Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-20 / 38. szám
4 Független Budapest Hírek a városházáról. ж Magyarevits Mladen kitüntetése. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma jelentette, hogy a király Magyarevits Mladen doktornak, Budapest székes- főváros tiszti főorvosának a magyar királyi udvari tanácsosi címet díjmentesen adományozta. A király kitüntetése olyan férfiút ért, aki mindenképpen rászolgált a legmagasabb elismerésre. Lapunk olvasói számára, akik Magyarevitset közelebbről ismerik, nem szükséges bővebben méltatnunk az ő működését. Több mint negyven esztendeje szolgálja a fővárost s ezalatt a hosszú idő alatt a hasznos közegészségügyi reformoknak egész sorozatát valósitotta meg. Hogy a fővárosban a közegészségi viszonyok az utóbbi esztendők alatt jelentékenyen javultak, abban igen nagy érdemei vannak Magyarevitsnek. Az elmúlt esztendőben nyugalomba kellett volna mennie, de csudálatosán nagy munkaképességére és kiváló érdemeire való tekintettel a polgármester előterjesztésére a törvényhatóság egyhangúan fölkérte, hogy a köz érdekére maradjon meg állásában. Magyarevits most hetven esztendős, de ma is fiatalos munkakedvvel és ambícióval dolgozik. Az utóbbi időben sokszor betegeskedett, ez azonban nem gátolta meg kitűnő munkájának folytatásában. Királyi kitüntetése alkalmából meleg és közvetlen szeretettel veszi őt körül a főváros közönsége. A cukorkagyártás korlátozása. Sietve kell megj egyezni, hogy nem nálunk korlátozzák a cukorkagyártást, hanem Németországban. A hadi élelmező hivatal megtiltotta a pralinék, geléek, cukrozott mandulák. kandirozott gyümölcsök és ehez hasonló édességek gyártását, amivel az a eélja, hogy a rendelkezésre álló cukor a közönséghez jusson, ne pedig a gyárakhoz. Mi egyik legutóbbi számunkban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és szóvátettük azt, hogy a budapesti fűszeresek legnagyobb része elvonja a cukrot a közönség elől, mert azt maximális áron fölül értékesítik a Budapesten nagyon elszaporodott cukorkagyárakban. Ezek a cukorkagyárak ilyenformán közvetlen okozói a budapesti cukorhiánynak, amit a hatóságnak is tudnia kell. Miért van az, hogy még sem tesznek ellene semmit, amikor még a fejüket sem kellene törni, csak egyszerűen lemásolni a német- országi okos rendelkezéseket. PÉNZ ÉS HITEL Aprópénz hiány. Ezerféle bajunkhoz most egy újabb járul. Nincs aprópénz, különösen a koronás és a 20 és 10 filléres váltópénzekben érezhető hiány. Mióta a háború kitört, ez a második eset, hogy nincs*elég aprópénzünk. Ezelőtt két évvel, a háború első heteiben nagy tezaurálás indult meg az ezüst- és nikkelpénzben, mert a félelem és bizonytalanság hatása alatt mindenki igyekezett magát megfelelő ezüstpénzzel ellátni, sőt a szükségen felül otthon is sokat rejtegettek. A kormány akkor úgy segített a bajon, hogy kétkoronás papírpénzeket hozatott az Osztrák- Magyar Bank utján forgalomba s a kétkoronás papírpénz csakhamar pótolta az ezüst egyforintos és kétkoronásban mutatkozó hiányt. Amint akkor kétkoronás surrogotumról kellett gondoskodni, úgy most az egykoronás fizetési eszközt kell pótolni. Nincs tehát más választás, egyedül csak az, hogy egykoronás papírpénzzel kell a forgalmat ellátni. Németország is behozta az egymárkás papirt, s a német valuta ennek nem látta kárát. A kis bankjegyektől azonban nálunk idegenkednek. Ezelőtt 25 évvel, mikor a valutát rendezték, a legkisebb bankjegynek az 50 koronás bankjegyet akarták deklarálni. A cél és terv az volt, hogy a forgalmat aranypénzzel és ezüst-váltópénzzel telítsék, s ezért döntöttek nagy bankjegyek mellett. A huszkoronás bankjegyet is csak átmenetileg adták át a forgalomnak. Rájöttek azonban évek múlva, hogy a huszkoronás mellett egyéb kis bankjegyre is múlhatatlanul szüksége van a forgalomnak, s ezért tizkoronás bankjegyet is adott ki az Osztrák- Magyar Bank. Az arany valutához való görcsös ragaszkodás azonban azt eredményezte, hogy a törvényhozás kimondta, hogy a 10 koronás papírpénznél a 40 százalékos fedezettel nem elégszik meg, hanem teljes 100 százalékos fedezetet kíván. Nagyot fordult a világ sora az utolsó 20, de különösen a háborús években, s rá kellett arra jönnünk, hogy valutáris okokból gátat emelni a forgalom sima lebonyolításának nem logikus és nem helyes. Valutánk lehet jó, ha növeljük is a papirpénzmennyiséget, mert nem a kvantitás, hanem a fedezet a döntő. Ha a kétkoronás papírpénz bankszerüleg van fedezve, akkor valutáris hátrány nem származik abból, hogy forgalomba kerül. Ugyanezen logika magyarázza, hogy egykoronás papírpénzt is lehet forgalomba hozni, csak legyen meg a bankszerű fedezet. Minden háború beigazolta eddig, hogy a háborús félelem tezaurálással jár, s gondoskodni kell megfelelő surrogatumokról. Mikor Ferencz József trónralépett, a sok háború annyira összezilálta Ausztria pénzügyeit, hogy a jó pénz teljesen eltűnt a forgalomból, s annyira érezhető [volt az aprópénzhiány, hogy a korcsmárosok és iparosok maguk csináltak pléhből és keménypapírból pénzsurrogatumokat, amelyek akadály- talanul cirkuláltak a forgalomban. Természetes, hogy az állami pénzügyek rendezésénél ezeket a pénzeket a forgalomból ki kellett vonni, s hosszú életűek igy nem is voltak. Ma csak arról van szó, hogy a háború fontán erősen megritkult az aprópénz a forgalomban. A fronton tömérdek sok váltópénz megy veszendőbe. A katonák zsebeiben több a lds- tipusu váltópénz, mint a nagy bankó, s mivel sok katona esik fogságba, sok eltűnik, kikerül velük együtt az aprópénz is. Az ideiglenesen, egy időre elvont váltópénzt kell tehát úgy helyettesíteni, hogy a forgalom ne lássa kárát hiányuknak. Amint a papír kétkoronásokat elfogadja a közönség és jóságukban nem kételkedik, épen úgy várja és szívesen veszi az egy- koronáról kiállított váltópénzt is. A vas 20 és 10 filléreseket pedig nagyobb tömegben kell forgalomba hozni, mert minden skrupulus eltűnik Helfferich axiomaszerű kijelentése mellett, hogy »a győztes államnak lesz a valutája is győztes.« Domány Gyula. ж A háborús drágaság. Mindenki érzi, hogy a drágaság napról-napra nő s igy a megélhetés gondja növekednek. Élelmiszerek, ruházati cikkek hihetetlen árakat érnek el s amig minden drágul, a jövedelem nem szaporodik. A termelők nem érzik annyira a drágaságot, mert megfelelő készletek fölött rendelkeznek s fölöslegeikért olyan árakat kapnak, melyekből szükséglett cikkeiket könnyen beszerezhetik. Különösen a hivatalnokot érinti a nagy drágaság, akik a legnehezebb életviszonyok közé kerültek a háború folytán. Szánalmas és siralmas hely- zetüket már többször feltárták, fizetésjavitást követeltek, amelynek a mai viszonyokhoz kellene simulnia, de sokat eddig elérni nem tudtak. A bankhivatalnokok ügyét ezért most a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete vette a kezébe. Az egyesület arra törekszik, hogy minden budapesti pénzintézetnél elérje azt, hogy a háborús pótlék elérje a törzsfizetés 60 százalékát. Akciót indit továbbá a vidéki bankhivatalnokok érdekében is s a viszonyoknak megfelelő drágasági pótlékot fogja követelni. Ha az egyesület erélyesen kezeli az ügyet s az akció részére minden tagját megnyeri, kizárt dolog, hogy a kívánt eredmény elmaradjon, mert soha jogosabb igényekért nem küzdött, mint most. Lássák be a nagybankok, hogy azt a sok milliót, amelyet a háborún kerestek, hivatalnokaik segitségével harácsolták össze. Jutassanak tehát nekik abból legalább annyit, amely a gondtalan megélhetést biztosítja. Milliós adomány. Az a speciális jelenség mutatkozik a háború alatt, hogy sokan hirtelen meggazdagodnak és milliós vagyonra tesznek szert, sokan pedig a végenyészet, a nyomor ösvényébe jutnak. Magáncégek és társas vállalatok, melyek a háború alatt a hadügyi kormánnyal összeköttetésben és részükre dolgoznak és szállítanak, duzzadt erszényre tesznek szert, mert a hadseregszállitás jó üzlet. Nem jut azonban mindenkinek osztályrészéül a hadseregszállitás, mert nem lehet mindenki vállalkozó, sokkal több a máról holnapra élő, inkább csak vegetáló ember. Azok, akik a háborút lefölözik, a legkülönfélébb módokon használják fel hirtelen szerzett millióikat. Egyik érdekes esete a háborús nyereség felhasználásának a Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság esete. Ez a vállalat rogyásig jóllakott háborús milliókkal és most gyorsan szerzett millióit túl akarja adni. Részvényeinek kilenctizedé a nagybank, a Magyar Általános Hitelbank kezében van. Csinál ezért egy alaptőkeemelést s az uj 300 koronás részvényeket átveszi a Hitelbank névértéken az 1380 korona árfolyamérték helyett. Négy-öt millió repül be tehát a Hitelbank ablakain, amelyért még csak hidegvízbe sem mártotta az ujját. Kiváncsiak vagyunk, hog}^ a bankok barátjának, Teleszky János pénzügy- miniszternek mi a felfogása erről az erkölcstelen tranzakcióról ? Mennyiben tudja ezt összeegyeztetni a 269/1916. M. E. számú rendelettel ? Ha a pénzügyminiszter válaszolna, felelete elvi jelentőségű volna. A kenyér. Bizonyos törvényszerűség jut abban kifejezésre, hogy minden háborús év több gondot okoz, mint amennyiben küzdelemmel járt előző évben a szükségletek fedezése. Ebben az évben jó termés Ígérkezett, a betakarítás serényen folyt s már az értékesítésnél tartottunk, amikor a háború története bővült. Beleszólt ugyanis az áruló Románia is a háborúba s gyors sakkhuzással berontott Erdélybe. Természetes, hogy a kiürítés, a megszállott területek evakuációja nem lehetett olyan gyors s ezért sok ingóvagyon jutott kezükre. Gabona, állatállomány s egyéb élelmicikk maradt ott, amelyeket a románok hirtelen támadása következtében elcipelni és megmenteni nem lehetett. Készletünk igy jól leapadt s ezért most több a gond az évi kenyérszükséglet miatt. Különösen sok szemes termény maradt ott s az elmenekült lakosságot is innen kell élelmezni. A kenyérgond, a gabona elosztása ezért pontosságot igényel és arra kell, hogy a kormányt késztesse, hogy kényszerrekvirálás utján ossza szét a termést. A háború óta ugyanis a városi lakosság kukorica- és árpakenyeret eszik, kalácsra már csak hírből emlékezik, mig a vidéken barna kenyeret nem látni, ott nullás lisztből sült meleg cipót eszik még a szegényebb néposztály is. Erre terjedjen ki a kormány figyelme és ennek az anomáliának vessen egyszer véget, mert már épen elég megpróbáltatásnak volt eddig a városi lakosság kitéve. KRISTÁLY forrás ásványvíz vendégeimnél igen kedvelt és a szállítmányok mindig a legjobb állapotban érkeznek meg. Restaurant Karl Hiller, = Berlin N. W., Unter den Linden 02—63. ^lilllllllMHIIIIII .......IUI........................................................................^
