemeltek ki maguknak, mint az az egyik nagybank igazgatójának a Független Budapest munkatársa előtt tett következő nyilatkozatából konstatálható : — A külföldi valuták magas ágiója és a közönségünknek a zálogtevél-címletek iránt mutatkozó előszeretete folytán az utóbbi időben mutatkozott némi érdekl dés záloglevelek vásárlása iránt úgy a bel-, mint a külföldi tőkések részéről. Ennek folytán ' a záloglevélpiac kissé megélénkült; úgy a budapesti, mint a bécsi piacon a záloglevelet nyújtó pénzintézetek részéről tapasztalható jelenleg hajlandóság törlesztéses zálogleveles kölcsönök ' nyújtására. Sajnos, ez az előnyös helyzet nem fogja hatását a magánépilkezésre éreztetni, mert az építkezések keresztülvitele a financiális kérdésen kívül a háború teremtette helyzet folytán más jelentős akadályokkal is küzd, mint az anyagok, fuvarozási eszközök és munkások drágasága és hiánya. E technikai akadályokkal szemben a legelőnyösebb feltételű hitelnek sem volna elég hajtóereje. — A magánépitkezés háború utáni helyzetéről ma még nehéz képet alkotni. Bizonyos az, hogy az építkezés említett technikai akadályai meg fognak szűnni, viszont kétséges az, hogy akkor a Jelenleg némi reményt nyújtó helyzet még fenn fog-e állani, mert remélhető, hogy valutánk diságiója a Németországban már kereszlülvitt valuta-rendezési szabályzatok alkalmazásával, továbbá háborús izoláltságunk megszűnésével, illetve a határok megnyitásával a keresleti és kínálati viszonyok normális mederbe terelődése folytán meg fog szűnni. Másrészt természetes, hogy első és legfőbb feladatunkat az fogja képezni, hogy a rendelkezésünkre álló tőkéket az állami hitel konszolidálást feladatának szolgálatába tereljük. El kell azonban ismerni, hogy a magánépitkezés fellendítése oly fontos gazdasági jelentőséggel bír, hogy a nagy pénzügyi feladatok mellett erről is gondoskodni kell. A nagybankoktól különben se nagyon várható, hogy előnyös hitellel segítségére siessenek az építőiparnak, a háború után pedig egyéb üzleteket fognak favorizálni. Jól tudják ezt Bécsben s ezért ott nem is bízzák reájuk a magánépitkezés ügyét. A napokban hozták nyilvánosságra Weisskirdiner polgármesternek azt a tervét, hogy Bécs városa építő hitelbankot állítson fel, amely főként előnyös másodhelyi hitelek nynj- tásával törekednék megélénkíteni a magánépit- kezést. Nálunk, mint már megírtuk, a főváros szakértő elemei elméletileg szintén foglalkoznak az épitőhitel kérdésével. A városi épitőbank eszméjét is jóval előbb, még 1915 őszén felvették nálunk és a második helyű kölcsönök megolcsóbbitását régóta szükségesnek látják, konkrét lépéseket azonban meg sem kíséreltek eddig. Pedig úgy tudjuk, hogy a városi épitőbank szükségét városi körökben őszintén pártolnák és megvalósítását kívánatosnak tartják. Ezt látszik igazolni a kérdés egyik kiváló szakértőjének a Független Budapest számára adott következő nyilatkozata is: — Már a háború előtt akadálya volt a magánépitkezésnek, hogy a bankok első helyen nem adtak elegendő kölcsönt, hogy abból az épület megépíthető lett volna. Csak ölenként 500 koronásnál drágább teleknél volt lehetséges bankpénzen épiteni. Pedig a főváros fejlődő vagy fejlődésre leginkább hivatott vidékein ennél olcsóbbak a telkek. Ilyen esetekben az építési költség 20—25°/o-a hiányzott és az építkező kénytelen volt kisebb bankokhoz fordulni második helyű kölcsönért. Azonban a második helyű kölcsönök már a háború előtt 7—8°/o-osak voltak. Ez aztán igen nagy mértékben felemelte az építkező évi terheit, mert az első helyi kölcsönök 5 25—5 40°/o-osak voltak. Sőt gyakran nem is adtak törlesztéses kölcsönt második helyen. — Ez az eljárás tisztán a pénzintézetek érdekét szolgálta, mert arra nem volt semmi ok, hogy egy ingatlanra miért ne adjanak annak valóságos értékével arányban álló kölcsönt egy tételben és alacsony kamatláb mellett. Ha alakulna olyan bank, amely bizonyos tekintetben közérdeket szolgál, példának okáért a főváros egyes vidékeinek fejlesztését és kiépítését, reális építkezőknek alkalmas telekre és ami a fő, jó tervekre adhatna második helyi kölcsönt a magánbankok első hélyi kölcsönével egyező vagy annak csak igen kevéssel magasabb kamatláb mellett. Minthogy a főváros tulajdonában igen sok és nagy értékű telek van, ha ez a bank a fővárosé volna, úgy a tulaj- donképeni nagy hasznot az ilyen telkek eladása és beépítése útján érné el. Egész városrészek üres telkei a főváros vagyonában vannak és jelentéktelen jövedelmet hoznak. A beépitelt, eladott telkek értékük rendes kamatát hoznák meg, a házak az adójövedelem szaporításához járulnának és kis- meg középlakások hosszú sora keletkeznék. A fővárosnak tehát meg kell alkotnia a városi épitő-bankot már azért is, hogy az átmeneti időkre várható munkahiány ellen előre védekezzék. E nagy szociális kötelesség mellett a főváros építészeti fejlődésének és a budapesti iparosság támogatásának érdeke is amellett szól, hogy a háború utáni épitőhitel kérdését ne hagyjuk bizonytalanul a nagybankokra, hanem vegye azt erélyesen maga a főváros a kezébe. Idestova hét esztendeje, hogy a közgyűlés egyhangúlag állást foglalt a községi takarékpénztár létesítése mellett és dacára annak, hogy csaknem minden esztendőben a költség- vetési vita során sürgették a közgyűlésen ennek az intézménynek létesítését: a községi takarék- pénztár felterjesztett alapszabályai mindmáig kormányhatósági jóváhagyást nem nyertek. A főváros végre kiszorgalmazhatná a községi takarékpénztár tervezetének jóváhagyását a kormánytól, amelynek tekintettel kell lennie arra, mily súlyos bajokkal küzd a magánépitkezés a háború eleje óta s egyszer már épkézláb segítséget kell nyújtania a számára. Csinálják meg valahára a községi takarékpénztárt és tegyék főüzletkörévé az olcsó második helyű építkezési hitelt! Róbert Oszkár. Hösökfalva. Amikor Serényi Béla gróf elmondotta nagy beszédét a parlamentben arról, hogy Budapest gazdaság kisugárzása egyenlő a nullával, Vázsonyi Vilmos felelt neki a pénzügyi bizottságban. — Úgy látszik — mondotta félig tréfásan, félig komolyan — addig nem lesz itt rend, mig a mező- gazdaságot is házi kezelésbe nem vesszük . , . Ami akkor félig tréfa volt, most komoly és értékelhető valósággá érett abban a nagyszabású tervben, melyet Lendl Adolf dr., a budapesti állatkert igazgatója dolgozott ki. A terv. melyet Bárczy István dr. polgármesternek ajánlott a tudós szerző, egész falut akar fölépíteni Budapest mellett s ennek a falunak nem volna más feladata, mint a főváros népét élelmiszerrel ellátni, még pedig a főváros vezetőségének irányítása mellett. A terv a rokkantellátás problémájából fakadt. Kétségtelen, hogy Budapestnek is ki kell vennie a maga részét a rokkantak gyámolitásából és most Lendl terve megadja a módot arra, hogy a főváros cselekedete ne legyen odadobott könyöradomány, de ne legyen haszontalanul elhuliajtott pénz sem, hanem hasznos befektetés, amely becsületes munkához juttatja a rokkantakat, élelmiszerhez a főváros népét és jövedelemhez a fővárost. Földműveseket — 178 családot — telepit Lendl Hősökfalvára, ahol egy-két és három holdas belsőségeken gazdálkodnak. Minden ház és minden föld a főváros tulajdona, a földműves pedig úgyszólván fővárosi alkalmazott, aki teljes ellátást kap, ezenfelül annak a jövedelemnek, amelyet szerzett, tiz százalékát. A főváros teljesen kész gazdaságba ülteti be a földművest, ad neki eszközt és állatot, minden baját, gondját elintézi, úgy hogy nem lehet másra figyelme, mint a földre és az állatra, mely gondjára van bízva. A termelés pedig nem ötletszerűen történik, hanem azt a telep igazgatósága irányítja, Hösökfalva tehát Budapest tökéletes kiszolgálására létesül. A közélelmezési ügyosztály akár irányíthatja is a termelést, amelynek eredményét ott helyben veszik át Hösökfalva igazgatóságától. A terv, mint e néhány tökéletlen vázlatból is látható, nagyszabású és pompás. A befektetés, melyre szükség van, kilenc millió koronát tesz ki; tehát olyan összeget, amelyet a fővárosnak amúgyis áldoznia kell a rokkantkérdés megoldására. De ez a kilencmillió korona nem kidobott pénz, hanem jövedelmet hajtó befektetés, hiszen Lendl számítása szerint — a békében volt árakat számítva — kilencszázezer koronát fog jövedelmezni tisztán a telep, ha a termelés teljes mértékben megindul. Lendl tanulmányát, mely egyike a' legérdekesebb olvasmányoknak, a honvédelmi minisztérium hadsegitő hivatala adta ki s ahhoz Kirchner Hermann altábornagy, a hivatal vezetője s Gaál Sándor alezredes, a hivatal helyettes vezetője Írtak előszót. A hadsegitő hivatal arra kér mindenkit, juttassa el véleményét és hozzászólását a hivatalhoz s fölszólítja a megyéket és városokat, valósítsák meg — ha kisebb mértékben is — Lendl pompás tervét. csecsemők TLE'FÉtE GYERMEKLISZT gyermekek és lábadozók legjobb láp iá léke gyomor-és bélbetegségek után. Flindenkor kapható. Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekliszt társaság, Wien, I., Biberstrasse 71e 1
